Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-01-30 / 5. szám
6 Budapest, 1918. január 30. Szterényi József kereskedelmi miniszter lett. Semmi okunk sincs titkolni, hogy szívesen Intjük ebben a pozícióban, amelyet eddig csak kompromittáltak a grófok és bárók, akiket a politikai érdekek a bársonyszékbe sodortak. Sztc- rényiről lehetnek .különféle vélemények és bizonyára vannak alapos kifogások is ellene. Egy bizonyos: rendkívüli munkabírás, kivételes sokoldalúság és öntudatos merkantilista érzék vau benne és Magyarországon ezekkel a ritka képességekkel csodákat lehet művelni. Nem közönséges feladat vár Szterényire: össze kell egyeztetnie az ellentétes érdekeket, amelyek a kereskedelmi tárcát veszélyeztetik, s amelyek javarészt — a kereskedelem és ipar ellen irányulnak. Sajnos, ez az irányzat Magyarországon rendkívül erős és Szörényinek nem lesz könnyű dolga, ha el akarja végezni, amit ambíciója és hatásköre előír. Bizalommal várjuk az ő működését és reméljük, hogy nem lesz okunk bizalmatlanságra. Csak — Förster Aurél ne legyen az államtitkárja! Uj alapítások lógnak a levegőben: a nagybankok expoirt- és import-részvénytársaságokat létesítenek. Jól teszik, utóvégre nem olyan ostobák, hogy a koncot kieresszék a kezükből. Ellenben van egy szankciója is annak, ha a kormány eltűri és támogatja. Tessék megszüntetni a központokat, tessék felszabadítani a versenyt és tessék megadni ne csak a bankoknak a jogot és módot arra, hogy kereskedjenek és üzleteket csináljanak. A központok tevékenységéből igazán elég volt, s bármily nehezen készül is a központok revíziója, mégis remélni kell, hogy lassankint áttérnek az átmenetgazdaságra, s azután — az önkéntes feloszlásra. Egyébként tiltakoznunk kellene a bankok export- és import-akciója; ellen, amiket csak akkor akceptálnánk, ha a kisebb rosszat jelleinti a választásban. Sajnos, a központok olyan abszolút ellenszenvnek örvendenek, hogy minden kereskedő boldogan lélekzik fel, ha egy üzletet nem ők, de legalább — nem a központok kapnak. A tőzsdén egynel szélesebb hullámokat vet fel a választási mozgalom, de mintha hiányoznék az emberekből a lélek és aiz érdeklődés. Hiába, a választásokhoz is jó hangulat kell, hausse és spekuláció, enélkül nincs izgalom, se botrány, se összeütközés. Annyi azonban már bizonyos, hogy ha Horváth Elemér spontán visz- szalép, akkor Krausz Simon vállalná az elnökséget. Ez igy rendén való is volna —- úgy a Krausz Simon elnöksége, mint a Horváth Elemér visszavonulása, csak az nem volna rendjén, ha alntoníured gyógyfürdő Erzsébet-Szanatőriuma és szénsavas fürdői évi február hó 11-én megnyílnak. — ÉrdeklődSknek a fürdő- ígazgatóság Balafonfüreden ad felvilágosítást. a tanács összetételében a régi maradna. A börze úgynevezett autonómiája semmiben sem nyilvánulhat meg, csak a tőzsdetanács összeállításában, függetlenségében és munkásságában, s ha ez az egyetlen garancia is elvész, akkor hiába lesz elnök Krausz Simon, a börze mégis a régi marad: a nagybankok függvénye. Épp ezért Krausz Simonnak kell első sorban arra törekednie, hogy maga midié vegye az ellenzék jelöltjeit és ne elégedjék meg azzal, hogy a régi rezsimet fentartja, így lesz csak rendszerváltozás, különben csak — elnökcsere, ami senkinek slöm fontos, csak az elnöknek. Mikes Ármin gróf világrengető tranzakcióra készül: megveszi Montenegrót és Mára- mairosmegyét, kitermeli, learatja, parcellázza és megtermékenyíti, vízmüvekat, elektromos-telepeket, kémiai