Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-01-02 / 1. szám
4 Budapest, 1918. január 2. javasoltam, hogy a kóboráramoknak a vízvezetékre való körülményei állapíttassanak meg, történjenek mérések és a mérések eredményeiből kifolyólag állapíttassák meg o védelem. Annak idején ajánlkozásomat a polgármester nem fogadta el, pedig 'akkor még tízezrekkel meg lehetett volna azt a bajt szüntetni, amelynek elérésére most tízmilliók lesznek szükségesek. Egyáltalán nem hiszem, hogy a tervezeti uj vizmü segítsen a helyzeten. Igaz ugyan, hogy több vizet nyomva a vezetékbe, illetőleg nagyobb nyomást alkalmazva Káposztásmegy e- rcn, a megérkező vízmennyiség is nagyobb lesz, ez azonban csak ideiglenes állapot maradhat. A nagyobb nyomás nagyobb szivárgást okoz és végeredményképen pár hónap múlva ugyanolyan eredményre jutnak a vízmüvek, mint amilyenben már jelenleg is vannak. Az uj vízmüvek építését mindenesetre célszerű elkezdeni, az uj Budapestnek több vízre lesz szüksége; ezzel azonban a jelenlegi hiányokon egyáltalán nem segítünk, határozottan és azonnal el kell kezdenünk a kóboráram okozta bajok megszüntetését. A székesfőváros, illetőleg a tanács fölös óvatossága meg tudta^ találni a vízmüvek tervezésére és felügyelőségére ;a legjobb szakembert, Kajlinger Mihályt; kevésbbé fölös óvatossággal tudna találni a kóboráramok okozta bajok megállapítására is szakértőt. Elsősorban is, a kirágott bekötési helyek lennének kijavitandók. Erre a célra minden eszközt fel kellene használni és az általános fémhiány esetében még a papír csövektől sem szabadna idegenkedni. Németországi kísérletek szerint az ily csövek elég jól beváltak. A sárgaréz fémet nagyon jól lehet pótolni a cink- és aluminiumötvö- zetekkíel; horganyban aligha szenvedünk hiányt, a magyar aluminiumgyárat pedig a székesfőváros is megsürgethetné, utóvégre egyedüli fémünk az aluminium, amelyet magyarországi telepekből korlátlan mennyiségben lehetne előáll i tani. A vízmüveknek az az eljárása, hogy a javításokat a háziurakra bízza, tulajdonkénen a legnagyobb jogtalanság. Egyáltalán nem vagyok barátja a háznak, t mint magántulajdonnak és így a háziuri intézménynek sem, azonban, amig egyrészről a háziurak szabad keresetét az állam alaposan megnyirbálta, másrészről netm lehet őket arra kényszeríteni, hogy a jelenlegi drága munkabérek és anyagárak mellett végeztessenek oly javításokat, amelyeket tulajdonképen jogilag a kereskedelemügyi minisztériumnak kellene elvégeztetni, hiszen ó adta meg a villamos vasútoknak azt a jogot, hogy áramaikat a vízvezetéken át vezethessék vissza a telepre. Közegészségügyi szempontból a vezetékek rendben tartása rendkívül fontos, hiszieln a vízfogyasztás korlátozásánál, amidőn esetleg a csövek üresen állanak, egy köbmilliméter talajpiszoknak a csőbe való behatolása elegendő arra, hogy például egy kórházban vagy szanatóriumban százával haljanak 'meg a tifuszos betegek. Ilyen esetben azután a kórházvezetőséget, vagy a szanatóriumtulajdonost tenni felelőssé, még a legrégibb római jog . alapján sem lehet. A vízmüvek igazgatósága javítson ki minden csapot, javítson ki minden csövet, ami hibás és isegyálta- lán ne követelje ezeknek a háziurak által való megtérítését. A közönségnek érdeke az, hogy a vizét megkapja és ezt az érdekét nagyon veszélyezteti az az leigyszerü. körülmény, ha az illető csak csepp énként kapja a