Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1918-11-27 / 48. szám

Budapest, 1918. november 27. .1 a hármas diktatórium tervét még nem ejtették el, amely dikta,tórium­nak, — mint a Fővárosi. Hírlap legutóbb meg- irtat — Bokányi Dezső, Preusz Mór és Jászai Samu lennének a tagjai. Ezt a megoldási tervet eddig nem hozták nyilvánosságra, aminek való­színűleg az az oka, hogy a minisztertanács rnég nem járult hozzá. Hogy a kérdés mégis kom,oly stádiumban van, annak legfőbb bizonyítéka az a bejelentés, amit Bokányi Dezső a Munkástanács egyik legutóbbi ülésén tett és amely szerint a Nemzeti Tanács javaslatot tesz a kormánynak a községi és törvényhatósági választások azon­nal való keresztülvitelére és hogy a főváros élére a tanács mellé rendelt hármas diktatúráim­ba u Nemzeti Tanács ugyancsak ót küldte ki. Ezenközben élénken folynak a pártok veze­tőinek tárgyalásai Batthyány Tivadar b.elügy­. Szerbia kiürítésénél a régi monarchiát tudva­lévőén felbecsülhetetlen milliárdokra rugó veszte­ség érte: az egész évi termés, amelyet főként ma­gyar kezek dolgoztak fel, teljes egészében a szer- bek kezébe jutott és amellett rengeteg felhalmozott készlet veszett el az Arme e-0 berkommando (A. O. K.) súlyos mulasztásából. A Szerbiában volt katonai vezetők ugyanis az utolsó percig nélkülöz­ték az AOK. rendelkezését, a mikor pedig a parancs megérkezett, már nem volt idő az árukat magyar, vagy osztrák területre elszállítani, amit pedig mégis sikerült a Dunán áthozni, azt néhány nappal ké­sőbb, a demarkációs vonalon belül a szerbek utolér­ték és a maguk részére lefoglalták. Különösen a belgrádi K. u. K. Militär Schlachthau s-nál arattak dús zsákmányt a szerbek. Ezt a vállalatot, amely a kontinensen páratlanul áll, annak idején a szerbek építették fel 15 milliónyi francia és belga tőkével. A háború első éveiben szünetelt benne az üzem,, két évvel ezelőtt azonban a hadvezetőség kö­zel három milliónyi költséggel ujraépittette és üzem­be helyezte. Ettől kezdve innen látták el hússal az összes frontokat, az egész tengerpartot, Triesztet, Pólát, Bécset, — Budapestet azonban kö­vetkezetesen elkerülték a szállít- m á nyo k. A belgrádi Militär Schlacht hausnak magyar főhadnagy: Bajor Sándor volt a vezetője, aki a szerbiai eseményekről a Fővárosi Hír­lap .munkatársának a következőket mondotta el: — A belgrádi „cs. és kir.“ vágóhíd, melynek a legutóbbi két esztendőn keresztül a vezetője voltam, a kontinens legnagyobb húsüzeme. A legmodernebb berendezéssel épült és hogy a gyár technikája milyen fokon áll, elég, ha el­mondom, hogy egy kitünően hizlalt disznót egy és fél perc alatt teljesen feldolgoztunk. Az eva­kuálás megkezdésére október 23-án kaptam pa­rancsot A gyárban ekkor rengeteg levágásra kerülő és kész áru volt felhalmozva. A kiürítés sikeres keresztülvitelére azonban már nem nyílt alkalmam. Az a három entente-divizó, amely ellenünk majdnem sétálva jött, veszedelmesen közelgett. A Militär Schlachthaus összes marha- és juh-állományát kénytelen voltam ekkor nyugta ellenében a Star a Pazova-i Schlachtvieh- depotnak, a péterváradi Viehsammelstellenek és az ófutaki Schlachtviehdepotnak, összes disz- nait részben a Stara Pazova-i Schlachtviehde­potnak, részben pedig az újvidéki Schweine- mástereinek átadni. A lovakat, ökröket, igákat, kocsikat, rengeteg zsir- és szalonna-készletet, füstölthus- és kolbászféléket, 100 vaggon szenet pedig a péterváradi Materialdepotnak. A Mii. Schlachthausnak tehát egyetlen élő állatja sem maradt vissza és minden elszállítható anyagát a fenti önálló elszámolásra kötelezett intézetek­nek adtam át. A 190,000 koronát kitevő kész­pénzegyenleget az Osztrák-Magyar Bank új­vidéki fiókjánál • deponált-attam, ahonnan ezt az összeget a Af. G. G. S. (belgrádi katonai kor- mánvzósá0-) a szabadkai Osztrák-Magyar bank­nál levő számlájára utaltatta át. Miután a Militär Schlachthaus feloszlott, nem maradt más hátra, mint a kinlevőségek be­hajtása