Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-11-27 / 48. szám
2 nek segedelmével erre a célra a kormány 200.000 koronát utalt ki. Rövid idő allatt ebből az összegből mintegy 1100—1200 egyént részesítettünk a szükséges segélyben. Most azonban megszűnik már ez a missziónk, mert holnaptól kezdve a leszerelő katonákat az elrekvirált ruhákkal fogják ellátni. A gyermekfelruházás. Kérdést intéztünk még Csergő igazgatóhoz a gyermekfelruházási akció mai állásáról. A válasz a következő: A gyermekfelruházási akció dolgában éppen a rrjnap voltak nálam értekezleten minden kerületből az úgynevezett gyűjtő-iskolák igazgatói. Ezek fogják a ruhaanyagot átvenni és továbbítani az egyes iskolákhoz. Ezen az értekezleten kidolgoztuk a haditervet, amelynek végrehajtása máris folyamatban van és ha minden rendben megy, a hét végén minden gyermeknek ott lesz a cipője és a ruhája. Egyelőre mégis vannak nehézségek, mint például az, hogy ma megtámadták a katonák a Népruházati Bizottság raktárait és igy a mái napra esedékes ruha-mennyiséget nem tudtuk elszállítani. A gyermekek összesen 21,000 pár cipőt, 10.000 fiuruhát, 10.000 leányruhát, 8000 fi u télik a b át o t, 8000 kánytélikabátot kapnak. Útban van még vagy 10—15.000 pár cipőnk és 7—8000 darab mindenféle ruhánk. Vdrossy tanácsnok előterjesztésemre utasította az igazgatókat, hogy elsősorban azokat a gyermekeket elégítsék ki, akik teljesen ruha nélkül vannak és errjatt nem is tudnak iskolába járni. Ezen a héten a ruhára szorult gyermekeknek mintegy 90 százalékát öltöztetjük fel, a másik 10 százalék, .amely nincs túlságosan megszorulva ruha dolgában, egy hét alatt szintén kap uj öltönyt, Sajnos, a kiosztott cipők között van 8000 pár fatalpu cipő is és még 2000 fatálput kapunk is. A közönség ezekkel meglehetősen elégedetlen, a. régi rezsimtől azonban nem tudtunk 15.000 párnál több bőrtalpú cipőt kapni. Mi arra kérjük azokat, akik ilyen cipőt kaptak, legyenek türelemmel, ir<eg fogjuk kérni, a kormányt, hogy adjon még a lehetőség szerint Budapest szegény gyermekeinek bőrtalpú cipőt. —- A gyermekfelruházás körül anyagi bajaink is vannak. Három millióval kevesebb pénzünk van mint kellene. Ezért sürgős kéréssel fordultunk a kormányhoz, hogy öt millió segítséget adjon. Ebből a pénzből, 7— mint lemlitet- tem, — három millió a gyermekfelruházó akció céljaira kell, két millió pedig az újabb szociális feladatok intenzív keresztülvitelére szükséges. Reméljük, a kormánytól meg is kapjuk ezt az -összeget, mert át kell érezni, hogy a mai viszonyok között a Népjóléti Központ működése életszükség Budapest szegényei számára. Városházi revü Mi történt a héten ? . A hét a kormányrendeletek hete. volt, A városházán egyebet se kell ma tenni, mint az uj rendeletek tömegét végrehajtani. Csak egyetlen rendelet nem akar, nem tud megszületni, az, amelyik a tanács fölé valamely szervet állít, amely levenné a város főtisztviselőinek nyakáról a súlyosan érzett felelősséget. Megjött ellenben a ruhaneműéit uj árszabályozásáról szóló rendelkezés, jött rendelet a főváros vásutairól, a ruhaneműéit beszolgáltatásáról és talán mindenek felett megjelent az uj lakásrendelet, amely tulajdonképen nem elégítette ki azt a várakozást, amelyet Budapest lakossága hozzá fűzött. (1 a r b a i kormánybiztostól merészebb újításokat vártak, de valószínű, hogy ami ma még késik, nem fog végleg elmaradni. A rendelet különben az ildomos és gutgesinnt lakáshivatalra bízza, hogy melyek azok a lakások, amelyek a bérlő, vagy tulajdonos szükségletét meghaladják. A rendeletet mindenesetre uj szellem hatja át. csak az a kérdés, hogy miként hajtják majd végre és mindenesetre érdekes lesz, hány grófi palotát fognak egészben, vagy részben elrekvirálni. Bizalmasan annyit máris elárulhatunk, hogy az egyik legelőkelőbb bankdircktor jónévelésü, vasalt nadrá- gos albérlőket keres a palotájába, nem mintha a bérjövedelemre lenne