Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-10-09 / 41. szám
4 Budapest, 1918. október 9. Munkakerülő cselédleányok felkutatása Razzia a Városligetben és a cseléd-mulatóhelyeken — A német „nevelőnők“ — A cselédmizériák igazi okai — A cselédreformokra csak a háború után kerül a sor A cselédmizériák elég bajt és gondot okoztak a háziasszonyoknak a békében is, de a háborúban valósággal tarthatatlan lett a helyzet. A sok panasz természetesen eljutott a rendőrségre is és a főkapitány megígérte a cselédkérdés gyökeres rendezését. Hozzá is fogtak a reformok kidolgozásához, de annál tovább nem lehetett menni. Egyre kevesebb cselédleány marad Budapesten és ma már arra kell vigyázni, hogy minden eszközzel itt tartsuk őket. Ezek a bajok arra kényszeritették a rendőrséget, hogy egyelőre lemondjanak minden újításról, mert a rendőrség beavatkozása a cselédleányoknak mindig kellemptlen és molejszftálás-nak veszik a hatóságok érdeklődését, rögtön azzal érvelnek, hogy inkább elhagyják Budapestet. A beígért reformok tehát eltolódnak a háború utánra, amikor már lesz emberanyag. A rendőrség azonban még sem ül ölhetett kézzel. Az a törekvés, hogy a Budapesten lakó cselédleámyokat munkára szoriltsa. A cselédleányok ugyanis kihasználják a szerencsés konjunktúrákat és alig dolgoznak. Idejük legnagyobb részét a helyszerzőknél töltik és a nagyságáknak el kell sorolni előttük, hogy mi lesz a dolguk. Csík kevés munkát vállalnak, de a havi fizetés 100—150 korona. Emellett természetesen külön kikötéseik vannak. A legtöbb csak arra a helyre megy el, ahol gyermek nincs és kávét kap reggelire és uzsonnára. A tejért azonban nem álldogál, mert ez nagyon terhes. Amikor helyét elfoglalja, régi blúzt és cipőt csal ki az asszonyától és két-három hét múlva búcsút mond. Azután a cselédkvártélyra, a mulatóhelyekre kerül, ahol most szintén jó a konjunktúra. A szabadságos katonák nem sajnálnak egy kis pénzt az állástalan cselédleányoktól annál is inkább, mert visszaemlékeznek a békebeli libacombokra. A rendőrség erre való tekintettel elhatározta, hogy mindazokon a helyeken, ahol a cselédleányok tömegesen tartózkodnak, razziákat fog 'tartani. Minden cselédleányt igazoltatnak és az á 1- 1 á s t a 1 a n cselédleány oknak 8 napon b e 1 ü 1 i g a z o 1 n i kell, hogy helyet vállaltak. Néhány nappal ezelőtt tartotta a rendőrség a katonai rendőrséggel együttesen az első ilyen nagy razziáját a Városligetben Székely Vladimir rendőrtanácsos vezetésével. Negyvenkét szökött katonát és 30 gyanús civilt fogtak el, akik a cselédleányokkal mulattak. A nagy cselédhiányban nyolcvan- három cselédleányt találtak, akiknek nem volt helye. Valamennyinek nyolc nap múlva igazolni kellett a rendőrségen, hogy helybe állott. Húsz olyan cselédleány akadt, akik már teljesen az erkölcstelen életre adták magukat. Valamennyit orvosilag megvizsgálták és a legnagyobb részük kórházba került. Érdekes, hogy a razzián igen sok német nőt is találtak. A német cselédleányok egy része nagyon jól bevált, mert intelligensek és szeretnek is dolgozni, de nagyon soknak az erkölcse még rosz- szabb, mint a mi cselédleányaink nem valami hires erkölcse. Sokkal veszedelmesebbek az úgynevezett „német nevelőnök“, akik nem tanultak, de kalapot hordanak és dolgozni nem szeretnek. Nevelőnőknek senkisein fogadja fel őket, cselédleányoknak meg ők nem mennek el. Az csábította ide őket, hogy a tejjel - mézzel folyó Kánaánban jól fognak élni. Leginkább utazó nőkké változtak át, akik szerelmi kalandokat kötnek. Ausztriából tehát egy újabb ajándékot kaptunk. A titkos prostitúció egyik veszedelmes fajtáját köszönhetjük neki Az említett razzián egy szomorú epizód is lejátszódott. A rendőrök elfogtak két leányt. Az egyik olcsó, rikító ruhákba volt öltözve és az első pillanatban látszott, hogy utcai nő, a másik pedig vidéki csclédleány. Bizalmasan, egymásba kapaszkodva sétáltak a liget utjain. A rendőrök azt hitték, hogy a tapasztalt nő most csábítja cl a kis falusi ártatlant. Amikor elővették őket, az utcai rő sírva fakadt és könyörögni kezdett: — Ne bántsanak bennünket biztos urak, — siránkozott — ez a kis leány a nővérem. Néha megszok 'tt látogatni és akkor kihozom ide a fák közéi, mert nem akarom, hogy az én környezetemben tartózkodjék. Már én is megbántam, hogy letértem az egyenes útról és azért ezt a kis leányt még Pestre se engedem cselédnek, inert