Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1918-11-27 / 48. szám

4

Budapest, 1918. november 27.

János dr. tanácsnok volt az, aki a legutóbbi tanácsülésen ebben a tekintetben kérdést intézett a polgármesterhez.

A kérdésre Bódy Tivadar dr. a következőképen válaszolt:

— A fővárosnak ma közgyűlése nincs és mindezideig nem történt kormányintézkedés aziránt, hogy a közgyűlés jogait és kötelességeit ki gyakorolja. Reméljük, hogy ez mielőbb meg fog történni. Én a belügyminiszter urnái mindenesetre máris interveniáltam abban a tekintetben, hogy akár lesz közgyűlés, akár nem, akár egy ideiglenes szervre, akár pedig a főváros tanácsára ruházzák átmenetileg a közgyűlés hatáskörét, .a tisztviselőket emiatt kár nie érje. Mindenesetre arra fogok törekedni, hogy a státuszrendezés révén kreált uj állások összességének betöltése még ez esztendő folyamán megtörténjék. Bódy polgármesternek ez a nyilatkozata feltétlenül megnyugtató lehet a tisztviselői karra nézve, amely nagy érdeklődéssel tekint a választások elé.

Mozgalmak a tisztviselők között.

Ezeken az uj választásokon már érvényesülni fog a tisztviselőknek és más alkalmazottaknak az a kívánsága, hogy a választásoknál bizalmi szerveik is szóhoz jussanak. A szervezkedés a tisztviselők között is nagyban folyik és az összes kategóriák bizalmi tanácsokat alakítanak, amelyek a tanácscsal, illetve a közgyűléssel meg fogják ismertetni a jelöléseknél és választásoknál megbízó kartársaik kívánságait.

És éppen itt láttunk elszomorító jelenségeket, amelyek azonban reméljük rövid életűek lesznek és a tisztviselők öntudatra ébredése rövidesen egészséges formában fog kiforrani.

A fogalmazói kar egy része például, amelybe a főjegyzők, a tanácsjegyzők, fogalmazók és segédfogalmazók tartoznak, azt kívánja, hogy szűnjenek meg a rang és fizetési különbségek. Legyen az egynapos és tízesztendős tisztviselő teljesen egyforma. Kapja mindenki ugyanazt a fizetést és csak a hivatalfőnökök emelkedjenek ki ebből az egyenletes sorból. Természetesen ez a segédfogalmazók egy részének a kívánsága, azoké, akik, ha majd egyszer évek sora után a főjegyzői, vagy jegyzői polcig fognak lemlelkedni, maguk tiltakoznának legerélyesebben', ha múltjuk munkáját, alkotásaik értékét ilyen elszomorító kaptafára akarnák ráhúzni.

Jegyzők és segédfogalmazók.

A fogalmazói kar négytagú bizalmi testület választására készült a héten. Az volt az első ajánlat, hogy a bizalmi testület négy tagja közül egy a főjegyzők, egy a jegyzők, egy a fogalmazók és egy a segédfogalmazók közül kerüljön ki. Először azt mondták, hogy ők nem választanak bizalmi-férfiút a főjegyzők közül, mert azok már a főtisztviselők közé tartoznak. Később rájöttek, hogy a jegyzők sem képviselnék a szellemi proletariátust, aztán elejtették a fogalmazók közül való jelölés gondolatát is és végül kimondták, hogy csak segédfogalmazók lehetnek azok, akik a fogalmazói kar összességének akaratát képviselhetik.

Az egyik este az egyik kávéházban a fiatalok tanácskozásra gyűltek egybe. Az egyik tanácsjegyző vállalkozott arra, hogy elmegy a fiatalok közé és megmagyarázza nekik, hogy méltánytalan álláspontot foglaltak el. Elhatározása azonban kudarcot vallott, dacára annak, hogy egyike a legszociálisabb érzésű tisztviselőknek, aki soha senkinek kegyence nem volt és mindenki előtt, mint legjobb kolléga ismeretes Elment a kávéházi gyűlésre, ahol a fiatalok hevülő tüzükben kijelentették, hogy a szóban forgó jegyzőt megbízhatatlannak tartják és nem kiváncsiak a véleményére.

Ennek a szigorú ítéletnek megvan a magyarázata is és ez igy hangzik:

a nevezett jegyző megbízhatatlan, mert egy időben az elnöki ügyosztályban dolgozott és m.ert hosszabb ideig állandóan megjelent a tanácsülésen, amelynek — horribile dictu — a jegyzőkönyveit vezette.