gyárakat, nagy részvénytársaságokat létesít, s ami fő: magyarokat fog letelepíteni Máramarosban és nyilván Montenegróban is. Szép terv, remélhetőleg sikerülni is fog, de azért még sem vagyunk elragadtatva tőle. A Mikes—Groedel-csoport eddigi tevékenysége nem volt valami túlságosan altruista jellegű és semmi okunk sincs feltételezni, hogy ezúttal másképp lesz. Mikesek jó üzleteket akarnak, más semmit és jó lesz vigyázni, hogy az üzletből, ha már haszna nem lesz a köznek, legalább kára se legyen. Vértes Emii nyilatkozata. — Megalakult a Népruházati részvénytársaság. — Százmilliós büdzsé. — Mály Ferenc — textil- kormánybiztos. A nemrég megalakult Nép ruházati Bizottság tevékenysége kétségtelenül figyelmet érdemelés nem lehet tagadni, hogy a bizottságban egyik legfontosabb háborús intézményt keltették életre. A ruházkodás kérdése ma a legégetőbb probléma, melynek helyes megoldása kihatással van a nép szélesebb rétegeire. Múlt év vége felé, október havában alakult meg a N é p r u h á z a t i Bizottság, melynek helyiségei jelenleg az Aulich-utcá 5. szám alatt levő bérpalotában van. A ruházkodás kérdésének jelentőségére való tekintettel a Fővárosi Hírlap munkatársa több helyen érdeklődött a .Nép ruházati Bizottság tevékenysége és programmja felöl. Ezért munkatársunk elsősorban felkereste a bizottság ügyvezető igazgatóját: Vértes Emil urat, aki a következő érdekes információt volt szives lapunk rendelkezésére bocsátani.- A Fővárosi Hirlap-nak — mondotta Vértes igazgató ur — készséggel adom meg a szükséges felvilágosítást, de egyszersmind bocsánatot kell kérnem, hogy mostani nyilatkozatom egyelőre szűk keretek között mozog. Most rendezkedtünk be és igy az a nagy tevékenységi kör, amit a Népruházati Bizottság hivatva van és lesz betölteni, oly széles perspektívát nyújt, hogy eddig és ezután kifejtendő működés terjedelmét ma még pontosan megállapítani nem lehet. Ejt/' bizonyos és pedig az, hogy óriási feladatok megoldása előtt állunk és joggal remélem, hogy ezeket a feladatokat, — mint ezt eddig elért eredményeink is mutatják — becsülettel fogjuk megoldani.- Ami most: már a Népruházati Bizottság tevékenységét és programmját illeti, erről a következőket mondhatom: A Népruházati Bizottság legelső feladata az, hogy a polgári és munkásosztály szegényebb rétegeit mielőbb ruhához juttassa. Ennek a törekvésnek megfelelően most foglalkozunk a fővárosi és vidéki köztisztviselőknek ruhával való ellátásával és az igényjogosultak 25 százalékának szükséglete kielégítésit fog nyerni. A szétosztásnál természetesen: figyelemmel vagyunk a kereskedőkre, akiket űz akció keretébe bekapcsoljuk és a, szétosztás az ő közvetítésükkel fog történni. A köztisztviselőket illető akciónkkal párhuzamosan a munkásság igényeinek kielégítésével foglalkozunk. — A Népruházati Bizottság tevékenységi körének szinte elmaradhatatlan részét alkotja a hadiárváknak ruhával való ellátása. A Bizottság természetesen nem dolgozhatik bürokratikus alapon és a célunk az, hogy azok, akik már most erősen rászorulnak ruhára, ezt minél előbb megkaphassák. így a jótékony célú intézményeknek már rengeteg mennyiségű ruházati cikket kiadtunk és ugyancsak nem zárkóztunk el az elől sem, hogy indokolt esetekben egyesek kapjanak ruhát.