Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)

1919-11-26 / 49. szám

3 Budapest, 1919. november 26. 'burgonyaszükség! étének ellátására és most egyelőre a Dunántúlról fogniuk valamelyes mennyiséget beszállítani. Vérmes reményeink azonban nincsenek, mert nagy bőség a Dunántúl sincsen, de meg szállítóeszközökben is jelenté­keny hiány mutatkozik. Fontos az, hogy meg­nyíljanak a szabolcsi területek és hogy a szál­lj tóeszközök is megszaporodjanak. Ezeknek a kérdéseknek azonban politikai vonatkozásaik is vannak, amelyek most már bizonyára javu­lóra fordulnak, mert az antant részéről immár elismert kormány fog eziránt tárgyalásokba bocsátkozni. Zöldség és káposzta. — Tavaly ilyenkor már nagymennyiségű káposzta volt a Zöldségüzem raktáraiban betá­rolva. Ezidőszerimt, sajnos, a helyzet nem va­lami kecsegtető. Káposztát Nyugatmagyaror- szágről a Vág szögéből és a Csallóközből sze­rezhetnénk be nagyobb mennyiségben, de erre nézve a cseh-szlovák határon a legszigorúbb kiviteli tilalmat léptették életbe. A meg nem szállott Magyarországot külföldnek deklarál­ták. Jellemző, hogy a Zöldségüzem igazgatója, Schwartz Ármin, akii jelenleg Pozsonyban tár­gyal a cseh-szlovák hatóságokkal, külföldi út­levelet volt kénytelen váltani, hogy odautazhas­sák. A tárgyalások egyelőre még nem vezettek eredményre és igy nagyobb káposzta- és zöld- ségszállitmányokra e pillanatban nem számít­hatunk. Itt is és sok más egyéb függő kérdés­nél a politikai helyzet változása nyújthat ked­vező eredményt. Alma és hagyma. — Északkeleti Magyarországon, Szatmár- megyében dús alma-termés volt. Szándékunk­ban van, hogy a fölöslegeket onnét Budapestre szállítsuk, ott is alomban be keli várnunk, azt az időpontot, míg a románok ezt a területet is kiürítik s ugyancsak erre várunk a makói hagymaszáüitások megindításánál is. Mindkét területnél be kell várnunk, inig összefüggő vas­útvonal áll majd Budapestig rendelkezésünkre, amikor aztán a szállításoknak semminemű aka­dályuk nem lesz. Az utóbbi napokban némi hagyma fölött rendelkeztünk, ez azonban nein hazai áru, hanem nápolyi termény volt, ame­lyet a közélelmezési miniszter bocsájtott a fő­város közönségének rendelkezésére. Romániába kivándorló mérnökök Meg- kell akadályozni az emigrációt A román katonai főparancsnokság néhány nappal a Budapestről való kivonulás előtt az összes lapokban hirdetményt tett közzé, amely­ben jelentkezésre hívta fel a magyar mérnökö­ket, akik romániai fegyver- és municiógyárak­ban kívánnak állást vállalni. A román főpa­rancsnokság 3000 lei havi fizetést Ígért, viszont azt kívánta, hogy — Bukarestben mutatkozza­nak be. Rövid pár nap múltán a románok, kivonul­tak Budapestről s azioik a mérnökök, akik ér­deklődtek a hirdetmény fellől, a román főpa­rancsnokság részéről azt a felvilágosítást kap­ták, hogy majd a Budapestre érkező román misszió fog ebben az ügyben is dönteni. A hirdetmény kapcsán körülbelül öíven fővárosi mérnök jelentkezeti, akik közt jónevti szakemberek is vaunak, né­hányat közülök a kommün alatti magatartásuk rniátt bocsátottak el, a legtöbben azonban a municiós gyárak leszerelése folytán vesztették el pozíciójukat s az általános gazdasági hely­zet folytán nem tudnak i|tt elhelyezkedni. A kivándorolni készülő mérnökök alkalmi szövet­séget alakítottak, amely közös érdekű ügyeiket intézi s amelyben egyöntetű megállapodásra jutottak igényeik dolgában, A mérnökök, ameny- nyiben újabb tárgyalásra fog sor kerülni, a román missziótól magasabb fizetést, megfelelő végkielégítést, biztosított lakást és szabad uta­zást fognak követeim. Egyébként — érthető okokból — nem szi­veden távoznak Magyarországból s éppen ezért talán volna mód arra, hogy most — a román misszió ideérkezése előtt — az emigrációra készülő mérnököket, amennyiben kifogástalan és értékes szakerők, a hazai ipar részére meg­tartsák. Nem szabad ugyanis illetékes helyen megfeledkezni arról, hogy a mostani körülmé­nyek közt egyáltalában nem volna célszerű, ha ilyen speciális képzettségű szakerők töme­A városháza gyötrelmes csendjébe végre e héten megérkezett az első friss szenzáció, az első komoly izgalom, amely Bódy Tivadar dr. polgármester és főpolgármester-helyettes szi­vét dobogtatta meg nyilván a legjobban, de amely nem maradt hatástalan egyetlen hivata­los 'szobában sem. Az eset módfelett pikáns volt: hiszen csak a minap nevezték ki főpolgár­mester-helyettesnek Bódy polgármesteri, ma pedig már kormánybiztost állítanak a feje fölé? Mindenki azokra a heves támadásokra gondolt, amelyekkel legutóbb a kormánypárti sajtó Bódy polgármester működését méltatta és mindenki meg volt győződve róla, hogy eziek ai cikkek vetettek gáncsot a kormány bizalmának. A Fővárosi Hírlap értesülése szerint Dévény Gyula VII. kerületi elöljárónak Buda­pest kormánybiztosává való kinevezése nem volt komolytalan pletyka, Polónyi Géza mes­teri keze keverte a kártyát és az ötlet a Saskörben született meg. Dévény Gyula már fogadta az üdvözléseket, interjúkat adott, közben azonban a politikai helyzetre- való tekintettel befagyott a terv, amely nemcsak a főváros autonómiájának ko­moly sérelme lett volna, de egyben nagy meg­szégyenítése a főpolgármester-helyettesnek, és az egész tanácsnak. Polónyi Gézának a Fried rich-kormánynál meglehetősen erős befolyása volt, Beniczky bel­ügyminiszter és Karafiáth államtitkár a, város­házát nem igen ismerik és igy természetszerűen jó néven veitték az öreg bölcs tapasztalatait és tanácsait. Polónyi pedig résen volt: bizonyí­totta, hegy a tanács Vázsonyi kegyelméből ül a helyén és különben is megbizhajtatlan sza­badkőműves társaság. Bódy Tivadar maga bár­mennyire belehelyezkedett a politikai kurzusba, Polónyi szemében szintén nem volt megbízható, hiszen imitt-amott a Közmunkatanács körül pár­bajt iíis vivtak egymással. A legfőbb érv azon­ban az volt, hogy a kormány a ma még jogaiban levő törvény- hatósági bizottságot semmiképen sem akarta összehívni, mert azt ma is Vázsonyi-hünek, veszedelme­sen liberálisnak, sőt — zsidónak tartják. Bár az utolsó falusi kép viselő testület is működik már az ellenforradalom győzelme óta, Budapest törvényhatósági közgyűlésének megnyilatkozá­sát a Friedrich-kormány nem tartotta kívána­tosnak. A tanács tanácstalanságát, bátortalan­ságát pedig a kormány is láthatta. Olyan szerv kellett tehát, amely egyrészt! a közgyűlés jog­körét gyakorolhatja, másfelől pedig leveszi a felelősséget a mindentől fázó és minden kér­désiben töprengő, trérnázó tanács vállairó!. Ez éppen elég óik volt arra, hogy Polónyi ta­nácsát elfogadják és belemenjenek a, Dévény- kombináciőba. Sőt az is kétségtelen, hogy Dévény Gyula ma már tényleg benne ülne a kormánybiztosi székben, ha közbe nem jön a koncentrációs kabinet megalakulása, amely már nem mehet bele ebbe a megoldásba. Dévény Gyula tehát megmarad VII. kerületi elöljárónak a ma nem túlságosan; népszerű Dob- utcában. Meg kell azonban állapítani, hogy Dé­vény Gyulát, eltekintve az elvi kérdésektől és a személyi sérelmektől, nem fogadták volna ked­vezőtlenül a városházán. Tehetséges embernek, jó tisztviselőnek tartják. Természetesen a meg­lepetés perceiben szőnyegre került a hivatali szobákban egész élettörténete. Fiatal