Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)
1919-11-26 / 49. szám
2 Budapest, 1919. november 26. <73—T-'-—ryzt vényesitenA tudta minden kormánynál a maga igényeit, mert a képviselője révén mindent megkapott. Budapest soha. A IV. kerület a miniszterelnökök mandátumát szokta szállítani. Mindhiába. Budapest odafönt a zordon Sándior-palo- tában, ahol a minisztertanács ülésezik, mindig mostohagyermek maradt. Kimen-Héderv ár y e sorok írójának kérdésére, hogy mi lesz a fővárosi törvény revíziójával, mosolyogva kérdéssel felelt: hát az minek? Akiknek Budapest mandátumot adoitt, igy képviselték Budapest érdekeit. Most azonban Budapest hű fia lett magyar pecsétőr. Tudjuk, hogy ha ennek az agyonadóso- dott, elziillesztett városnak az ügyei egyszer a minisztertanács elé fognak kerülni, aminthogy hovatovább oda kell kerülniük, végre olyan hatalmas szószólónk lesz, akinek érveit többé 'nem lehelt majd letromfolni. Akik emlékeznek még arra, hogy Budapestet fíárczy István tette nagygyá (és ki lenne, aki erre nem emlékszik?) az tisztában van azzal, hogy ha ezekben a súlyos időkben valaki meg fogja menteni ezt a várost, az nem lehet más, mint Bárczy István. Lelkesen, szeretettel, hódolattal üdvözöljük az uj magyar pecsétőrt... A pesti szegény gyermekek Eldorádója A Népjóléti Központban kiosztják az amerikaiak szeret etadományát Pár héttel ezelőtt megjelent a Népjóléti Központ irodájában Moffat amerikai őrnagy, a Vörös Kereszt nemzetközi 'bizottságának budapesti képviselőiével, Haccius úrral és S'zukováthy vöröskeresztes főorvos társaságában. Az urak váratlanul, bejelentés nélkül jöttek, nem csináltak sok ceremóniát, ellenben annál behatóbban vizsgálták meg a Népjóléti Központ munkáját. Moffat őrnagy1 nem csinált titkot abból, hogy valóban meglepte őt az az eredményes: munka, amelyet a régi parlament épületében végeznek el és e látogatás eredménye volt azután az, hogy másnap ez a kiváló amerikánus fölkereste dr. Csergő Hugót, a Népjóléti Központ igazgatóját és közölte vele, hogy az amerikaijak erre az intézményre kívánnák bízni annak a rengeteg ruhaneműnek és élelmiszernek ai szétosztását, amelyet a vöröskereszt amerikai szervezete gyűjtött össze Budapest szegényei számára. Minthogy pedig az amerikaiak praktikus emberek és gyorsan szoktak intézkedni, Moffat őrnagy ennél a látogatásnál már át is adta Csergő Hugónak a kiosztandó különböző cikkek jegyzékét. A jegyzéken több mint 50.000 darab különböző ruházati cikk, azután nagymennyiségű csokoládé, gyertya, szappan, kondenzált tej, meg sűrített spiritusz szerepelt. A jegyzékben felsorolt árukat Moffat őrnagy intézkedésére nyomban le is szállították a Népjóléti Központ részére, Csergő igazgató pedig jelentést tett az amerikaiak nagylelkű adományáról a tanácsnak. amely intézkedett a szétosztást illetőleg. Elhatározták, hogy az akciót három keretben bonyolítják le. Részben jelentkezés utján osztják ki az amerikaiak szeretet-adományát, részben az iskolák utján juttatják el azokat a gyerekekhez, és) végül a tisztviselők szervezetei utján osztják ki a kétségkívül szorult helyzetben lévő közalkalmazottak között. A jelentkezésnél a várandós asszonyokat, a szoptató anyákat és a kisgyermekes anyákat előnyben részesítik. A jelentkezés október 17-én kezdődött meg. A lapokban hívták fel az arra rászorulókat a jelentkezésre. Már éjszaka megkezdődött a Népjóléti Központ Sándor-utcai épülete előtt a háborúban meg,3Koko\tt pesti nyavalya: a sorbaállás.. Csergő direktor számított is erre, úgy intézkedett tehát, hogy 20 csoportban 40 tisztviselő és tisztviselőnő reggel hét órakor álljon rendelkezésre, két tisztviselő pedig éjszakai inspekciót tartson. Az éjszaka inspekciót tartó tisztviselők azután a hideg téli éjszakában várakozó szegény asszonyokat beengedték az épületbe, hogy azok ne legyenek kénytele- nek az utcán iagyoskodni. Az első napon 4000 jelentkező adatait vették fel, október 18-án pedig 2500 jelentkezővel végeztek. Miután nyilvánvaló volt, hogy ennél