Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-01-09 / 2. szám
Hetedik évfolyam Budapest, 1918. január 9-én 2. szám ELŐFIZETÉSI AnXKi Egész, évme .......... 2^ If* F« l évr>e ......... 14 ffEg yes számok kap fiaiéit a kiadóhivatalban. Várospolitikai és foöz&azdasági hetilap Felelős szerkesztő: Oacsú Ißmil Megjelenik minden szerdán, Szerkesztőség és kiadó hivatal: Ví. kér, Sziv-uica ...... IS. szám Telefon .............. 137-15 Mo loch lett nálunk is a közélelmezés, amely nyilván, hogy természetéhez és nevéhez hű legyen, úgy falja föl az embereket egymásután, hogy véres torkából még a csizmájuk talpa sem látszik ki többé. Taktika, szervező erő, diplomácia, ravaszság, okosság, erély és ki tudná felsorolni azt a sok nagy tulajdonságot, amelylyel a moloch torkától meg lehet menekedni. A legújabb áldozat Nagy Ferenc államtitkár, aki a dicsőség kisvárosi bricskáján hajtatott be a Közélelmezési Hivatalba. Előlegezni kellett és előlegeztünk is neki minden bizalmat, hiszen egészséges vidéki okosságot, friss arc-szint, duzzadó izmpkat hózott magával és a miskolciak megesküdtek rá, hogy a háború alatt sohasem ebédeltek rosszul. Elegendő volt azonban nehány hónap is arra, hogy kiderüljön, más egy 51,000 főből álló várost élelmezni, különösen, ha minden hozzávaló megvan, mintíeigy milliós várost, vagy pláne egy egész országot. Amit Nagy Ferenc a Közélelmezési Hivatalban csinált, abból visszafelé következtetve talán még azt is kétségbe kell vonnunk, hogy a miskolci közélelmezés olyan igen példaszerű lett volna. Az erős izmok, a vidéki okosság mindössze csak abban nyilvánult meg, hogy az államtitkár ur féktelen ambícióval kezdett dolgozni, egy egész nagy orcheszrer minden hangszerén maga akart muzsikálni és elkeseredett tehetetlenséggel próbálta belegyömöszölni az egész Budapestet, az egész országot, a miskolci keretekbe. Ez természetesen nem ment és Budapesten a háború alatt most először történtek oly bajok, amelynek idegessé tették a lakosságot. Folkusházy pesszimista politikájával szemben kemény kritikák nyilatkoztak meg, de mellette szükséget nem szenvedtünk, sőt a hosszúra elnyúlt háború egyenesen neki adott igazat. A háború legnagyobb reformját, a jegy rendszert alaposan, körültekintő módon vezette be. Kiirthy Lajos báró, de maga Hadik gróf is mindenkor jóindulattal viseltettek Budapest lakossága és tanácsa iránt. Nagy Ferenc mindjárt beköszöntőként kísérleti nyúlnak használta fel a budapesti közönséget a botrányba fulladt margarin-akciónál. Aztán borsot bors után tört a tanács orra alá. Az egykori grajzleros hiúságával ütött nagyokat a nagykereskedőn. A főváros, kezéből mindent kivett, csak kiutalt élelmiszerek elosztását és a népszerűtlenséget hagyta meg a tanácsnak. Ráadásul még ellenőrt1 is állított, aki jelentse majd, hogy elég népszerütilen-e már a budapesti városháza és magasabbra nőtt-e már a miskolci faluháza? A nagy ütőkártya azonban a rayonirozás volt, aminél közélelmezési kérdés még soha nagyobbat nem bukott. Budapest népe, amint Folkusházy alpolgármester elmésen mondta, népszavazással buktatta meg ezt az intézményt, amely a szükséges élelmiszerek nélkül az elárusítóhelyek egész tömegével akarta a nép éhségét csillapítani. Nagy Ferenc úgy mutatta, mintha a kereskedőket akarta: volna megvédeni a fővárossal szemben és most,' amikor a közönség leszavazta az intézményt, akkor az egész tragikomédiát arra akarja kijátszani, hogy a nép megelégelte a kereskedők gorombaságait és inkább az élelmiszerüzemet és a szövetkezeteket választja. Nagy Ferenc tehát Enyedi Simontól kezdve egészen a: ravonirozásig, mindenben megbukott. A miskolci faluházának a tornya sem tudott az égig nőni. • • • Próbahétbe léptünk, kipróbáljak az egységes munka időt, meg az ötórai zárórát. Hát persze, hogy ez is sikerülni fog,-amint minden sikerült a habom alatt, amikor valamit el kellett venni a kényelmünktől és a megszokott életmódunktól. Mind a Izéi intézkedés a szükségben gyökerezik és mind a kettőt a kényszer hatása alatt akarja életbeléptetni Vázsonyi, a széndiktátor. Végeredményben az egyik kényszer-eszközből, az egységes munkaidőből hamarosan szociális vívmány lesz, ami mindenekfölött azt is mutatja, hogy a nincstelenségből is nőhetnek ki okos újítások. Azért kell örülni különösképen az ily isminek, mert eddig csupa kellemetlen intézkedésekkel volt dolgunk, amelyek terhűnkre voltak, de legalább rontottak a bajon, amely ellen őket kitalálták. 