Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1918-08-21 / 34. szám

2

Budapest, 1918. augusztus 21.

exportőr már a közélelmezési minisztérium által meghatározott árban Budapestnek szállított. Erre természetesen csak Ausztria és Németország fizet rá, mert a baromfi nagykereskedőknek az exportált árunál kell bevenniük a Budapestre szállított baromfinál elmaradt hasznot, sőt esetleg ráfizetést. A baromfit sem nem rokvirálják, sem maximális ára nincs megszabva, mégis sikerülni kell, hogy Budapest bőségesen el ló- gyen látva baromfival, amelynek ára a mai áraknak leiére tehető. Nem öröm természetesen ez az uj rend a vidék számára sem, mert a vidéken lényegesen magasabbak lesznek a baromfiárak, mint a fővárosban. Budapestre lehet azonban hozni az akció-baromfin kívül is árut és ennek az árát senki sem szabja meg. Ennél a kikötés csak az, hogy Budapestről az ilyen szabadkereskedelmi baromfit csak akkor lehet kivinni, ha az áru harmadrészét akció-árban az akció rendelkezésére bocsátják.

Havonkint 2 hizott liba.

A baromfikészletek szétosztására, a kivitel ellenőrzésére és az akció-baromfi árának megszabására bizottságot alakítottak, amelynek elme: Baromfi Forgalmi Bizottság. A bizottság úgy szeretné, ha az őszre, vagy amikorra a baromfifelhozatal teljes üzemben lesz, baromfi- legyeket bocsát ki. fia a jegyekre fedezetet tudnak biztosítani, akkor életbe'is lépnek, ellenkező esetben természetesen nem is szabad kiadni azokat. Ebben az esetben az akcióhusból legelső sorban a munkásságot és a köztisztviselőket részesítik. Ha baromfi-jegy lesz, akkor családi kvótát állapítanak meg. A nagyobb családok havonkint valószínűleg két hizott libát és két tyúkot, a kisebb családok ennek felét kapják.

Megállapították az akció-árakat.

Ami most már az árakat illeti, azok a mai viszonyokat tekintve, legendásan olcsók.

A helyzet megvilágítására el kell mondanunk néhány statisztikai adatot. Eddig éven- kint 1.200,000 darab hizott liba jött Budapestre’, amivel szemben Ausztriába és Németországba ennek kétszeresét vitték ki. Ez azt jelenti, hogy a fővárosban, Ausztriában és Németországban

elfogyasztott hizott liba 3,600.000 darabot tett ki, amiből ezentúl legföljebb 1.800,000 darab libát lehet kivinni a vámküiföldre, a Budapestre való felhozatal pedig 600,000 darabbal emel- kedhetik. Magyarország libaforgalma 4—5 millió darab volt, ami körülbelül 2(1—25 millió kilogramm hús és zsírnak felel meg.

Az árak a háború alatt igy emelkedtek:

1912- 13-ban egy kg. liba 1.50 K

1917- ben „ „ ,. 12.— „

1918- ban „ „ „ 38.— ,.

Ezzel szemben a már előzőleg megállapított

detail-árakat a pénteki tanácskozáson újból leszállították. Az akció-árak eszerint igy alakulnak:

hizott liba egészben kilónkint 17.— K

libaaprólék ! 6.— „

egy kilogramm hús bőr nélkül 14.— „

nyers zsir 30.— „

máj nagyság szerint kilónkint 40—60.-*-,,

Hasonlóképpen fogják megállapítani a csirke-, tyuk- és kacsaárakat is.

A kiskereskedők haszonrészesedése az árnak 10 százaléka lesz, ami azonban a fenti ármegállapításban már benfoglaltatik.

Megszűnik a többszörös ellátás

Elelmiszerjejjyrendszer a pestvidéki községekben — Zsírról, főzelékről nem gondoskodtak — Tamássy kormánybiztos-helyettes nyilatkozata

A közélelmezési minisztériumban huzamosabb idő óta megütközéssel tapasztalják, hogy Budapest környékére sokkal több élelmiszert kell kiutalni, mint amennyi e körzetet a fejarány szerint megilletné. Erélyes nyomozást indítottak és megállapították, hogy a magasabb szükségletnek egyszerű oka van:

Budapest környékén a gyárak munkásai élelmiszereiket mindenütt megkapják a gyárakból, ennek dacára élelmiszer-kvótájukat többnyire felveszik a községekben is, ahol családjukkal együtt bejelentett lakásuk van.

