Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1918-10-16 / 42. szám

Budapest, 1918. október 16.

Meghiúsulván azonban a sármási fáznak Budapestre való vezetése, Rip ka bereue dr. vezérigazgató mégsem vesztette el hitét, hogy Budapestet földgázzal lehet ellátni. Ebben való reményének erős támasztékot nyújt az a körülmény, hogy —- mint említettük — a napokban Debrecen vidékén megkezdték a fúrásokat és az előjelek arra engednek következtetni, hogy ott gazdag földgáz-források vannak. A debreceni próbafúrásokat már régebben tervezték, de itt is meg kellett küzdeni a háborús nehézségekkel. A fúrások eddigi akadálya az Volt, hogy nem voltak furógarnituráink és szakértő munkásokat is nehéz volt felhajtani. Ezúttal is négy furómesfrert kellett a hadügyminisztériumtól kérni, de a miniszter nem tudta teljesíteni a kívánságot.

Kecskeméten sem indulhatott meg a munka, ahol ugyanezek a nehézségek merültek föl. A furógarniturákát ugyanis még Románia elfoglalásakor elrekvirálták a németek, hogy a román petroleum kiaknázásához meg legyenek a szükséges technikai eszközeik.

El kell mondanunk még ezen a helyen, ahol a földgázra: való reményeinkről Írunk, annak a tervnek a pénzügyi hátterét is, amely Budapestnek a sármási gázzal való ellátására vonatkozott. Az ötvennégy milliós beruházásra vonatkozólag az volt a prepozíció, hogy a főváros tiz év alatt fizette volna ki ezt az összeget. és pedig úgy, hogy a gáz árába az amortizációs összeget betudták volna. Ugyanez fog állani a kecskeméti vagy a debreceni gáz elvezetésének költségeire is. Annyival is inkább könnyű a helyzet, mert ha Kecskeméten megtalálják a gázt, egy év alatt le lehet rakni a vezetéket, amelynek költségei is lényegtelenebbek, mert mindössze száz kilométerről van szó.

CímeliKel fizetíR a rendőr tisztviselőket

Harc az ötödik fizetési osztályért — Uj fötisztviselök lesznek — A rendörtisztviselok mellékfoglalkozásai — A rendörtisztviselok nyomora

A budapesti rendőrség (főkapitányának már évek hossza sora óta szakadatlan harca van a belügyminisztériummal. A főkapitány mindig siránkozó felterjesztéseket intéz, amelyben elmondja, hogy elégtelen a mostani rendőrlétszám és nagy szaporításra van szükség. Ezekhez a panaszokhoz különösen most a háborúban hozzájárult egy másik nagy baj. A megélhetés folyton nehezebb és nehezebb lesz, ma már valóban lehetetlen a rendőri fizetésből megélni. Ezek a bajok egyformán nyomják a rendőrlegénységet s tisztikart. Sőt, ha őszinték akarunk lenni, be kell ismerni, hogy a tisztikar helyzete sokkal nehezebb, mint a rendőrlegénységé. Erről ugyan nem szabad nyíltan beszélni, de a rendőrnek innen-onnan mégis csak csurran, ha nem csöppen, de ilyen illegális jövedelmek a tisztviselőknél teljesen ki vannak zárva. A mai viszonyok között igen sok rendörtisztviselö sokkal jobban nyomorog, mint egy rendőrlegény. A rendőrlegények kis „mellékjövedelmét“ nem szabad szigorúan venni, hiszen az állam maga sem valami nagyon szőrszálhasogató. Nyíltan és kiabálva természetesen igen, de mégis figyelembe kell azt is venni, hogy az állam magas méltóságai is tudnak számolni. Jól tudják, hogy abból az alamizsnából nem lehet megélni, amit ők fizetnek és igy szemet becsukva elnézik a „mellékkereseteket.“ Dicséretére legyen mondva a rendőröknek, elég mértékletesek, de erre a lejtőre nem szabadna engedni őket, mert könnyen lezuhanhatnak. Ezek a dolgok csak kis szépséghibák, de ha valaki nagyon skrupulózus akar lenni, még korrupciót is emlegethetne.

A belügyminisztérium ahelyett, hogy radikális lépésekre határozná el magát, drótozza-íoltozza a légi alkotmányt és nem veszi észre, hogy lassanként az egész testület ilyen körülmények között elfogja veszteni önuralmát és felmondja a szolgálatot.

Hiába, demokrata világot élünk, igazán nem időszerű, hogy az állam címmel fizet. A főkapitányságnak két főkapitányhelyettese volt. A második főkapitányhelyettesi állás is csak újabb keletű. Nem régen három uj főkapitányhelyettesi állást létesítettek, de természetesen csak a címet adták meg, hatáskör és jelleg nélkül. A két régi főkapitányhelyettesnek valami megkülönböztetés kellett, annál is inkább, mert mindkettő a rendőrség két régi, érdemes

oszlopa. Az egyik nevéhez fűződik a bűnügyi osztály megszervezése, a másik pedig a közigazgatási osztályt modernizálta és fejlesztette ki. Erre ismét címre gondoltak. Mindkettő miniszteri tanácsos és m é 11 ó s á gos u r let t.

