Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)
1919-12-24 / 52/a. szám
Budapest, 1919. december 24. hető legfontosabb (kérdése volt ennek a városnak és ennek az országnak is. Már akkor is, anfikor Kvossay Jenőt kivéve, a földmivelési minisztériumban, erről még senkinek sem veit fogalma. De soha olyan fontos nem volt a dolog, mint éppen ma, amikor a kikötő Budapest életlehetőségei között is a legelső helyet foglalja el, amikor a Duna-bizottság vezértitkársága már megkezdje működését Budapesten. Ma kisérltítezni és uj bonyodalmakat keresői, halálos vétek lenne. Fölborítani egy kitűnően bevált megegyezést, talán csak éppen merít egy forradalmi kormány kitűnő szakembere, Mé- hely Kálmán csín állta, igazán mérhetetlen köny- nyelmüség lenne. A minisztériumok begyöpösödött tradíciói azonban, úgy létezik, már nem tudják nélkülözni a bonyodalmas adminisztrációt, amely egy évtizeden át ölte a kikötő-ügyet. Mosjt, éppen most robbantani: ezt igazán nem lehet megérteni. Akik ezt akarják csinálni, aligha vannak tisztában még mindig a kikötő jelentőségével, azt pedig semmi esetre sem tudják, hogy máris elkéstünk vele nem kevesebb, mint egy évtizeddel, ha pedr.g most uj bonyodalmaikat készítenek elő, akkor egy újabb évtizedet dobhatunk oda áldozatként. Az erősnek és okosnak ezúttal a fővárosnak kell lenini, meg kell mutatnia, hogy tisztában van azokkal a hatalmas, érdekekkel, amelyeknek érdekében meg kell védeni a Garami—Méhely-féle megegyezést. Viz, szén, koksz Jobb gázunk lesz karácsonyra — Miért van most viz? Buzáth János dr. tanácsnok nyilatkozata Amilyen aktuális volt ezelőtt még egy esztendővel is a viz-mizéria kérdése, épannyira lekerült most a napirendről. Az .emberek azt mondják: van viz lés ezzel már napirendre is térnek a dolog fejett. Elfelejtik azonban azokat a kegyetlen napokat, amikor egy év előtt a magasabb fekvésű helyeken és a ma- masabb emeleteken napszámra egy csepp nem hullott iki a vízvezetékből. Amikor reszkettünk a holnaptól, vájjon nem megy-e tönkre te'jesen a vízvezeték? P-ersze most már könnyű azt mondani, hogy volt ez már rosszabbul is. Persze hogy volt rosszabbul: amikor még Pest utcáin, a Wassermann járt szamárvonta kordáján a vizeshordóval. Akkor egy puttony vizet öt krajcárért vittek fel az emeletre, de csak az elsőre, mert a második emeleti lakónak már tiz krajcárt kóstált ez a mulatság. Szinte szerencse, hogy a vizzel nem jutottunk el idáig: de azok, akik már elvetették a vizgomdokat, súlyosan tévednek, mert a viz-mizéria még nincs megoldva, amint az Buzáth János dr. tanácsnok a’ább következő nyilatkozatából is kiderül. A kommünnek vízügyben szerencséje volt. Az egész négy hónap alatt mindig volt bőségesen viz a Dunában. A másik fontos életkérdésünk, amit már jobban 6zámon tart a közönség, a gáz. Tüzelőanyag nincs, legalább a gázresót lehessen használni. Amikor a gázra vonatkozólag kérdést intézett a Fővárosi Hírlap munkatársa Buzáth János dr. tanácsnokhoz, a következőket volt _szives mondani: — Éppen most kaptam a sürgönyt, amely jelenti, hogy az ígért mährisch-ostraui gázszén és koksz első szállítmánya, három vonat, megérkezett Ludenbergbe és holnap (vasárnap) már Szobon lehet (Azóta megérkezett. A szerk.) — Egy-egy vonaton 400—450 tonna szén és koksz van, úgy hogy 135 vaggonban körül- be’ül 1300 tonna szén és koksz érkezik. Az 1300 tonnából 240 tonna a koksz, amelyre a víz gáz gyártásához van szüksége a gázgyárnak. — Ez a három vonat szén azonban csak az első részlete annak, amit lekötöttünk és amelynek fejében kompenzációképen 3000 magyar vasúti kocsit adunk oda a cseheknek használatra. A vaggonok használatáért természetesen bért fizetnek. — Minden reményünk megvan ezek szerint, hogy karácsonyra jobb és világit óbb gázt tudunk majd adni a budapesti közönségnek. A vörös citadella Szent Gellert szobra előtt állok törpén, bámulón. Ennek a szobornak a méretei mindig megrémítenek. j