Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-02-27 / 9. szám
v .««»in— ^v'* •*-«»*.., ' D'**''*'"t, 19J S. február 27-én 9. szám Hetedik évfolyam ELŐFIZETÉSI tiftXTKi Egész évj»e ........... 25 K. Fa l éífr-C ........... 14 K. Eg yes számotst fia.iphatók a kiadókiv at atban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztő ,r OOLCSÓ Emit Megjelenik minőén szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér. Szív-utca ...... IS. szám Telefon ............... 137-15 Hu szonnégy óráig módunkban volt, sőt kellett, hogy alkudozzunk, a gondolattal: mi lenne, ha Bárczy István elhagyná a polgármesteri széket? Barát és ellenség, ismerő és ismeretlen, kívülről néző elfogulatlan és benfentes egyöntetűen arra a meggyőződésre jutott, hogy ezt a veszteséget Budapest nehezen heverné ki. Akik néha a kritika tulszigoru feddésével sújtottak is le a fővárosra, akik fekete szemüvegen át a katasztrófák felé közelgőnek látják is Budapest jövőjét, most Bárczy távozásának hírével arra a józan meggyőződésre jutottak, hogy ez a sötét színekkel festett jövendő is különb lesz Bárczyval, mint Bárczy nélkül. Akik a pazarlás vádjával illették a polgármestert, most kénytelenek voltak bevallani, hogy jobb ha ő pazarol, mint ha más takarékoskodik. A politikával való egynapos kacérkodás, ha másra nem is volt jó, azt mindenesetre megmutatta, hogy Bárczynak a polgármesteri székben van a helye. Ez az egy nap rehabilitálta öt vádlóival szemben, megenyhitette ellenfelei kritikáját és ebben a felmentéses világban kimondotta róla, hogy nélkülözhetetlen a polgármesteri székben. Mindenekfölött pedig kiderült, hogy Bárczy Istvánnak — mint azt a mindenáron gyanúsítani akarók mondták — nincs oka megfutamodni a jövő elől, nincs oka megriadni a háború után piramidális feladataitól, mert azokat meg tudta volna oldani az a kiváló férfin is, aki mindenesetre utánna következett volna, de azoknak a feladatoknak megoldására mégis Bárczy az igazán predesztinált. Ö volt az, aki, mikor Budapest negyvenéves jubileumát ünnepelte, olyan programmot adott, amelynél szebbet és költöibbet elképzelni is nehéz. Aki a jövő Budapestjét elképzelte, és akinek annak megalkotásához ereje is van, arra akkor van legnagyobb szükség, amikor az alkotás órája máris ütött. A távozás gondolata, majd meg a maradás biztos tudata szép és őszinte szavakat váltott ki a polgármesterből. A halott betű nem tudja úgy éreztetni, mint ahogy mi, akik közvetlenül hallottuk Bárczy szavait, átéreztük, hogy ez az ember mit akart akkor, amikor menni készült és amikor maradásra szánta el magát. Különösen hangzik, de úgy van, hogy ép úgy az előre, mint a visszafelé tett lépésnek ugyanaz a belső parancs volt az okozója. Menni akart és maradt, mert a városi polgárság érdekeit kívánta megoltalmazni, mint mondotta, annak a két világáramlatnak a malomkövétől, amelyek között természetszerűen helyet foglal és amelyek, ha a városi polgárság nem gondoskodik magáról, bizonyosan felőrlik. Ezért kell Bárczynak és azoknak, akik az övéhez hasonlatos lelkesedéssel bíznak a városi polgárság jövőjében, kiál- láni a fórumra és cselekedni, szervezkedni kell a jelen és a jövő harcaira és a szervezetnek gondoskodnia keli arról, hogy a városi polgárság rendje érvényesüljön és beleszóláshoz jusson az országos politikában is. Ennek az akciónak született vezére Bárczy István. Tudjuk ezt mindnyájan, de tudnia kell neki inagának is. Most az irányítást Budapest polgármesteri székéből fogja tovább vezetni és mi úgy érezzük, nagyobb tekintéllyel és a siker nagyobb reményével, mintha elhagyta volna a polgármesteri széket. A zászló, amelyet hamarosan ki fog bontani, tisztább és méltóságosabb lesz- Budapest polgármesterének, mint egy politikusnak a kezében. Zeidl mestertől végre-valuiuíra végérvényesen meg kell válni. A közgyűlési teremből egyenesen a toloncházba került, miután a kezével karmolva, a lábával rügdalózva, a fogával harapva küzdött a szörnyűséges szégyen ellen, amelynek elkövitkeztében soha sem hitt, soha sem bízott senki, amikor olyan gazdag ember követte el az árdrágítás bűnét, aki a mellény zsebéből ki tudta, volna fizetni valamelyik nyc-morgö alkalmazottjának a fájdalomdiját, ha az Igazság sújtó haragja előtt vállalja a strohmannságot. A főváros közgyűlési termében szégyenkezve, pirulva néztünk eddig a Zeidl Vencel üres helyére, mert éreztük, tudtuk, hogy - ha van igazság — ez a notórius árdrágító nem térhet oda többé vissza, de az utolsó pillanatig nem volt hajlandó ezt a megtisztelő helyet másnak at iigedni. Most az emlékének a piszkától is megtisztul ez a hely, bár úgy látszott, Zeidi Vencel is úgy akarta megesni óira a fővárost" niiirí az eh till öli báró-gyerek, aki agy állt bosznt a famíliáján, hogy hazament a családi városkába fiakkeres kocsisnak. A LÁB ui életre kel, uj emberek vették kezükbe