Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-02-13 / 7. szám
Budapest, 1918. február 13, ,s bántó anyag-ókat a hadsereg most senkinek sem ad ki és mi is csak úgy juthattunk hozzá, hogy maguk az árkászkatonák dolgoztak vele. A forrásmedence vizét ki kellett szivattyúznunk, mert különben elöntötte volna a folyamatban levő alagut-munkálatokat. Maga az alagút pedig betonból készült, aminek ki kell száradnia, hogy állandó maradjon. Ezért tartott olyan sokáig a három lokomob.il munkája. Szivattyúzás nélkül ilyen mélységben nem lehet dolgozni, mert különben a ránehezedő vizoszlop lehetetlenné teszi az építést. Annak oka viszont, hogy olyan szokatlanul bő alagutat építettünk, az. hogy benne vonul a csövezet, amelyet javítások céljából mindig hozzáférhetővé akartunk tenni. Hogy milyen sok vizünk van ma, annak bizonyítéka, hogy a fürdószükséglet pontosan egy- harmadrészc a rendelkezésre álló vízinek. Az is állandó szóbeszéd tárgya, hogy mint azelőtt, miért nem folyik ki a viz a Dunán. Ez is mindenesetre okot ad bizonyos kombinációkra. Most azonban belső csatornán vezetik el a fölösleges vizet és hogy túlfolyás nincs a Dunába, annak oka, hogy a forrásból fölfelé törő vizet egyensúlyozza a fölötte álló súlyos vizoszlop. A mi fürdőnk különben a csapadékvizekkel és a Dunával. egyáltalán nincs összefüggésben. Ez az oka annak, hogy ami,kor a vízvezeték rendkívüli módon szenved az idei csapadéktalan nyár és általában száraz esztendő miatt, akkor a budai fürdők vize több és forróbb, mint más esztendőkön szokott lenni. Megkérdeztük még a tanácsnokot, igazak-e a hírek, hogy a Oellért-fiirdöben dolgozó iparosok nagyobbrendü áremeléseket követelnek és mi az álláspontja a tanácsnoknak ezekkel a .túlzott követelésekkel szemben : — Tény az, -— felelte a tanácsnok — hogy több iparos lépett föl tulköveteléssel. Ezekkel szemben természetesen mi a legmesszebbmenő módon lojálisak vagyunk. Ott azonban, ahol arról van szó, hogy a szerződéssel kötelezett ipar- ros kényelemből, vagy más okból t:;.tm gondoskodott olcsóbb anyagról, holott arra módja és ideje lett volna és most drága anyagot kénytelen vásárolni, el kell zárkóznunk minden tulkö- veteléssgl szemben. Annál inkább belátással viseltetünk ezekkel a többkiadásokkal szemben, ahol a munkabérek emelkedéséről van szó. Itt természetesen a vállalkozót nem lehet felelőssé tenni. Általában azonban sem a főváros érdekeit, sem az iparosok méltányos követeléseit nem téveszthetjük szem elöl ezeknél a tényállásoknál. Mit nemzettek a sasok? A Belváros renaissance-a A Saskör újabban erőteljesen jelentkezik, életjelt ad magáról minduntalan és a beavatottak azt mondják, hogy mindenáron vissza akarják és vissza fogják állítani régi presztízsüket. Általában a Belváros nekifeküdt, hogy jelentőségét megnövelje, és ha lehet a hegemóniát magához ragadja. Első lépés volt e tekintetben, hogy a belvárosi bizottsági tagok elnökké választották B á r c z y István dr. polgármestert, a második pedig, hogy szombaton rendkívüli közgyűlést tartott a Saskör, amely alkalommal betöltötték a P r e y e r Hugó halálával megüresedett elnöki székei. A betöltést megelőzőleg igen erős mérkőzés volt az egyes frakciók között. A legnagyobb sánszai mégis Hahóty Sándornak és üaár Vilmos kúriai bírónak voltak, de a kettő közül akármelyiket választják is meg, a szakadás elkerülhetetlen let: volna a Saskörben. Végre Kram mer Károlyinak támadt mentő ötlete, beledobta a kombinációk zavaros vizébe Förster Aurél függetlenségi képviselő nevét, aki azután a különböző árnyalatok között, mint aranytűd szerepelt. Az ö személyének megválasztása révén el lehetet; kerülni a Saskörben immár veszedelmesen fenyegető szakadást. Mégis azt kell mondanunk, hogy sast többé nem igen nemzetiek a Sasok, mert Förster Aurél ugyan meggyőződéses függetlenségi