Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1918-02-13 / 7. szám

■4

Budapest, 1918. február 13.

van-e vaggon a szén szállítására, vagy nincs, akkor indusztriális életünk fejlődése sokkal gyorsabb, sokkal intenzivebb lesz.

Budapest ipara ma fokozott mértékben érzi a szénhiányt, ez az állapot a iiáboiru után hosszú ideig nem fog még megszűnni, mert hiszen igen sok esztendő telik el addig, amig a vasutak képesek lesznek eredeti rendeltetésüknek teljes mértékben megfelelni. Bizonyos tehát, hogy a szállítási nehézségek miatt keletkezett szénhiány hosszú ideig károsan befolyásolná az ipari üzemek teljesítőképességét. Ha azonban ez a terv megvalósul és e terv rövidesen meg is valósul, tekintet nélkül arra, hogy az átmenetgazdasági minisztérium beolvad-e a kereskedelemügyi minisztériumba, vagy sem, akkor a szénkérdés nagy problémája a legradikálisabban megoldottnak tekinthető.

Fontos még azt is tudni, hogy e nagy munkálat és e nagy munkálattal egyidőben az egész országban megkezdődő nagy munkálatok a leszerelés után nyomban kenyeret adnak a hazatérő munkások százezreinek. Ezeket a százezreket ez a terv olyan munkához juttatja, ahol a leszerelő munkások tömegének csökkenéséhez, vagy emelkedéséhez alkalmazkodni lehet és ahol külföldi nyersanyagra szükség egyáltalában nincs.

Energiát csinálnak a vizek erejéből.

Földes miniszter tervének természetesen országos jelentősége is van és e terv egyik legfontosabb része az, hogy a magyar vizekben rejlő erőket alakítják majd át energiává. Villanyos áramot fognak fejleszteni a Duna nívó- differenciájából, a Maros vizei pontos számítás szerint 331,890 lóerőt reprezentálnak, ez az energia, ha egy lóerőt évenkint csak kétszáz koronával is számítunk, közel hetven millió korona értékű erőt jelent. Hatalmas erő rejlik a Muraköz vizeiben, a Felső-Tiszában, a Kőrösökben, mindezeket az erőket ki lehet használni, ki is fogják használni és ha a magyar vizek erejének csak a felét értékesítik, akkor is teljes egészében pótoljak a magyar iparnak mai szénszükségletét és ha a vizek erejének csak a felét értékesítjük, Magyarország ipara már akkor is függetlenítve van bizonyos mértékig a külföldi széntől. <P. J.)

Uj emberek, uj munkák

Személyi hírek a városházáról

A városházán a személyi hírek rovata nagyon meggazdagodott az utóbbi időben. Uj tagok a tanácsban és ezeknek száma még rövidesen szaporodni is fog. Uj beosztás, uj hatáskörök, nap-nap után egy kis átalakítás a gépezeten, amely nagyjában és egészében azért a régi marad, de aki sokat koptatja a városháza folyosóit, annak mindig akad egy és más érdekesség.

A szomoruvégü Bernjén tanácsnok helyének betöltése körül nem igen lesznek izgalmak. Azzal a ténnyel, hogy Sallay Árpád főjegyző máris az elnöki ügyosztályt vezeti s mint a tanácsnokfőjegyző helyettese, ennek a választásnak a sorsa körülbelül el is van döntve. Nem is szólva arról, hogy Sallay Árpád népszerűsége már Márkus Jenő dr. helyének betöltésekor is bebizonyosodott. Sallay ugyanis a nagyon népszerű Sztankovits Szilárddal szemben is igen szép számú szavazatot kapott. Az érdeklődés most inkább odairányul, hogy kik között lesz küzdelem, ha fíuzay Károly tanácsnok nyugalombavonu- lásával még egy hely üresedik meg a tanácsban. Eddig a porondon csak Kemény Géza dr. és Édes Endre főjegyzők állanak. Kétség azonban itt sem sok van, mert mindenki Kemény Géza ta- nácsnokságára tippel.

Műszaki körökben a.z utóbbi kőben feltűnően sokat beszélt?k arról, hogy a műszaki tanácsosok közül is megnyílik valaki előtt az érvényesülés útja. Nagy volt az öröm, mert itt bizony a legnehezebb előre jutni. Arra gondoltak ugyanis, hogy a közgyűlés hozót: egy határozatot, amelynek értelmében a háború alatt, a munkaerőkben beállott hiány miatt a szolgálati idejüket betöltött tisztviselők megmaradnak állásukban, de hogy a többiek elől el ne zárják az utat állásaik ugyanakkor betöltendők. Ezt a közgyűlési határozatot a belügyminisztérium eddig n(em hagyta jóvá. Időközben Krátky János tanácsnokot szolgalati ideje lejártává,1, a közgyűlés visszatartotta állásában és a reménykedők azt hitték, hogy az említett közgyűlési határozat miniszteri jóváhagyása után, ha. Krátky hivatalában marad is, állását be fogják tölteni. Értesülésünk szerint azonban 'ez a fölteve's nem helyes. Krátky tanácsnokot ugyanis nem külön megbízással tartotta vissza a közgyűlés, hanem azért, hogy' eddigi ügyosztályát továbbra, is vezesse. Bgitöl- tendő műszaki képzettségű tanácsnoki állás tehát ma nincs kilátásban, amint általában a főtisztvisélőkre ez a közgyűlési határozat nem is vonatkozhatik, mert a tanácsnak a megállapított számnál több tagja nem lehet, egygyel több szavazatot a tanácsban leadni nem lehlet, két főügyész nem szerepelhet, a zárszámadásokért két főszám-vevő a felelősséget nem vállalhatja és igy tovább. A reménységek tehát egyelőre hajótörést szenvedtek.

