Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-12-18 / 51. szám
Budapest, 1918. december 18. 2 szempontjából megbecsülhetetlenül fontos akciója a járvány-bizottság átszervezése volt, És itt nem szabad megfeledkezni Bódy polgármester jóakarata megértéséről sem. Csütörtökön történt ugyanis, hogy megjelent a polgármesternél Lukács Jenő és elmondta, hogy a radikális pártban több kiváló orvos szót emelt az ellen, hogy a járványbizottságban nincsenek benne Budapest legkiválóbb közegészségügyi szakértői, akik nélkül el sem lehet képzelni, hogy egy jár.ványbizottság eredményes munkát végezhetne. Nem speciálisan a spanyol járványról van szó, amelynek megfékezésére az orvostudomány képtelen, hanem jöhet egy olyan járvány is, amelynek az orvostudomány gátat vethet, de amelylyel szemben a járványbizottság mai ösz- szetételében meglehetősen tehetetlen lenne. Éz ismételjük — csütörtökön történt és pénteken már a felfrissített járványbizottság tartott ülést. A nívós vita, amely ezúttal kifejlődött, a spanyol járványt ugyan nem tudja leküzdeni, de ha olyan járványról lenne szó, amelylyel az orvos- tudomány sikeresen veheti fel a harcot,'az uj, a kibővített járványbizottság mindenesetre helyt állana. Nem kell erre több szót vesztegetni, csak fel kell sorolni azokat az uj felszólalókat, akiknek a pénteki ülésen a hangjukat először hallottuk: Mculzsar József dr., Lieberinann Leó dr., Detre László dr., Goldzieher Miksa dr., Jakab László dr., Hahn Dezső dr, és Franck Ödön dr. Ezek talán mégis többet jelentenek, mint jelentettek a múltban a Gerberek és a Meiselsek. Uj adókat kívánnak a szocialisták Vita az üzemek deficitbej utasáról A fővárosnak ma legfőbb gondja, hogyan fogja majd a pénzügyi, helyzetet rendbehozni és hogyan fogja háztartását ismét normális keretek közé szorítani A múlt deficitjére ma sem igen akad más reménység, mint hogy a kormány meg fogja fizetni azokat a háborús adósságokat, amelyeket elődjei a fővárosnál csináltak. Ezúttal tulajdonképpen inkább a demokratikus átalakulást természetszerűen nyomon- követő munkabéremelések fedezetéről van szó. A legtöbb üzem egész nyeresége elveszik,, sőt igen sokra 1 fizetnek majd azon a réven, hogy a munkabérek rendkívüli módon emelkednek. Egy ilyen munkabéremelési apropóból kiindulva, érdekes vita fejlődött-kk a-tanács, szombati ülésén. Marher Aladár tanácsnok, a közélelmezési ügyosztály vezetője, referált az iigyoszNagy Vince .Mintha innen szólították volna el a kávéházi asztalunk mellől, mintha csak most kelt volna fel a szerkesztőség telefonjától, ahol ez a nyurga, hosszú, kedve.s, páratlanul jó modorú, müveit fiú lázasan kutatott a politikai hírek után. No lám a Vince, mondta minden pesti újságíró, aki vele dolgozott és aki mind nagyon szerette. Csodálkozni senki .sem csodálkozott rajta, hogy miniszterelnökségi államtitkár, most pedig belügyminiszter lett. Mindenki tisztában volt vele, hogy Vince nem adja alább. Csak épen hogy korábban következett be a dolog, mint vártuk, ami megint természetes, mert időközben ránkköszöntöít a forradalom, amely legalább kétszeresen szokta számítani a tehetségek szolgálati éveit. A forradalomban különbéi: az sem bűn, ha az ember fiatal. Valaha, nem is olyan régen, még csak a -grófoknak volt joguk ahhoz, hogy fiatal lendületüket, sziporkázó ostobaságukat és káprázatos tudatlanságukat a haza javára áldozzák. Bizony, amikor még Nagy Vince politikai riporter »volt, egy meglehetősen szegény újságnál, '.ahol együtt ettük a szűkös kenyeret és együtt szidtuk a fukar agyvelő- uzsorás kiadót, akkor még a belügyminisztereknek kiélten ráncos volt az arcuk, ősz volt és térdig ért a.szakáluk. Csak a Matuzsálemeknek volt joguk a bársonyszékre és szegény Vince akkoriban el-el- gondolkozhatott: — (most látjuk csak, milyen ambíciók éghettek tüzes lelkében!) —- -szent Isten, mikor leszek én olyan öreg, |iogy belügyminiszter lehessek. Kétségtelenül