vizet azért, mert a szomszédházban a vizkiszivárgás tönkreteszi az ő lakására szükséges nyomást. A székesfőváros vezetőségének lenne azután a feladata, hogy az igy felmerült összeget vagy az államtól behajtsa, vagy pedig a háború számlájára írja. Meg vagyok győződve, hogy a: fogyasztó-közönség, legklavésbbé .természetesen a. Virilista háziurak, de még az adózók s'.em tennének, az ellen kifogást, ha a székesfőváros maga költené rá. egy-két milliót, a kóboráramok által tönkretett házi vezetékek rendbehozására. Természetesen a. fővezetékek rendbehozása amúgy is csak a, vízmüveket terhelné, mivel a jelenlegi viszonyok között legalább a. perlekedés alapján nem lehetséges a villamos-vasútakut kártérítésben elmarasztalni. Egyébként a . székesfőváros egyáltalán meg sem tudja mondani, hogy mit kellene a vasútnak tennie, hogy a vízmüvek csöveit a kóboráramoktól mentesítse. A villamos-vasutak természetesen elvileg, jogi szempontból és mérési adatok alapján mindenbe hajlandók, gyakorlatilag azonban csak azok it az intézkedéseket teszik meg, amelyek nekik is hasznukra válnak. Összefoglalva, a vizmü uj kibővítési összegéből egy-két milliót, legalább is a vízcső-hálózat rendbehozására és a kóboráram elleni védekezésre kellene szánni és pedig ezek a munkálatok még a folyó évben meg lennének kezdené ők. Három tanácsnoki állás Miklós Elemér távozása A városházán — bár lehangoló leisemények révén — de bizakodó hangulat kezd élni a jegyzői karban, ahonnan a köziéi jövőben ismét hárman fognak tanácsnokká avanzsálni és igy újabb utakat nyitnak a fiatalabb jegyzők érvényesülésének is. Márkus Jenő dr. távozásával megüresedett tanácsnoki állásra - mint ismeretes már ki van Írva a pályázat. Ugyancsak legközelebb ki fogják irni a pályázatot a tragikus végii Derűjén Géza dr. tanácsnok helyére is. A harmadik állás pedig akkor üresedik meg, ha majd — mint általában tudni vélik — Buzay Károly tanácsnok a tavasszal nyugalomba vonul. Szó volt egy negyedik tanácsnoki állásról is, amely úgy üresedett volna meg, hogy a távozó Bódy alpolgármester helyére vagy Buzáth Jánost, vagy Harrer Ferencet választották volna meg. Bódy alpolgármester távozásáról azonban czidőszerint szó sincs. Egyelőre marad. Hogy meddig, azt senki sem tudja. Vannak, akik úgy tudják, hogy az alpolgármester nem tud megválni a hatalmas anyagi előnyök kedvéért sem régi szerelmétől és sikerei színterétől, a városházától. Mások szerint azonban csak bizonyos fontos, a főváros életére fontos ügyek elintézéséig akarja kiváló tehetségét itt érvényesíteni és azután foglalja csak el a Városi Villamosnál a vezérigazgatói állást. ilyenformán csak Három tanácsnoki állás betöltéséről van egyelőre szó. Erre a három állásra eddig négy komoly pályázó volt és pedig névsor szerint Kemény Géza dr., Miklós Elemér dr., Sallay Árpád dr. és Sztankovics Szilárd. A négy közül most kiesik Miklós Elemér dr., akit tudvalevőleg Ugrón Gábor belügyminiszter meghívott a.z Idegenforgalmi Központba, ahol Kcnnpis János min. tanácsosnak, az ügyvezetö- akinöknek állandó helyettese lesz. Ugrón Gábor belügyminiszternek a Fővárosi Hírlap karácsonyi számában megjelent nyilatkozatából, amely szerint a fővárosnak a Központban előkelő szerepet szánt, már sejteni lehetett ezt az eseményt. Miklós Elemér tehetségével nagy nyeresége lesz a magyarországi idegenforgalom ügyének, de annál nagyobb