nagyobb tömeget az amerikaiak adományából kielégíteni nem lehet, a Népjóléti Központ a további jelentkezéseket beszüntette, Csergő igazgató ellenben felkereste újra Moffat őrnagyot, akit arra kért, hogy tegye lehetővé, miszerint a köztisztviselők is részesüljenek adományokban. Az őrnagy a legnagyobb készséggel teljesítette a kérést és az előbbi mennyiséghez hasonló készletet bocsájtott a köztisztviselők rendelkezésére. A Népjóléti Központ mindenekelőtt a jelentkezésnél fölvett adatokat dolgozta ti el. Miután a Központ mintegy1 50.000 pesti szegényt tart állandóan nyilván, ez a munka azt jelentette, hogy a jelentkezési lapok alapján ki kellett keresni az illető szegények dossierjából a nyilvántartó-lapot és erről meg kellett állapítani, hogy a jelentkező viszonyai tényleg szükségessé teszik-e a támogatást és hogy-* a bediktált személyi adatok, különösen a gyermekek száma megfelel-e a valóságnak. A legtöbb jelentkezőnél a rendelkezésre álló adatokból ezt meg lehetett már állapítani, ahol pedig nem voltak adatok kéznél, ott a Központ szervezete utján a helyszínén győződött meg a kérelmező viszonyairól. Mindez azonban egy-két napi munkát vett csak igénybe és amikor a jelentkező a meghatározott időben ismét megjelent a Népjóléti Központnál, ott már úgy fogadták őt, mint régi ismerőst, most már felvették tétel szerint is az igényeit, meghatározták, hogy tényleg mit fog kapni, cédulát nyomtak a kezébe, ezen már az a dátum szerepelt, amikor boldogan viheti haza az amerikai gyerekek ajándékát. A Népjóléti Központ előtt és az épület folyosóin mozgalmas az élet. Ha az ember belép a kapun, nyomban megüti a fiilét a gyereksirás. Asszonyok állnak sorban a földszinti folyosón, apró gyerekekkel a karjukon. Ezek jelentkezésre várnak. Arra a jelentkezésre, amikor már megtudják, hogy mit fognak kapni. A sor azonban .gyorsain fogy, odabenn a szobában szorgalmasan dolgoznak a központ tisztviselőnői és azok a derék asszonyok, akik Body Tivadarné hívására önzetlenül és valóban nemes ambícióval állanak rendelkezésére a humánus mozgalomnak. Török Margit mellett M a r h e r Aladár tanácsnok felesége dolgozik, most érkezik Huszár Károly miniszterelnök neje, aki ugyancsak munkához lát. Előttük egy lesoványodott munkásasszony á’l, S. Péterné. Az urai nyomdász, de beteg ember, aki nem igen keres. Pedig a családnak ugyancsak szüksége van a pénzre, hét gyerek vár otthon kerkeret. A legidősebb 18 éves, a legfiatalabb kilenc hónapos Az asszony nyújtja a cédulát. Török Margit már veszi elő az aktacsomót, 'amiből kiderül1, hogy S.-né igazat mondott, a család odahaza nagi^ nyomorral küzd. Már Írják is az ivre hogy mi jár nekik: meleg ruha a legapróbb gyereknek, kis riéikli, főkötő, apró cipő, alsónadrágok a nagyobbaknak, kezes,-lábas trikók, azután alsószoknya és ing az anyának, szappan, gyertya, csokoládé meg kondenzált tej. Nem tart egy percig sem, amig a kérelmet elintézik és már másik’asszony kerül sorra. Pár lépésijei odébb a régi képviselőház üléstermében közben, folyik a kiosztás. Ide azok jönnek, akik már három-négy nappal ezelőtt jelentkeztek. Hornyák és Kurz tisztviselők, néhány tisztviselőnő és több uriasszony végzi a nehéz munkát. A padsorokon hatalmas hegyekben fekszik a sok ruhafélé: gyerekharisnya, alsóing, csecsemőkelengye, hosszú- gallér, szvetter, női ruha, harisnya, cipő, a terem közepén egy asztalon csokoládé, szappan, gyertya, kondenzált tej, spiritusz varia a kiosztást. A karzatról lobogó nyúlik a terembe, rajta a felírás: The gifts of the American Red Cross for Budapest. Az amerikai Vöröskereszt ajándéka Budapestnek. A teremben Walsh kapitány, az amerikai vöröskereszt megbízottja, egy rendkívül szimpatikus fiatal amerikai tiszt segít a munkában. Nagy melegséggel magyarázza: — Minden, amit itt lát, az amerikaiak jó szivéről tesz tanúbizonyságot. Ne higyje senki egy pillanatig is azt, hogy1 ezt a rengeteg ruhát gazdag emberek adták össze Amerikában. Nem. A legszegényebbek siettek a pesti gyerekek