Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1918-01-02 / 1. szám

Budapest, 1918. január 2.

•5

— De minek vannak egy kubista festményen ilyen szavak: hadi szappan, zsir vagy hcáj, cukor, szilva, nialátakávé, dió, szárazfőzelék? ...

— Okosak ezek a kubisták, aktualizálják a művészetet.

Nagyokat gyönyörködtünk a kubista-festményben, amikor borzalmas kiábrándulással észreveszem, hogy viznj'omással ez van a festmény közepén. B u- d a p e s t i E g y e s i t e 11 Élelmezési Jegy. De csak lámpa elé tartva lehet elolvasni.

Megint az asszony szól:

— Hát ha egyesitett, akkor hol a nem egyesített?

— Ugyan mit törődöl az ilyen csekélységekkel. Majd megkapod. Persze ha van görög egyesült és van görög nem egyesült, akkor egyesitett és nem egyesitett élelmiszerjegynek is kell lennie.- És mit lehet kapni az F. meg a B. meg a többi szelvényre?

— Te csacsi, hát F-et, meg B-t.

— No persze. Hát akkor kedvesem holnap ebédre F-et, vacsorára pedig B-t fogok főzni.

Ebben maradtunk.

Berlin negyedik tele

Harc az élelemért.

Berlin, december végén.

(Saját tud ősit ónktól.) A múlt esztendőbiem azt hittük Berlinben, hogy ez a harmadik az utolsó tél. amelyet háborúban kell átszenvednünk. Gyilkosán kemény tél volt ez a harmadik; heteken keresztül harminc fokot mutatott a hőmérő; Fűtésűnk néha heteken keresztül nem volt; irodákban, ahol nem hadimunkát végeztek, nem egyszer be kellett szüntetni a munkát, a magánlakásokban villamos kályhákkal próbáltak segíteni magukon az emberek, hogy legalább a lefekvéskor és a felkeléskor kibírják valahogyan a hideget. Ajkkor azt hittük: ez az utolsó. Most benne vagyunk a negyedik télben és már tisztán látjuk, hogy — akár meghozza az 1918. esztendő a békét, akár nem — következik majd az ötödik is, amelyet minden valószínűség szerint még nagyobb nyomorúságban kell eltölteni, mint ezt. Még nem is látjuk tisztán, micsoda rét-' tentő pusztításokat vitt véghez ez a háború. Csak most kezdenek kibontakozni előttünk a háború utáni viszonyok hallatlan nehézségei. Kétségtelen, hogy Berlin helyzete e tekintetben mindig sokkal jobb és szerencsésebb volt, mint Budapesté és hogy Berlin, a maga mintaszerű várospolitikájával hamarább és jobban fogja megoldani a feltorlódott városi problémák tömegét, mint Budapest. Alapjában véve csak azok vannak tisztában azokkal a viszonyokkal, amelyek között Berlin a negyedik háborús télbe ment bele, akik a másik hármat vagy legalább az utolsó kettőt végiggyötrődték a birodalmi fővárosban. Szeretném végre tisztán és világosan megírni, hogyan él, hogyan szenved, hogyan küzd Berlin a háború negyedik esztendejében és hogyan igyekszik megoldani azokat a problémákat, amelyek igazában csak a háború után lesznek aktuálisak. Talán Budapest polgárainak is kinyílik a szeme egy kissé jobban és meglátják: mit kell követelniük fővárostól, kormánytól már most, hogy Budapest teljes dé- bacleját meggátolják a háború után; talán tanulságos lesz ez a kép azok számára, akik Budapest problémáinak megoldásával foglalkoznak.

Az élelmezési kérdés az egyetlen, amelynél Budapest hasonlithaiatlanul jobb helyzetben van, mint Berlin. Mégis: a berlini viszonyoknak még itt is megvan az a nagy előnyük a budapestiek fölött, hogy az élelmiszerek szociális elosztását nagyobb energiával és nagyobb szociális érzékkel vitték keresztül. Az igaz, hogy Budapesten a Ritzben tizenkét koronáért jobb vacsorát kap az ember, mint Berlinben huszonöt márkáért; de az is igaz, hogy az a szegény ember, aki sem tizenkét, sem huszonöt koronát nem tud fizetni egy étkezésért, olcsóbban jut élelemhez, mint nálunk.

