Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1918-03-20 / 12. szám

Budapest,' 1918. március 20.

5

bankok minden zugocskát kihasználnak, a Keletiek és Vasok azonban nemcsak magukban feleslegesek, hanem felesleges területeket okkupáinak. Ajánljuk ezt a kérdést a lakáslrivatal figyelmébe.

*

Szterényi kereskedelmi miniszter igen érdekes kijelentéseket tett arról, hogy miért és mennyiben tartja szükségesnek az állami beavatkozást a hajózás és annak tarifái érdekében. Ezek aiz indokolt és fontos nyilatkozatok újból dokumentálják az államilag agyontámogatott ha- jósvállafatok erkölcstelen voltát. Az Adria millióinak csak a kamatai mennek rá olyan tisztviselő- zsenik, mint a szegény öreg Kovács József jó- kairban tartására, de a milliók maguk jogtalanul halmozódtak fel. A jövőben az állam fog felügyelni arra, hogy a régi szerződések ne kössék meg a kormány kiuzét, a hajóiig felett csak az állam rendelkezzék és a tarifát csak az állammal egyetértőleg lehessen megállapítani. Ennek az álláspontnak természetes következménye az is, hogy a társaságok kénytelenek lesznek racionálisabb üzletpolitikát követni és nem fognak elöregedett, clpohosodott és tehetségtelen igazgatókat felhizlalni. Szterényi szava nemcsak a vállalatoknak félelmetes, hanem azoknak a kovács- józsefeknek is, akik a joggyakornokság helyett igazgatói címhez jutottak. Egyébként az Adria üzleti lelkiismeretességére jellemző, hogy két hajóját most adta el egy amerikai vállalatnak, drágábban, mint — az egész alaptőkéje. Ha tehát a kormány ezt a vállalatot még a jövőben is támogatná, akkor valóban nem az Adriát kellene

gondnokság alá helyezni, hanem a kormányt.

*

A főváros legutóbbi közgyűlésén ifj. Chorin Ferenc igen figyelemreméltó szavakkal szállt sikra a háborús adójavaslatok ellen. Okfejtése amilyen logikus volt, olyan egyszerű és érthető: az adóteher igazságos elosztása szerint azért exisztenciálisan fontos, mert semmiféle adónak nem lehet és nem szabad, hogy a jövő munkáját, uj törekvésrák és nj energiák kifejtését megbénítsa. A javaslatok kétségtelenül ezt eredményeznék és éppen a kereskedő- és iparosrétegek sorsát tennék kockára. Rámutatott arra is, hogy a törvény életbeléptetése esetén a nem agrárius lakosság adóterhe háromszorosan emelkednék az agrárius lakosság adóterhével szemben. Ez az aránytalanság nem egyes osztályok érdekei szempontjából aggályos, hanem az ország legfőbb javait veszélyezteti. Az a tetszés és egyetértés, amely Chorin szép és meggyőződéses szavait kísérte, a mellett szól, hogy a főváros polgársága tisztában van azzal, hogy mit kockáztat, ha az uj adók ellen nem száll sikra minden eszközzel, ami a kezeügyébe akad.

Milliárdos beszámolók.

Pénzintézeteink sáfárkodása 1917-ben.

Pénzintézeteink túlnyomó része e héten tartotta meg mérlegmegállapitó üléseit. Számkolosszusok kerültek nyilvánosságra, egy háborús esztendő eredményeinek pregnáns kifejezői és mi, akikre a gazdaságtörténelem krónikásának szerepe vár, megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy a hazai hitelélet tiz esztendő alatt nem mutatott akkora lendületet, amit a főváros pénzintézetei egy esztendő leforgása alatt kifejtettek. A milliós számoszlopok mögött impulziv erejű tevékenység rejtőzik és kétségtelen, hogy fővárosi pénzintézeteink kézzelfogható eredmények és sikerek produkálása dolgában soha nem sejtett nagyarányú fejlődésen mentek keresztül. A magyar hiteléletre ennek kétszeres értéke v ^n, mert a közgazdaságban tapasztalható központosítás a pénzintézeti tevékenységnek is korlátokat szabott és igy azok a bankok, amelyek az áruüzletben vezető szerepet töltöttek be, nem fejthettek ki megfelelő mozgékonyságot. És mégis azt látjuk, hogy a főváros pénzintézetei, amelyek normális időkben is túlnyomórészt áruüzletekkel foglalkoztak, teljes mértékben alkalmazkodtak a megváltozott viszonyokhoz és ragyogó eredményeket értek el. Egy másik rendkívül fontos jelenséget abban látunk, hogy Budapest pénzintézetei a külföldi pénzcentrumoktól magukat függetlenítették és azok a milliárdos tőkék, amelyek a bankokban és takarékokban felgyülemlettek,- a hazai

