Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1918-02-20 / 8. szám

If

Budapest, 1918. február 20.

3

fenék azonban be, inert irbiteri tisztet viselnek, amiről lemondani nem lehet. Legfülebb annyit tehetnek meg, hogy nem jelennek meg a tárgyaláson, amely esetben, mint a lakáshivatal elnöke, kénytelen lennék a meg nem jelenőket az előirt százkoronás büntetéssel sújtani. A bírói tisztről tehát lemondani nincsen joguk a háztulajdonos tagoknak, ellenben konkrét panaszaikat, amelyek nem kívánnak a bírói tiszt gyakorlásába való beavatkozást, mindenkor szívesen teszem vizsgálat tárgyává. Jelentettek például egy konkrét esetet, ahol a háztulajdonos és a bérlő megegyeztek egy méltányos percent szerint való béremelésben, mire a lakáshivatal egyik helyetteselnóke animálni próbálta a bérbevevőt, bogy semmiféle emelést neí akceptáljon. Természetesen az ilyen és ehhez hasonló esetekben, ha azok bebizonyosodnak, a legnagyobb szigorral fogok eljárni.

Megkérdeztük még a főügyész urat, van-,'e mái róla! tudomása, hogy a Budapesti Háztulajdonosok Szövetsége mozgalmat indított a lakásrendelet megváltoztatása irányában :

A mozgalomról nem tudok, de ismerem azokat a sérelmeiket, amelyeket a háztulajdonosok az uj lakásrendelet megjelenése óta állandóan hangoztatnak. El kell ismerni, hogy vannak tényleg olyan sérelmek, amelyek orvoslást igényelnek és e tekintetben legelső sorban a hadbavonultak hátralékos házbéreinek megtérítését kell említeni. Ez azonban nem eminensen a bérbeadók sérelme, hanem ez a baj csak én- ugy érinti őket, mint a liadbavonult bérlőket.

Séta a Műszerüzem körül

Az uj rendszer és uj vezetés szüksége

A közegészségügyi ügyosztálynak uj vezetője van, Csupor József dr. tanácsnok személyében, akit ma a városházi „erős kéz“-nek szoktak mondani és akinek mindig ott juttatnak szerepet, ahol evolúcióban levő nagy kérdésekről van sízó. A főváros kórházainak egész rendszere meg fog változni a jövőben, uj kórházi szabályzat készül, az építkezések egész sorozatát kell folyamatba tenni, mihelyt az építkezéseket meg lehet majd indítani. Az ügyosztály ma is példás rendben van, hiszen hosszú idő óta hozzáértő, agilis emberek kezében volt a vezetés. Buzay Károly tanácsnok vetette föl a nagy reformok gondolatát, Márkus Jenő kezdett hozzá a nagy munkához és mindkettőnek jobbkeze volt Véssei Ede dr. tanácsjegyző, aki ma Csupor József munkatársa lett. A nagy reformok megalkotása: és keresztülvitele elé teljes bizalommal nézünk, ezeknek a reformoknak megvalósítása jelentékeny időt vesz igénybe, van azonban az ügyosztály kezében: egy szerencsétlen intézmény, amely nem várhat arra, hogy a nagyterjedelmii átalakulások megvalósuljanak. Igen sok ok van arra, hogy ebben a kérdésben az erőskezü tanácsnok minél gyorsabban és minél radikálisabban intézkedjék. Mert nemcsak arról van szó, hogy a Müszer- üzem vezetésében kell változásnak beállani, hanem az intézményt egészen más alapokra kell helyezni.

Egyik zsebből a másikba.

