Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)
1919-01-01 / 1. szám
2 f9 ■ • Budapest, 1919. január 1. A csepeli és a soroksári kikötő Mind a kettőt paritásos alapon építi fel az állam és a főváros — Fock Ede tanácsnok nyilatkozata A csepeli kikötő körül olyan vita folyt a múlt emberei között, hogy ezzel az erővel nyugodtan meg lehetett volna kötni akár a világbékét is. A jószándéku öreg urak azonban azon vitatkoztak, hogy kinek kell megépíteni a kikötőket? És ez volt az, amiben talán sohasem sikerült volna egyezséget létrehozni, ha történetesen ki nem tör a forradalom. A forradalom után, azt lehet mondani, huszonnégy óra alatt rendbe lehetett hozni mindent s pedig azt lehet mondani, a főváos lényeges előnyére. A forradalom előtt úgy állt a dolog. hogy a kormány rendelkezésére bocsájtja a fővárosnak az általa már régebben kisajátított területeket, amivel szemben a főváros, önköltségen megépíti a kikötőt. Mindez megváltozott most, amikor Méhely Kálmán államtitkár gyors meglátással ismerte fel a helyzetet és már meg is állapodott a fővárossal, hogy a csepeli kikötőt és vele a soroksárit is az állam és a főváros paritásos alapon építik föl. A Fővárosi Hírlap munkatársának alkalma volt ebben a kérdésben Fock Fde tanácsnok véleményét kikérni, aki a következőket volt szives elmondani :- A csepeli kikötő építésére uj szerv alakult. amelynek neve: a budapesti kereskedelmi és ipari kikötőt építő bizottság. Ez a bizottság egy a közmunkatanácshoz hasonlatos szerv lesz, amely paritásos alapon intézi majd a kikötő építésének ügyeit. A bizottság saját kebeléből küldi ki elnökét és alelnökét, akiket azután a minisztertanács megerősít. A bizottság mellett egy műszaki kirendeltség működik, amelynek tagjait a kereskedelmi, földművelési minisztériumok. valamint a főváros küldik ki. Ennek a kirendeltségnek a vezetőjét a bizottság előterjesztésére szintén a nevezett két minisztérium és a főváros küldi ki. — A harminc tagból álló bizottság felerészben a főváros, másik felerészben pedig a minisztériumok kiküldötteiből fog állani. A költségek felerészben az államot, felerészben pedig a fővárost terhelik és azokat majd valószínűleg az évi feldolgozás arányában utalják majd ki. — Mindennél újabb esemény azonban az, hogy a csepeli kikötőhöz hasonlatosan a soroksári kikötőt is ilyen paritásos alapon fogjuk megépíteni. Fock tanácsnok nagybecsű nyilatkozatához még azt az értesülésünket tehetjük hozzá, hogy a nyugalomba vonuló Kvassay Jenő min. tan., aki élete legnagyobb részét a budapesti kereskedelmi kikötő megtervezésének szentelte, fogja majd a paritásos bizottság elnöki székét betölteni. Versenyfutás a főváros raja korul Szakértőbizottság fauzsorásokból — A favágók álmai — Garami miniszter radikális orvossága Budapest fa nélkül szűkölködik. Se szén, se fa. Ebben a helyzetben természetesen mindenki azt hiszi, hogy a maga jogtalan profitját két kézzel nyúzhatja le a fővárosról és persze Budapest népéről. Ebben a tekintetben természetesen legelöl járnak a derék fakereskedők, akik a háború alatt sem mulasztották el a maguk dús hasznát biztosítani. Ezúttal sikerült nekik egy bizottságba önzetlen szakérökként belopózniok és ebbéli működésüket arra felhasználni, hogy bebizonyíthassák a mai maximális árak tarthatatlanságát. Szerencsére a tanács elég éber volt ahhoz, hogy be ne ugor- jék és sikeresen meghiúsította a manővert. Arról volt szó, hogy a Budapest területén lévő erdők immár elhatározott kivágása menynyiben és mi módon vihető keresztül? Vita Emil dr. tanácsnok megalakította a szükséges fakereskedelmi szakértőbzottságot. A bizottság megnézte az erdőket és megállapította, hogy az üzemköltségek olyan nagyok lesznek, hogy a mai maximális árakat