szüksége, hanem hogy valamiképpen neki nem tetsző elemeket ne lehessen a fényes parkettek honába letelepíteni. Gondoskodni ilyenítormában mindenesetre jó lesz és sietős is a dolog, mert hamarosan rá kerti! a sor a palotákra; előbb ugyan még a dupla-lakásokat fosztják meg egyik tuszkulánumuktól, ahol nyári üdülésüket vagy épen pásztoróráikat élték le. Aztán jön a hivataloknak a kaszárnyákban való elhelyezése és máris a paloták rekvirálásánál tartunk, amit végül is a nagylakások megnyirbálása fog követni. Ha a lakáshivatal ezt a programmot lelkiismeretesen és a szükséges szigorúsággal végrehajtja, akkor nem fog senki ebben a városban hajléktalanul maradni. Pedig valószínű, hogy ezúttal a fakáshivatal kitünően fog működni, mert, hiába, a jól fizetett tisztviselő mindig becsületesebben végzi a munkáját, mint az éhbéren tengődő. A lakáshivatalban például igen jól kezdődött az uj rezsim, mert a lakáshivatai tisztviselőit Garbai kormánybiztos kellemes meglepetésben részesítette. Alig tette be ugyanis a lábát, maga elé hivatta a tisztviselőket és megkérdezte, kinek mi a fizetése. A válaszokon megcsóválta a fejét és ilyen kijelentéseket tett: — A doktor ur fizetése mától kezdve 18.000 korona. És igy tovább. Elbujdoshatik szégyenében az, aki legalább dupla fizetést nem kap ma, mint kapott egy hét előtt. A sok derék fölmentett fiskális egymás nyakába borult és igy zokogtak? — Mindig mondtam, hogy csak a szocialistáknak van szivük. Garbai kormánybiztos azonban nagy szemet meresztett. amikor az államivá avanzsált lakáshivatalban nagyon, de nagyon kevés pénzt talált. Futott hát a belügyminisztériumba, adjanak neki pénzt, hogy a megígért fizetéseket teljesíteni tudja. A belügyminiszter azonban szintén nem tudott pénzt adni. A kormánybiztos tehát Bódy polgármesterhez fordult egy kis kölcsönért. Majd megfizeti, ha a kormány fedezetet biztosit a ‘lakáshivatal kiadására. Kétszázezer koronát kért. de csak százezret kapott. Ezt a százezer koronát is a százötven milliós beruházási kölcsönből kellett elvenni, mert más pénz a főváros kasszájában sincsen. A főváros finánciái ugyanis még sulyosabh válságba jutottak, mint a legutóbbi időben voltak. amikor ugyanis a harminc milliós közlekedési adó életbeléptetésével mindent rendbehozni reméltek. Ma azonban két ur keserűen nevethet az egymás tragédiáján. Bódy elmosolyodhatik -azon, hogy Sándor Páltól mégis elvették a Közútit, Sándor Pál pedig nagyon jól mulathat rajt, hogy a Közúti, bár ma már városi tulajdon, mégsem fogja beszedni a közlekedési adót. Tulajdonképpen azonban nem is olyan mulatságos a dolog. Eljutottunk a csőd szélére. A tarifaemelés ugyanis nem ér föl a közlekedési adóval, annál inkább, mert a tarifaemelés épen csak arra elegendő, hogy a villamos alkalmazottak íizetésjavitását fedezze. A közlekedési adóból várt harminc millió hiányzik az évi budgetböl, amelynek deficitjét rendkívüli módon növeli az alkalmazottak fedeze 1 nélküli fizetésjavitása. Az idei deficit tehát újabb negyyen-ötven millió lesz és hogy ezt miből fogják fedezni, azt a megoldást egyelőre sötét fátyol fedi. Csupa kérdőjel ma a városházának minden íróasztala, s hogy ezekre a kérdőjelekre ki fogja a feleletet megadni, azt ma még elképzelni sem tudja senki. Sőt azt sem lehet megmondani, hogy a Budapesti Egyesített Városi Vasutak cim és az a tény, hogy ennek a hatalmas vállalatnak ma már Budapest közönsége a tulajdonosa, kárpótolja-e a fővárost a közlekedési adó elejtésével vesztett harminc millióért. A kormánynak e kérdésben a héten kiadott rendeleté jogászi szempontból mindenesetre rendkívül érdekes probléma és valószínűleg a bonyolult probléma végső megoldása, amely magánjogi természetű, még nagyon sok vitára, talán perlekedésre fog alkalmat adni. A Iföváros azonban legalább ebből az egy obligóból kimenekedett és ha a Közútinak valakivel verekednie kell, az nem a főváros, hanem az állam lesz. A főváros pénzügyeinek kedvezőtlen állásával szemben némi kárpótlást legalább mégis nyújt az a tény, hogy " ' ' V- ' • V.G'Y, V. Budapest. 