Csodálatos, hogy a bolsevikeknek nem akadt meg j rajta a szemük. Egy ilyen óriás pap, kezében a szent kereszttel. A szeme átvillog a Dunán és a napfényben csillogó kereszt fénye elkápráztatja a hivő szemét. Miért történt mégis, hogy tűrték, hagyták ezt a lázitó óriás papot méltóságosan állani véufiedt gyilkosa, a Duna fölött. Megfeledkezett voina az első kerületi munkástanács, amely minden tnás kerületbelinél találékonyabb volt? Általában a kommün — Ferenc József szobrát kivéve — nagyon kegyelmes volt a kétségbeesett, hitvány pesti szobrokkal szemben. Szinte lágyszivübbnek mutatkozott itt, mint kellett volna. Arról azonban nem feledkezett meg, hogy a' citadella ormára is fölhúzzák a vörös lobogót. Sőt: reaktiválták magát a citadellát is. Ez a vénséges vén alkotmány még egyszer katonai szerepben tündök- lött. Fiatal vörös katonák nyüzsögtek érthetetlen okból a Gellérthegy sima. utjain. Káprázatos májusi napon jártam erre. Szelíd kirándulók sütkéreztek a domboldal tisztásán, jámbor házacskák meregették ártatlan szemüket a Rác-fiirdö ff elé, álmos tehénkék, fürge kecskék majszolták a tavaszi zöldet és a citadella falaiból mogorva ágyuk torka ásított félelmetes szájtátással a gyanútlan városra. A citadellát tehát szintén reaktiválta a boüseviki miiitarizmus. A szuronyos, marcona kapuőrök, a gyűlöletes ágyuk előtt pedig ott viháncolt a hajóhinták gondtalan népe, ott nyalábolt, ott csipdesett és markolt az uccák szerelme és hosszú, hosszú sorban állott föl egy ital vízért a kirándulók serege a piszkos kút előtt. A citadella, a vén tartalékos pedig furcsa és felszeg volt a vörös fegyverzetben. Sokasok évszázadok után a tömérdek vihart látott fogatlan vén hegynek fegyvert adtak megint a kezébe, pedig' kerek húsz esztendeje, hogy katonáék penzióba küldték. 1899 tavaszán került polgári sorba az öreg citadella és a vastag, kemény kőfalakon rést ütöttek a közmondásos tótok csákányai. Ez volt a citadella utolsó ostroma és be kell vallani: az ostromnak nem voltak halottal. A vitéz magyar csapatok jó előre kivonultak az ostromlott várból és igy a derék tót legények veszedelem nélkül kerítették hatalmukba a hatalmas erősséget. Ekkor azonban már csak kívülről, látszatra volt félelmetes és hatalmas a vár. Tulajdonképpen egészen rokkant-számba ment és ha néhány modem ágyúval ostrom alá vették volna, fél óra alatt beadja a derekát. Ez volt az oka, hogy húsz esztendő előtt lebontották a bástyagyii- rüket és a harcos falak közé békés rendőr-családok költöztek be és az otromba falak tövében sivalkodó rendőr-csemeték pitykéztek éveken át. Pedig a Gellért-hegy múltja épen nem nevezhető csöndesnek. Szent Gellért püspök martiriumával kezdődik a hegy magyar múltja. A késő nemzedék kegyelettel expiálta a pogány múltat és a török hódoltság idején kegyeletes kis kápolnát emelt a hegy ormán a szent püspök emlékezetére. A vallásos stációtól a tudomány felé indul a hegy múltja. Mikor az egyetemet Nagyszombatból Budára helyezték át, a hegy tetején csillagvizsgálót akartak építeni. Az építkezés sokáig késett és igy a csillagvizsgálót csak 1815-ben avatták föl. Milyen volt ez a csillagvizsgáló? Ma már csak az emlékezete éi és néhány műszer van, meg talán belőle valahol az egyetemen. Az épület két kerek toronyból és az ezek között levő teremből állott. H u n- falvy igen pontosan leírja: „Mindegyik torony 16 láb tágas belső öble közepén 9 J/s láb vastag és 1? láb magas tömör henger állott, rajta 4 kőlapból ösz- szerakott, 9 láb hosszú, 3 láb magas s 2 láb széles talapzat, melyen a keleti toronyban Reichen- b ach tói készített három iábnyi szorzáskor két 6 láb magas, s 10 hüvelyk vastag oszlop között s ez oszlopokon fekvő öntött vasból készült gerendáza- ton vala kitűzve, a mozgó fedéllel ellátott nyugati toronyban pedig két márványtábla között az egyenlítői cső, melyet szintén Reichenbach Münchenben készített vala, feküdt. Azonkívül a talpazatokon csillagászórák is voltak. A vizszgálóterem 45 láb hosszú. 