A vádak mindenesetre szörnyűségesen súlyosak. A jegyzők azonban komolyan vették ezt a csúnya refüt és hátat fordítottak a mozgalomnak, amely az érdemek és a munkában eltöltött évek értékelését annyira nem tartja kötelezőnek ■és igazságosnak.

jzömgcuijTngMp

A gáztermelés kritikus órái

Egy millió korona ideiglenes utcai villanylámpákra — ügy év alatt el lehet vezetni Budapestre a kecskeméti, vagy a debreceni földgázt

Buzáth tanácsnok nyilatkozata

Kevés olyan öröm ért bennünket a mai szomorú napokban, mint mikor a minap hire érkezett, hogy a csehek elvben hozzájárultak a Magyarország számára szállítandó szénnek átengedéséhez. Szombaton aztán megjött a másik, már pozitív hir, hogy Csehországból Zsolnán át útban van kétszáz vaggon szén. Ez az első szállítmány, amelyet a cseh-szlovák köztársaság a magyar népköztársaságnak átengedett. A napi 3000 vaggonra rugó szénhiányhoz ez csak egy szemernyi segítés, de mégis vigasztaló ez legelső sorban abból a szempontból, hogy — a meginduló széninport kedvező előjeleiből Ítélve — a vasúti forgalmat változatlanul fenn lehet tartani és zavartalanul le lehet bonyolítani.

Ez azonban még mindig nem oldja meg Budapest gázválságát, amely fenyegető módon közeledik ahhoz a ponthoz, amikor, ha segítség nem -érkezik, a gázgyárnak be kell szüntetni üzemét.

A kritikus órákban felkerestük Buzáth János dr. tanácsnokot, aki a Fővárosi Hírlap mun- katásának a következőket mondta el:

— Sajnos, biztató dolgokat nem mondhatok. A gázgyár helyzete ebben a pillanatban vigasztalan;. Alig van nyolc-tiz napra való szenünk és nincs más mód, mint a legteljesebb takarékosság, amely meghosszabbithaitja még a gázgyár üzemének munkáját. Csak a legszükségesebbre szabad gázt használni. Sajnos,

a közönség nincs belátással és nem takarékoskodik. Ha a reggel nyolc órától délután négyig tartó gázhasználati tilalmat "szigo^ ruan betartanánk, akkor még hosszú időre tudnánk gázt biztosítani a legszükségesebb Célokra.

Az újságok megjelenésének azonban a mai napokban olyan jelentősége van, hogy a nyomdák üzemének fenntaftása miatt nem redukálhattuk nappal sem a gáz nyomását. Ez az oka annak, hogy a háziasszonyok nyugodtan főzhettek eddig a gázreschókon. Ha azonban; a gáznyomást a minimumra redukáljuk, akkor csak pislogni fog a tilalmi időben a gáz, főzni nem lehet vele és tényleg életveszélyes 'esz a gázcsapokat megnyitni.

— Eddig a helyzet ebben a tekintetben nem sokat javult. A reggel nyolctól délután négyig való gázhasználati tilalom mindössze annyi eredményt mutatott fel, hogy 30,000—40,000 köbméter gázt spóroltunk naponta, holott ezzel a korlátozással 150,000 köbmétert kellett volna megtakar! tanunk.

—- Ahol csak lehetséges, a gáz helyett villanyt fogunk használni. Az utcák világítását máris megkezdtük villanyra átszerelni. Ahol kisebb reklamlámpák yannak, ott azokat fogjuk éjszakánknál az utcák világítására használni, természetesen úgy, hogy a villanyfogyasztás költségeit a főváros fogja fedezni. A világítás igy nemcsak szebb lesz, de. egyben lényegesen olcsóbb is, amint hogy a közelben az lesz a természetes haladás, hogy az utcai világítás teljesen villannyá fog átalakulni.

— Ahol nincsenek utcai reklamlámpák, ott hevenyészett világítást csinálunk. Egy-egy primitiv vaskarra villanykörtét fogunk erősíteni. Ezek a lámpák természetesen csak ideiglenesen, átmenetileg szolgálhatnak, sajnos azonban ezek a kezdetleges világítóeszközök is rengeteg pénzbe kerülnek. Egyetlen világítótest felszerelése kétszáz koronába' kerül és miután ezer darabra van szükség, ez az ideiglenes világítás felszerelése egy millió rendkívüli kiadást jelent a főváros számára.

Megkérdeztük még a tanácsnokot, hogy mennyi időbe telnék,' amig valamelyik (földgáz- forrás termékét cl lehetne Budapestre juttatni?