termelés gyümölcsei és azok iit kerülnek elhelyezésre. A harmadik szimptoma, amit a most közzétett mérlegjelentésekből megállapíthatunk, a kommunális és városi köicsöniizlet meglepő élénkülése. Bár az anyag és munkaerőhiány gátat emel a magyar városok nagyarányú beruházási programmjának megvalósítása elé, a mérlegjelentésekből mégis azt látjuk, hogy

— ha szórványosan is — több nagyszabású városi kölcsönvaiósitás történt. Budapest vezető pénzintézeteire e téren az átmenetgazdaság korszakában fontos feladatok várnak és hisszük, hogy az a nagy hitelszükséglet, amit a városok bankjainkkal és takarékpénztárainkkal szemben támasztani fognak, a háború után kielégítést nyer.

A rendelkezésünkre álló hely korlátokat szab és ezért a fővárosi pénzintézeteknek e héten tartott mérlegmegállapitó üléseiről csak nagy vonásokban számolunk be és csupán csak a fontosabb adatokat közöljük.

Magyar általános hitelbank.

— Az 50-ik esztendő. —

A Magyar általános hitelbank, a magyar hitelélet leghatalmasabb tényezője, március 16-án tartotta az ötvenedik mérlegmegállapitó ülését. A Hitelbankban ezidén tehát jubiláns közgyűlés lesz és a bank koncepciózus vezetőségének ez bizonyára módot nyújthatna arra, hogy az elért eredményekhez mérten hangos ünnepségeket üljön. A Hitelbank azonban mellőzte a zajos ünnepséget és e helyett olyan mérleget terjeszt a közgyűlés elé, aminőt a Magyar általános hitelbank ötven esztendős fennállása óta még nem produkáltak. Bizonyos, hogy ezekben a sikerdus eredményekben döntő szerep jutott Uilmann Adolf főrendnek, a Hitelbank köztiszteletben álló vezérigazgatójának, aki működésének negyvenedik és vezér- igazgatói tevékenységének tizedik évfordulóját úgy ünnepli, hogy nemes gesztussal háromszázezer koronát adományoz az intézet tiszviselőinek, oly rendeltetéssel, hogy abból az alkalmazottak részére kihá- zasiíási alapítványt csináljanak.

Ami a bank félszázados tevékenységét illeti, erről egy szűkre szabott jegyzet keretében megbízható képet nagyon nehéz alkotni. A bank történetének irodalmi színvonalon álló megírásáról különben az intézet maga gondoskodott. A korszakos munkát dr. Bari Ágost, a kiváló gazdasági iró el is készítette és a mü most van sajtó alatt és legközelebb megjelenik.

A bank múlt esztendei eredménye a monarchiában nem kelthetett különösebb feltűnést, mert a Hitelbanktól csakis fényes eredményt vártak. És az intézet a várakozásnak meg is felelt. A tavalyi mérleg 24,125 millió korona tiszta nyereséggel zárult, vagyis az 1916. év eredményéhez viszonyítva 8.194 millió korona nyereségemelkedés állapítható meg.

A Hitelbank tehát ezúttal is abban a helyzetben van, hogy magasabb, 52.— koronás osztalékot fizethet. Ami a nyereségből ezenfelül megmarad, az tartalékra és főként humanitárius célokra jut, mely utóbbiakra a bank igazgatósága nem kevesebb, mint közel öt millió koronát fordít. A fentebb említett horribilis nyereséget természetesen az intézet státuszának pompás emelkedése előzte meg. Hogy a Hitelbankban ma micsoda tőkéket kezelnek, azt legjobban az idegen tőkék összege jelzi és ezek 1917. év végén

— bár hadikölcsönjegyzésekre itt is nagy összegeket vontak el — 1516 miliiárdot képviseltek.