Az élelmezési zavarok körülbelül másfél év óta lettek nehezen elviselhetőek. Ha valaki ma azt kérdi tőlem, hogy mi az az élelmiszer, amit Berlinben lehet kapni, akkor erre azt kell felelnem, hogy sárgarépán kiviil alig kaphatsz valamit nehézségek nélkül. Húst mindenki 250 grammot kap fejenként. Hogy mit jelent 250 gramm hús? Egy valamirevaló húsételért a vendéglőkben 100 gramm husjegyet kell leadni. Eszerint két és félszer ehetsz húst hetenként. Ezért a húsételért, amit kártya ellenében a vendéglőkben kapsz vagy a mészárosnál, nem kell sokat fizetni. Száz gramm hús ára a vendéglőkben három és itat márka között váltakozik. Hétfőn kezdődik a heti husjegy érvényessége. Hétfőn délben és este húst eszel, kedden hústalan nap van, szerdán délben megeszed az utolsó husjegyet és most már ehetsz olyan ételeket, amelyekért nem kell husjegyet adni. Elsősorban halat. A hal már sokkal drágább, mint minden, amit jegy nélkül lehet kapni. Valamirevaló vendéglőben egy rajnai lazac ára —- egy adagé — 8—10 márka, másfajta hal adagja 3—6 márka között váltakozik. Hetenként egyszer ehetsz tojásételt. A hallal azonban úgy van az ember, hogy aki nem tudja megszokni, az képtelen az étkezését teljesen halra bazirozni és most már igy vagyunk majdnem valamennyien Berlinben: a legkétségbeesettebb erőfeszítéseket tesszük, hogy az étkezéseknél a halat megkerüljük. Eszünk tehát szárnyast, ami nem esik jegykényszer alá, tehát hihetetlenül drága. Egy adag liba 10—15 márka, ugyanennyibe kerül másfajta szárnyas is. Főzelékféle közül spenótot és sárgarépát lehet kapni, a spárga, amely olyan kitűnő és olyan olcsó volt azelőtt Berlinben, eltűnt az étlapokról. Gyümölcs nagyon kevés van és ami van, az nagyon drága. Befőttet nem igen lehet enni, mert sacharin- nal készítik és ez rettentően rossz. Tésztaféle a há- boiu előtt is ismeretlen fogalom volt Berlinben, ma még inkább az. A kávéházakban egyáltalában nem lehet süteményt vagy kakesféléket kapni, a cukrászdákban árusítanak valami ehetetlen „Kriegskuchen“ nevű kotyvasztékot, de délután hat órakor már ezt se lehet kapni, mert ekkorra minden elfogyott. A kávé a gyomor ellen elkövetett merénylet, most már sacharint sem adnak hozzá, hanem valami folyadék „Siisstoff‘-ot, sacharinos vizet, amely ragadós és élvezhetetlen. Mindezeken felül pedig vigyázni keli arra, hogy ne menjen az ember este kilenc óra után vendéglőbe, mert ekkorra már majdnem minden kifogyott.

Ilyen körülmények között az a helyzet állott elő, hogy azokban a „sörvendéglők“-ben, ahol a háború előtt elég tisztességesen és olcsón lehetett étkezni, -rosszat kap az ember és majdnem olyan drágán, mint a jobb, elegánsabb helyeken. Ha valamennyire jól akar lakni az ember, akkor tiz márkát kell számítania egy szerényebb étkezésre. Még néhány hónappal ezelőtt megvolt a lehetősége annak, hogy olyan helyeken, ahol ismerték a törzsvendéget — ezek persze rendszerint az elsőrangú és elegáns vendéglők — husjegy nélkül is adtak húst, általában lehetett jól enni. Az igy kapott húsétel ára előbb hat, majd hét, kilenc tiz és tizenkét márka volt. Ilyen vacsorákért a tavasszal másodm,agammal 50—70 márkát kellett kifizetni és még boldognak is kellett lenni, hogy az ember egyáltalában kap valamit. Kétszemélyes vacsora 30—40 márkáért (bor nélkül) olcsó volt. De nem egyszer volt rá eset, hogy egy ilyen kétszemélyes vacsoráért 100 márkát is kitett a számla. Erre aztán bezárták majdnem valamennyi jobb vendéglőt és amelyet nyitva tartanak, ott szigorúan követelik a husjegyeket. Egy kis, lebujszerii helyem van még, ahol jegy nélkül kapok húst, itt egy étkezés ára átlag 7—8 márka, sokszor több, kevesebb soha.

' *

Valamivel jobb helyzetben, sőt gyakran sokkal jobb helyzetben vannak a családok vagy egyáltalában azok, akik otthon visznek háztartást. Itt a jelszó: „Hamstern“, azaz: jegy nélkül be kell szerezni az élelmiszereket, álutakon, vidékről csempészve, .sokszorosan tulfizetve a maximális árakat. Mindenki hamsterol Berlinben. Marie, a cseléd elutazik a rokonaihoz vidékre és élelmiszerekkel megrakodva jön haza. A kávéházakban hamster-ügynökök vannak, akiktől mindent kaphatsz. Egy font sonka ötven márka. Egy kiló sajt harminc márka és igy tovább. Mégis: a háztartások jobban be tudnak szerezni egyet-mást. Akinek pénze, sok pénze van, az kaphat mindent.