— Három földgáz forrásunk is volt, amelyekről már megállapították, hogy belőlük földgázt, vagy petróleumot nyerhetünk. A három forrás a kecskeméti,- a. debreceni és a szlavóniai. Szomorú, hogy az intézőköröknek olyan kevés belátásuk volt, hogy a háború negyedik esztendejében éppen a szlavóniai forrást nyitották meg, amely, sajnos, ma már nem a mienk. Még mindig meg van; azonban a lehetősége annak, hogy a kecskeméti vagy debreceni forrásból földgázhoz, vagy petróleumhoz juthatunk. Akár földgázunk, akár petróleumunk lesz, mindegyikkel gondoskodni lehetne Budapest gázszükségletéről. Becsey bizottsági tag, aki intenziven- foglalkozik a földgáz-kérdéssel, azt mondja, hogy az alföldi földgázt egy év leforgása alatt el lehet vezetni a fővárosba. Ha ehhez a munkához még ma hozzáfogunk, egy év múlva minden veszedelem elhárul rólunk, addig azonban, legalább ebben; a pillanatban, teljesen kilátástalan a helyzet. Reméljük: a közeli órák majd valami kedvező megoldást hoznak.

Elmaradt rendőrsztrájk

A rendőrök maguk akarják választani parancsnokaikat — Kompromisszum a legénységgel

A rendőrségen még ezen a héten sem tudtak hozzálátni a tulajdonképpeni munkához, mert a belső, házi ügyek teljesen lefoglalták a vezető körök idejét és figyelmét. Különösen a rendőr őrszemélyzet türelmetlenkedik és olyan nagy az elégületlen- ség, hogy

a rendörök sztrájkkal fenyegetödztek.

Páll György főkapitányhelyettes hihetetlen erőfeszítéssel vetette magát szembe minden széthúzó törekvésnek és fáradozásának meg van a jutalma. Igaz, a veszedelmet még ő sem tudta elhárítani, de legalább egyidőre elhalasztotta. Páll főkapitányhelyettes együtt dolgozott a Rendőrtanács- csal és igy sikerült a rendőröktől haladékot kapni.

A haladék határnapja: a jövő esztendő májusa, akkor (a rendőrök valamennyi kívánságát teljesíteni kell.

A rendőrök automatikus fizetésemelést akarnak. Minden három évben mindenkinek elő kell lépni. Meg akarják szüntetni a törzsőrmesteri állást, sőt az altisztekkel is nehezen békiiltek meg. A vezetést nehány nagyhangú ember szerezte meg, akiknek működése sohasem volt kielégítő. Ezek jól tudják, hogy érdem szerint nem kerülhetnének be jó pozícióba és ezért inkább az automatikus fizetésemelés mellett foglaltak állást. A vezetőség ilyen körülmények között attól fél, hogy az érdemnek nem lesz jutalma és igy az ambíció, a törekvés is meghal.

Voltak olyanok is, akik még radikálisabbak voltak. Az egyik felszólaló mindenki számára egyenlő fizetést akart. A fizetés egyenlő, csupán az embereket képességüknek megfelelő helyre ültetik. Voltak még egyéb kívánságok is, amelyek mind túlzásban mozogtak. Akadt még olyan rendőr is, aki keveselte a fizetést, pedig ha egy hónappal ezelőtt fehér lapot kaptak volna a rendőrök azzal, hogy minden kívánságukat Írják fel, a kapott jogoknak még a negyedét sem merték volna ó hajtan i.

Ma az a helyzet, hogy ezért a fizetésért sokkal jobb és intelligensebb anyagot kap a vezetőség és a helyzet annyira elfajult, hogy nem marad más hátra, mint a rendőrlegénység egy részét k i c s e ré 1 n i.

Nagy baj, hogy egyes rendőrtisztviselők saját egyéni érvényesülésük érdekében megfertőzték a legénységet. Az egyik, fiatal főtanácsost meg is választották bizalmi emberüknek és ez a gyerekember annyira ment, hogy mindenféle ígéret (fejében maga mellett felvonultatta őket és demonstrálta- tott saját maga mellett. Egy másik az őrszobákra járt és Ígéretekkel arra akarta rábírni a rendőrlegénységet, hogy őt követeljék főparancsnoknak.

A fegyelem ezeknek az izgatásoknak következtében annyira meglazult, hogy a rendőrök már nem fogadják el a kinevezéseket, hanem maguk akarják választani feljebbvalóikat. Ehhez az indítványhoz a Rendörtanácsot majdnem megnyerték, az érettebb elem csak az utolsó pillanatban tudta megakadályozni ezt az abszurdumot.

A legnagyobb baj, hogy a

rendőrség gyengébb elemei akarnak vezető szerephez jutni.

Egyes vezető rendőrökkel, akik eddig csak ré-