és hogy ennek a feladatnak könnyen eleget tehessek, egy „Liquidierungs Gruppé“ miniszterrel, akit most annak a teivnek kíván­nak megnyerni, hogy a közgyűlés hatáskörét egy nyolcvan tagú bizottságra ruházza, amelyet a kerületközi bizottság delegálna. Ebbe az ideiglenes testületbe minden kerület nyolc képviselőt küldene, akik igy tiz kerületből nyolcvanon alkotnák Budapest törvényhatósági bizottságát. A Fővárosi Hírlap értesülése sze­rint ezek a tárgyalások továbbra is folyamat­ban vannak, Egyelőre arra vonatkozólag, hogy a nyolcvanas bizottságban kik és a pártok sze­rint milyen arányban, vesznek részt, nincs meg­állapodás. Ezt a kérdést a közeli napok döntik cl, ha ugyan a kormány ezt a provizórikus meg­oldási tervet elfogadhatónak fogja találni. felállítását kértem, amit a M. G. G. S. el is ren- , delt. Ennek vezetője is én lettem, báró Kövess Heeresgruppe péterváradi N ebenetappe ját azon­ban hiába kértük, hogy az újonnan megailaki- tott Liqu. Gruppé személyzetét újabb teendők alól mentesítse. Az üzemek össizes tényezői kora reggeltől késő estig megfeszített munkával igye­keztek feladatuknak megfelelni, amikor novem­ber 1-én a péterváradi községi hatoság emberei dobszóval kihirdették a horvát nemzeti tanács megalakulását és felszólították a katonaságot, hogy menjenek rögtön haza és jelentkezzenek illetékes nemzeti tanácsuk bizottságánál. Egy­úttal óva intettek mindenkit a lövöldözéstől., gyújtogatástól és fosztogatástól. A felhívásnak alig volt foganatja, negyedóra múlva teljesen felbomlott a rend, kitört a forradalom. Minden tisztet, minden tisztviselőt inxultáltak, a magyar nemzetet becsmérelték, az utjukba került havi­díjas katonákat mellüknek szegzett- fegyverrel mégállitofták és minden idegent azonnali távo­zásra szólítottak fel. A fejetlenség olyan nagy volt, hogy saját katonáink);! sem sikerült a meg­szökéstől visszatartani. Mi láttuk a fenyegető veszedelmet és menteni próbáltuk, ami még menthető volt, A fejős teheneket és a vágómar­hákat egy őrmesterre! Újvidékre akartuk áthaj­tani, az állatokat azonban a nidon nem enged­ték át. Mint az összes üzemek főfelügyelője, hasztalan kértem segítséget és tanácsot a Ne­benetappe parancsnokától, Pus'c vezérkari al­ezredestől, a hadbiztosság főnökétől, Lipavszky főhadbiztostól, a helyzeten ők sem segíthettek, csupán azzal biztattak várjunk holnapig, talán javul a helyzet. Újvidéken a M. G. G. S. pa­rancsnoka, Suhay vezérkari ezredes, sem ad­hatott semmi pozitiv utasítást, csak azt hangoz­tatta, igyekezzünk miné' több árut Uivi,1élve juttatni. Ez azonban nem volt lehetséges. Eköz­ben az ófutaki Schlachtviehdeoot összes embe­rei elhagyták állataikat, az újvidéki Schweine­mästerei legénysége hasonlóan cselekedett, a Regieschlächterei összes mészárosai is meg­szöktek. — Másnap, november 2-án, teljesen megvál­tozott a helyzet. Forradalmárok az éj folyamán betörtek a raktárakba, az összes megmaradt é'elmiszereket elvittek, a raktárakból a montu- rokat és a bőröket elrabolták, az italos hordókba be’őttek, tartalmát részben kiitták, részben ki­öntötték. Rauchbauer századosnak erre azt a tanácsot adtam, hogy a katonák helyébe civile­ket ve°yen fel és azok etessék a disznókat, ne­hogy éhen pusztuljanak, a százados azonban nem tudott segíteni. Ekkor az ottani nemzeti ta­nács kívánt a kérelemnek eleget tenni, mire azonban munkához forrtak, a\ disznóikat a garáz- dálkodók elhajtották. Ugyanaznap átküldtem ko­csisomat Péterváradra, hogy fontos irományai­mat elkérje, a kocsis azonban nem jött vissza: öt is kirabolták, lovait kifogták és irományaim­nak csak egy kis részét sikerült megmentenem. Ezeket egy újvidéki lakosnál megőrzés végett letétbe he’yeztem. — A németek a visszavonulás alkalmával nem jártak el kíméletesen. A belgrádi cukorgyárat és a dohánygyárat lerombolták, jóllehet a cukor­gyár részvényei közül egy jelentős kontingens Vilmos excsászár birtokában volt. Útközben a németek, amit csak