Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1918-10-16 / 42. szám

4 Budapest, 1918. október 16. zül Szakács a Szabadságharc kiváló^ ismerője. Magyar Eleknél pedig a régi Budának nin­csen jobb ismerője. A Közmunkatanácsnál^ Szi­lágyi miniszteri tanácsos ur becses tanácsait ajánlották figyelmembe. Én 'természetesen min­denkitől kész örömmel fogadok ötleteket és ta­nácsokat, amelyek igen nagy hasznomra lehet­nek ebben a nagy munkában. Kérek is minden­kit, akinek ismeretei vannak az egyes utcák múltjáról, közöljék azt velem, hogy Budapest utcáinak elnevezése minél jobban sikerüljön. Még valamit szeretnék a közönségnek tudomá­sára adni és kérem is a Fővárosi Hírlapot, Írja meg, hogy élő emberekről nem nevezünk el ut­cákat. Az élő 'emberekkel nem lehet igazságos­nak lenni, vádakat nem akarok a nyakamba venni, sem azt nem akarom, hogy legyenek, akik megsértődnek. Ettől az elvtől nem térek el és ezt jó, ha mindenki tudomásul veszi. Hektowatt és kilowatt játék a közgyűlés előtt Húsz fillérrel emelik a villany árát A közgyűlés szerdán foglalkozik a gáz és a villany árának felemeléséről szóló tanácsi elő­terjesztésekkel. Ezen előterjesztések szerint az áremelés a háborús terheknek a közönségre való áthárítása. Aláhúzzuk azt, hogy pusztán a háborús terhekről beszél mindenütt, mind a két üzem, sőt a pénzügyi bizottságban külön leszö­gezték azt is, hogy az áremelés csak a háború idejére vonatkozik és mihelyt a normális árvi­szonyok helyreállanak, megfelelő mértékben le kell szállitani a villany és a gáz árát is. Ezek előrebocsátása után nézzük meg, mi­lyen mértékben kiváltják az üzemigazgatók az áremelkedést? A gázmüvek azt kívánják, hogy a köz­gyűlés a gáz árát 1918. november hó 1 -étöl kez­dődőiéig köbméteirenkiint lü fillérrel emeljék föl, vagyis, hogy azl eddigi köbméteren- kint 26 fillérrel eladott gáz 36 fillérrel, a 20 fil­lérrel számított ipari gáz pedig 30 fillérrel le­gyen értékesíthető. Ezzel szemben az eleiktromosmtivek igazgatósága azt kívánja a közgyűléstől, hogy a,z elektromos áramnak egy h e k t o w átt­ör á r a megállapított egységára a mostani 9 fillérről 11 fillérre emeltessék föl. Amint igy szembeállítjuk ezt a két kívánsá­got, a laikus megcsóválja a fejét és azt mondja: milyen szerény is ez a Stark igazgató, aki mind­össze 2 fillérrel emel, amikor Ripka vezérigaz­gató tiz filléres emeléssel tisztel meg bennünket. Ott voltunk a pénzügyi bizottság ülésén és ott is azt láttuk, hogy a bizottsági tagok igen nagy részben ebben a téves hitben ringatják magu­kat. A gáz árának emelését csakhogy nem meg­ostromolták, mig ugyanakkor az elektromos áram áremeléséhez, mondhatnánk árdrágításá­hoz, senkinek nem volt egyetlen szava sem. Persze, mert két fillér nem olyan összeg, amiért érdemes lenne obstruálni. A közgyűlés előtt azonban mégis ió lesz egy kicsit belenézni a számításokba. Azaz tisztában kell lenni a két anyag értékméréseivel. A gáz­nál ugyanis köbméterről beszélünk, mig az elektromos áramnál Hektowatt-ról. A köbméter­nek pedig tulajdonképpen a kilowatt felel meg, ami tízszerese a\ hektowattnak, egyszóval az elektromos áram árát a közgyűlés szerdán ép­pen kétszer annyival fogja felemelni, mint amennyire a gázét emeli, mert egy kilowatt­nak az áremelése húsz fillért tesz ki, mig egy köbméter gáznál csak tiz fillér az emelés. A gáznál az is indokolja az áremelést, hogy a gázgyártáshoz szükséges szén mai minősége 15 százalékkal rosszabb, mint békében volt. Ennek az az oka, hogy ma nem szortírozzák a szenet