Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1918-12-04 / 49. szám

Budapest, 1918. december 4.

fásokkal nem lehet késlekedni és nem szabad egy k.ép visel öltés tüliéitieit a Tisza-féle obskúrus 1914. évi XV. t.-c. állapján megejteni.

A legfőbb kifogásaik azonban az ellen volt és van a polgári pártoknak, hogy a szociáldemokraták mellett a tanács ellenőrzésére nem küldtek ki polgári pártiakat is. A követelés tehát az, hogy

a főváros egész lakosságának képviselete, tehát a függetlenségiek, radikálisok, sőt a feministák is ellenőrző delegációt kiildhes- senek a tanácsba.

Minthogy ehhez a feltételhez a polgári pártok a legnagyobb szigorral ragaszkodnak, egyelőre nem lép életbe a Wildner által tervezett rend. ellenben Bokányi Dezső, mint a Nemzeti Nemzeti Tanács, Preusz Mór mint a Munkás- Tanács, Preusz Mór mint a Munkástanács és Czóbel Ernő, mint a' fővárosi alkalmazottak képviselője, már a héten bevonulnak a tanácsba, ahol tanácskozási joguk nem lesz és szavazni csak a tanács mai tagjai lesznek jogosultak..

Konferenciák és tanácskozások egész sora tárgyalt a héten ebben a kérdésben. A Károlyipárt kerületközi tanácsáé volt a kezdeményező szerep és a radikális párt is természetszerűen kivette a maga részét az akcióból. Volt pártközi konferencia is, amelyen a polgári pártok azt követelték, hogy az interregnum idejére a már eddig megnevezett három szociáldemokrata kiküldött mellett még három-három tagot küldjön ki a tanács munkájának ellenőrzésére mindegyik párt.

Szinte döntően fontos ebben a kérdésben

Batthyány belügyminiszter álláspontja,

arriely a polgári pártok kívánságait látszik honorálni, amivel a Wildner-féle terv teljesen megjelöltnek mondható. Ez mindenesetre megnyugtató a polgári pártok szempontjából, mert képtelenség a szó c iái istáknak az az alaptétele, amely szerint nincs szükség a polgári pártoknak a tanácsot ellenőrző küldöttségben való részvételére, mórt hiszen a tanács tagjai polgáremberek. Ez valóban igaz is, de a tanács tagjai hivatalnokok, akik végeredményben mégis azt fogják majd csinálni, amit a politikai jogcímeken ellenőrző és véleménynyilvánító tanácstagok mondani fogniuk. Korlátlan szociáldemokrata uralomnak nem szabad a városházát hatalmába

kerítenie, hanem csak arról lehet szó, amit Szende Pál pénzügyiminiszter kifejtett a belvárosi radikálisok gyűlésén, hogy tudniillik

a klikkrendszernek és törzsfőnökuralomnak

kell véget vetni.

A klikkek és a polgárság azonban nem téveszthetik össze. A klikkek éppen úgy kizárták a hatalomból a polgárságot, mint a szociáldemokrata munkásságot. Helyet kell kapnia tehát a tanácsban a munkásság képviselői mellett a radikális-pártnak, a Károlyi-pártnak és a feministáiknak is, így együttesen kell ellenőrizniük a pártoknak a tanács működését, de a kormány felfogása szerint ennek a helyzetnek sem szabad sokáig tartani, hanem mihelyt lehetséges, azonnal össze kell ülnie az általános titkos választói jog alapján az uj közgyűlésnek.

Az uralmon levő pártok között egyébként

választási paktum készül,

de a megegyezés még — ugylátszik — nemi fekszik valami közel. A jövendő városatyák számának a legigazságosabb a r t kell megoszolnlia a pártok közt és e tekintetben a Polgári Radikális Pártnak az a teljesen jogos kívánsága, hogy a párt méreteit ne a forradalom előtt való viszonyok, hanem a mai, tényleges viszonyok alapján állapítsák meg. Ha ez igy lesz, akkor a radikális párt méltó képviseletet fog nyerni a főváros törvényhatósági bizottságában.

Maga

a főváros tanácsa

nyugodtan és semlegesen áll az események fejlődésével szemben. A polgármester és a tanács tagjai nem érzik magukat hivatottaknak arra, hogy a politikai küzdelmekbe beavatkozzanak, ők hivatalnokok, akik végrehajtják a közgyűlés akaratát. Egyelőre sajnos, megakadt a munka. A bizonytalanságban, amely ma ur a városházán, megállítja a tollakat, az alkotó tevékenység szünetel: mindenki várakozó álláspontot foglal el és csak a sablonos, napimunkát végzi az egész városháza. Megáll minden: ez a veszedelem fenyeget. Olyan állapotok vannak, amelyekért tisztviselő nem tudja a felelősséget vállalni. Nincs idő a késedelemre, sietni kell, nehogy a fejünk fölött tornyosuló bajok katasztrófává sűrűsödjenek. Jöjjenek, akik a nagyszabású intézkedésekért, amelyek nélkül eljön a katasztrófa, a felelősséget vállalni jogosulták. * 1