A Hitelbank nagyarányú terjeszkedése az igazgatóságot most arra készteti, hogy az április 5-án tartandó közgyűlésen egyúttal alaptökeszaporitást hozzon javaslatba. Az igazgatóság előterjesztése szerint a részvénytőkét az eddigi 120 millió koronáról 160 millióra emelik és ezzel a Magyar általános hitelbank saját tőkéi túl fogják haladni a háromszáz miliő koronát. Ez olyan számadat, amihez nem kell magyarázat

Magyar bank és kereskedelmi r. 1.

A Magyar bank es kereskedelmi r: . igazgatósága március 15-én tartotta a mérlegmegállapitó ülését. Krausz Simon vezérigazgató és kiváló munkatársai derekas munkát végeztek ami a bank 10 921 milliós nyereségében jut kifejezésre. A múlt esztendő során a Magyar bank is rendkívül szerteágazó tevékenységet fejtett ki, amit a most közzétett zárószámadás tételeinek nagyarányú megduzzadásából is láthatunk. Az intézet 145 milliós saját tőke mellett — mint fentebb említettük — közel 11 milliós tiszta és 20 milliós bruttó nyereséget mutatott ki és ez a kitűnő eredmény annál is inkább szembeötlő, mert hisz a Magyar bank 20 milliós tőkeszaporitása a múlt év október havában történt és igy ez az összeg az eredmény produkálásában alig vehetett részt. Az idegen tőkék természetszerűen a Magyar banknál is óriási

arányokban szaporodtak és az intézet betétek és hitelezők címén több mint 700 millió koronát mutathat ki.

A Magyar bankban a múlt esztendő során temérdek üzleti esemény történt. Hadikölcsön jegyzések dolgában az intézet nyomban a Hitelbank és a Kereskedelmi bank után következik. Ugyancsak nagy lendülettel do.goztak affiliálások terén, kiváló eredményeket értek el a gépüzletben és a bank városi köl- csönüzletében megtartotta az 1916. év nívóját.

A Magyar bank április 5-án tartja az évi rendes közgyűlését és az igazgatóság javasolja, hogy az 1916. évi 8'5"/„-al szemben 1917-re 10% osztalék fizettessék. Bizonyos, hogy a Magyar bank részvényesei megelégedéssel vettek tudomást az osztalékráta felemeléséről, ami egy körültekintő és óvatos üzletvezetés logikus következménye.

Magyar leszámitoló- és pénzválfóbank.

A Magyar leszámitoló- és pénzváltóbank igazgatósága március 16-án tartotta meg mérlegmegállapitó ülését és március 27-re hirdette közgyűlését. A Leszámilolóbank ezidei mérlegeredménye minden várakozást felülmúlt, amennyiben az intézet az 1916. év 6 550 milliós nyereségével szemben most 8.9 millió korona nyereséget ért el. Ez mindeneseire olyan siker, amely legjobb bizonyíték az agilis üzletvezetés mellűt. Kétségtelen, hogy az intézet közbecsülésben álló vezérigazgatója, báró Madarassy Beck Marcell dr. a modern bankvezetők típusa és az ő munkatársai is ezek soraiból kerülnek ki. A Leszámitolóbank, amely rövidesen szintén jubilál, mull esztendei tevékenysége rendkívül széles keretekben mozgott.

Az állami hitelműveletek lebonyolításánál előkelő szerepet tölt be és több nagy iparvállalat megszerzésével és fellendítésével első helyet biztosított magának az iparban is. E téren a Leszámitolóbank erősen dolgozik, de ugyanakkor nem feledkezik meg régi üzletágainak fejlesztéséről és ezeknek affdiációs tevékenységével szélesebb alapot adott. Mindez az i íté- zet most közzétett zárószámadásából kétségtelenül meg is állapítható. A Leszámilolóbank tavaly tőkét is emelt és ezzel saját tőkéi elérték a 120 milliót. Az uj részvénykibocsátást egyébként megfelelően indokolja az idegen tőkék nagyarányú szaporulata és a bank a betétek és a hitelezők számláin jóval több mint hatszázmillió koronát mutat ki. Az igazgatóság javaslata egyébként úgy szól, hogy a Leszámitolóbank az osztalékot felemeli és a tavalyi 71/,,%, (50 kor.) helyett 8%% (54 koronát) fizet.