darabos-, kocka-, akna-, mosott- és por­szénre és igy a gázmüvek szortirozatlan szenet kapnak a bányából. A megérkezett szenet itt Budapesten többé lehetetlenség szortírozni és igy sok pala- és kőanyag marad benne. A bá­nyákban is rablógazdálkodás folyik és a szenet a palával és földdel vegyesen hozzák a felszín­re és azonmód szállítják. így azután számsze­rűen a következőképp alakul ki a dolog: a gáz­müvek az idén csak a gáznál 671,000 koronával kevesebbet vett be, mint egyébkor, ugyanez az arány persze a melléktermékeknél is. Mindez a nehézség nincsen meg a villanynál, ahol tudva­levőleg nem kell külföldi szenet használni, ha­nem a magyar szén is alkalmas az elektromos áram fejlesztésére. A munkaerők megfizetésé­nél is kényelmesebb helyzetben vannak az elektromosmüvek, mint a gázgyár. Az elektro­mosmüveknél ugyanis mindössze 400 munkás, dolgozik, mig a gázgyár munkásainak száma még a mai redukált üzemnél is 2400-ra tehető. Ha mindezeket az adatokat figyelembe: vesszük, nem tudjuk megérteni, miért kell a vil­lany egységárát kétszer annyival emelni, mint a gázét? A villany ma többé nem lukszus és ha az elektromosmüvek suttyomban mégis kétsze­res áremelést terveznek, annak oka az, hogy az igazgatóság vagy a fővárosnak akar a fo­gyasztóközönség bőrén igazságtalan hasznot biztosítani, vagy pedig rosszul, de legalább is lényegesen rosszabbul gazdálkodik, mint a gázgyár. A közgyűlésnek ezt meg kel! kérdeznie és a kapott felelet értelmében kell dönteni. An­nak azonban, hogy a kilowattal és hektowattal való játékon a közönség veszítsen, nem szabad megtörténnie. Városházi kabaré • • • . . . aztán fölébredtem .. . Kint a béke napja mosolyog, finom szép vénasz- szonyok nyara melengeti az emberek hátát, akik azonban egy kicsit meg-megborzongnak, amint em­bertársaikkal találkoznak. Minden szemből egy kér­dés tör elő: nincs-e, kedvesem, spanyol náthád, mert hogy engem is megfertőzzél, inkább nem hallgatom végig kedves csevegésedet. Egyszóval okosabb egy jó szivar mellett odahaza a karosszékben elmélkedni a békéről, gondolkozni, mi lesz, ha csakugyan eljön, mert el kell jönnie. Előveszem az újságot, lássuk, mi van a meg­szállott területek kiürítésével, mit csinált Svájcban Andrássy, hol ül össze a békekonferencia. Az ember elábrándozik, a karosszék érzem, mindenáron álom- fátyolt akar a szememre dobni, de én ellentállok, mert erős vagyok és mert újságot akarok olvasni. Lás­suk hát mi van benne? Vezércikket nem olvasok, hiszen Magyarország függetlensége amúgy is bizonyos. Lássunk egy kis külpolitikát. íme olvasom: Dernburg a német gyarmatokon. B e r­1 inbői jelenti tudósítónk: Dernburg gyarmatügyi államtitkár négy hónapig tartó útra indul D é 1 n y u g a t-A f r i- k á b a. Csak hivatalos személyiségek fogják kisérni a gyarmatügyi államtitkárt, vállalko­zókat és hirLapirókat nem visz magával. Dernburg Fokvároson át a Fokföldre megy. onnan utazik a délafrikai angol g yarmatok r a, aztán két hétre a délnyu­gat-afrikai német gyarmatokat megy meglá­togatni. Ezidőszerint angol részről ismét felmerült az az eszme, hogy célszerű volna a német és angol vasúthálózatot Afrikában össze­kötni egymással. No lám, egészen szépen halad a béke. Dernburg már Afrikába megy és az angolok közös vasutat akarnak... De lássuk mi újság a fővárosban? A Főváros rovat Polónyi névével kezdődik: Polónyi és a főváros. A (főváros polgár­ságának örülnie kell, hogy Polónyi Géza miniszter lett. A főváros polgársága jogosan remélheti, hogy ez a nagytudásu ember, aki a főváros törvényhatósági