ember, kitűnő, jóizü zsidóvicceke, tud mondani, de Budapesthez, a főváros életéhez ncrn sok köze vám és megválasztása mellett az egyik legfőbb érv az volt, hogy huszonegy esztendeje tagja a Saskörnek. Meg kell adni azonban neki, hogy első elnöki szereplésében eléggé ügyesnek mutatkozott. Reputáció utján hívták meg és a deputátusok a.z utón nyilván informálták az uj elnököt arról, hogy a kereskedők és az iparosok nem valami nagy lelkesedéssel fogadták megválasztását. Az ügyes Förstei Aurélnak erre az volt a válasza, hogy a bemutatkozó beszédében büszkén vallotta magát „iparoscsalád sarjának“ és hogy a tisztes iparral való kacérkodásának bizonyítékát is adja, azonnal 2000 koronás alapítványt tett, amelynek kamataiból minden esztendőben március 15-ikén egy-egy iparostanonc lesz megjutalmazandó. Ez nagyon tetszett a kereskedőknek és az iparosoknak. Előbb a legellenzékibbnek tartott Vértes Emil nyilvánította, elismerését, majd meg a jőhangu Csákány mester, aki a király koronázási csizmáját készítette, helyesebben költötte, megkezdte az adakozást és az elnök kétezer koronája mellé hamarosan egy harmadik sorakozott. Politikáról, sőt városi poli.lkáról sem igen volt szó. A szónokok Hahóty Sándor, Eubenberg Salamon, Gaár Vilmos, Bakács apátplébános, Ember János és Vertes Emil egyáltalán nem említették a politikát, azért mindenki azzal a tudattal ment haza, már amikor hazament, hogy lerakták a Polgári Demokrata Párt alapjait. Az uj párt — mint mondják — támogatni fogja a kormányt, de a kormánypártba bele nem olvad. Legfőbb szándéka pedig a városi polgárság tömörülése, a városi polgárság érdekeinek képviselete. —• Eddig —• mondta az egyik szónok — két malomkő között őrlődött a városi polgárság, most az a szándékunk, hogy megmeneküljünk a két malomkő közül. Mi magunk is a malomkő szerepét akarjuk játszani a jöv őben. Érdekes volt a felszólalása Bakács apátplébánosnak is, aki mindenki nagy meglepetésére igy kezdte beszédét: — Királyi üzenetet hozok! A fejek megmozdultak, szemek megvillantak, vájjon mit üzen. a király a Sasoknak? Talán a Hahóty Sándor udvari tanácsossága érkezett meg? Az apát ur nem hagyta sokáig kétségben híveit, bejelentette az ukrán békéi, amelyről akkor már mindenki tudott, de hozzátette, hogy az uralkodó megparancsolta, hogy az örömhírre vasárnap reggel szólaljanak meg a „fölmentett“ harangok. Meg is szólaltak úgy nyolc óra tájban, de ha egy kicsit korábban keltek volna, az ünnepi harangszó még együtt találja az elnökválasztó sasokat, akik ebből a fontos alkalomból megfeledkeztek a záróráról. A fővárosi oktató-sz.emélyziat mozgalmában ez- ideiig nincsen látható eredmény. A tanszemélyzet igen erős eltökéléssel áll követelései mellett és a radikálisabb elemek a végletekig v.a,!ó harcot követe'ik. A tanítóság ma nagyrészbien a szociáldemokrata szervezetben helyezkedett el é's így a küzdelem hevességét leginkább ezzel a tényr.yel lehet megokolni. A válságos helyzetben némi enyhülést hozott az, hogy a. tanügyi ügyosztály élére újabban Városy Gyula dr. tanácsnok került, aki iránt a tanítóság igen nagy bizalommal viseltetik. Olyan helyről, ahoi az oktatószemélyzet mozgalmát igen jó! ismerik, de amellett távolról nézik az eseményeket, kaptuk a következő információkat :- A fővárosi oktató-személyzet sérelmeinek gyökere egészen a Festetich-féle úgynevezett fizetésrendezésig nyúlik vissza. Ez a rendezés azt eredményezte, hogy a tanítók valami csekélységgel több fizetést kaptak ugyan, de elestek mindennemű pótdijtól. úgy, hogy a Festetich- féle fizetésrendezésre a szó legteljesebb értelmében ráfizettek.