Kezdjük ott, hogy a Müszerüzem egyik legnagyobb ellensége a budapesti kisiparnak. A községesitésnek legtorzabb példája az, amit valaha láttunk. A Miiszeriizemet igen okos intenciókkal alapították. A kötszerészek és egyéb kórházi szállítók garázdálkodásának akartak gátat vetni, egyszóval árszabályozást akartak elérni csak úgy, mint az az élelmiszerüzemnél komolyan sikerült is. Itt azonban az árszabályozás helyett olyan monopóliumot csináltak, amelyre csak a főváros fizet rá. A főváros ugyanis mindenáron forszírozza a Müszerüze- met, amelynek jelentékeny üzleti hasznot kell produkálnia, ha másért nem, abból a kicsinyes és a fővároshoz méltatlan okból1, hogy Beclö Tivadar, a számtisztből lett mull-szakértő és bádog-tudós is lássék olyan kereskedelmi szakembernek, mint amilyen a szerencsétlen Dénes Aladár volt. Ez a Dénes Aladár talpig üzletember volt, talán éppen ez vitte túlzásokba és keverte bajba is, de azt el kell róla ismerni, hogy amit megfogott, abból pénzt csinált. A Müszer- üzemnek és Bedő urnák most nincsen más feladata, mint hogy a Dénes-féle múlttal mérkőzzék, s csatázzék, ami bizony sanyarú Programm, pláne, ha olyan eszközei vannak hozzá, amilyeneket észre nem venni lehetetlenség. Ezek között az eszközök között pedig a legfeltűnőbb és leg- szomorubb az, hogy a főváros a Miiszeriizemet mindenáron munkához juttatja és előnyben részesíti a magániparral szemben, még abban az esetben is, ha a magánvállalkozó olcsóbb is, mint a dédelgetett Miiszeriizem. Sokat lehetne beszélni és sokféle adattal lehetne ezt illusztrálni, amely adatok azonban, ha Csupor tanácsnok körül fog nézni, jobban rendelkezésére állanak, mint nekünk. Az iparosok hangos panaszait meg kell hallgatni, annyival is inkább, mert azok már a közgyűlésen is szóhoz jutottak. Ebben a tekintetben aztán nem ritka az az állapot sem, hogy a Miiszeriizem albérletbe ad munkákat és mint generális vállalkozó jelentkezik tulajdonoséival, a fővárossal szemben. Ilyenkor nem cselekszik egyebet, mint hogy előnyben részesülve a többi vállalkozókkal szemben, vállalja a munkát, albérletbe adja és az iparosoknak fizetett összeghez hozzácsapja a maga 25—30 százalékos hasznát. Erre a célra igazán nem kell Müszerüzem, mert ez nem jelent egyebet, mint hogy a Müszerüzem üzleti hasznának szaporítására a főváros önmagán vág eret. Annyival többet keres a Müszerüzem, annyit fizet rá az üzletre a kórházi alap. A főváros egyik zsebéből a másikba teszi a pénzt, miközben az iparosok megrövidülnek és mindössze Bedő számtiszt ur üzleti élelmessége nyer fényben azok előtt, akik ezeknek az illuzórius üzleteknek a természetével nincsenek tisztában.

Akik mindenbe belekontárkodnak.

Másik jogos panasz az a Müszerüzem ellen, hogy olyan műhelyeket állít föl, amelyek éppenséggel nem tartozhatnak eredeti üzletkörébe. A Müszerüzem tulajdonképpen, — mint említettük — a kórházak fölszereléseinek szállítására alapittatott. Ma azonban már nincsen olyan épületientartási munka, amelyre ne vállalkoznék. Asztalosmunka, bádogosmunka, ablakfelrakás, automobiljavitás és ki tudná felsorolni mindazt, amit a Müszerüzem vállal és amihez mindhez nem ért és nem érthet Bedő igazgató ur. Mérhetetlen sérelme ez a1 kisiparosoknak és a nagyvállalkozóknak egyaránt, de kára a fővárosnak is, amelynek érdekei mérhetetlenül sokat szenved amiatt, hogy minden kórházépítésnél a Müszerüzem szerepel. A kórházépítéseket és javításokat vezető technikusok tehetnek leginkább tanúságot arról, hogy milyen káros és veszedelmes a Miiszerüzemnek és Bedő igazgatónak ez a kontárkodása és az üzleti kapzsiságnak ez a megnyilvánulása.

Nincs más mód tehát, mint az, amely már —- úgy tudjuk — Márkus tanácsnoknak is a szeme előtt lebegett és amelynek egyedül helyességét Véssei tanácsjegyző is elismeri, az tudniillik, hogy a Müszerüzem térjen vissza eredeti hivatásához, ne legyen más cimbent és valóságban, mint a fővárosi kórházak anyagszertára. Erre szükség van, de nincs szükség arra, hogy a Müszerüzem az iparosok és a főváros bőrén nyerészkedjék és a kórházi alap kárára szép mérlegeket produkáljon. Bedő ur pedig maradjon meg számtisztnek és nie akarjon építészi babérokra pályázni.

Műszaki és kereskedelmi vezetést!

Addig is azonban, amig a saját feje fölé nőtt Miiszerüzemet vissza lehet gyömöszölni régi keretei közé, addig is változásnak kell beállani annak vezetésében:. Minden józan ésszel rendelkező embertől kérdezzük: nem kész veszedelem-e orvosszerek, kórházi fölszerelések, drága műszerek kezelését rábízni egy emberre, akinek minderről sejtelme sincs? Nem hiú remény- ség-e, hogy a számok száraz kezelőjének az legyen a feladata, hogy hatalmas üzleti vállalkozást vezessen, hogy kereskedelmi szellem nélkül mai helyén álljon, hogy műszaki ismeretek nélkül műszaki munkák vezetésére vállalkozzék? A budapesti kórházakban számos esetről tudnak, amelyekben a Müszerüzem szaktudásnélküli vezetése miatt jelentékeny károk származtak. Miiszaki és kereskedelmi vezetés nélkül a mai összetételében és munkakörében, más vállalkozás mellett egyetlen pillanatig sem maradhat meg a Miiszeriizem. Lesznek a közegészségügyi ügyosztályban olyanok, akik