bizottságában harminc esztendőn át küzdött a főváros igazáért, most, hogy miniszter lett: segít megvalósítani a főváros ama jogos kívánsá­gait, amelyek eddig csak jámbor óhajtások voltak. Sajnos, eddig nem igen volt szeren­cséje a fővárosnak azokkal a városatyákkal, akik miniszterekké lettek. Hegedűs Sán­dor, L á n g Lajos és Hierony mi Károly volt kereskedelmi miniszterek inkább ártot­tak a fővárosnak, mint használtak; ámbár elismerjük, hogy az állóhelyek meg­szüntetése a villamos vasúti kocsikban a L ári g Lajos érdeme. Hát bizony igaza van a rovatvezető urnák, hogy a miniszterek nem igen sokat tettek a fővárosért. Polónyi legalább, mint Döbrentei-téri közmunkaminisz­ter ki akarja sepertetni a Margitszigetet. De a többi? Hát persze Láng Lajos! Ö megszüntette az állóhe­lyeket a villamoskocsikban. Nagyon helyes, csak azt nem tudom, miért lógnak akkor ma is tizével az em­berek a lépcsőkön? Az álom kezd elnyomni, jó lesz egy kicsit felvi­dulni az apróhirdetéseken. Lássuk csak: 30 koronáért készülnek saját műhelyünk­ben mérték irtán remek sza­básban, finom kivitelben, divatos férfiöltönyök, vagy télikabátok finom szövetek­ből. „Hazai verseny-szabó­ság“ Budapest, Thököly-ut 3. sz. Vidékre posztóminták bérmentve, helyben szabá­szunkat kívánatra házhoz küldjük. Hm. Harmincért télikabát, azt veszek. Huncut le­gyek, ha nem veszek. Harminc korona ide vagy oda, de lesz egy jó télikabátom. Vérpiros muskátnarancsok, I mézédes. nagyok, ötkilós postacsomag 2.50, eredeti láda (100 drbj 6.—, mes- sinai mézédes narancs pos- 'takosár 2.30, eredeti láda (100 drb) 5,—, kétszázas láda 9.—, citrom 2.—, Car- fiol 2.40. Korai zöldfőzelé- kek: cukorborsó 70 fillér, spinat 90 fillér, ujburgonya 20, hónaposretek csomója 10, fejes saláta 10, hagy­mácska 4, carfiol nagy ró­zsák 40—50, articsóka da­rabja 25, téli , spárga cso­mója 60 (r. Tessék árjegy­zéket kérni. Legfinomabb Berber datolya kilója 1.60, legfinomabb szmirnafiige kilója 1.40. Szalámi á la ve­ronai kilója 3 K. szalámi 1. rendű kilója 2.50 K, után­vét mellett szállítja He- tényi F. déligyümölcs és gyümölcsüzlete, Budapest, Akácfa-utca 36. szám. Narancs? Bizony azt régen ettem. Menjen is el mindjárt a cseléd, hozzon hat koronáért egy ládá­val. Hetényi F. Akácfa-utca 36. Jó lesz megjegyezni. De nézzük meg, mit ir a Népszava. Hát per­sze, hogy nincs megelégedve a fővárossal. Már a ko­ronás hús sem elég olcsó neki: A koronás marhahús. A mészárosok panaszára, hogy a marhahús elejét nem tud­ják értékesíteni és arra a kívánságára, hogy szeretnék azt a hatósági lóhusmészárszékek- ben olcsón kiméretni, a közélelmezési ügy* osztály még nem határozott. Melly Béla ta­nácsos husvét utáni keddre hívta össze ér­tekezletre a mészárosokat, hogy az ügyet velük megvitassa. Álláspontja azonban már ma is az, hogy a lóhusmészárszékekben nem engedi meg a marhahús árusítását, mert ez sokféle visszaélésre adna alkalmat. Abba sem megy bele, hogy a főváros egy koronáért vegye át kilónkint az elejehust és a maga költségén árusitassa. Mindezek helyett arra akarja rászorítani a mészárosokat, hogy az értéktelenebb fajta húst ők maguk és ne az értékénél magasabb áron adják el. Hogy mit olvastam még azután? Semmit. Elol­vastam a koronás marhahúst... azután 'i ö 1 éb­re d t e m. Kisült, hogy 1908-ból való újságokat ol­vastam. Hia tiz év előtt! Koronás marhahús! Éppen nőst mondja a feleségem, hogy ma negyven koroná­jával vette a borjúhúst... Hát érdemes volt fel­ébredni? ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom