Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-08-21 / 34. szám
Budapest. 1918. augusztus 21. 3 társa felkereste Tamássy Józsefet, aki az uj rendszerről a következőket mondotta: Még hadik János gr. közélelmezési minisztersége idején tervbe vettük, hogy Budapest környékének élelmezését ti visszaélések kiküszöbölése céljából központosítani fogjuk. Ezt a központosítási eljárást 1918. augusztus 1-én kívántuk életbeléptetni, azonban a gazdasági év- legvégén ay, uj rendszert, dacára annak, hogy mar a jegyeket is augusztus 1 -i kelettel nyomattuk, el kellett halasztani, mert a kormány attól tartott, hogy kellő mennyiségű élelmiszer nem fog rendelkezésére állni. Így auguszltus 16-ikára maradt az egységes jegyrendszer életbeléptetése. Főcélunk a többszörös ellátási lehetőség teljes kikiiszöbölése. A kormány nem olyan szervié a közigazgatásnak, mely pontos nyilvántartást vezethetne minden polgárának szükségletéről. A kormány nem egyedek ellenőrzését végzi, hanem a köz- igazgatási hatóságok hivatalos adatai alapján dolgozik. Best környékén a közigazgatási hatóságok más irányú munkáik miatt az élelmiszernyilván- tartást nem a legprecízebben készítették el — igy erősen érezhető visszaélések voltak, melyeknek teljes kiküszöbölése a mi feladatunk. Az általunk szervezett községi közellátási bizottságok uj ellenőrző-tisztákat és nyilvántartásokat készítettek. amelyekben nemcsak az élelmezendők számát hanem minden cikkből a tényleges szükségletet is összeírják minden személy számára, legyet csak annak az ellátására utalunk ki, aki tényleg jogosult és sehonnan másiimiét élelmiszert nem kap. A jegy kiemelésre vonatkozólag a következőket mondhatom: A fővárosi jegykezelőstül el- térőleg a vezetésem alatt álló 28 községben pénzértékként kezelik az összes jegyeket. A teljes jegykészlet.ft a községi pénztárban őrzik és a községi szervezetek éppen úgy számolnak el róla, mintha bankó volna. így reméljük, sikerülni fog a jegytolvajlásoknak elejét venni. Hogy munkánk bevált-e? — arról csak 2—3 hónapi tapasztalat után számolhatunk be. Igyekeztünk takarékoskodni a munkaerővel, hogy nagy adminisztrációs megtefheltetéseink ne legyenek. A költségek fedezésére az általunk kipesti tanács kocsikban; a vármegye deputációi is kocsikon, sokféle ruhákba öltözött rendes lovasok. Ezeket követte a korona, mellette hat gárdista, utána a palatínus zászlóalja. Azután a koronaőrök hintája, s a kísérő nemesség; ez alatt az ágyuk ropogtak. a harangok zúgtak. A királyi palotába érvén, hat kirendelt nemesek vitték föl a korona ládáját a palota nagy szálójába, s helyheztették egy három grádics magasságú, vörös bársonnyal bevont helyre. Itt rövid orációja lévén Zichy Károlynak, az ország bírójának, ki akarta nyitni- a ládát, de nem nyílt. Németül más kulcsot kérvén, azt mondá rá egy ott álló magyar ur, Nemes Zsigmond: — Kegyelmes uram, nem német korona az, nem tud az németül. Próbálja excellenciád magyarul, s úgy szóljon hozzá, majd kinyílik. Melyen mindenek elmosolyodván, a judex curiae is, magyarul kinyitotta a ládát, s belőle a korona kivétetvén; a palota folyosójáról megmutattatott az összesereglett sokaságnak. Azután a láda a portól megtisztiítatván, ismét elzáratott. s mikor egy német lakáj seperni akarván, mond egy ifjú magyar: — Félre, adta németje, hogy mered azt német kezeddel íertéztetni? Maga aztán megseperte. J ó k a i Mór is beszél a koronának Budára való szállításáról: Mikor a szent koronát —- írja —• 1790,-ben visszahozták Budára, e legnagyobb kincsünket minden megye fényes bandériummal kisérte. A hevesi bandérium egyik vezére Pankotai Jósa Gábor volt, a tiszafüredi nagy földesur, ki II. József alatt csak a katonai erőnek engedve tiirte meg, hogy tízezer holdnyi birtokát fölmérjék a „földkóstolók.