*

A tanácsnokok uj beosztása sok változást idézett elő. A legkönnyebben megtU.álta a helyét a tanügyi ügyosztály élén Városy tanácsnok, aki valósággal hazament. Ott nevelkedett, ott élt és ott van olyan népszerűsége, hogy az elkövetkezendő nagy harcokat ő fogja lvpobban megúszni tudni. Nagyszerűen elhelyezkedett Marher tanácsnok a közélelmezési és Sallay főjegyző az elnöki ügyosztályban. Sztankovits Szilárd dr. tanácsnok olyan hatalmas munkába csöppent bele a pénzügyi ügyosztályban, hogy nincs is igen ideje gondolkozni a. feladata nehézségéről. Neki kell feküdni a költségvetésnek és mire az első költségvetést megcsinálta, máris pénzügyi zseni lett belőle.

A legnagyobb népmozgalom mégis Csupor tanácsnok körül volt, aki a maga megszokott segéderőit nem tudja nélkülözni. Három kezelőtisztet, egy gépiró- kisasszonyt és három szolgát a katonai ügyosztályból vitt a pénzügyibe, a pénzügyiből most a közegészség- ügyibe. Van is sok igazság az ilyesmiben, mert a.z ember könnyebben tanul bele (egy uj hatáskörbe, mint szokik hozzá egészen uj segitőerőkhöz. Egyébként a közegészségügyi ügyosztályban még lesz némi változás, egyelőre legalább falakat készülnek lebontani, ajtókat készülnek vágni.

Az újonnan fölállított kórházgazdasági hivatalbari sincs még mindenben megállapodottság. Az uj hivatal vezetőjévé a kitűnő Simon csics Ferencet tették meg. Az ő adminisztratív tehetségére azonban a nép- élelmezés körül van szükség, a polgármester tehát a népkonyhák fővezérévé tette meg őt, a kórházgazdasági hivatalnak pedig ilyenformán egyelőre nincsen feje.

Ugyancsak elintézetlen dolog még, hogy mi lesz Honig Dezső műszaki tanácsossal? Marad-e a X-ik ügyosztályban, vagy visszamegy a XlII-ikba? Mint ismeretes ugyanis, a kórházak uj gazdasági adminisztrációjára vonatkozó uj szabályzat értelmében, amely Vésse i Ede dr. tanácsjegyző munkája, az önálló kórházépítéseket kiveszik a közegészségügyi ügyosztály kezéből és vissza,teszik a középitési ügyosztály hatáskörébe. Az újonnan szervezett kórházgazdasági hivatalban mindössze egy kis — hogy úgy mondjuk — meszelő alosztály marad, melynek, vezetését egy nyugdíjas mérnök nagyszerűen el tudja látni. Ennek az intézkedésnek rendkívül megokolt alapja van. A jogi képzettségű ügyosztályvezető rbm vállalhat felelősséget milliós kórházépité.sekért, krematóriumokért és halottasházakért. Vállalja- az ilyen munka ellenőrzését a Xlll-ik ügyosztály műszaki képzettségű tanácsnoka. Ez az intézkedés mélyen elkeserítette Honi g műszaki tanácsost, a,ki eddig a X-ik ügyosztályban önállóan vezette a kórházépítéseket. Személyes élű hajszát látott a kulisszák mögött, tulajdonképpen pedig egy igen fontos elvi jelentőségű döntésnél egyéb nem történt, aminek azonban áldozatul kellett esnie az ö látszólagos önállóságának. Megmozgatott tehát minden követ, hogy a közegészségügyi ügyosztályban maradjon. Legutóbb már olyan hírek voltak forgalomban, .amelyek azt mutatták, hogy ez sikerülni is fog neki, a Fővárosi Hírlap értesülésie szerint azonban ebben a, kérdésben még sem jobbra, sem balra c öntés nem történt. Csupor József dr. tanácsnok, akit megkérdeztünk a kórházgazdasági hivatalban várható változásokról, röviden ennyit felelt:

Eddig semmi tekintetben sem dönthettem. Az ügyosztálynak ez a része ma még teljesen terra incognita előttem, még a hivatalos helyiségeket sem tu-Q'tam eddig meglátogatni. Mindent látnom és ismernem kell, mielőtt valamilyen irányban határozni tudnék.