Vége az áruuzsorának

Munkában az Arvizsgáló-bizottság

Az Országos Arvizsgáló-bizottság vezetésében nemrég változás állott be. Friedmann Ernő dr. műegyetemi tanárt Garami Ernő kereskedelemügyi miniszter állásától felmentette és helyébe a bizottság elnökévé Dagré Miklós dr. táblai tanácselnököt nevezte ki. A bizottság alelnöke Búd János dr. miniszteri tanácsos lett. Búd János a közélelmezési minisztérium egyik legfontosabb főosztályát vezette kinevezése előtt.

Az Ár vizsgáló-bizottság most légióként azokkal a cikkekkel törődik, amelyek a nagy tömegeknek képezik közszükségletét. A hivatalos lap már közölte a fűszerárak uj megállapítását és örömmel lehet tapasztalni azt, hogy a kétszáz koronás csokoládé, a nyolcvan koronás maximális árra elöbujt rejtekébő! és mi kárörvendően állapíthatjuk meg, hogy az ötven percenttel olcsóbbra maximált tea sem talál vevőre és hiába rakják tele a kereskedők kirakataikat a teával, senki nem vásárolja. Mindenki bízik benne, hogy az ár még lejebb fog szállni és ezt a reménységet csak megerősíti D e g r é elnök urnák alábbi nyilatkozata, amely szorosan összefügg a főváros közélelmezésével. A Fővárosi Hírlap munkatársa felkereste ugyanis az elnök urat, aki az Arvizsgáló- bizottság jövő működésének a főváros közélelmezésével összefüggő vonatkozásairól a következőkben nyilatkozott:- E tekintetben legnevezetesebb akciónk az, amely a hús árának megállapítására irányul. Rendelkezés fog megtörténni a napokban, amely az érdekelt szakemberek bevonásával megalakítja azt a bizottságot, amely rrjnden csütörtökön teljes ülést tart és ezem az ülésen az élőmarha árának figyelembevételével megállapítja a hús kicsinyben! árát. A megállapítás hétről- hétre történik m:eg és a csütörtökön megállapított árakat pénteken már közöljük is a főváros lakosságával. Magától értetődik, hogy ennél az intézkedésnél is az a tendencia vezet, hogy az árakat leszorítjuk. Az úgynevezett akcióhust egyelőre továbbra is árusítani fogják, de csak addig, amíg a nem,akcióhős ára le nem száll az akcióhős árának színvonalára. Én azt hiszem, hogy ez az idő rövidesen be fog következni.

Most megállapítottuk a különböző fűszerek árát. A megállapítás a kereskedők bevonásával történt. Ez nemi jelenti azt, hogy a most megállapított árak változatlanul érvényben inaBudapest plakátváros

Kimegy az ember az utcára és nem tud megállapodni önmagával, hogy mit is olvasson el tulajdonképen. Mert azok a szép idők, amikor az ember megvárta, amig megjelenik az újság és onnan olvashatta el. milyen plakátot akasztottak ki az utcára, elmúltak. Ma nincs és nem is lehet elegendő újságpapír arra, hogy minden lehető és lehetetlen plakát szövegét újra lenyomtassa. A plakát tudniillik igen furcsa intézmény lett a háborúban és azóta..-Olyan fontossá lett az ember életében, mint maga a levegő. Ha el nem olvastunk volna egynémely plakátot, akkor akár ébenhalhattunk volna, nem is számítva, hogy esetleg katonaszökevényekké léptünk volna elő és amily szigorúan vették még pár hónap előtt is a ka- tonásdit, még az életünkkel fizethettük volna meg azt, hogy plakátot nem szoktunk olvasni.

A háború első napjával kezdődött meg az a plakát-őrület, amely azóta meg nem szűnt, sőt ellenkezőleg most dühöngi ki csak igazán magát. Budapest egy plakátváros lett. A történelem fel fogja jegyezni, hogy ezt a járványt egy Habsburg Ferenc József nevű bécsi ember indította meg egy mondattal, a mely miatt, ha meg nem gondolja és magától meg nem hal előbb, ma biztosan agyonverik. A bécsi vén-ember nevezetes mondata igy kezdődött: mindent meggondoltam, mindent megfontoltam . . . Ez a mondat kezdte meg a vérontást, ez zúdította az emberiségre a borzalmas háborút és nyomort, de végül innen sarjadt ki a gyönyörű magyar szabadság és a fölséges demokrácia, amelyhez az ut csak ötödrél- esztendős szörnyűségen vezethetett át.

