Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-11-27 / 48. szám
Hetedik évfolyam Budapest, 19 '8. november 27-én 48. szám. liiiiDiiiaiiiaiiiai!iaTriniiin»iiaiManin»HmiiniimiiiDiiipTiiamnuiBinnmDinamnniainaHiaiiinniHiiiDiin EEŐFIZETÉSM JtrrVHi Egész évre .......... 49 K. Fe l évre .............. 29 KEg yes számok ha-phatét*'a Maóó hivatalban. Városi, politikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztő t DCLCSÓ Emil Jttegfelcnlh minden szerdán. Szerkesztőség ém kiadóhivatal t VI. kér. Szív-utca ...... 13. szóim Telefon ........... 137-19 Polgárok, Budapest, sokat szenvedett, soha nem érvényesült, kitagadott és semmibevett polgárai, meg kell mozdulnotok. Elmúltak a boldogtalan és szégyenletes idők, amikor a nyomor és a fényűzés véres, verejtékes és meddő harcaikat vívták és ti Budapest polgárai ernyedten, unottan, közömbösen még párbajsegédei sem voltatok a küzdelemnek. A forradalom mindent átfogó, hatalmas, jótékony keze ai kérdések millióit oldotta rrjng, egy éjszaka alatt láncraverve az igazságtalanság és a jogtalanság véresfogu buldogjait, csöndes, szép, tiszta munkával rendet csinált, kiegyenlítette a kiáltó hepehupákat, betömte a tátongó örvényeket és lesimitotta a meddő vagyonok kártékony hegyormait. A múlt percek alatt úgy mállott széjjel, mint egy odvas fog az acélfogó karmai között és a forradalom őszirózsás hajnalán összemosolyogtak az emberek: mint foghúzás után az orvos és a paciens. Szinte nevetséges, hogy ez az agyag-óriás lett volna a rettegett reakciós hatalom. Ebben az uj világban, ebben az uj életben a polgárságnak is meg kell találnia az őt megillető tisztes helyet, a polgárságnak is meg kell, hogy jöjjön a hangja és az önérzete. Nem volt dicsőséges a szerep, amit a polgárság eddig betöltött, de rrpg kellett érteni a rezerváltságát, tartózkodó visszavonulását. Még az övénél is kiáltóbb nyomorok harsogtak az égre, még az övénél is fájdalmasabb, égőbb sebek követeltek hűvös orvosságot. Ma azonban a helyzet megváltozott. A polgárságot az uj idők uj posztra állították. A polgárságnak ma az a szerepe, amit a régi történetíróknak tulajdonítottak. Magyarország a nyugati kultúra védőbástyája volt, a magyar és elsősorban a budapesti polgárság pedig a forradalmi vívmányok egyetlen igazi és biztos őrzője. A polgárságra hárul az a feladat, hogy ezeket a nagy és szent -eredményeket a két oldalról való összerrfirzsolódás veszedelmétől megmentse. A polgárságnak kell felállítani az erődítményeket, amelyekben ősi erkölcseinek fegyverével kell a mai rendet minden szélsőségtől megoltalmaznia. A proletariátus egyeduralma ma még kár- hozatos veszedelmet jelentene, hogy ne, is szóljunk a bolsevizmus kisértő rémeiről. Maga a szociáldemokrácia fölülkerekedése elegendő lenne, hogy megnyíljanak az ellenforradalom poklának tüzes kapui és a mindent elpusztító belső felfordulásnak megadódjanak a lehetőségei. Ez az a puskaporos torony, amely az ország védelmét szolgálja:, ez az a puskaporos torony, amelyet meg kell menteni minden oldalról jövő merénylettől. Ez a hivatása a polgárságnak és pedig nem a gyáva1, meghunyászkodó és mindennel megalkuvó nyárspolgároknak. A puskaporos torony mellett azoknak kell őrt államok, akiknek bátor és önérzetes lelkűk van, akiknek progresszív gondolkozása erkölcsi tökét jelent a jövő