15 000 ember igazán csepp a tenger vizében, ahhoz a millióhoz képest, akinek enni kellene adni. Félesztendős herce-hurca után azonban annak is örülünk, hogy legalább ti zenöt ezren jutnak hozzá az olcsó és — reméljük — jó népélelmezéshez. Ha azonban az első tál levesbe belemártják a kanalat, ne feledkezzenek meg róla, hogy ez az a tál leves, amin annyi okos ember törte a fejét, amiért annyi papirost fogyasztottak, annyi ankétot tartottak, amiért egy acélgolyó kioltott egy nemes életet és ez az a tál leves, amiért te szegény hatvan filléres vendég álló félesztendeig éheztél. Váljék egészségedre. A státuszt endezésról még mindig nem lehet hallani semmit, amióta a legutolsó közgyűlésen a polgár- mester megnevezte a helyet, ahol a főváros napszámosainak ügyét elsülyesztésre ítélték. Azóta hetek múltak el megint és bebizonyosodott, hogy ez a leleplezés sem hasz- nált semmit. A pénzügyminisztérium számmatadorait mindig gépembereknek mondták, de ami itt történik, az megcsufolja még a gépek fogalmát is. A gépek pontosan és gyorsan dolgoznak és még egy-vasóriásnak a szive is megesnék azon, hogy a főváros tisztviselőinek jogos, becsületes igényeit hónapokon át nem lehet kielégíteni. A kormányban — ezt tények bizonyítják — egészen másként gondolkoznak már a fővárosról, de milyen messze lehet egy ilyen szám- ember a kormány szellemétől, a kormány hajlékony jóindulatától, ha minden felső ro- konszenv dacéira, hónapokig rajt tudnak ülni egy sürgős aktán. Mert ezeknek az embereknek minden, de minden csak szám és akta, még talán az is, ha a saját élet- standardjuk megjavításáról lenne is szó. Budapest és Becs Lakáskérdésj közlekedés és kö-élelmezés A Bpldogujesztendőt alaposan kiment a divatból és ma már legfölebb a. smokkok és a borravaló-vadászok nyomatnak Buék-es névjegyeket. Az öreg, a konvenciókhoz ragaszkodó Bécs azonban nem tud lemondani az újévi üdvözlésről. Weisskirchner midleghangu sürgönyt küldött Bárczynak, nyilván engesztclésképén a sok kellemetlenkedéséi, amiben a bécsi városháza az egész magyarságot részesítette. Odahaza sem állott el a régi szokástól a bécsi polgármester és nagy beszédek hangzottak cl a városházán az illesztendő alkalmából. Ezek a beszédek azonban nem üres szavakból állottak, rian«m a többség szónokai is, meg a polgármester fs komoly pro-' grammot adtak. Nálunk njcrm történt újévi üdvözlés, de viszont programmról -sinys szó se. ' Olyan időket élünk, olyan feladatok állanak előttünk, amikor igen szorgalmasan kell megfigyelnünk a külföldi példákat, amelyeknek hasznát láthatjuk. Rövid pár szóban elmondjuk, mi történt a bécsi ujesztendei üdvözlésen? A többség szónoka is, meg a polgármester is három főkérdésre bontotta a gyorsan inegol- a-íUKvó feladatokat -és p-ed5 v • vAv KT éne B--közlekedési mizériákra, a fenyegető lakáshiányra és a közélelmezési problémákra. A többség szónoka emellett azt is hangoztatta, hogy elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol az adópótló munkáját végre be kell szüntetni. Szólott azután a háborúból a békéro való átmenetről és kijelentette, hogy a háborús közgazdaság hibáinak a lehető lieiggyorsabban el kell tiinniiok. Sürgősen ki kell küszöbölni a központokat és megnyitni a régi. természetes utakat a legitim kereskedelem számára. Van azonban valami, amihez már ma hozzá kell fogni és ez az árak leszorítása. Weisskirchner a három íentemlitett alapvető kérdésben fejtette ki programmját. A legégetőbb kérdés — mondta — a lakásokról valló gondoskodás, amely kapcsolatban van a messzemenő közlekedési- és bevándorlási politikáival. A városi vasutat (Stadtbahn) amily gyorsan csak lehet, villamossá kel! átalakítani, annak üzemét községesitenü kell és gondoskodni kell a föld alatti villamosvasút hálózatának kiépítéséről. Az építkezések megkezdése céljából a város építőanyagról és pénzről, kölcsöaökről gondoskodik. Végül pedig kijelentette a polgármester, hogy uj közélelmezési politikát kell csinálni. -Ennek első és főeszköze az, hogy a mezőgazdasági termelést általánosságban fokozni kell Ausztriában, amellett azonban a nagy városnak közvetlen vő szonyba kell lépnie a termelőkkel. Körülbelül, nagy vonásaiban ez- a bécsi Programm. Valljuk be őszintén, hogy mi mindezektől alaposan messze állunk, pedig bennünket .is ugyanazokon a helyeken szőrit a cipő-jobbára, ahol a bécsieket. A három nagy probléma körül a lakáskérdés az egyetlen, ahol nálunk talán már több történt, mint Bécsbeu. Sajnos, c tekintetben tett intézkedéseink és a lefolyt megbeszélések inkább akadémikus, mint gyakorlati értékűek. Pedig a két helyzet között nagy ■ a különbség, Bécsben még csak fenyeget a lakáshiány, de nálunk már minden nyomorúságával be is köszöntött. Ezzel szoros vonatkozásban áll a Weis- kirchner által- említett bevándorlási politika, amely nálunk is mindenesetre igen nagy szigorral fog fellépni azokkal szemben, akiknek Budapestre való özöniése nem feltétlen szükségesség. Szintén a legszorosabb kapcsolatban van a--