támogatására. A mosónők túlórában ingyen mosták ki a ruhákat, az amerikai gyerekek a magukét küldték el ide, Nem egy csomagban levelet is küldtek, tegnap például az egyik levélből ezüst dollár hullott ki... A kapitány ur mindjárt ki is bont egy csecsemő-kelengyét. Az embert melegség futja át, amikor M.. látja a gondosan összecsomagolt apró holmikat. A csomagokban, ruhán kivíil hintőpor, babyszappan, tű, cérna és fásli is van. A kiosztandó holmik értéke a mi áraink és a dollár mai árfolyama szerint meghaladja a 30 milliót. neiief a bukaresti exress, ile csak a burtonyavonat útin A szolnoki állomásfőnök bravúrja — Bérezel tanácsnok nyilatkozata a főváros burgonya- és főzelékelíátásáról Budapest élelmezésében soha olyan hiány nem mutatkozott, mint ma. Politikai kérdések és mindenek felett a román megszállás juttattak ide bennünket. Az a csepp Magyarország, amelyen ma a jogtalan megszállás miatt szabad forgalom van, nem tudija Budapestet ellátni. A kenyérbajokon. kiviil azonban az elmúlt hetekben igen nagy hiányt szenvedtünk burgonyában és egyebekben is. Most is, hogy segiíen.i lehessen, valósággal diplomáciai lépésekre van iszükseg, mert csak igy juthatunk a magunkéhoz, a magyar föld áldott terméséhez. Az alábbiakban Bérezel Jenő dr. tanácsnok szolgáltat néhány jellemző adatot, hogy milyen utón és- módon lehet ma hozzájutnunk ahhoz, ami a magyar humusban termett. Egyben sok a vigasztaló is —■• bár nincs ok az elragadtatásra — abban, amit a tanácsnok ap reszortjába tartozó élélmicikkek felhozatalára vonatkozólag a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt a következőkben elmondott: Burgonya-Ínség. Az elmúlt hetekbe,n a budapesti piac, mint ismeretes, eléggé bőven el volt látva burgonyával és a hatósági zöldségüzem a közönségnek: jegy nélkül is tetszésszerinti mennyiséget kiszolgáltatott. A burgonya-inség a románok kivo,tudásával kezdődött, illetve már akkor, amikor a kivonulásra az előkészületeket megtették. Ennek az oka főleg az, bolgy megszakadt aiz összeköttetés a szabolcsmegyei területekkel. ahonnét a burgonyaszállitmányok Budapestre kerülnek. Ezt az összeköttetést mindmáig nem tudtuk helyreállítani, megvan azonban a reménységünk arra, hogy a románok rövidesen a Tiszántúlról is kivonulnak és felszabadul a mi burgonya vidékünk, Szaboics- vármegye is. Mihelyt meglesz az egyenes ösz- szefköttetésünk, akkor nyomban megindulnak a burgonyasizáUitmányok és az Államvasutak is minden lehetőt el fognak követni, hogy megfelelő számú szerelvényt bocsássanak rendelkezésünkre, hogy a mostani Miszthiány idején any- nyira fontos élelmicikk, a burgonya minél nagyobb mennyiségben álljon a főváros közönségének rendelkezésére. Az Államvasutak, arneny- nyire módjában lesz, fedett vaggonokat fog rendelkezésre bocsájtami, de ha nyitott vaggu- nokban kell is majd számtaniunk, az esetleges fagy jelentékeny károkat a burgonyában nem okozhat, mert a burgonyasizállitó kocsikat jól befödjük szalmával és földdel, s fagykár miatt legfeljebb csak a felső réteget keil, mint emberi táplálkozásra élvezhetetlent, eldobni. — Most, hogy a románok a Tisza-hidnál átvonultak, Szajol állomáson (ez a Tiszán túl van) 95 vaggon burgonyánk vesztegelt. A románok ezt visszatartani akarták, amit a szolnoki állomásfőnök elismerésre méltó bátor fellépésével megakadályozott. A száj öli állomásról a bukaresti expressizvonatot jelezték a szolnoki állomásnak, az állomásfőnök azonban kijelentette, hogy a vonatot csak akikor bocsájtja be Szolnok állomásra, ha a 95 vaggon burgonya ezt megelőzi. Az erélyes fellépésnek megvolt a kellő hatása, a románok útnak inditották a 95 vaggon burgonyát s midőn ezek már áthaladtak a Tisza-hidon, csak azután követte őket a bukaresti! expresszvonat. Ebből a burgonyamennyiségből 22 vaggcint a szolnoki vasutasok kaptak, a többit útnak inditották Budapestre, amelyből 40 vaggon már beérkezett, a még hátralévő 33 vaggon pedig 1—2 napon belül itt lesz. — Ez azonban csekély mennyiség a főváros t ' S ■ '