számára. Ne feledjük el azonban, hogy a polgárság tulajdonképpen bensejében nem volt az a szomorú és bágyadt látvány, amelynek a múltban mutatkozott. A szervezetlen polgárság nyakán ott ült a mindent elnyomó hatalom, egy gonosz osztály uralom lidércnyomását érezte állandóan a mellén. Bensejében ennek a polgárságnak nagy tömege volt radikális gondolkozásu és rrf>st felszabadulva, örömmel és boldogan arrafelé tart, ahol a polgári radikalizmus lobogóját látja lengeni. A fekete múlt és a> vörös jövendő között kifeszitett mellel, bátor, bízó hittel áll a polgár és érzi, tudja, hogy most az ő órája ütött. Terrorról beszélnek szerte a, városházán. Pedig semmi más nem történik, mint amit nyilván mindnyájan becsületes, meggyőződéses progresszív gondolkozásu emberek szívesen látunk, hibák mindenesetre történtek a városházán, de bűnök alig: mit télnek hát akkor a reszkető nyártalevelek attól, hogy a nép is bele akar tekinteni a kártyáikba? És ebben az ostoba reszketésben viharosan száguldanak a rémhírek a folyosókon. Reprodukálták példáinak okáért, hogy a\ szociáldemokraták követelése igy haiigza- nék: az összes városi alkalmazottak azonnal lépjenek be a szociáldemokrata-pártba és aki nem lép be, azt zárják ki mindennemű előléptetésből. A rémlegendára már a polgármester kacliiás válasza is hallatszott, hogy majd akkor teszi függővé az előléptetést a szociáldemokrata-párthoz való tartozáshoz, ha majd ezt törvény Írja alá. Nem nyugodott le azonban másodszor a nap, amikor megtudtuk, ni igaz a rémhírből. Nem a szociáldemokrata-párt, hanem a városi munkások kérték a szervezkedés szabadságának elismerését. És annyit kérni, sőt megkapni, ma igazán nem tartozik a lehetetlenségek közé. A városházi dohos hivatalszobákban azonban ma úgy terem a rémhír, mint gomba a tavaszi eső után. A takarékosság sohasem volt erénye a pesti embernek és most is az a panasz, hogy a szigorú gáz- rendeletet nem tartják be. Igaz, hogy a háziasszonynak is igaza van, amikor azt mondja: mivel főzzek, ha. nem gázzal, hiszen szenet és főit sem adnak. De győznie kell mégis annak az álláspontnak, hogy inkább egy nappal tovább legyen gázunk, mint egy nappal rövidebb ideig. A pesti közönség azonban oktalanul optimista. Azt hiszi, hogy ha a háború alatt megmeneke- deit minden nagyobb bajtól, akkor a mai nagy változások is nyomtalanul fognak elmúlni. Minden pesti ember úgy gondolkozik, mint a nagy magyar cinikus, aki azt mondta, hogy valahogyan még mindig volt, hogy sehogyan se lett volna, azt eddig még nem láttuk. Potemkin város ez a Budapest. Nem igaz az, hogy csak a háború alatt jöttek divatba a szurrogátumok, békében is csupa szurrogátumot használtak minálunk és a háborús bűnök gyökerei a békébe nyúlnak vissza. Már a háború előtt meghamisították az ételünket, már akkor hitvány szövet volt a ruhánk és álfalak, malteros deszkakeriteselz választottak el bennünket a szomszédunktól. Az utolsó idők építkezése merő szégyen volt és most jönnek rá, hogy a budapesti szobákban elhelyezett milliókra menő kályha mind egy szálig rossz. Ezek a kályháik — mondják — félannyi meleget adnak és két- annyi szenet zabáinak mint kellene. Most derül ki ez a katasztrófa, amikor a< legrettenetesebb széninség köszöntött ránk. Szörnyűséges idők, amikor nemcsak a háború, de a béke bűneiért is egyszerre kell vezek- lenünk. fit millió népjóléti A katonák civilruhája és a gyermekfelruházó akc.