“ Süvegére a kócsagtoll mellé egynéhány szál aranyból készített buzakalász is volt tűzve, az áldott Alföld jelképeid. — Hol termettek ezek a buzakalászok — kérdezte tőle gúnyosan egy udvari ember Budán. —■ Ilyeneket termett a -magyar föld, mig a néniét fő 1 n e m m é r t e — válaszolt bosszúsan J ó s a Gábor. utalt cikkek áraihoz 2--3 filléres többletet adunk és ebből fedezzük minden kiadásunkat. — A 28 Budapest-környóki helységnek liszt- ellátására havonként 280- 300 vaggon lisztre van szükségünk. Az első időben liszten kívül csak burgonyát, cukrot, hadikávét és szappant utalunk ki a',közönség minimális szükségletére. Száraz főzelék és zsír ma nem áll a kormány rendelkezésére, igy ezt a két cikket a vásárló ott veszi, ahol kapja. A bizottság egyelőre se zsírt, se főzeléket nem tud a 28 községnek kiutalni. Ezeket mondotta a kormánybiztos-helyettes a „Fővárosi Hírlap“ munkatársának. Majd megmutatta a főváros környéke részére most készült élelmiszerjegyeket, amelyek több lényeges jótulajdonságban elütnek a fővárosi jegyektől. Első és legfontosabb rajtuk. hogy nem különféle színárnyalatnak. Egyszinüek és érvényességi idejüket római számok jelzik. Még pedig havonként két római szám. Az 1-es a hónap első felét 15-ig, a 11 -es a hónap második felét 15-től 30-ig. Jellemző még erre az uj jegyrendszerre, hogy nem 10 napokkal három részre, hanem félhónapokkal két részre osztja az élelmezési hónapot. — u — Harc a bűnjelekért Az áruhiány következtében a hatóságoktól visszakövetelik a bűnjeleket — A lefoglalt pénzt ezentúl kamatoztatják a rendőrségen Igazi háborús jelenség, hogy a nagy áruhiány következtében az emberek a hatóságoktól visszakövetelik a bűnjeleket. Ha eddig valami történt, amelynek következtében a rendőrség egyes tárgyakat lefoglalt, azokra a darabokra, amelyekre a bűn terjedt, senki sem tartott igényt. A bűnjelek jósokáig a rendőrségen he- - Vertek, majd átutaztak a törvényszékre, de senki se reklamálta. A bűnjeleknek mindig közös sorsa volt. Évenként egyszer-kétszer elárverezték, ele ezeken az árveréseken rendes ember alig jelent meg. A rendőrség belső udvarát ellepték ilyenkor az árverési hiénák és bizony minden holmihoz jó olcsón jutottak. A közönség annyira irtózott a bűn szennyétől, hogy a bepiszkított, a múlttal rendelkező tárgyakat nem akarta lakásába beengedni. Most azonban a helyzet ‘gén megváltozott. Az emberek manapság már kevésbbé finnyásak. Manapság nemcsak a babonától szabadultak meg, nemesük elfogadják a már szükségtelen tárgyakat, hanem harcot indítanak értük. Áru akármi történt vele, csak áru marad, amire most nagy szükség van. Megkezdődött a kérvények nagy özöne. Úgy a rendőrséget, mint az ügyészséget elárasztották a folyamodók, amelyben szépen megmagyarázták, hogy most már nincs szükség az egyes bűnjelekre és szépen kérik, adják vissza nekik. Szükség esetén később — fűzték hozzá — bizonyos időre rendelkezésre bocsátják. A rendőrség könnyen végzett a folyamodókkal. Egyszerűen a törvényszékhez utasította őket. Ezentúl aztán az ügyész volt megáldva. Az ügyészség vezetője hivatalos nyilatkozatban elismerte, hogy soros ügyészi tevékenységének ellenőrzései alkalmából tapasztalta, hagy a soros kir. ügyész működésének legnagyobb részét „a bűnjelek kiadása iránt előterjesztett kérelmek elintézése veszi igénybe." Ilyen körülmények között dr. Váry Albert, az ügyészség jelenlegi vezetője, mozgalmat indított a kérdés reformja ügyében. Átirt Sándor László főkapitányhoz és akciójának meg van az eredménye. Ezentúl a rendőrség szigorúan mérlegelni iogia, hogy egyes bűnjel lefoglalására szükség van-e, ha pedig a szükségesség ténye megszűnt, azonnal kiadja a bűnjelet az arra jogosultnak, így a kérvényezők győztek. Váiry Albert átiratában a felek jogát igy magyarázta. — A feleknek a bűnjelek iránti kérelme feltétlenül teljesítendő, mert a B. P. 187. §-a értelmében a további eljáráshoz nem szükséges tárgyak, amennyiben más nem tart reájuk igényt, visszaadandók annak, akinek birtokából lefoglaltattak. A B. P. 187. §-a mellett kifejlődött gyakorlat szerint ugyanis a nyomozás folyamán azok a tárgyak, melyek eredete, tulajdonjoga, érteke és azonossága nem vitás, vagy amelyeknek kiadásába a felek beleegyeznek s rájuk a további eljárás során nincs föltétien szükség, a rendőrség és a kir. ügyészség által az arra jogosultnak, — legtöbbször a sértettnek — kiadhatók.