Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-11-27 / 48. szám
Budapest, 1918. november 27. .1 a hármas diktatórium tervét még nem ejtették el, amely dikta,tóriumnak, — mint a Fővárosi. Hírlap legutóbb meg- irtat — Bokányi Dezső, Preusz Mór és Jászai Samu lennének a tagjai. Ezt a megoldási tervet eddig nem hozták nyilvánosságra, aminek valószínűleg az az oka, hogy a minisztertanács rnég nem járult hozzá. Hogy a kérdés mégis kom,oly stádiumban van, annak legfőbb bizonyítéka az a bejelentés, amit Bokányi Dezső a Munkástanács egyik legutóbbi ülésén tett és amely szerint a Nemzeti Tanács javaslatot tesz a kormánynak a községi és törvényhatósági választások azonnal való keresztülvitelére és hogy a főváros élére a tanács mellé rendelt hármas diktatúráimba u Nemzeti Tanács ugyancsak ót küldte ki. Ezenközben élénken folynak a pártok vezetőinek tárgyalásai Batthyány Tivadar b.elügy. Szerbia kiürítésénél a régi monarchiát tudvalévőén felbecsülhetetlen milliárdokra rugó veszteség érte: az egész évi termés, amelyet főként magyar kezek dolgoztak fel, teljes egészében a szer- bek kezébe jutott és amellett rengeteg felhalmozott készlet veszett el az Arme e-0 berkommando (A. O. K.) súlyos mulasztásából. A Szerbiában volt katonai vezetők ugyanis az utolsó percig nélkülözték az AOK. rendelkezését, a mikor pedig a parancs megérkezett, már nem volt idő az árukat magyar, vagy osztrák területre elszállítani, amit pedig mégis sikerült a Dunán áthozni, azt néhány nappal később, a demarkációs vonalon belül a szerbek utolérték és a maguk részére lefoglalták. Különösen a belgrádi K. u. K. Militär Schlachthau s-nál arattak dús zsákmányt a szerbek. Ezt a vállalatot, amely a kontinensen páratlanul áll, annak idején a szerbek építették fel 15 milliónyi francia és belga tőkével. A háború első éveiben szünetelt benne az üzem,, két évvel ezelőtt azonban a hadvezetőség közel három milliónyi költséggel ujraépittette és üzembe helyezte. Ettől kezdve innen látták el hússal az összes frontokat, az egész tengerpartot, Triesztet, Pólát, Bécset, — Budapestet azonban következetesen elkerülték a szállít- m á nyo k. A belgrádi Militär Schlacht hausnak magyar főhadnagy: Bajor Sándor volt a vezetője, aki a szerbiai eseményekről a Fővárosi Hírlap .munkatársának a következőket mondotta el: — A belgrádi „cs. és kir.“ vágóhíd, melynek a legutóbbi két esztendőn keresztül a vezetője voltam, a kontinens legnagyobb húsüzeme. A legmodernebb berendezéssel épült és hogy a gyár technikája milyen fokon áll, elég, ha elmondom, hogy egy kitünően hizlalt disznót egy és fél perc alatt teljesen feldolgoztunk. Az evakuálás megkezdésére október 23-án kaptam parancsot A gyárban ekkor rengeteg levágásra kerülő és kész áru volt felhalmozva. A kiürítés sikeres keresztülvitelére azonban már nem nyílt alkalmam. Az a három entente-divizó, amely ellenünk majdnem sétálva jött, veszedelmesen közelgett. A Militär Schlachthaus összes marha- és juh-állományát kénytelen voltam ekkor nyugta ellenében a Star a Pazova-i Schlachtvieh- depotnak, a péterváradi Viehsammelstellenek és az ófutaki Schlachtviehdepotnak, összes disz- nait részben a Stara Pazova-i Schlachtviehdepotnak, részben pedig az újvidéki Schweine- mástereinek átadni. A lovakat, ökröket, igákat, kocsikat, rengeteg zsir- és szalonna-készletet, füstölthus- és kolbászféléket, 100 vaggon szenet pedig a péterváradi Materialdepotnak. A Mii. Schlachthausnak tehát egyetlen élő állatja sem maradt vissza és minden elszállítható anyagát a fenti önálló elszámolásra kötelezett intézeteknek adtam át. A 190,000 koronát kitevő készpénzegyenleget az Osztrák-Magyar Bank újvidéki fiókjánál • deponált-attam, ahonnan ezt az összeget a Af. G. G. S. (belgrádi katonai kor- mánvzósá0-) a szabadkai Osztrák-Magyar banknál levő számlájára utaltatta át. Miután a Militär Schlachthaus feloszlott, nem maradt más hátra, mint a kinlevőségek