- Akkor, 1914-ben a közgyűlés utasította a tanácsot, hogy dolgozzon ki uj tervet az oktató- személyzet fizetésrendezésére vonatkozólag. Ez a munka igen lassan ment, mig végre ránk köszöntött a háború, amely itt is, mint mindenütt, újabb ok lehetett a prolongálásra. Úgy tudom, Wildner tanácsnok ur készített egy tervezetet, amelyet a tanítók valahogy kézhezkeritettek, de ezzel a megoldással legkevésbbé sincsenek megelégedve, sőt ahogy én látom ;a: helyzetet, ez a megoldás még csak olaj volt a tűzre.- Közben aztán újabb bajok is jöttek. A drágaság mérhetetlen arányokat ölt, a tanítók háborús munkája hallatlanul nagy és az érte járó honorárium nevetségesen csekély. Ráadásul elvették az iskolákat is hadikórházak céljaira, ami azt jelentette, hogy uz amúgy is megviselt egészségű tanítóságnak most még zsúfoltabb, még rosszabb levegőjű termekben kell munkáját végezni. Ez sem elég még. A termek számának csökkenésével a legtöbb tanító egyik nap délelőtt, másik nap délután tanít. Ez aztán, azt jelentette, hogy a tanítók elvesztették minden mellékfoglalkozásukat, mert senki sem alkalmazna olyan munkást, aki egyik nap délelőtt, a másik nap délután végzi munkáját. Pedig a háború előtt is inkább a mellékjövedelemből, mint a fizetésből éltek, tessék elképzelni a mostani helyzetet, .amikor a mellékjövedelemnek nevezett főmegélhetési forrásokat elvesztették. — Igen nagy sérelmük a főváros tanítóinak az ideiglenesség rendkívül hosszú és méltánytalan tartama. Amig az állam félesztendő alatt kimondja, alkalmasnak tartja-e a tanító munkáját a maga számára, vagy sem, addig a fővárosnál van, aki hat esztendeig is elideigleneskedik. A sérelmek sérelme aztán az, hogy az ideiglenes alkalmazásban eltöltött időt aztán sem a nyugdíjba, sem a szolgálati időbe nem számítják be. — Ilyen körülmények között nem lehet csodálni, hogy a fővárosi tanítók, úgy mint svéd, dán és norvég koílégáik, igen nagy számmal lépnek be a szociáldemokrata pártba. Az északi államok tanítóinak igen előkelő szerepe van a szocialista pártéletbem. A mi tanítóink mozgalma mögött is ott áll ma már a budapesti munkásság hatalma. — A főváros nem a tanítók követeléseit látja soknak, hanem csak a pénzt, amit erre a célra áldozni kell. A tanítók azonban erre azzal válaszolnak, hogy a fővárosnak mindenre van pénze, nem szabad, hogy a tanítóságtól megtagadja azt a pár milliót, amelyet fizetésrendezésük és momentán megsegítésük igényel. — Felelni kell még egy vádra. Arra, hogy a tanítók mozgalma sérelmes a közigazgatási tisztviselőkre nézve. Nem akarok elkopott frázisokkal élni, de azt konstatálhatom, hogy a tanítók mindenkor úttörői voltak a közigazgatási tisztviselők anyagi helyzete megjavításának is. — A tanítóság különben sokat vár az uj tanácsnoktól, Városy Gyula dr.-tól, aki ismeri a tanítóság minden: baját, keserűségét. Velük élt és mindig velük érzett. Bíznak benne, hogy mindent el fog követni érdekükben. Csak az a kérdés, mennyiben; fogja a tanács a tanácsnok előterjesztéseit honorálni. Az a Wildner-féle fiztetésrendezési tervezet különben, amely ma már eljutott a tanítóság közé és amelylyel megelégedve nincsenek, a következő : O o 'e? <u ÍZ Várakozási idő Óv ónők Elemi isk. tanítók Polgári isk tanítók Középig k. tanúi ok Fizetés 1 Lakbér | Fizetés | 1 Lakbír o> CLakbér F zetés Lakbér IX 4 1 400 L00 1500 600 2403 900 Vili. 3 1603 600 1800 800 2900 1000 VII. 3 1700 600 2600 1000 3800 1000 3ioo; íooo VI 3 1800 700 2900 1000 0900 1200 3600 1000 V. 3 1900 700 3100 1003 4100 13C0 4300 1300 IV. 3 2000 700 3400 1000 4400 1300 4800 1600 III 3 2100 700 3700 KOO 47()0 1300 4803 1600 11 3 2200 800 3.800 1200 4800 1600 5200-600 I 3 2300 800 4000 1300 5100 1600 5600 1600 1 A. 3 7000 160J A mai helyzettel szemben ez a tervezet kiküszöböli a X. fizetési fokozatot a tanítóknál és a Vlll-ikat a középiskolai tanároknál. A várakozási időből végleg eltűnik a négy esztendő, aminek pedig eddig domináló szerepe volt. Gázvezeték! javítások zpoo-Aisty Budapest, VIII. kér., Rökk Szilárd-utca 30. TELEFON : 'Sízsef 1-48.