Csupor tanácsnoknak különben, arnig a pénzügyi ügyosztály élén volt, két külön munkával is foglalkozott. Márkus tanácsnok távozása után ö kapta a Népoperát és amikor Bénijén Géza nagybetegen szabadságra ment, ő rá bízta a pol- gálmester a népélelmezési kérdéseket is. Csupor dr. most a közegészségi ügyosztály rengeteg munkája mellett ezt a két felelősségteljes feladatot nem végezheti tovább. A Népopera tehát Sztcinkovics tanácsnok gondjaiba ment át, ő elég atléta ahhoz, hogy a Faludiék által lerontott nívót valamelyest fölemelje. A népélelmezés ügyeit viszont Schuller Dezső tanácsjegyző vezeti tovább, aki már Csupor mellett begyakorolta magát ebbe a kérdésbe. A népélelmezés ügyét különben Csupor tanácsnok november végétől január végéig Batthyány Tivadar gróf akkori nép- élelmezési miniszter jóindulatú támogatásával egészen rendbehozta, a népszállók és diákmenza kosztját szétválasztotta és megjavította, és január 20-ikán három népkonyhát megnyitott. A többit most elvégzi Schuller tanácsjegyző, aki mint a népélelmezési kirendeltség vezetője végzi feladatát. A népélelmezés ügyét egyébként kivették a szociálpolitikai ügyosztály hatásköréből és a közjótékonysági ügyosztályhoz osztották be, úgy, hogy a népélelmezésnek pro forma legfőbb vezetője tulajdonképen Piperkovics Bátor tanácsnok lenne.

UniH vize a Gellérí-íiirM?

Oerczel tanácsnok a réirthi “ékről

A Gellért-fürdő olyan, mint a. szép asszon}', akiről ok nélkül is sok rosszat beszélnek. Egyszer annak leitik hírét, hogy arnyi vize van, amit hetekig nem lehet kiszivattyúzni, máskor meg olyan rémhírek terjednek el, hogy kiapadt a vizbeli áldás és elfogyott a Gellért- fürdő vize, mielőtt a fürdőt meg lehetne nyitni. Az elmúlt nyáron volt a nékivaduh rémhíreknek az a tendenciája, hogy a városban már kezdték elhinni, hogy Budapest külön özönvize a. Gellért-térről inéul el. Most legutóbb pedig olyan hírek terjedtek e', hegy kiapadtak a Gellért-fürdő forrásai és megnyitnák a fürdőt, ce nincs viz, ami pedig még az olyan előkelő szőrakozó-helynek is, mint amilyennek a Gellért- fürdő kínálkozik, létalapját fogja megadni. Az egymással ritka, ellentétben álló pletykákkal szemben Bérezel Jenő dr. tanácsnokhoz, a városgazdasági ügyosztály vezetőjéhez fordultunk, aki egészen plauzibilis magyarázatát tudta, adui a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt a rémhíreknek. De nemcsak megmagyarázta ezeknek ,?> rémhireknbk az eredetét, hanem egyben azt is igazolta, hogy azoknak semmi alapjuk nincs. Bérezel tanácsnok nyilatkozata, amelyet kérésünkre volt szives tenni, a következőképpen hangzik :- A Gellért-fürdő vízhiányáról szóló híreket én is hallottam és örülök, hogy megcáfolhatom azokat. Ez a cáfolat nem is nehéz, mindössze néhány tényt kell elmondanom, ilyen tény az, hogy annak idején, amikor a Gellért-fürdőt az államtól átvettük, akkor a napi víztermelésünk 900 köbméteren fölül állott, ami napi 900,000 liternek felel meg. Antikon* azután a fürdőmedencét kitisztítottuk, akkor napi 2700 köbméter vizet tudtunk naponkint mérni. A fenéken azonban még mindig maradt viz, amit nem tudtunk eléggé kiszivattyúzni, úgy, hogy ma a Gellért-fürdő napi termelését 3000 köbméter vízre lehet tenni, ami

3,000.000 litert jelent. Csak a különbséget kell nézni, milyen vízmennyiségünk van ma és milyen volt akkor, amikor a. fürdőt az államtól átvettük; kiderül, hogy mennyivel több vizünk van ma, mint volt ak.kor. Vízhiányról tehát igazán nem lehet beszélni.- - A nyáron viszont, mint ön említette, az a hir járta, hogy vizbőségiink van és a víz elönti az egész fürdőt. Ennek az volt az alapja, hogy a közönség július hó 28-tól szeptember hó 15-óig állandóan három lokomobilt látott dolgozni a Gellért-téren, amely lokomobilok tényleg a vizet szivattyúzták ki. Ennek megint az az igen egyszerű oka volt, hogy a forrásmedencéből a szi- vattyuházba vezető alagutat kellett megépíteni. A forrásmedence a Gellért-tér közepén van. Innen indult ki a ma már készen levő alagút, amelynek embermagas szelvénye van. Katonai árkászok dolgoztak itt, aminek egyik ckv hogy ezek kitünően értenek a hasonló természetű munkálatokhoz, másrészt meg, hogy rob-