behajtása és hogy ennek a feladatnak könnyen eleget tehessek, egy „Liquidierungs Gruppé“ miniszterrel, akit most annak a teivnek kívánnak megnyerni, hogy a közgyűlés hatáskörét egy nyolcvan tagú bizottságra ruházza, amelyet a kerületközi bizottság delegálna. Ebbe az ideiglenes testületbe minden kerület nyolc képviselőt küldene, akik igy tiz kerületből nyolcvanon alkotnák Budapest törvényhatósági bizottságát. A Fővárosi Hírlap értesülése szerint ezek a tárgyalások továbbra is folyamatban vannak, Egyelőre arra vonatkozólag, hogy a nyolcvanas bizottságban kik és a pártok szerint milyen arányban, vesznek részt, nincs megállapodás. Ezt a kérdést a közeli napok döntik cl, ha ugyan a kormány ezt a provizórikus megoldási tervet elfogadhatónak fogja találni. felállítását kértem, amit a M. G. G. S. el is ren- , delt. Ennek vezetője is én lettem, báró Kövess Heeresgruppe péterváradi N ebenetappe ját azonban hiába kértük, hogy az újonnan megailaki- tott Liqu. Gruppé személyzetét újabb teendők alól mentesítse. Az üzemek össizes tényezői kora reggeltől késő estig megfeszített munkával igyekeztek feladatuknak megfelelni, amikor november 1-én a péterváradi községi hatoság emberei dobszóval kihirdették a horvát nemzeti tanács megalakulását és felszólították a katonaságot, hogy menjenek rögtön haza és jelentkezzenek illetékes nemzeti tanácsuk bizottságánál. Egyúttal óva intettek mindenkit a lövöldözéstől., gyújtogatástól és fosztogatástól. A felhívásnak alig volt foganatja, negyedóra múlva teljesen felbomlott a rend, kitört a forradalom. Minden tisztet, minden tisztviselőt inxultáltak, a magyar nemzetet becsmérelték, az utjukba került havidíjas katonákat mellüknek szegzett- fegyverrel mégállitofták és minden idegent azonnali távozásra szólítottak fel. A fejetlenség olyan nagy volt, hogy saját katonáink);! sem sikerült a megszökéstől visszatartani. Mi láttuk a fenyegető veszedelmet és menteni próbáltuk, ami még menthető volt, A fejős teheneket és a vágómarhákat egy őrmesterre! Újvidékre akartuk áthajtani, az állatokat azonban a nidon nem engedték át. Mint az összes üzemek főfelügyelője, hasztalan kértem segítséget és tanácsot a Nebenetappe parancsnokától, Pus'c vezérkari alezredestől, a hadbiztosság főnökétől, Lipavszky főhadbiztostól, a helyzeten ők sem segíthettek, csupán azzal biztattak várjunk holnapig, talán javul a helyzet. Újvidéken a M. G. G. S. parancsnoka, Suhay vezérkari ezredes, sem adhatott semmi pozitiv utasítást, csak azt hangoztatta, igyekezzünk miné' több árut Uivi,1élve juttatni. Ez azonban nem volt lehetséges. Eközben az ófutaki Schlachtviehdeoot összes emberei elhagyták állataikat, az újvidéki Schweinemästerei legénysége hasonlóan cselekedett, a Regieschlächterei összes mészárosai is megszöktek. — Másnap, november 2-án, teljesen megváltozott a helyzet. Forradalmárok az éj folyamán betörtek a raktárakba, az összes megmaradt é'elmiszereket elvittek, a raktárakból a montu- rokat és a bőröket elrabolták, az italos hordókba be’őttek, tartalmát részben kiitták, részben kiöntötték. Rauchbauer századosnak erre azt a tanácsot adtam, hogy a katonák helyébe civileket ve°yen fel és azok etessék a disznókat, nehogy éhen pusztuljanak, a százados azonban nem tudott segíteni. Ekkor az ottani nemzeti tanács kívánt a kérelemnek eleget tenni, mire azonban munkához forrtak, a\ disznóikat a garáz- dálkodók elhajtották. Ugyanaznap átküldtem kocsisomat Péterváradra, hogy fontos irományaimat elkérje, a kocsis azonban nem jött vissza: öt is kirabolták, lovait kifogták és irományaimnak csak egy kis részét sikerült megmentenem. Ezeket egy újvidéki lakosnál megőrzés végett letétbe he’yeztem. — A németek a visszavonulás alkalmával nem jártak el kíméletesen. A belgrádi cukorgyárat és a dohánygyárat lerombolták, jóllehet a cukorgyár részvényei közül egy jelentős kontingens Vilmos excsászár birtokában volt. Útközben a