Magyar jelzálog-hitelbank.

A Magyar jelzálog hitelbank óvatos és báró Madarassy Beck Gyula dr. vezérigazgató nagyszerű üzletpolitikájával elérte azt, hogy az intézet nemcsak valutáris gondoktól szabadult meg, hanem ezenfelül még bőséges tartalékolás után ismét nagyobb osztalékot adhat. Az első háborús évben 18'— koronát azután kétszer 22'— koronát, most pedig 24'— korona osztalékot fizet. A francia részvényes osztaléka, beleszámítva a diságiót is, tartalékban hever, egyéb meggyarapodott tartalékkal, úgy, hogy három háborús esztendő jó üzleteredménye után, a negyedikben már a részvények belső értéke követelte meg a magasabb ősz alékot.

A Jelzálog-hitelbank igazgatósága által megállapított zárószámadás a tavalyi 6.127 millió koronával szemben ezidén 6.724 millió korona tiszta nyereséggel zárult. A nagyobb nyereséget nyilván fokozottabb tevékenység eredményezte és tényleg azt látjuk, hogy a Jelzálog-hitelbank tavalv 50 millió koronát meghalladó összegű címletet helyezett el és emellett — az 1916. év 9 milliójával szemben — 55 milliót kitevő törleszléses kölcsönt valósit Hí meg.

Az intézet zárószámadásának egyéb tételei is nagyarányú fejlődés és előrehaladás mellett bizonyítanak. Nem vitatható tény, hogy a Jelzálog hitelbank kiváló üzletvezetés alatt áll és döntő súlyú szerepet az intézet európai hirü vezérigazgatója: báró Madarassy Beck Gyula dr. játssza. Kétségtelen, hogy a részvényesek bizalma közgazdasági életünk egyik legtaleníumosabb tagját illeti és most, hogy az elnöki széket báró Madarassy Beck Gyula dr.-ral íö tötték be, ez a megtisztelő bizalom egy oly férfit ért, aki a Jelzálog-hitelbank jelen vezető helyzetének kiszé- 1 sbitésén és megszilárdításán sokat fáradozott és pedig sikerrel.

Magyar agrár- és járadékbank.

A Magyar agrár- és járadékbank részvény- társaság igazgatósága megállapította az intézet 1917. évi mérlegét, amely 6,889.175 11 K tiszta nyereséggel zárul, szemben a múlt évi 5,749.452'82 korona tiszta nyereséggel. E tiszla nyereségből a közgyűlés elé terjesztendő javaslat szerint kifizetendő osztalék fejében — a múlt évi 52'— korona helyett — részvényenként 36'— korona, azaz 4,520.000'— K, ami a részvénytőke 9%-os kamatozásának felel meg. A fennmaradd tiszta nyereségből a tartalékalapnak alap- szabályszerü maximális 20%-os dotálására felhasználandó 829.25975 K és az igazgatóság alapszabály- szeró jutalékára 414.629 86 K. A külön tártál’kalaphoz utalandó 250.000'— K, továbbá az intézeti sz kház tartalékalapra 500.000'— K, az intézeti tisztviselők és szolgák nyugdíjalapjának javadalmazására fordítandó 100.000'— K, a fölöslegképp mutatkozó 475.255'52 K pedig a jövő üzletévre viendő át. A mérleg a Magyar telepitő- és parcellázóbankkal történt egyesülés folytán az egyesült intézetek 1917. üzletévi eredményéi tünteti fel. Hű képét tárja elénk annak a zseniális üzletvezetésnek, amely dr. Éber Antal vezériga gató- nak és kiváló igazgató-társainak, valamint a kitűnő tisztvis.Hőkarnak érdeméül tudható be. A bank igazgatósága javasolni fogja a közgyűlésnek, hogy az eddigi 48 millió korona összegű alaptőke 50.000 darab