A címeket csak megadták valahogyan, de a j a- v adalmazással m ár bajok volta k. Az ötödik fizetési osztályba nem akarták felengedni őket. Erre megindult az újabb offenziva és csak részleges sikerrel végződött. A z ö t ö d i k fizetési osz- t á 1 y b a m á r c s a k egy főkapitányhel y e t- test tudtak felboxolni. Tulajdonképpen még ez sincs meg teljesen, hanem csak benn van a költségvetési tervezetben, de ezt már valóságnak lehet venni. Krecsányi Kálmán íökapitányhelyet- tes, aki mint detek’tivfönök nevet vívott ki magának és a detektivtestiiletböl európai nívón álló szervezetet létesített, végre megkapja ezt a kis elismerést, Markovich Iuczc dr. főkapitányhelyettes azonban, aki a közigazgatási osztály lelke, továbbra is a hatodik fizetési osztályban marad. Ilyen körülmények között nem igen lehet munkára lelkesíteni a fiatalokat ha a jutalomról ennyire elfelejtkeznek.

Címekre ezúttal is lesz kilátás. I g y újabb foka p i t á n y h e 1 y e 11 e s i címek lesznek és a költségvetésben a h á r o m újabban létesített főkapitányi helyettesi állások közül kettőt vagy egyet valóságos f ő k a p i t á n y i helyetteseknek lépteti k e 1 ö. Szóval hozzájutnak a kocsitartási és egyéb mellékillctményekhez, amely azonban nem tesz ki valami nagy summát. Ismét újabb főtanácsosi állásokat létesítenek, de a jelleg elmarad. Lesznek tanácsosok a régi fizetésekkel, valamint a fogalmazók az éhbérhez megkapják a kapitányi címet. Ilyen körülmények között majd előáll az a furcsa helyzet, hogy alig lesz fogalmazó és az ügyeleteken tanácsosok és főtanácsosok fogják végezni a tucatmunkákat.

Címeket a detektívek is fognak kapni. Harminc- három detcktivből s e g é d f e 1 ü g y e 1 ő t csinálnak. A cim meglesz, sőt ígéret is hozzá, hogy ezek egy fizetési osztállyal feljebb jutnak és igy tulajdonképpen bekerülnek a tisztviselők közzé.

A tisztviselők olyan keveset keresnek, hogy kénytelenek mellékfoglalkozás után nézni. Valamikor ezt a kérdést nagyon erősen kezelték, most azonban már kénytelenek a szigorúságból engedni. Egyes központoknál alkalmazzák a rendőrtisztviselőket és a délutáni alkalmazásukért többet kapnak, mint a rendőri fizetésük. Ez rendben is lenne, de nem szabad elfelejteni, hogy a rendőrtisztviselők túlvannak halmozva munkával. Minden hó 10-ikéig be kell szolgáltatni a restencia-kimutatást és tizediké előtt halálra dolgozzák magukat a tisztviselők, hogy kevés restanciájuk legyen. Ezen a héten az egyik- tisztviselő ezer tiz aktát mutatott be. Egy rendörtanácsos négy és félezer aktát irt alá egy nap. Ilyen körülmények között illuzórius a munka. Ilyen tömegmunkánál érdemleges dolgot csinálni nem lehet. Ezen csak úgy lehetne segíteni, ha a délutánt az állam venné igénybe. de aztán úgy megfizetné a délutáni m u n k át, h o g y a központo k szégyenben marad n á n a k.

A rossz javadalmazás különben egész sajátszerii eseteket produkál. Az egyik tisztviselő moziszinész- kedésre kért engedélyt és kérelmét azzal indokolta meg, hogy nem tud megélni, egy másikról kiderült, hogy az egyetemen mások helyett íratta alá az indexet és ezért hordári dijat kapott. Érdemes egyikmásik kerületbe benézni. A halvány emberek egész sorát találjuk. Mindegyik a megélhetésért harcol, ilyen emberekkel nem lehet komoly munkát végezni.

A belügyminisztériumnak véget kellene vetni a címekkel való fizetésnek, mert a sok címet nem lehet vaj helyett kenyérre kenni, pedig az állam kenyere elég fekete, amelyre nagyon kívánatos a tápláló, izesitö vaj.

MARGITSZIGET

NAGYSZÁLLODA

B U D A PEST

Szobák jelenleg kaphatók. Központi fűtés.

Elsőrangú konyha.

IGYÉK MARGITSZIGETI ÁSVÁNYVIZET!

Gázvezetéki javítások

nop A HU Budapest, VIII., Rökk Szilárd-utca 3G. rUUnfil Telefon: József 1—48. szám.