nem lehet megtartani. A derék és önzetlen bizottságnak természetesen ez volt a legfőbb célja. Nekik nem az volt a fontos, hogy a budapestvidéki erdőket ki lehet-e vágni, hanem az, hogy ezen a módon nagyszerűen meg tudják okolni a maximális árak felemelésére vonatkozó régi terveiket. A tanács azonban hamarosan átlátott a szitán. Belátta, hogy nem szabad szó nélkül elfogadni azt, amit ez a bizottság mond. A névsorból él Jónás, Európa legnagyobb nílusi lova, de hiány nem látszik, mert van két fiatalabb vízilovunk, amelyek családi életet élnek és éppen most örvendetes családi esemény előtt állanak. Elpusztult Guba, a lovagló elefánt is, amelyen annyi sok pesti gyerek lovagolt, de ezt a hiányt is pótoljuk, van két fiatalabb elefántunk és ezeket tavaszra betanítjuk, úgy, hogy a gyerekek továbbra is szórakozhatnak majd. A jegesmedvék közt volt a pusztulás a legnagyobb. Hat közül ma csak három él. A zsirhiány megölte őket. A jegesmedve főként zsírral táplálkozik, békében hordószámra hozattuk nekik a halzsirt, de most negyven koronás zsírral nem táplálhattuk őket. Megfogyatkozott még a majmok derűt keltő serege is. mert a majom nagyon érzékeny, nem bírja .sokáig a fogságot, s az elhullottak helyett újakat szerezni nem tudtunk. —- Egyes állatfajok . megszaporodtak az utóbbi időben. így a bölények száma kilencre emelkedett, antilopunk is több van, a kétpupu tevének kis fia született nemrégiben, kőszáli bakot Schönbrunnból kaptunk, ahol nem tudták élelmezni. Oroszlánjaink megvannak, a tigriseken bizony meglátszik, hogy öreg állatok már. Leopárd, hiuz, jaguár, ha pusztultak is a háború évei alatt, van még elegendő. A madárházban élénk az élet. Az exotikus madarakat elég jól sikerült élelemmel eljátni, ami épen nem volt könnyű feladat. Az akvárium tenyeres állatai megfogyatkoztak, mert Fiúméból az utóbbi időben már nem kaptunk pótlást. A pálmaház gazdag és változatos, tavasszal általános feltűnést fog kelteni, hacsak a tél folyamán a fütöszerrel nem lesz különösebb bajunk. könnyű volt megállapítani, hogy a bizottság csupa fakereskedőböl áll, akik már régóta sürgetik a faárak felemelését. Vita tanácsnok sem elégedett meg ezzel az egyoldalú megállapítással, hanem megkérdezte a város erdőmesterét, aki kijelentette, hogy ezek a kalkulációk nem fedik a valóságot. Most tehát megindul a harc az önzetlen szakértők ellen, akikkel szemben majd az ármegállapitó bizottság lesz hivatott a kellő eréllyel fellépni. Bérezel tanácsnok védőbeszéde után egyébként a tanács megkegyelmezett két budai erdőnek, a kirándulók és szerelmesek két régi kedves helyének. Az uj rezsim ezzel is tanúbizonyságát adta annak, hogy van érzéke a romantika iránt. Annál kevesebb érzékük van azonban nemcsak a romantika, de a jog iránt is a favágóknak, akik látva a mai .rendkívüli munkabéreket, dacára annak, hogy nem iparilag képzett munkások. óránkint 5 K 50 f munkabért kívántak. A gőzfavágók egyesülete . természetesen nem akceptálta ezeket a feltételeket és a fővárost kérték közbenjárásra. Végre is 35 koronás napibérrel megáUapodak. Másnap azonban újból megjelentek a munkások megbízottjai és kijelentették, hogy a bizalmiférfiak nem fogadták el a kész megállapodást. Miután a favágók a famunkás-szövetség egyik szakosztályát alkotják. és annak erkölcsi presztízse alatt állanak, a tanács elhatározta, hogy Garami kereskedelmi minisztert hívja fel, indítson tárgyalásokat és állapítsa meg, hogy a munkások és munkaadók közül kinek van igaza? Garami miniszter nem is tárgyalt, hanem megállapította, hogy a munkások követelése teljeslen jogtalan és felhívta a fainunkás-szö- vetséget, hogy teremtsen rendet. A miniszter soknak találta a 35 koronás napibért is, de nincs kifogása ellene, ha igy