tudtak, elrekviráitak, az el­vett ökröket azután lu koronával adogatták el. A hangulat a visszavonulás alkalmával a legel­lenségesebb volt irántuk és irántunk és amelyik szerb leánynak egy-két jó szava volt katonáink­hoz, aizok hátára a szerbek tüzes kereszteket égettek. A szerbiai visszavonulás által szenvedett károkat felbecsülhetetlen milliárdokra tar­tom. Az bizonyos, hogy Szerbiának sohasem volt olyan jó termése, mint ez évben. Sajnos, ez a termés már nem nekünk jutott. A Heeresgruppe főparancsnoksága és a péterváradi Nebenetappe november 3-án haj­nalban Budapest felé eltávozott, a fióküzemek vezetői, valamint beosztott tisztjei is elhagyták a veszélyes területeket, igy — miután ott tar­tózkodásom már célszerűtlennek találtam, - felnőtt leányommal magam is haza indultam, Budapestre, a hová 60 órai viszontagságos ut után érkeztünk meg. Itt jelentkeztem a magyar hadügyminisztérium Vlll-ik ügyosztályának fő­nökénél, Kocsis vezérhadbiztos urnái és Min a tábornoknál, akiknek utasítására a Militär Schlachthaus in Belgrad végelszámolását még kel ett volna ejtenem. Tekintettel azonban arra a körülményre, hogy a parancsot csak:s akkor teljesíthettem volna, ha az összes okmányokat és iratokat és az Újvidéken leadott könyveket megszerezhetném, a Liquidierung-Gruppe két tagját, egy lengyel és egy cseh alattvalót ren­delkezésemre bocsátanák és miután én közvet-' lenül sem a-pénzt, sem az állatokat nem kezel­tem, végül pedig a Militär Schlachthaus künn­levő követe'ései a katonai parancsnokságok feloszlásai miatt amugysem volnának behajtha­tok, arra kértem feletteseimet, hogy az elszá­molás alól mentessenek fel, miután azt emberi­leg teljesen lehetetlen megejteni. A felmentés ezekre az indokokra való tekintettel meg is tör­tént. Most arra várok, hogy azokat a tapasz- ; ta’átokat, amelyeket az óriási vállalat yezeté-: sével szereztem, a magyar köz javára értéke-' sithessem. Készülődés a tisztviselő választásokra Még- ez évben betömik az uj állásokat — Csaták a fiatal és idősebb tisztviselők között Az ifjú magyar köztársaság egyik legna­gyobb erénye, hogy a munkát megbecsüli és szellemi, testi munkásait egyaránt tisztességes életviszonyok közé igyekszik helyezni. A régi- rendszernek, a garasos financpolitikának nem­csak bűne, de egyben ostobasága is volt, hogy a munka megbecsülését a legutolsó kötelessé­güknek tekintették. Boldog ország csak az le­het, ahol a dolgozó emberek megelégedettek és az állam is ott a legboldogabb, ahol az, aki mun­kájából él, nem nyomorog, hanem költeni tud magára. A főváros tisztviselői és egyéb alkal­mazottai szinte ámulva dörzsölték a szemüket, hogy mi is történhetett, mert lassan-lassan min­den vágyuk teljesedésbe megy. Sajnos, a sza­badságot mindenütt nyomon szokta követni a szabadosság. Mindenki örömmel látja a főváros alkalmazottainak szervezkedését, de félelem­mel tölt el viszont mindnyájunkat az a bolse­vikizmusra hajló mód, ahogyan a fiatalabb nem­zedék az egyenlőség kérdését kezelni kezdi. Munkában és kartársi szeretetben eltöltött éle­teket akarnak értékük alá sülyeszteni és bár- egészen átmeneti jellegben, de mégis veszedel­mesen közelednek a polgári' rendnek a főváros tisztviselői között való felbontásához. Bódy polgármester a tisztviselő-választásokról. A státuszrendezés jóváhagyásával esedékessé vált egy egész sor állásnak betöltése. Ez állásokra való választás joga részben a közgyűlésre, részben a tanácsra hárul. A tanácsi választásokat tehát min­den akadály nélkül rövidesen meg lehet ejteni, köz­gyűlés azonban nincs, igy tehát erős probléma, ki fogja megválasztani és mikor azokat a tisztviselőket, például a jegyzőket és tiszti orvosokat, akiknek vá­lasztása a közgyűlésre tartozik? Közgyűlés azonban nincs és nem is lesz még jó darab ideig. Buzáth Szerbiai kivonulásunk hiteles története A belgrádi katonai vágóhíd vezetőjének hivatalos beszámolója a több milliárdos veszteségről

Next

/
Oldalképek
Tartalom