mindezt példákkal tudják majd igazolni az uj tanácsnok előtt, aki most kezdi meg ügyosztályának tanulmányozását. 11a pedig megismerte a Mtiszerüzemben burjánzó anomáliákat, akkor vissza fogja küldeni Bedő Tivadar urat a főkönyv mellé, ahol — úgy tudjuk — becsülettel meg tudja állani helyét. A Müszeriizemben szükség van egy kitűnő számvevőre, akinek ázom ban ne legyen több hatásköre, mint volt annak idején Kobler számtanácsosnak. Bedő intól pedig meg kell szabadítani a munkásokat, akik, mióta ő betette a lábát az üzembe, állandóan elégedetlenek és meg tkell szabadítani azt az automobilt, amely nem is a Müszerüzeiné, hanem az ügyosztályé, amelyhez azonban úgy hozzánőtt Bedő ur, mintha benne született volna.

Az uj világutazási iroda és a főváros

Olcsó reklám Budapestnek. — Iskola az

idegenforgalmi tisztviselők kiképzésére. —

A szállodák építésének kérdése.

Gálos Kálmán főv. biz. tag nyilatkozata

A Főv á rost H i r I a p ezelőtt két héttel adott már hirt arról a nagyszabású tárgyalásról, amelynek eredménye lett, hegy a. német birodalmi vasutak, a Máv., a Deutsches Reisebüro és az Id'egen- forgalmi és Utazási R.-t. együttesén Középeurópai Utazási Iroda céggel világutazási irodát alapítottak. Ismertettük annakidején a Magyar Banknak azokat a nagyszabású és a budapesti idegenforgalmat hatalmasan előmozdító terveit, amelyek ebbe az alapításba szervesen belekapcsolódnak. Azóta napvilágot látott az uj világutazási iroda megalkotásáról szóló hivatalos híradás is, amely szerint ez a szervezet fogja ellátni egyrészt a világ valamennyi utazási irodáját a németországi és a magyarországi vasutak menetjegyeivel, kötelezve őket a közös érdekeltséggel biró országok idegenforgalmának megfelelő propagálására, másrészt saját irodákat is fog fölállítani a világ mindlama forgalmas pontjain, ahol ilyenre az idegenforgalom érdekében szükség van. A balkáni utazási irodákat a magyarországi igazgatóság szervezi és vezeti, az egyéb külföldi irodákba pedig jogában áll idegenforgalmi kii- lönérdekeinek képviseletére saját állandó megbízottját kirendelni.

Nagyfontosságu ezek után, hogy milyen szerepe lesz a.z uj alakulás révén Budapest székíesfővárosnak, miilyen hasznok hárulnak rá iidlegienforgalmi szempontokból. Ezt a kérdést tisztázandó, Gálos Kálmánt, az Idegenforgalmi és Utazási Vállalat R.-t. vezérigazgatóját, fővárosi bizottsági tagot kérdeztük meg, aki az alább következő igen érdekes nyilatkozatot tette a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt. A nyilatkbza.tból kiderül, hogy Budapest az uj utazási világiroda révén nagyobb áldozatok nélkül jut rendkívüli terjedelmű reklámhoz, viszont a székesfőváros idegenforgalmi hivatalának missziója, igazvalójában most kezdődik meg. A Magyar Bank tulajdonát képező Idegenforgalmi és Utazási Vállalat r.-t. pedig külön szakiskolát alapit, hogy elsőrendű idegenforgalmi tisztviselőklet képezzen ki, akik majdan szerte a külföldi minden nagy városában személyesen fogják minden kérdésben felvilágosítani sa Magyarországba igyekvő közönséget.

Maga a nyilatkozat a következő :

A „Középeurópai utazási iroda“ megalapításának előnye a fővárosra nézve beláthatat- Ianul nagy. A székesfőváros idegenforgalmának külföldi propagandája egy csapásra megoldást nyert azzal a körülménnyel, hogy az „Idegen- forgalmi és Utazási Vállalat részvénytársaságnak“ jogában áll reklámképeket, plakátokat, útmutatókat, fényképfelvételeket, röpiratokat, képeslevelezőlapokat és a propaganda egyéb Írásbeli vagy szemléltető eszközeit a világ minden jelentékenyebb utazási irodájába elhelyezni, sőt még ellenőrzést is gyakorolni abból; a szempontból, hogy ezek megfelelően jutnak-e a közönség kezébe, illetve elhelyeztetnek-e; az úgynevezett Schaufensterekbe, valamint az erre a célra szolgáló asztalokon és pultokon.

— Mikor még a propaganda lehetőségének e nagyszabású módja felett nem rendelkeztünk, mindnyájan, akik a főváros idegenforgalmának ügyével többé vagy kevésbbé foglalkoztunk, skeptikusak voltunk aziránt, hogy vájjon a főváros hajlandó lesz-e milliókat áldozni külföldi reklám céljaira és ha igen, vájjon’ financiális