*

Hogy gondoskodik Berlin a munkásokról? Nem szabad elfelejteni, hogy a munkás nagyon sokat keres. Tanult munkás 700—1000 márkát keres havonként, tehát jobb helyzetben van, mint a hivatalnokemberek nagyrésze. A nagy gyárakban, vállalatoknál, hivatalokban beszerzési osztályok vannak és munkások, hivatalnokok ott étkeznek, azonkívül vihetnek haza is élelmiszert. A munkás másfél márkáért jobb ebédet kap, mint a polgár a vendéglőben hatért. A lakosság többi rétegei számára az egyetlen menedék a Mittelstandsküche. Bizony: népkonyha ez, ha nem is igy hívják, de a gazdaságilag letört közép- osztályból kerül ki a közönsége. Több ezer ember kap olcsó pénzen ebédet és vacsorát ezekben a Mit- telstandskiichékben, persze nagyrészt főzelékféléket, mert vájjon mit lehet adni negyven fillérért? De viszont: legalább itt kap valamit, olcsón. Es ne felejtsük el, hogy a berlini német rettentő rossz étkezéshez volt szokva a háború alatt és a háború előtt is, továbbá hogy általában igénytelen. A munkásnak és a letört középosztálynak tehát van módja rá, hogy egyen és hogy olcsón egyen. Mint minden ebben a háborúban, úgy az élelmezés nehézségei is a középosztályt, a hivatalnokot és általában a fix- íizetésii embert sújtják.

Berlinben most már nagyon jól tudják, hogy ezek a viszonyok a háború után sem fognak egyszerre megváltozni. Fs nagyon jól tudják, hogy az egyetlen orvosság ezzel szemben: a hivatalnoknak és a szellemi munkásnak a hasonlíthatatlanul jobb fiztése. A fizetéseket nem a kétszeresére, hanem többszörösére kell felemelni, hacsak valahogyan el akarjuk kerülni a háború után az élelmezési katasztrófát.

Mondom: Budapest és általában Magyarország e tekintetben sokkal jobb helyzetben van. De meg fogjuk látni, miféle városi problémák merültek fel a háború után a lakás, a közlekedés, az egész városi élet terén, amelyeket Berlin oldhat meg jobban és könyebben és amelyek viszont Budapestet fenyegetik veszedelmesen.

Déri Imre.

9 9©

A király ajándéka a budapesti szegényeknek.

A király kedves és élvezetes Karácsonyt akart szemezni a budapesti szgényeknek. Sajnos, a forgalmi nehézségeken ma még a királyi akarat sem tud uralkodni, igy történt, hogy a király karácsonyi ajándékából újévi ajándék lesz. Az uralkodó ugyanis a meghódított olasz területen két vaggon rizst és egy vag.gon déligyümölcsöt vásároltatott. Az ajándékot el is küldte rnár a budapesti szegényeknek, de az csak most érkezett miéig. A szétosztást a legközelebbi napokban megkezdik. Ugyanilyen ajándékot küldött a király a bécsi szegényeknek is, akik azt már meg is kapták, el is fogyasztották egészséggel.

Polgári Népház Budapesten. Fgy nagyobb gyári cég, melynek nevét egyelőre titokban tartják, három hónap előtt jelentősebb adományt juttatott el a Népjóléti Központhoz. Az adománynak az a célja, hogy ha az felnövekszik, Polgári Népházat építsenek belőle, amelynek mintaképen valószínükig az V. kerületi Népház fog szolgálni. Három hónap alatt a Polgári Népházra szánt összeg újabb adományokkal 753,000 koronára szaporodott föl.

Tető alatt a tüdőbeteg-kórház. Az a nagyszabású tüdőbeteg-kórház, amelyet a Szent János-kórházliOíZ csatoltan építenek, immár tető alá jutott. Az építkezést, amelyre épen a háború által megnövelt veszedelem miatt sürgős szükség van, mielőbb be akarják fejezni. A még hátralevő munkáknak igen nagy akadálya az anyaghiány. Faanyagot drága pénzen még csak lehetne kapni, de a fémanyag beszerzése szinte a lehetetlenségek körébe tartozik. Az uj tüdőbeteg-kórháznak gyiijtőkórház jellege lesz, négy pavillonból fog állani és négyszáz ágyat helyeznek el benne. A Szent János-kórházzal kapcsolatban épült uj elmebeteg-osztály fölött nyert elhelyezést a tüdőbeteg-kórház, amelybe mihelyt elkészül, azonnal átköltözhetnek a beteglek, akik most a Szent János-kórház barakkjaiban vannak elhelyezve.

Megint megakadt a csecsemő-kórház építése. Az ujpesti-uti csecsemő-kórház sokat szenvedett építkezésiéi megint megakadt. Ismeretes, hogy a tanács Russ Jánosnak, a vállalkozónak, aki az egységárakat kerek 110 százalékkal akarta emelni, formális ultimátumot küldött. Az ultimátumban meghatározta a tanács a határt, ameddig az egységárak emelésében hajlandó elmenni, egyben pedig záros határidőt tűzött ki