25 láb széles és; 15 láb magas, s két hatalmas oszlop között, két egymástól 36 lábnyira levő délcső A viz kérdésében a következőket mondta a tanácsnok: — A vízművek dolgában; a kommün alatt semmi sem történt, ami kétségkívül a legnagyobb bűnök közé tartozik, mert kész tervek voltak itt, csak hozzá kellett volna fogni a munkához és már készen lehetnénk a vízmüvek kibővítésével. Nem történt azonban semmi. Ilyenformán egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy most már túl vagyunk a vízhiány veszedelmén. Hogy ma van viz, hogy nincsenek momentán komoly bajok, annak igen egyszerű, de annál szomorúbb a magyarázata. Ma csak azért van ugyanis vizünk, mert kevesebbre van szükség: fájdalom, vasutjaink nem járnak, vagy alig járnak, a gyárakban nagyrészt szünetel a munka... A viz legnagyobb fogyasztói csendesek, ez az oka annak, hogy valahogy ugy még el vagyunk látva vizzel. Most azonban igen komolyan foglalkozunk a vízvezeték kibővítésének kérdésével, állandóan tárgyalunk és mihelyt lehet, a munkát is megkezdjük. Pesti jelöltek és önjelöltek Vigabban folyik a korteskedés Négy héttel a feep vi se|I ő v álasztás o k napja előtt, hirtelen megélénkült a választási harc Pest-Budán. Ezen a héten végleg eldőlt, hogy úgy a demokraták, mint a szocialisták részt vesznek a választásokon s a közeli napokban végre szóhoz jutnak iái komoly jelöltek, azok, akik közül Budapest honatyái kikerülnek majd. Budán aránylag csendes a hangulat. Az 1. kerületben Haller István: miniszter ál! szemben a függetlenségi Szigeti Jánossal. Perez el Béla hir szerint nem itt lép fel, hanem a Perczelek ősi kerületében, Bonyhádon. A II. kerületben Bénáid Ágoston államtitkárral szemben Becisey Antal akarja felvenni a küzdelmet, de még habozik, hogy milyen párti legyen. A III. kerületben Virter Reichenbachtól volt benne; aztán hat lábnyi fali negyedlő, s a Seyfffert készítette főcsillagászóra. A keleti délcső alatt két márványoszlop között három lábnyi délkör vala Reichenibachtól, továbbá külön oszlopon csillagászóra, melyet Budán Rauschmann készített. A toronyban levő hengerek és oszlopok az épület halaitól elszigetelten a sziklára épültek. A nagy helyükből ki nem mozdítható eszközökön kívül sok kisebb csillagász! eszköz is volt a teremben, távcsők, sugárszerzők (reflektorok), tet-aljpoulkör, magasságkor, napmérő, üstököskutató stb.“ A laikus előtt is nyilvánvaló ebből a leírásból, hogy a Gellérthegyi csillagvizsgáló kitünően felszerelt intézmény lehetett, sajnos azonban az 1849-iki ostrom idjejiéh az épületek és a műszerek is nagyrészbeni elpusztultak. A Gellérthegy különben ősidők óta a nép kedvenc mulatóhelye volt. Már 1814-ben az angol Bright Rikard, aki beutazta Magyarországot, igen eleven színekkel festi a húsvéthétfői gellérthegyi ünnepet. •— Az egész hegy — iria — néptömegekkel vau ellepve. Szakadatlan sokaság kapaszkodik föl a ki- győző ösvényen és a hegy alig képes a' föltóduló tömegeknek elegendő helyet nyújtani. Itt szekerek álltak megrakva boros és sörös hordókkal, körülöttük száz sürgő kéz meg száz szomjas torok foglalatoskodott. emitt sátrak, hol pipát, olvasót, képet, játékszert, fésűt és gombot árultak, majd ismét sátrak, ahol mézeskalácsért civódtak, amott bódék, almi sorsjátékra tettek, másutt asztalok, melyeken kövér iirüsültet tálaltak, s nem égi’1 üveg budai óbort ürítettek. Mindezekhez járultak a pajkos sihederek, kik világos nappal „tiizmüveket“ szórtak a levegőbe Mindez a legtarkább változatosságban keverve é.1 összeszorulva olyan látvány, amelyet alig lehet leimi Schams viszont 1822-ben a gellérthegyi szüretet írja le: — A polgár és családja — Írja a többek között — otthagyja városi lakását, a kapás és neje és gyermekei búcsút vesznek házikójuktól, ki-ki a szüretre megy gyalog vagy kocsin. Megfoghatatlan e népnek vigadozása és gyönyörködése. Mindenfelé hangzik a