Ezt a kettős, sőt sok helyütt hármas és többszörös ellátást, amely aszerint változott, hogy hány különféle gyárból szerzett be egy-egy család élelmiszer- utalványt, — tovább nem tűrhették a közélelmezési minisztériumban. Az anomáliák megszüntetésére és az úgynevezett többszöri ellátás kiküszöbölésére egységes szervezetet létesítettek, amely: Pest-Pí- l i s-S o l t-K i SffK u n v ármegye b u d la p e s t i környék közellátási bizottsága név alatt augusztus 16-án működésbe lépett.

Ennek a közellátási bizottságnak a vármegye alispánja hivatalból az elnöke, ügyvezetője pedig. -— akit „iigyvezető-alelnök“ cim illet meg — egy köz,-» élelmezési tisztviselő. Úgy az alelnököt, mint a bizottság tagját az alispán előterjesztése alapján a közélelmezési miniszter nevezi ki. A bizottság ügyeinek vitelét a bizottság központi irodája látja el, amelynek élén az iigyvezető-alelnök áll.

A bizottság, hogy a reá bízott feladatokat megvalósíthassa, a hatáskörébe utalt községekben a lakosság ellátási ügyeivel kapcsolatos teendők ellátására a községi elöljáróságok mellé helyi szervezeteket (községi közellátási osztályokat) létesített. Ezek az ügyek intézésénél kizárólag a bizottság utasításai szerint tartoznak eljárni. A helyi szervezetek tartják nyilván az ellátandókat. A bizottság a helyi szervezeteket működésükben legszigorúbban ellenőrzi. A lakosság ellátására szükséges árukat a bizottság szerzi be és utalja ki az ellátatlanok élelmezését végző tényezők között. Az áruk kiutalásánál alapul a jegyszelvényekkel történt elszámolás szolgál. Minden árusító az első ellátmányon kívül c á a k ’akkor kap újabb árut, amikor az általa bevont jegyszelvényekröl elszámolt.

Az uj pestvidéki körzetbe a következő 28 község és kisebb város tartozik: Alag, Albertfalva, Békásmegyer. Budafok, Budakalász, Budatétény, Cjn- kota, Csepel. Dunaharaszti, Dunakeszi, Erzsébetfalva, Felsőgöd, Kispest. Nagytétény, Pesthidegkut, Pest- szentlörinc, Pestújhely, Pornáz, Rákoscsaba, Rákoskeresztúr. Rákosliget, Rákospalota. Rákosszentmihály. Soroksár, Szentendre, Törökbálint, U j- p e s t, Vecsés.

Az ügykezelés menetének pontosságáról és rendezettségéről az első iigyvezető-alelnök, Tamássy József, Budapest helyettes élelmezési kormánybiztosa gondoskodik. A Fővárosi Hírlap munkaHistóriás-könyv

Pesti, budai és budapesti legendák, anekdoták és szólásmondások

III.

De nem ingyen.

Deák Ferenc sok örökéletü anekdotája között is egyike a legjobbiziieknek és a legelterjedtebbeknek az, amit a hatvanas évek végén Gyulai Pálról mondott. Kevesen tudják azonban, hogy hol adta az öreg ur a kegyetlen szúrást a kis mérges Gyulainak? Az állatkertben. A régi, az öreg pesti állat- kertben, amelynek akkor is meg voltak a maga népszerű állatai, mint ma a Sziám. vagy a boldogult Jónás. Deák Ferenc kedvenc állatját Kristófnak hívták és foglalkozására nézve égi" lompos medve volt. Deák minden nap megjelent az állatkertben és ilyenkor soha sem mulasztotta el, hogy Kristófnál viziteljen és néhány darab csemege formájában le ne rója vele szemben a tisztelet adóját. Tudták ezt tisztelői is, akiknek ilyenformán a haza bölcsével délutánonkint a Kristóf - ketrece mellett volt találkozójuk. Egyszer megjelent Gyulai Pál is, akivel evődni kezdett a társaság. A kicsiségével macerál- ták. Végre Gyulai unni kezdte a dolgot. Dühösen vágta oda:

— Láttam én már magamnál kisebb embert is.