- Az érdekelteknek különösen a jelenlegi viszonyok között nagy és a hatóságok által feltétlenül respektálandó érdeke í ii z ő d i k a h hoz, hogy t á r g y a i k részükre sürgősen kiadassanak. — Minthogy pedig a nyomozás egyik feladatát képezi annak a megállapítása is, hogy a lefoglalt, vagy elkobzott tárgyak a bűnügy szempontjából, mint bűnjelek sziikségesek-e, avagy a jogosultnak kiadhatók és a nyomozás során 1 e h e t ő 1 e g tisztázandó az is, hogy ki b i r az illető tárgyra i g é n y j o g o s u 11 s á g g a 1. Ezeknek az előrebocsájtása után az ügyészség a következőket kérte a rendőrségtől: 1. kegyeskedjék a főkapitány saját hatáskörében intézkedni aziránt, hogy a nyomozás keretében pontosan tisztáztassék, hogy a lefoglalt, elkobzott, őrizet alá vett tárgyak a bűnügy szempontjából, mint bűnjelek, sziikségesek-e? 2. mint tilos használatnak elkobzandók-c? 3. a további eljáráshoz nem szükséges, nem vitás tulajdonjoga tárgyak-e? 4. abban az esetben, ha megállapítják, hogy az illető tárgy a további eljáráshoz nem szükséges, elkobzás alá nem esik s tulajdonjoga nem vitás, vagy a feliek annak kiadásába beleegyeznek, az érték és azonosság tisztázása után a rendőrhatóság által minden esetben már a nyomozás folyamán kiadassanak elismervény ellenébe n az igényjogosult félnek, esetleg a főtárgyalásig való megőrzés kötelességével. Ily módon el lesz kerülhető, hogy minden különös szükség nélkül állandóan a bűnjelek egész tömege halmozódjék fel s kezelésük, küldözgetésük folytán indokolatlan munkatöbblet keletkezzék. Ha pénzt foglalt le eddig a rendőrség, bezárta! a Wertheim-szekrénybe és addig nem került elő, amíg az egész bűnügy le nem tárgyalódéit. Természetesen ez a pénz nem is hozott kamatokat. A modern élet ezt a pénzpocsékolást nem tűri és ezért most a következő intézkedés lép életbe: „Ha készpénzt foglal le a rendőrség a nyomozás során, amelyet valami okból a félnek azonnal ki nem adhat, tegye be a legközelebbi bankba és a bűnjel, vágy lefoglalt érték gyanánt a takarék- könyvet csatolja az iratokhoz. Ezzel megszűnik az az anomália, hogy a félnek hosszú ideig heverjen letétben gyiimölcsözetleniil a pénze.“ Az ügyészség érvelését Sándor László dr. főkapitány maga is helybenhagyta és ezért a kö vetkező rendeletet bocsájtotta ki: „Miután magam is teljes mértékben osztom a kir. ügyészség vezetőjének kifejtett álláspontját s a bűnjelek, lefoglalt elkobzott, vagy őrizetbe vett tárgyak és értékeknek a nyomozás során való kiadásától rengeteg anomáliának a megszűnését remélem, utasítom a bűnügyi osztályt, a kér. kapitányságokat, a központi felügyeletet, hogy a jövőben szigorúan alkalmazkodjanak a kir. ügyészség álláspontjához. Ez a szigorú alkalmazkodás egyben magában foglalja a köteles t'S a gondos óvatosságot is, amelylyel tartoznak majd mérlegelni, hogy a nyomozás során való kiadás lehetősége tényleg fennforog-e, avagy nem és e mérlegeléshez fogják szabni eljárásukat.“ A bűnjeleket tehát visszaadják az általános fogyasztásnak és ez a kis történet is a háborús Budapest krónikájához tartozik. MEW-YORK KÁVÉHÁZ ÉTTERMEK ÉS BAR újonnan átalakítva megnyílt Gázvezetéki javítások PflRANV Budapest, VIII., Rökk Szilárd-utca 30. rUÜHní Telefon: József 1—48. szám.