a gyeplőt, uj ambíciók, uj munkakedv jelentkezik. Jó és okos ez igy, a régi vezetőségnek amúgy sem volt már mit cselekedni. Azok is friss erővel, friss ambícióval álltak a múlt nyáron munkába, a friss ambíciókkal azonban legfelebb csak terveket lehetett építeni, de házakat nem. A házak egyelőre a legklasszikusabb szakértők egyöntetű véleménye szerint is téglából, vasból, cementből, fából, meg miegymásból épülnek. A LÁB előbbi vezetőségének is tudomása volt erről és mindenáron ilyesmit akart szerezni. Ezt azonban nem lehetett. Nem adott a kormány, nyilván abból az egyszerű okból, hogy neki sem volt. Vájjon lesz-e az uj LÁB vezetőségnek? Ez az egyetlen kérdés, amely magyarázatát adja annak, volt-e szükség az átformálódásra. Építőanyag és szén nélkül ugyanis se a régi, se az uj vezetőség nem tud dolgozni, hanem csak fölöslegesen és hiába — lábatlankodni. A tanerők — vagy ahogy még szebb hivatalos stílussal nevezik őket — az oktató-személyzet végre határozott és biztató Ígéretet kapott, amit nyilván nyomon fog követni a pénz is. A tanárok és tanítók eddig még nem nyilatkoztak, hogy meg vannak-e elégedve, elegendő-e nekik ez az összeg arra, hogy szerényen, csöndesen, a gondok gyilkos súlya alól némileg felszabadulva, megélhessenek. Csak azon kell az embernek egy pillanatra gondolkoznia, miért volt a tanerők dolga olyan ráérő, olyan halogatható. Miért kellett az elkeseredésnek egészen a kirobbanásig fokozódnia? Miért nem lehetett azt, amit most adnak, már egy esztendő előtt megadni, amikor egy év előtt mindenesetre könnyebb lett volna az igényeket kielégíteni? Konkurál a rendőrség Mentőakció a züllött gyermekekért A züllött gyermekeket végre fölfedezte a budapesti rendőrség is és a törekvő Sándor László főkapitány mentő expedíciót szándékozik érdekükben indítani. Vasárnap értekezletet hivott össze, amie/lynek célja a gyermektársadalmi rendőrség fölállításának megvitatása volt. A főkapitány ambícióit mindenesetre méltányolni kell, de ebben az esetben meg kell állapítani, hogy olyan kérdéssel foglalkozik, amely ma már igen jó kezekben van. Általában ismét bebizonyosodott az a magyar nyavalya, hogy amikor valamit az egyik hatóság a kezébe vesz, akkor a másik hatóság sürgősen szemicit vet rá. A gyermekek ügyét Budapesten rendkívüli sikerrel és odaadással vezeti a Népjóléti Központ, amely pár esztendővel megelőzve a főkapitányt, szintén a társadalom segítségével dolgozik. Nyolcvanhárom körzeti elnök és vagy ezerötszáz megbízott végzi a népgondozást és ennek feladatai között a gyermekek és züllött gyermekek megmentésére is kiterjeszkedik. Ha tehát a főkapitány ragaszkodnék ahhoz, hogy a rendőrség külön akciót kezd a züllött gyermekek érdekében és társadalmi utón gyermek- rendőrséget .szervez, olyan eredményeket sur.mi esetre sem érhetne el, mint a főváros Népjóléti Központja, amely nemcsak társadalmi utón, de hivatásos gyermek-gondozókkal is dolgozik, ellenben sikerülne a főkapitánynak az erőket szétforgácsolni, a már meglevő szervezetnek gyenge konkurrenciát állítani. A rendőrségnek soha sem volt hivatása a társadalmi akciók vezetése és szervezése, annál kevésbbé lehet most, amikor Budapest népének erkölcsi esése, a bűnözés elszaporodása egymagában is eléggé lefoglalja a rendőrség erejét. A főkapitány hivatása tehát a gyeirmekmentés terén nem terjeszkedhetik túl azon, hogy kezére járjon a Népjóléti Központnak, a maga tapasztalatait, a rendőrség munkáját a meglevő szerv támogatása számára biztosítsa. Ezt a támogatást — úgy tudjuk — igen szívesen fogják venni a városházán is, ellenben minden áron meg kell akadályozni azt, hogy két hatóság párhuzamos, az erőket szétforgácsoló akcióba kezdjen, aminek más eredménye aligha lenne, mint az, hogy a már megindult és szépen fejlődő munkát is gyengítené. A züllött gyermekiek ügyét elvitázhatatlanul a Népjóléti Központnak kell kezébe venni, ami annál is természetesebb, mert ennek a kitünően bevált intézménynek eddig is egész sor akciója van folyamatban ama budapesti gyermekek érdekében, akiket a züllés torkából kell megmenteni. Tudomásunk szerint , ezidőszerint is egész csomó javaslata van a Népjóléti Központnak a tanács előtt, köztük a napközi otthonokra és a szünidei gyermektelepekre vonatkozóak. A Népjóléti Központ kiválóan belekapcsolódott Ugrón Gábor volt belügyminiszternek gyönyörű gyermekmentő akciójába is, nincs tehát értelme annak, hogy most a rendőrség önállósítsa magát ezen a téren és megcsináljon még egy olyan impotens intézményt, mint amilyen az öngyilkosok irodája. Természetesen a Népjóléti Központ munkája sem az még ma, aminek eredetileg szánták. Szép és komoly tervek, amelyek gyors megvalósulást kívánnak, félesztendőkön át hevernek, aminek azonban csak az az oka, hogy a Népjóléti Központnak nincsen hatósági jellege. Minden másként menne, ha ennek, az intézménynek