németek, amit csak tudtak, elrekviráitak, az elvett ökröket azután lu koronával adogatták el. A hangulat a visszavonulás alkalmával a legellenségesebb volt irántuk és irántunk és amelyik szerb leánynak egy-két jó szava volt katonáinkhoz, aizok hátára a szerbek tüzes kereszteket égettek. A szerbiai visszavonulás által szenvedett károkat felbecsülhetetlen milliárdokra tartom. Az bizonyos, hogy Szerbiának sohasem volt olyan jó termése, mint ez évben. Sajnos, ez a termés már nem nekünk jutott. A Heeresgruppe főparancsnoksága és a péterváradi Nebenetappe november 3-án hajnalban Budapest felé eltávozott, a fióküzemek vezetői, valamint beosztott tisztjei is elhagyták a veszélyes területeket, igy — miután ott tartózkodásom már célszerűtlennek találtam, - felnőtt leányommal magam is haza indultam, Budapestre, a hová 60 órai viszontagságos ut után érkeztünk meg. Itt jelentkeztem a magyar hadügyminisztérium Vlll-ik ügyosztályának főnökénél, Kocsis vezérhadbiztos urnái és Min a tábornoknál, akiknek utasítására a Militär Schlachthaus in Belgrad végelszámolását még kel ett volna ejtenem. Tekintettel azonban arra a körülményre, hogy a parancsot csak:s akkor teljesíthettem volna, ha az összes okmányokat és iratokat és az Újvidéken leadott könyveket megszerezhetném, a Liquidierung-Gruppe két tagját, egy lengyel és egy cseh alattvalót rendelkezésemre bocsátanák és miután én közvet-' lenül sem a-pénzt, sem az állatokat nem kezeltem, végül pedig a Militär Schlachthaus künnlevő követe'ései a katonai parancsnokságok feloszlásai miatt amugysem volnának behajthatok, arra kértem feletteseimet, hogy az elszámolás alól mentessenek fel, miután azt emberileg teljesen lehetetlen megejteni. A felmentés ezekre az indokokra való tekintettel meg is történt. Most arra várok, hogy azokat a tapasz- ; ta’átokat, amelyeket az óriási vállalat yezeté-: sével szereztem, a magyar köz javára értéke-' sithessem. Készülődés a tisztviselő választásokra Még- ez évben betömik az uj állásokat — Csaták a fiatal és idősebb tisztviselők között Az ifjú magyar köztársaság egyik legnagyobb erénye, hogy a munkát megbecsüli és szellemi, testi munkásait egyaránt tisztességes életviszonyok közé igyekszik helyezni. A régi- rendszernek, a garasos financpolitikának nemcsak bűne, de egyben ostobasága is volt, hogy a munka megbecsülését a legutolsó kötelességüknek tekintették. Boldog ország csak az lehet, ahol a dolgozó emberek megelégedettek és az állam is ott a legboldogabb, ahol az, aki munkájából él, nem nyomorog, hanem költeni tud magára. A főváros tisztviselői és egyéb alkalmazottai szinte ámulva dörzsölték a szemüket, hogy mi is történhetett, mert lassan-lassan minden vágyuk teljesedésbe megy. Sajnos, a szabadságot mindenütt nyomon szokta követni a szabadosság. Mindenki örömmel látja a főváros alkalmazottainak szervezkedését, de félelemmel tölt el viszont mindnyájunkat az a bolsevikizmusra hajló mód, ahogyan a fiatalabb nemzedék az egyenlőség kérdését kezelni kezdi. Munkában és kartársi szeretetben eltöltött életeket akarnak értékük alá sülyeszteni és bár- egészen átmeneti jellegben, de mégis veszedelmesen közelednek a polgári' rendnek a főváros tisztviselői között való felbontásához. Bódy polgármester a tisztviselő-választásokról. A státuszrendezés jóváhagyásával esedékessé vált egy egész sor állásnak betöltése. Ez állásokra való választás joga részben a közgyűlésre, részben a tanácsra hárul. A tanácsi választásokat tehát minden akadály nélkül rövidesen meg lehet ejteni, közgyűlés azonban nincs, igy tehát erős probléma, ki fogja megválasztani és mikor azokat a tisztviselőket, például a jegyzőket és tiszti orvosokat, akiknek választása a közgyűlésre tartozik? Közgyűlés azonban nincs és nem is lesz még jó darab ideig. Buzáth Szerbiai kivonulásunk hiteles története A belgrádi katonai vágóhíd vezetőjének hivatalos beszámolója a több milliárdos veszteségről