1918, november 27. Budapest közönségének élelmezése hónapokra biztosítottnak tekinthető, dacára a sok bajnak, ami a vidéken történik. Rengeteg élelmiszer marad a megszállott területeken, az egyes vidéki nemzeti tanácsok a háborús nyomás alól való felszabadulás örömében a felhalmozott készleteket egyenesen elpocsékolja. Kétszeres, háromszoros ellátásban részesül egyes helyeken a lakosság, ugyanakkor Budapesten mérséklettel, okosan, takarékosan élünk, de van is mindenünk és különösen a hús kérdésében már jelentékenyen javult a helyzet. Hús nemcsak hogy bőven van, de jelentékenyen olcsóbb is lett. A húsárak —- kivéve a borjúhúst — 33 százalékkal estek a héten és Nagy Ferenc közélelmezési miniszter a mészárosokat arra az esetre, ha nem lennének hajlandók az árakat a lenyomott élőmarha-árakkat összhangzásba hozni, igen erélyesen a húsellátás kommunizálásáva! fenyegeti meg. Remélnünk kell és remélnünk lehet, ljogy az olcsóság tovább is, más területen is polgárjogot kap. A sok baj között is vigasztalhatja tehát á pesti embert az a tudat, hogy szegények vágyunk, d e jól élű n k. Hármas diktatórium vagy nyolcvanas bizottság A főváros vezetésének provizórikus megoldási tervei Az a bizonytalanság, amely a városházára.ja forradalom kitörése óta ránehezedik, a mai napig nem szilárdult valami, bármilyen renddé. Az oka ennek az, hogy a kormány és különösére a belügyminiszter a főváros kérdésében! ezádcig nem tudtak dönteni. Pozitívumot ebben, a pillanatban csak kettőt mondhatunk: az egyik,, hpgy Báirczy István főpolgármestert a kormány megT erősítette állásában, a másik pedig, hogy a közgyűlés és a bizottságok ununkája végleg megszűnt és pedig olyan radikális gyorsasággal, hogy a régi rend városatyái búcsút sem mondhattak 'egymásnak és a törzsfőnökök le .sein mondhattak méltóságukról. ,, ;v;j A nagy nemzetgyűlés a fővárost érdeklő kérdésben csak abban intézkedett, hogy, a kormány alkossa meg a kor szellemének megfclel/í amely kívánságnak eleget is tett már a kormány, Az 191S. évi első néptörvény 7. §-a intézkedik a törvényhatósági és községi választói jogról. Ez a Budapest életében alapvető jelentőségű paragrafus igy hangzik: 7. §. Törvényhatósági és községi választójoga van minden férfinak, a k i ;é 1 e t é- nek huszonegyedik évét betöltő 11 e. legalább hat év óta magyar álla 1737 polgár és legalább fél éve ugyanazon községben lakik, vagy ott T á- k á s á v a tu Törvényhatósági és községi' választójoga van m índe n nőnek, a ki életének huszo n negyedik évét b d.t ö, 1- tötte, legalább hat év óta >m a gyár állampolgár, bármely ha z a i n y eb- ven írni, olvasni tud és legalá b b f é l év óta ugyanabban a községben 'lakik, vagy ott lakása van. A 2—6. és 8. §-ban foglalt rendelkezések kiterjednek a törvényhatósági és községi választójogra is. (Az idézett S-ok intézkedései, amelyek a községi választói jogra is vonatkoznak, ezek: Választható minden huszonegyedik életévét betöltött választó, a választójogból ki vaunak zárva, akik politikai jogaik gyakorlásától fel vannak (függesztve, a közsegélyböl élők. a gondnokság vagy csőd alatt állók, az erkölcs- rendészeti ellenőrzés alatt állók, a választás titkos szavazással szavazókörönkint történik.) A választások azonban még meglehetősen, távol vannak és miután a községi választásokat az országos választásoknak meg kell előzniük; jól bemre leszünk a tavaszban, mire az uj .közgyűlés megkezdheti munkáját. Hogy arz interregnum alatt mi történik, annak ma még megoldását nem lehet tudni. A tanács minden igyekezete az, hogy az interregnum alatt is meg szabaduljon a hatalomnak egyedül való birtoklásától, mert — különösen a kétségbeejtő pénzügyi viszonyok között — ezt a rendkívüli felelősséget egyedül nem vállalhatja. Úgy tudjuk A V. F.n;