korában gesen elhagynák az országot s egy idegen ál­lam szolgálatába szegődnének. Elég kvalifikált munkaerőt vesztettünk el eddig is, ötvepi régi képzett mérnököt talán mégsem kellene műi­den szó nélkül kiengedni az országból. Felhív­juk erre az ügyre a kereskedelmi miniszter figyelmét, hátha volna mód más és hazafiasabb i megoldásra. — úgy miotndják — mint tanácsjegyző Kőbányán működött és ebben a;z időben konfliktusa vök egy állatorvossal, aki történetesen zsidó vallásu vol)t. Ettől az időtől foigva egy darabig nem volt valami nagy barátja a zsidó hitfdllekezetnek. Sú­lyos mellőztetések is érték, amelyek a tehetsé­ges tisztviselőt meglehetősen elkeserítették. Ma- gábavonultan élt, mígnem 1914-ben elöljáróvá választották és ő maga kívánkozott a VII. ke­rületbe, ahol visszanyerte életkedvét, újra tár­saságba járó ember lqtt. Mindenkivel érintke­zett és ő, aki valaha antiszemita hírében állott, a legjobb barátságba került .a VII. kerület zsidó korifeusaival. Különösen szoros nexus fűzte Ehrlich G. Gusztávhoz, akit sokszor meghívott Csabánkat birtokára. így ápolta a társadalmi békét a VII. kerületben Dévény Gyula, akit most, amikor kormánybiztosi kinevezéséről violt szó, a pletyka megtett antiszemitának. A beava­tottak azonban ebben egyáltalában nem hittek és ha kormánybiztosi kinevezése nem lett volna a főváros autonómiájának sérelme, a főpolgármes­ter-helyettes kíméletlen m ege s uf o 1 táj tás a, nem is nézték volna őt rosisz szemmel a városházán. Nagy kérdés, hiogy mi lesz most. Annyit két­ségtelennek Urteil tartani máris, hogy a Dévény-kombináció elesett, Poíónyi befo­lyása megkevesbedett és a minisztertanács­ban Bárczy István szavának is lesz némi súlya. Alkalmasint történik majd valami' ideiglenes intézkedés, mert községi választásokról egy­előre szó sem lehet. A nemzetgyűlés februárban ül össze és legelső tennivalói a békeszerződés megkötése, a költségvetések megszavazása síb. lesznek és csak akkor kerülhet sor a fővárosi törvény megalkotására, amelynek elkészülte előlit már aligha fognak megtörténni a községi választások. Jól benne leszünk már a nyárban tehát, ami­kor a főváros uj közgyűlése összeülhet. Sokat beszélnek arról is, hogy milyen lesz a képe ennék az uj közgyűlésnek? Kétségtelen, hogy a nyárig siók víz folyik le a Dunán és ez idő alatt bizony az erőviszonyok its; eltolód­hatnak. Jóslásokba bocsátkozni természetesen korai volna, az eljövendő tisztujUás eshetőségei is telje­sen bizonytalanok, bár előreláthatóan a tanács nagy részben át fog alakulni, bár ma még azon az állásponton vannak a ta­nács tagjai, hogy n:ek.ik még két esztendős mandátumuk van. Ez azonban aligha fogja gá­tolni az uj közgyűlést abban, hogy uj tanácsot válasszon. A tanács mai tagjainak mindössze az az igénye maradhat fenn, hogy a még hát­ralevő két esztendőre úgy kapják a fizetésüket, mintha szolgál atban állanának és csak a két esztendő leteltével menjenek végleges nyug­díjba azok, akiket esetleg nem választanak meg újból. A városházán különben nagy sajnálattal be­szélnek a tanács egyik legjelesebb, legnagyobb tudásu és tehetségű tagjáról, Wildner Ödön dr.-ról, aki hir szerint nagyon e! van kedveíienedve, egészsége is megren­dült és emiatt egy évi szabadságra kíván menni, hogy aztán nyugalomba vonuljon. Ez az esemény valószínűleg legközelebb meg fog történni. Az üresedésben levő alpolgármesteri állásra Városházi körséta Lesz-e kormánybiztos? — Dévény Gyula kalandja — Polcnyi keze — A nyárra ül össze az uj törvényhatósági bizottság — A tanács fele nyugalomba vonul

Next

/
Oldalképek
Tartalom