sokkal rövidebb ideig kellett várni, m'nt amennyire számított. Mo,st, hogy elérkezett pátályban alkalmazott munkások béremeléséről és arra az álláspontra helyezkedett, hogy a béremelésekre a fedezetet a különféle bérösszegek és helypénzek emeléséből kell megszerezni. Lokálisan minden üzemnek be kell hajtania azt az összeget, amit ilyen módon a munkásoknak juttatott. Ezzel a felfogással Kondor Bernát (szociáldemokrata) szállott harcba. Helytelenítette a többletkiadások fedezésére szolgáló összegnek ilyen lokális, az ügyosztály budgetjének keretében való feltétlen megszerzését. Helytelennek mondta, hogy a munkások béremelését mindjárt áthárítsák a fogyasztóra. Ez circulus viciozus volna — mondta — és nincs más mód. minthogy a fedezetet uj adók behozatalával kell megteremtem. Uj és igazságos adók kellenek, amelyek azokat az osztályokat sújtják, amelyek azt kibírják, mig a munkabérek emelésének azonnal való áthárítása a legszegényebb néposztályt is sújtaná. Ezt a szempontot már a tanács legutóbbi ülésén a gáz- és villany egységárának felemelésénél is figyelembe kellett volna venni, bár ott a progresszivitást elhatároztuk. Vámos Jenő (radikális) a szocialista tanácstag álláspontjához csatlakozott, kivételként csak a Tatter.sa.lt említette, ahol nincs akadálya annak, hogy a tehetősebb közönségre azonnal áthárítsák a munkabéremelésekét. Szembehelyezkedett az uj adókkal való megterhelés gondolatával Lukács Jenő (radikális), aki logikus és hatásos beszédben fejtette ki, hogy a -közönség már. amúgy is.agyon van terhelve adókkal es igen nagy érdekek.fűződnek - ahhoz, hogy a főváros • rá ne. fizessen üzemeire, ame- -'vek ha termékeik árát nem emelik, egytől- egyig deficittel fognak dolgozni. Bokányi Dezső (szocialista) és’Becsey Antal (Károlyi-párti) felszólalása itán elhatározta a tanács, hogy a polgármester állapíttassa'meg a pénzügyi • lehetőségeket és az - üzemek anyagi helyzetéről nyújtson tiszta képet.- Ha ez" megtörtént, a tanács meg fogja vitatni, milyen adók h'±'?c<-y argrtf uZii / CCCfi t i' rrtCj^ tönzzr. Bódy polgármester erie csak annyit jegyzett meg: Hiszen mi már minden adót bevezettünk, amit csak lehetett. igen replikázott Kondor. mindent, amit a közgyűlés és a kormány elfogadott. Budapest gazdagjai pedig nem valami bizakodva leshetik, hogy milyen adókat tudnak még kigondolni a szociáldemokrata tanácstagok? Igájának • e.'iy igen'jelentős ■ stációjához, feltétlenül meg lehet magával és elvhiiségével elégedve. Politikai -ideáljai.- tanítómesterei mind letértek az igaz; és egyenes útról és csúnyán el is buktak. Nagy Vince a maga okos, fiatal fejével tisztán látott, bizr- fosán' haladt,-jó útra vitte - a lobogó lelkesedése, meleg .szíve.,• Öreg‘politikusok, akik szárnyai alá vették, akik csak a bontakozó tehetseget látták - belőle, valahol az ocsmány mult, a legázolt hitvány rendszer pocsolyájában • fuldokolnak: Nagy- Vince azonban csak a/ előretörő utakat ismerte és a z-si-- noros, paszományos, vitézkötésos politika, /amely- ben ncvelgették, nem tudta örökre magához- édesgetni. Nagy Vh;ce fiatal ereje utat. vágott magának a ködből a világosság felé. . Sohri el .nem vált tőlünk, újságíróktól. és . ma iis közibúik tartozik. Sok munkában töltött éjszaka, sok-sok vidám, bolondos hajnal köti hozzánk és köti ehhez'a Budapesthez is, amelynek , uj törvényét most majd neki kell megalkotnia. Észrevétlenül, simán, törtetés és hangos, izjcstel.cn szó nélkül. lett politikai faktorrá, lett tagja egy. minden kormányoknál a mienkebbnek, Magyarország első köztársasági kormányának. .. . . A. szerkesztőségi asztaltól soha -sem búcsúzott el,.cs.k ogy ideiglenesen,,. hogy .jogi tanulmányait befejezze. beállt egy .