—< De nem ingyen — szólt Deák Ferenc kajánul

a bajusza alól.

Volt is erre nevetés. Még a Kristóf is mosolygott talán.

*

Biztos óvszer a lopás ellen.

Akkoriban még bizonyára jobbak lehettek Pesten a közbiztonsági állapotok, kevesebb lehetett a lopás is, legalább az óvszer, amit Tóth Kálmán inasa talált ki, erre vall.

T ó t h Kálmán egyszer — mint T ó t h Béla megírja — hazatért a Lipőt-utcában levő lakására, s látja, hogy a tornácot végigteregették ruhával.

Megkérdi az inasától:

— Talán valami pecséttisztitó költözött a házba, hogy ennyi ruha van a tornácon?

— Nem, tekintetes uram, az mind a mienk —■ mondja a Pista.

— - Hát nem félsz, hogy ellopják?

— Nem én, kérem: megszámolta in.

Dal a pesti vásárról.

Rákos-mezőn egykor pesti vásárkor.

Túl a Tiszán levő csikós bundástul.

Dudástul.

Bundástul

Három icce finom borra béfordul.

Azt kérdezik az ottvalók tréfábul:

Ha tudnak-e túl a Tiszán magyarul?

Tiszántúl?

Magyarul?

Felel nekik ezen csikós tréfábul:

Túl a Tiszán iszik magyar korsóbul.

Jó paprikás húst is eszik bográcsbui,

Tiszántúl.

Bográcsbui,

Ugyan bizony helyesen van magyarul?

Túl a Dunán iszik magyar g 1 á s z 1 i b u 1.

A rosszprádlit is megeszi cin-tálbul, Dunántúl,

Glászlibul,

Ebugatta módon van ez magyarul.

Korcsmárosné nálunk beszél magyarul,

Itten pedig, amint hallom, németül,

Tiszántúl,

Magyarul,

Nem is fér ki a német szó torkábul.

Plébános és prédikátor Tiszántúl,

Orosz pap is prédikál csak magyarul,

Dunántúl,

Németül,

Vagy rácul, majd megfut

(Sz irmay A 1 b e r t f ö l j e g y z é s e.)

A szent korona vándorlása.

József császár 1784-ben elrendelte, hogy a magyar szent koronát Bécsbe szállítsák és ott a kincstárba helyezzék el a többi fejedelmi ékszerek között. A magyar kancellária fájdalmas hangú feliratban tiltakozott, a szomorú írásnak azonban rossz sors jutott, a császár ugyanis fogta és mindössze ennyit irt rá:

Risnm teneatis, amid?

Ex Hor. Josephus.

(Vájjon ki lehet-e, barátaim ezt bírni nevetés nélkül?)

A magyarság azonban nem igy' gondolkozott. A történelem följegyzi, hogy az egész ország meg volt hatva, amikor a szent koronának Pozsonyból Bécsbe való szállításának napján, 1784. ápr. 13-ikán, a tiszta égboltozat egyszerre elborult és zivatar keletkezett, kövér cseppekben és sűrűn hullott az eső és nagyokat zengett az ég. Epigrammot is Írtak róla:

Dum recipit Moyses sacras de monte tabellas,

Horridus aethereo personat ave fragor.

Dum recipit Joseph te, sacra corona Viermam,

Fulminat et mites praecipiantur aquae.

Nempe: docet leges venerandas fűimen: at imber

Designat lachrymas, Hungara terra, tuas.

I

(Amíg Mózes a hegyen a szent táblákat felemelte, borzalmas mennyköveket szórt a magas ég és amig te József császár, szent koronánkat Bécsbe vitted, villámlott és megeredtek az ég csatornái. A villám a törvény' tiszteletére tanított, a zápor pedig a magyar haza könnye volt.)

Amikor visszafelé vándorolt a korona, még nagyobb esemény volt. A megérkezést Keresztes y József Krónikája igy írja le:

Budára érkezett a korona, mikor Bécsböl visszahozták. 1790. februárius 21-ikén délután 4 órakor, és a bévitele esett ily renddel. Elöl mentek azok, kik a koronát általvették a vármegye szélénél; aztán a kunok, jászok és kecskemétiek török síppal, a szentendrei és óbudai lovasság. Buda város lovasai; a