intézik el a dolgot, ennél többet követelni azonban teljesen jogtalan. Legfontosabb azonban a miniszter nyilatkozatában az volt, hogy szükségesnek tartja megkezdeni a munkabéreknek rendes mederbe való terelését. Baj van azonban még mindig a gőzfavá- gőkkal. akik a 35 koronás munkabérek mellett sem tartják helytállóknak a mai maximális árakat. A gőzfavágókat Déri alpolgármester értekezletre hivta meg. Ezen az értekezleten azonban nem történt semmi érdemi intézkedés, hanem az árakat majd az országos' árvizsgáló bizottság fogja, megállapítani. Legfőbb gondunk persze az élelmezés. Az állatoknak naponta nyolcvan féle élelmet kell adnunk, amelyek nehezen szerezhetők be és horribilisán drágák. A háború előtti évben 110.000 koronát költöttünk évente élelmezésre, mig ez évben 540.000 koronába került, pedig takarékoskodunk. Ezután elmondotta L e n d 1 igazgató, hogy a jövő év folyamán több németországi állatkert igazgatójával együtt Afrikába, a kilimanssaro-vidékére szándékozik utazni, hogy egyes afrikai állatokat, főként majmokat vásároljon. Európában ugyanis a legtöbb állatkereskedés megszűnt, a külföldön pedig nagyon sok állatkertet bezártak. A fővárois állatkertje az elsők között áll Európában. Nagy kiadásai vannak, de látogatóinak száma is tekintélyes. Személyzeti kiadása ez évben az állatkertnek négyszer akkora volt. mint a háború előtti évben, mert mig akkor 210.000 korona, addig az idén 818.000 korona kellett ily kiadásokra. Igaz. hogy ezzel szemben a látogatók száma örvendetesen nagy. Ez évben körülbelül 1,300.000 látogatója volt az állatkertnek, ezek között 10.000 évi bérlő. A belépődíjakon kivid tekintélyes bevétele van az állat- kertnek az állatkereskedésből, különösen a baromfi- tenyésztésből. Lendl igazgató különben épen most előterjesztést nyújtott be a tanácshoz, amelyben a baromfi-tenyésztés megnagyobbitására és külső tenyésztőtelep létesítésére kér fölhatalmazást. Télire is van programm.ia az igazgatónak. Két jégpályát - csinálnak az Állatkertben, egyet felnőtteknek. egyet az apróságoknak. Lesz azután szánkó, ródli és egyéb téli sport, minden készen van már hozzá, csak — hó és hideg kell. Pusztulnak a vadállatok Élelmezési bajok az Allatkertfeen A népszerű Jónás kezdte a sort és utána a pesti állatkedvelők néhány kedvence következett. Némelyikük a fogság bánatában, legtöbbjük azonban a háborús koszt gyötrelmein pusztult el. Nem tudták megérteni ők, a buta állatok, hogy az okos emberek miért gyilkolják le egymást, és miért zárják el egjrnás elöl az élelmet. Okét nem lehetett jegyrendszerrel dirigálni, nem vették be a háborús pótsze rekct. egy darabig tűrték az élet keserveit, azután — valószínűleg mély megvetéssel az emberek iránt — kimúltak. Most, hogy vége van a háborúnak, elmentünk az állatkertbe megnézni, mi történt itt a- háború alatt és megtudni, mi lesz a jövőben. A hideg, csúnya, ködös téli délután elhagyatottan búslakodik az Állatkert. Itt-ott látni néhány munkást. akik a havat lapátolják és két-három gyereket, akik vígan kergetőznek. Egyébként szomorú csend van. Borzasztóan látszik a természet halála, a szép rózsatövek helyett szalmábaburkolt fák merednek felénk, szines pázsitok helyén lucskos olvadó hó, a vidám állatok téli szállásukon melegednek. Beszélgettünk Lendl Adolf dr.-ral az Állatkert kitűnő igazgatójával, aki a következőket mondotta: Az állatállomány, amely a háború előtt népes és változatos volt, bizony a hosszú négy év alatt sokat szenvedett. Általában minden állatfaj megvan, csak itt-ott akadnak hézagok. A háború alatt lehetetlen volt az import és igy a pótlások is ki voltak zárva. Nagy baj volt az is. hogy az állatok szaporasága is alábbhagyott. Emlékezetes, hogy már a háború alatt pusztult