ügyvédi irodába. Egyszer aztán- eltűnt Pestről, hazament Szatmárra, ahoi ügyvédi gyakorlatot kezdett Ős megkezdte a lelkek ostromát és az emberek, egy rettenetes, elnyomatás kétségbeesésében élő felszabadulásuk után áhítozó ■ emberek, minden reményüket ebbe a törhetetlenül lelkes fiúba helyezték. De Nagy Vince nem kábult-el a- sikerekZárt vagy nyilvános ? A szocialisták bizalmas tanácsüléseket kívánnak í Nyilvános, vagy nem nyilvános, mostanság ez a tanács legnagyobb gondja. Egy kis összetűzés volt is miatta a szocialisták és Aigner Adolf Károlyi-párti tanácstag között. A szocialisták ugyanis úgy vélekednek, hogy ők dolgozni alkarnak a tanácsban és nem szónokolni a nyilvánosság számára. Különben is egy szocialista tanácstagnak annyi keserű, pilulát kell lenyelnie, hogy igazán nem szükséges hozzá az ablakokat kinyitni. Sőt mi több, a szocialistáknak Aigner ellen intézett támadásából aiz érzett ki, hogy a mindenáron való nyilvános tanácsülések forszi- rozásában egy kis szereplési viszketeget látnak. A szocialistákkal a nyílt ülések kérdésébén meglehetősen egyetért Bódy Tivadar dr. polgármester is, aki a szombati tanácsülésben azt kívánta, hogy csak kivételes és feltétlenül szükséges esetekben nyissák meg a tanácsterem aj- tait a nyilvánosság számára. Aigner Adolf ezzet szemben azzal állott elő, hogy minden kérdést tárgyáljának le előbb bizalmasan, aztán vegyék elő a nyilvánosság előtt újra. Ezt az .ötletet a szocialisták időpazarlásnak nyíl állították, mire Preiisz Mór Kijelentette:- Nekünk más dolgunk is van, nemcsak az, ; 'ry itt!üljünk a tanácsban. Mi nem ebből élünk, nekünk kenyeret is kell keresnünk. Mi bennünk nincs szónoklási düh. Aigner Adolf ennek dacára ragaszkodott indítványához, mire most már Kondor Bernát állt fel és még szigorúbb kijelentéseket tett: Nekünk nincs szükségünk külön nyilvánosságra, mert a nyilvánosság mi magunk vagyunk. Ez a rendszer csak arra vezetne, hogy ámig mi itt lelkiismeretűnk által kényszerítve, népszerűtlen dolgokat fogadunk el, mások ezeket a tanácsi határozatokat, amelyeket megmásítani már akkor úgy sem lehetne, a népszerűségük növelésére a nyilt ülésen támadnák.. Nem Pliprrlliatiiib hno'\i Dnon n ---ká t vágjanak zsebre. Most Bokányi szólott:-—Ha az urak a nyilt üléseket szimpátia keltésére akarják felhasználni, jár az ügyek, amelyekről itt szó van, akárhányszor nem szimpatikusak, ám jó. mi belemegyünk, de akkor az arak fognak ráfizetni. Túllicitálni nem lehet bennünket, szépeket mi is tudunk mondani. De vegyük figyelembe, hogy mi nemcsak jogokai szereztünk, hanem a súlyos felelősségeket is viselnünk kell. Népszerűsítő beszédekbe, mozijátéitőL'ő 'a politikai eletet nem úgy képzelte el, mint azelőtt mindenki, hogy arra csak a kortestudomá- nyök "kvalifikáln'iak. ö tamilt és tapasztalt. A könyvei között élt és külföldet járt. Egy szép napon, amikor már régen nem hallottuk hirét, Parisból hozott levelet tőle a posta. És hogy valami jellemzőt mondjunk Magyar- ország mai belügyminiszterének demokráciájára, ideírjuk 'annak a levelezőlapjának a sorait, amelyen bejelenti, hogy hazajön. így: „Időm és pénzem rohamosan fogy. P á r i s szőröstöl-bőröstől fölemészti az ember t.“ Néhány esztendő előtt még mint egy rajongó diák üres zsebbel járta a nagyszerű francia várost és talán korgó gyomorral irta levelezőlapját a Bulmis (Boulevard Saint Michel) valamelyik füstös kávé- házában egyetlen igazi barátainak: a magyar újságíróknak. Nincs több két esztendejénél, hogy beállított zászlósi egyenruhában a Pannónia kávéházba, leült az, újságírók- asztalához és egy előttevaló napról kelt frjss..mandátumot tett le az asztalra. A szatmáriak a frontról hívták haza, mert érezték, hogy a magyar parlamentbe mo-st fiatal, friss- erőkre, forradalmi szellemiekre van szükség. Vince akkor egy kicsit rossz bőrben volt. Az arca megnyúlt, merészen hajló orra viaszos színű, csak a szemei tüzeltek szenvedélyesen, ezekben a szemekben már benne égett az akarat, hogy -azok- oldalán fogja megvívni a nagy harcot, akik érezték és tudták, hogy idegen érdekekért vérzik a .magyar, hogy jogtalan és kóidlls a