- A készáruhoz szükséges anyagot több helyről kapjuk. így szövetet Orosz-Lengyelor- szágból is hoztak be csekélyebb mennyiségben, a hadügyminisztériumtól is kaptunk és ugyancsak a Pamutközpont juttat a rekvirált pamutáruból. Hogy a Népruházati Bizottság minő munkát végez, arról nem kivánok nyilatkozni és csak arra akarok utalni, hogy a Népruházati Bizottság keretében hat nagy osztályt állítottunk fel. Ezek a következők: Panmtosztály. Igazgatója: Beher Oszkár. Gyapjuosztály. Igazgatója: Lukács Gyula. Férfi konfekció. Igazgatója: Barta és Nobel Mór. Női konfekció. Igazgatója: Berényi Endre. Kötött-szövött konfekció. Igazgatója: Borbás- Lajos. Cipő- és bőr osztály. Igazgatója: Aczél Gyula. Jelenleg ez a hat osztály működik és hogy a bizottság tevékenysége minő arányokat ölt, azt talán az a tény igazolhatja, hogy a bizottság angazsmánjaí már eddig is több millió koronát képviselnek. Vértes Emil ügyvezető-igazgató fenti nyilatkozatát kiegészíti az alábbi információ, amelyet pénzügyi körökből szereztünk :- A Népruházati Bizottság tisztán konzultatív testület gyanánt nem állhatja meg helyét' és nem dolgozhatik tisztán jótékony intézmények módjára. Azt meg fogja tenni, hogy a ruhákat soha nem képzelt olcsó áron hozza forgalomba, azonban ehhez is pénz kell és pedig több millió. A Népruházati Bizottság intenzív munkássága elé korlátokat emel mostani struktúrája, mert hisz a bizottság nem jogi személyt inkorpolál és igy a ruhabeszerzéssel járó pénzügyi műveletek lebonyolítására mostani szervezetében nem alkalmas. A bizottság pénzügyi dolgait eddig á Pamutközpont intézte, ;ámde ennek is vannak határai, amelyen túl a Pamutközpont sem mehet. így a Népruházati Bizottság céljaira öt budapesti nagybank (Hitelbank, Kereskedelmi bank, Leszámitolóbank, Magyar- bank és Pesti hazai első takarékpénztár) rendkívül alacsony kamattétel mellett kerek száz millió korona hitelt szavazott meg. Ezt a hitelt persze se a Pamutközpont, sem pedig a Népruházati Bizottság nem veheti igénybe, az első azért nem, mert :a felvételre nincs jogosultsága, a másik viszont azért, mivel egy konzultatív testület és nem jogi személy. A bajon most úgy akarnak segíteni, hogy a Népruházati Bizottságot részvény társulati alapokra helyezik és ez esetben meglesz a lehetősége annak, hogy a szóban levő száz milliós hitelt a bizottság igénybe is veheti és ami a legfontosabb: ter- jeszkedhetik. A bizottság — tudomásom szerint ■— erre vonatkozó előterjesztését a kereskedelemügyi kormánynál1 már korábban megtette és a hetekkel ezelőtt tartott minisztertanács a kereskedelemügyi kormány javaslatát, mely szerint a Népruházati Bizottság állami érdekeltséggel alakulna át részvénytársulattá, el is fogadta. Ámde közbejött a kormányválság, mely az ügyet megint elodázta. A köz szempontjából mindenesetre kívánatos volna, hogy a Népruházati Bizottság átalakulásának kérdése minél előbb megoldassák. Egyébként — mondotta informátorunk — úgy tudom, hogy dr. Maly Ferenc miniszteri tanácsos személyében rövidesen kineveznek egy textilkormánybiztost, akinek hatáskörébe utalják a textilgyártással és kereskedelemmel összefüggő ügyeket. Utazás egy hagyaték körül. A Déli vasútnál nagy tranzakciót bonyolítottak le a napokban: Bráun igazgató hagyatékát szállították let Becsbe. Ez a szállítmány nem volt értéknélküli minta: közel egy milliót tartalmazott az ékszerekkel együtt, amelyeket egyenesen a bécsi Dorotheumba irányítottak. Az elhunyt igazgató ugyanis, aki magyar állampolgár, magyar nemes és magyar miuisiztelri tanácsos volt és Budapesten hunyt el, egész vagyonát a Déli vasút személyzetének jótékony intézményei javára hagyta, nyilván azzal a szándékkal, hogy a