ó — Csergó igazgató nyilatkozata A Népjóléti Központ a háború alatt rendkívüli szolgálatokat tett ott, ahol a nyomort és szenvedést kellett enyhíteni. Ez az intézmény szinte példátlan gyorsasággal lett közismertté, amit semmi sem mutat jobban, mint hogy a frontról megjött katona már otthonosan állít be a Sándor-utcai régi képviselőházba, mintha ősidőktől fogva itt gondoskodtak volna a gyámoltalanokról. De ha nagy volt is a Népjóléti Központ háborús forgalma, a leszerelés napjai még ezt is felülmúlják. Tömegek jelentkeznek a Sándor-utcai öreg palota előtt és ma már a nyomornak is meg vannak a maga sorszámai, amelyeknek rendjében a Népjóléti Központ szomorú kliensei ügyüket elintézhetik. Ezekben az izgalmas, munkás napokban azonban megvannak a Népjóléti Központnak is a maga kellemetlenségei, hiányosságai. Eltekintve első sorban attól, hogy megfelelő, elegendő számú munkatárs sem áll Csergő Hugó dr. igazgató rendeltetésére, a legfőbb baj abban rejlik, hogy a Népjóléti Központnak még ma sincsenek meg a helyi szervei, amelyeknek . felállítására pedig Csergő igazgató már egy esztendő előtt tette meg előterjesztését. Így helyi szervek és a múlhatatlanul szükséges hatáskör hijján természetesen nem lehet a legizzadságosabb és a kimerülésig folyó munka sem olyan tökéletes, mint amilyet éppen ma és éppen ettől az intézménytől várunk. A munkané'küliek küldöttsége. Amikor a Fővárosi Hírlap munkatársa felkereste C se r g ő igazgatót, hogy a leszerelési napok munkája iránt érdeklődjék, éppen egy ötszáztagu deputáció állt a Sándor-utcai ház előtt. Az igazgatóhoz öt ember ment fel, akik előadták kérésüket. Csergő dr. a küldöttségjárásról a következőket mondta:’-— Óriási forgalmunk van; ezekben a nehéz napokban. Ez az ötszáz ember a munkaközvetítőből jött. Igazolványt hoztak magukkal, amelyben igazolják, hogy dolgozni akartak, de nem kaptak munkát. A munkanélküli segélyek kiadása csak december elsejével fog megkezdődni és igy ezideig egy csomó ember kereset nélkül áll. Az volt a kívánságuk, hogy ezidő alatt a Népjóléti Központ nyújtson nekik valami segítséget. Természetesen mindent el fogunk érdekükben követni és máris érintkezésbe léptemi Böhm hadügyi államtitkárral, aki a leszerelési ügyeket intézi. Reméljük, hogy sikerülni fog majd kielégítő megoldást találni. Harc a civilruháért. Elmondta ezután Csergő igazgató, hogy' a katonák még civilruháért is a Népjóléti Központba látogattak el, holott ehhez igazán semmi köze nincs az intézménynek. Mégsem távoztak innen üres kézzel és az a Népjóléti Központ legnagyobb dicsérete, hogy akkor és ott is segít, amikor programmjába nem tartozó dolgokat kívánnak tőié. A civilruhák szerzése körül kiejtett tevékenységéről kérésünkre a következőket mondta el az igazgató: — A Népruházati Bizottság, hogy a leszerelő katonák ruházatáról gondoskodjék, ruhajegyeket adott ki, amelyek ellenében egyes meghatározott cégek a ruhát 170 korona lefizetése ellenében szolgáltatták ki. A katonáknak azonban erre a célra nem igen volt 170 koronájuk, ide jöttek tehát hozzánk, hogy mi adjunk nekik pénzt a ruhautalványok beváltására-. Nekünk azonban nem volt erre a célra pénzünk és igy Böhm hadügyi államtitkárhoz fordultunk. aló-