A bécsi vén-ember plakátja után megdagadt a plakátok tengere. A mozgósítás sötétcmlékii hirdetményeit, a pótsorozások légióit hirdető szomorú nyomtatványokat a nyomor kiáltó plakátjai: követték. A nincstelenség, az élelmiszerhiány, a szétosztás nehézségei olyan plakátáradatot zúdítottak Budapest

falaira, amilyet valaha el sem tudtunk képzelni. Ha utána nézne az ember, hogy ki szerkesztett legtöbb plakátot Magyarországon, valószínűleg F o 1 k ti s- házy alpolgármester, az akkori közélelmezési tanácsnok lenne a győztes, bár nem járna messze tőle Vita tanácsnok senl, akinek müvei közül a C i p ő, a Ruha, a Szé n, a T ii z i f a. a Petr o1 e n m és a Fémbeszolgáltatás- cimii plakát- költemények számíthatnak a halhatatlanságra.

Mindez azonban jelentéktelen plakát-csoportosulás lehetett ahhoz a plakáttömeghez képest, amely az idén október végével kezdett összeverődni. Az első fecskék az üzlet ablakaiban jelentek meg piros- 'fehér-zöld és haragos-vörös hosszúkás papirokon ezzel a felírással: A Nemzeti T a n ács védelme a 1 a 11. A forradalom első plakátja, a mely röp- irat formájában is megjelent a fehér-őszirózsás hajnalon, igy kezdődött: Kitört a for r a d a 1 o m, munkások ki az utcára! A mi ezután őszirózsában és plakátokban következett, az egyenesen felülmúlhatatlan. Jöttek a Mindenkihez! intézett parancsok, lelkes szép mondatok, az uj világ .gyönyörűen lángoló H e u r é k á i. Előbb a Nemzeti Tanács, aztán a kormány, az egyes miniszterek, az államtitkárok. a kormánybiztosok csak úgy ontották magukból a plakátszövegeket és mondanunk sem kell, hogy egyetlenegy sem volt közöttük felesleges. A forradalmat őszirózsával csinálták meg, de a rendet plakátokkal állították helyre.

Itt kezdődött azután az, amire nem volt szükség. Elsőbben az újságok kezdték a plakátozást folytatni. A legszennyesebb kis zuglap is Nyilt p a- r ancs b a n közölte a közönséggel, hogy az ö lapját olvasni mindenkinek kutya kötelessége. A kerületi politikai pártok következtek azután és olyan termelést foganatosítottak plakátokban, amilyenre Budapest utcáin nem volt még példa. Azóta azután, ha tiz ember valami okon-módon egymáshoz tartozandónak érzi magát, akkor plakáton szól Budapest polgáraihoz, sőt — miután a sajtó újra szabad — akárhányszor egyes emberek is falragaszokon közük gondolataikat embertársaikkal.

Nem lehet megszabadulni a gondolattól, hogy ezt a szervezkedési tébolyt, amely Budapest lakosságán kitört és amely miatt ma senki sem dolgozik, hanem mindenki a szónoki pályára lépett, a plakátjárvány szülte. A friss és uj neveknek, amelyek minduntalan megjelentek a falakon, mérhetetlen varázsa volt. Intézett hát mindenki felhívást, prokla- rnációt a hasonszőrűekhez. Az emberek a nagy megrázkódtatás után természetes törekvéssel fix pontokat akartak meghatározni, amelyet az uj társadalomban a maguk helyeként kijelöltek. A helyzet bizonytalansága összetartásra, csoportosulásra, szervezkedésre szorította az embereket. Van ennek a helyzetnek egy kis szeretet illata, az egészséges önzés levegőjét is észre lehet venni, de kétségtelen, hogy bőséges beteges tünet is jelentkezik. A magyar szét*- húzás akkor is megnyilatkozik, amikor szervezkedik a magyar. Társadalmi osztályok szétdarabolódnak, stréberek, akarnokok érvényesülési vágya úgy íel- forgácsolja a legkisebb kasztot is, hogy minden foglalkozásban, minden jelentéktelen elkülönülés önálló szervezkedésben dühöngi ki a benne levő kis energiát. Külön csoportosulnak a szőkék és a barnák, tanácsok alakulnak, amelyek diktálni akarnak olyan kérdésekben is. amelyhez a világon semmi közük, de mindenek felett semmi hozzáértésük, készségük nincs. Alakulnak olyan egyesületek és szervezetek, amelyeknek létjoga a múlttal már régen lezáródott. Makkabeus cionisták, gárdákat szerveznek és megalakul a kántorok szabadszervezete. Az embernek mosolyognia kell ezen a helyzeten, ahol mindenki azt hiszi, hogy száz oldalról való szervezkedéssel biztosíthatja a jövőjét, ahelyett, hogy egyetlen erős, terjedelmes és erkölcsi tőkében, energiában gazdag