veszteség éri majd a fővárost, ámeiv egyik nagyrahivatott, rokonszenves tisztviselőjét veszti el. Miklós Elemér távozásával a három tanácsnokjelölt mindegyikének megválasztása bizonyosra vehető. Fölmerült olyan hír, hogy a Márkus Jenő távozásával és Bernjén Géza halálával megüresedett két állást egyszerre töltik be. Mint értesülünk, a választásokat külön ejtik meg és úgy látszik, Márkus helyére Sztankovics Szilárd főjegyzőt választja meg a legközelebbi közgyűlés, de rövidesen sor kerül Kemény Géza dr. és Sallay Árpád dr. megválasztására is. ma URÄNI A Pál-utcai fiuk MOLNÁR FERENC hires pesti diákregénye 4 részben. Azonkívül U-halók — előre! és a kitűnő kísérő műsor. Előadások : Hétköznapokon 5, 1/37, 8 és '/2t0 óra Vasár- és ünnepnap 3, 725, 6, 7,8 és 9" órakor Városházi kabaré • • • A Buék-malac szomorú története. Békét köt Breszt-Liiovszk, Múltra térit kendőt, S mi szorongva várunk Boldog ujesztendőt. Ágyufüsttől mentes Riga, Bródi s Galac: Vidám röfögéssel Jött a Buék-malac; De rövid volt élte, El sem számolt hatig, Máris rekvirállta A szigorú Hadik. Holta után pedig Nagy tisztesség érte: Budapestnek népe Sorba állott érte. E célra az Isten Frissen csinált jeget, Marker pedig adott Uj élelmi jegyet. Budapesten igy hát - - Bárhogy is szerették — Megették szegények Az újévi szerencsét . . . idegenforgalom. Miklós Elemérnek meggyűlt most a gondja, Tehetsége szárnyát hatalmasan bontja. Semmi nehézségben nem keres ő rémet, Alija feladatát, mint egy kemény német. Ötletet másoktól nem kér és nem oroz, Megbékül mindennel, mint Lenin, az orosz. Nehézségek láttán nem fél szive alján, Boldogan mosolyog, mint egy vidám tálján. Fantáziája olyan messze elcsatangol, Hogy utói nem éri világjáró angol. És hogyha szívesen e kis versre hallgat: Már meg is csinálta az — idegenforgalmat. Egy uj árdrágító. Merészen fölugrott Negyedmillióra, Amit egy napon Költöttünk a hiúra. Balló direktornak Nem ízlett az étel, Magas volt számára Kissé ez a tétel. Kérte a főügyészt, Nézzen körül holmin, Nem állt be az ég is Már ár drágít ónak ? $ k,ub?sta festmény. Reggel, mikor kinyitottam a szememet, a feleségem állt előttem öt darab tarka papirossal. Egy piros volt, a másik négy pedig kék. — Tudod, mik ezek? — kérdi — feleségem. — Hogyne, mondom, értékpapírok. Igazán kedves vagy, hogy; újévre ilyen meglepetést szereztél nekem. — Nézd meg jobban.- Hát persze, hogy tévedtem. Sorsjegyek, biztos nyeremény. Sőt biztos főnyeremény. — Nyisd ki végre a szemedet és nézd meg jobban. Kezembe veszem a pirosat. Titokzatos, rendszertelen számok vannak rajta. Egy nagy négyszögben egy hatalmas 4-es. Aztán kicsi téglalapokban ilyenek: 10., 28., 46. meg 1. 19. 37. Aztán többször A. B. C. D. E. F. Nincs tovább. — Ez nem lehet más, mint hogy a szabadkőművesek engem is meg akarnak környékezni. Ezek a titkos jelek és számok, amikkel be lehet jutni a páholyba, ingyen jegygyei lehet utazni a vonaton és aminek alapján szabadon bocsájtják az embert, ha árdrágításért le akarnak tartóztatni. Erre már a feleségem is azt mondja:- Látod, az meglehet. De mik a kékek? — No hallod, ezt sem tudod. Nézzd csak jól meg: csupa k u b i s t a-f e s t m é n y. Helyes, nagyon okos dolog, hogy végre a magyar kubisták is kezdenek életjelt adni magukról. —• Biz erre magam is rájöhettem volna, mondja az asszony. Aztán csak nézi tovább. Egyszer csak azt mondja.