3

Krúdy Gyula nyilatkozik

a budapesti utcák elkereszteléséről

Krúdy Gyulát — mint ismeretes — felkérte Pólón y i Géza a Közmunkatanács elnöke, hogy vállalja magára a budapesti utcák újból való elnevezését. A budapesti utcák igen nagy részének vannak olyan nevei, amelyek bizony alaposan rászorulnak arra, hogy revízió alá vegyék őket. Egész sor utcát olyan emberről kereszteltek el, akik talán a maguk kora számára sem voltak valami klasszikus nagyságok, nem is szólva arról, hogy ma már nem is tudja az ember, hogy kik és mik voltak, légióként pedig azt nem, hogy mi okon és jogon neveztek el róluk utcákat. Vannak utcák, amelyeknek lehetetlen, néha nevetségesen furcsa neveik vannak, ismét mások, amelyeknek neve egy egészen más kornak a szülötte, olyan utcanevek vannak, amelyeket olyan fogalmakról kaptak, amelyekért ma már éppenséggel nem lelkesedünk. Meg kell változtatni többek között azokat a neveket is, amelyek csak a világháború nagy, de éppenséggel nem rokonszenves lázában születtek, nevek, amelyek a háború dicsőségét hirdetik és amelyek a béke józan napjaiban aligha lesznek valami túlságosan rokonszenvesek.

Egyszóval a gyomláló munkának hatalmas területe lesz és Krudy Gyula érzéke, tudása, invenciója valami igen szépet, valami hosszú időre becseset alkothat, ha Budapest utcáinak elnevezése egységes, a ma gondolatvilágából fakadó, művészi rendezettségii lesz. Azonkak a nemes és finom ideáloknak a felvonulása lesz ez, akik egy olyan nagy iró lelkében találtak otthonra, mint amilyen Krudy Gyula. ’Budára, a Krudy mesteri színeiben tündöklő Budára be fog vonulni az utcanevekben az a romantika, amely ugyan talán már kiveszőiéiben is van, de amelyet ez a nagyszerű művész vissza tud a görbe utcákra varázsolni, ha másként nem teheti is, egyetlen utcanév alakjában.

Megkérdeztük Krudy Gyulát, hogyan képzeli ezt a nagyon szép feladatot megoldani és mik lesznek vezető elvei az egyes utcák elnevezésénél. Krúdy nagyjában ezeket mondta el a Fővárosi Hírlap munkatársának:

— Sajnos, a főváros barátainak azon az ülésén, amelyen elhatározták a budapesti utcák újból vató elnevezését, nem voltam jelen. Levélben értesítettek a megtisztelő megbízatásról és mondanom sem kell, hogy azt nagy őrömmel vállaltam és szeretettel fogom elvégezni, amit rám bíztak. Megjegyzem, Polónyi Gézával most találkoztam életemben másodszor, vagy harmadszor, amikor az iránt érdeklődtem, hogy tulajdonképpen mi is az, amit nekem csinálnom kell?- A munka nem jelentéktelen. Végre is nemcsak a budai és pesti, de a külső városrészekben, az óbudai, angyalföldi, kelenföldi és kőbányai-utcákat kell újból elnevezni, ami azt jelenti, hogy Budapest mintegy 1600 utcájának nevét meg kell vizsgálni és dönteni arról, vájjon megmaradhat-e a régi neve, vagy újat kell neki adni.

— A történelmi nevek mellett természetesen helyet kell juttatni az irodalom és színművészet nagyjainak is. Élőknek lehetőleg nem szabad utcát adni, mert akkor joggal hányhatják szememre az elfogultságot, vagy a pártosságot.. De itt sem lehetünk meg teljesen kivétel nélkül, mert például szinte Lehetetlen, hogy Budapesten ne legyen fílalui Lujza-utca. Valami kedves józsefvárosi utcát Hegyi Aranka utcának kell elnevezni. A legszebb nevek fognak előkerülni az eddig utcátlan irók sokaságából is. Nincs utcája például Virág Benedeknek, aki mindig budai' kis utcákban szokott volt lakni. Itt kell a számára kikeresni egy utcát, lehetőleg olyat, amelyhez életének valamely nevezetes szakaszának emléke fűződik. A Ferencvárosban, ahol mindig lakott, keresünk ki majd egy utcát Cholnoky Viktornak és igy tovább.- A történelmi nevekből ki kell küszöbölni a jelentékteleneket és azokat, amelyeknek nincsen más célja, mint hogy a vérengző háborúkra emlékeztessenek. Pótolni kell még a mulasztásokat is: például, ha van is Szabaáság-tér, de nincsen Tizenhárom vért ami-utca. A budai utcákon meg fogom kísérelni feleleveníteni a régi szép romantikát. Teljesen kialakult terveim természetesen még nincsenek, de mielőbb munkához fogok. Munkatársul Szakács Andor és Magyar Elek barátaimat kértem fel, akik kő-