hiszen itt annyi a veszély... A rendőrség erre elengedte a két szerencsétlent. A razziákat folytatják minden éjjeli mulatóhelyen és cselédkvártélyon. A cselédmizériákra különben éles világot- vet a rendőrség jelentése, amely szerint tavaly 19.882 panaszt intézett el a rendőrség. Ebből 8705 volt a gazdák panasza, 8338 esetben pedig a cselédek keresték az igazukat. A tolvaj cselédeknek se szeri, se száma. Egy rablógyilkos cselédet most ‘fogott el a rendőrség, egy másik 150.000 koronát lopott és hamis cselédkönyvekkel még mindig bujkál, lakásfosztogatások pedig napirenden vannak. Ezeken a mizériákon csak az arcképes cselédkönyvek kiállításával lehetne segíteni, de ez a munka csak nehezen megy. Az egyes kerületi kapitányságok folyton adják a haladékot, mert a sok munkát nem tudják elvégezni. A rendőrség igyekszik a feladat nagy terhét magáról elhárítani és a belügyminisztériumhoz ilyen irányban előterjesztést is tett. Törvényhozási utón akarja a problémát megoldani, de kereken beismeri, hogy a k ö z e 1 j ö v ö b e h nem igen lesz j avuld s. A legnagyobb baj, hogy nincs utánpótlás! — panaszkodik a felterjesztés. „A falu leánya ma nincs rászorulva, hogy elszegődjék, másrészt a férfiak nélkül maradt mezei munkák tartják lekötve, a városok leányai pedig a szabadabb, egyénibb életet biztositó gyárak, műhelyek stb. felé özönlenek, odadobva talán egyszer és mindenkorra a cselédkönyvet. Csak az idősebbek, vagy természettől kozervativebbek és a selejtes, másutt nem boldoguló elemek állnak a szintén válságát élő, tehát ma még megbízhatatlanabb magánosé lé d&z er zés rendelkezésére. Ugyanakkor, amikor a tömegesen hirtelen jólétre, gazdagságra emelkedett hadikeresők jóvoltából még nagyobb a cselédkereslet, mint volt valaha. A panaszok tehát mind hangosabbak és a kérdésnek sajátos félreismerésével mindig egyenesen a rendőrséghez adresszálták. Holott a cselédügy nem rendőri ügy. Szociális s gazdasági vonatkozásai annyira túlnyomók, hogy amikor ja cselédügy rendezéséről kell tárgyalni, a rendőrség csak mint másodlagos tényező jöhet szóba, mert előbb a tör v é n y h ozásnak, az önkormányzatoknak, főképpen pedig a társadalomnak v a n intézni', mond a|oi i valója. Nem vitás dolog többé, hogy a negyvenkét évvel azelőtt kelt cselédtörvénynek sem elvi, sem tételes rendelkezései a mai szociális felfogásoknak és viszonyoknak már rég nem felelnek meg. Bizonyos továbbá s egyúttal a közfelfogásba is mélyen begyökerezett, hogy a magáncselédköz- vetítés teljesen kiküszöbölendő, a hatósági cseléd közvetítésnek adva célszerű berendezkedéssel s szervezettel helyet. Okvetlen kell gondoskodni továbbá — s itt az autonómiának és a társadalomnak egyaránt vannak kötelességei — a cseléd szociális helyzetének megjavításáról, mely a munkásvédelemhez hasonló intenciók érvényesülésével aggkor és rokkantság esetére gondoskodik a cselédről, kiküszöböli az ártó elemeknek életébe való belekapaszkodását, elsősorban cselédotthonok f e 1 á 1 i t á s á v a 1, melyek azután egyúttal a cselédhivatást is szakképzéssel telj e- sebbé tenné k.“ így panaszkodik és -így javasol a rendőrség. A háziasszonyoknak bizony sovány vigasz, hogy más fontos ügyek miatt az ö nagy problémájuk háttérbe szorul. Kérdést intéztünk a rendőrség egyik vezető emberéhez, hogy a cselédügyet mikor fogják elővenni és ezt a választ kaptuk: — Sajnos, csak a háború után foghatunk hozzá a mizériák megszüntetéséhez! — Addig tehát várni kell és meg kell azzal elégedni, hogy a munkakerülő cselédleányokat szorítja munkára a rendőrség. Budapesti Főzelék-, Zöldség és Gyümölcs Nagykereskedők Egyesülése IX., kerület, Csarnok-tér 6. szám. Telefon: József 48-20, 35—42. Sürgönyeim Forum-Budapest. Nagykereskedői maximális árban szállít bármily mennyiségben hatóságoknak, beszerzési csoportoknak, iparvállalatoknak, konzervgyáraknak és főzelékszáritóknak is vör shagymát, fokhagymát f je káposztát, gyári és asztali a'mát, tarlórépát, halványszinü es sötétsár.a sárgarépát, cékla- répát* pasztlnákat, petrezsel met, tormát stb. A Közúti sürgeti a tarifaemelést A Közúti vasút i igazgat ósága1 váratlanul újabb beadványnyal fordult a tanácshoz, amelyben a régóta .kért tarfaemelést sürgeti meg. A Közúti vasút, amelynek beadványát Ldnczy Leó elnök és Szél Árpád igazglattó Írták alá, ezúttal túlmegy az általános tarifaemelési kérésén s pontosan megmondja, mit akar: a tarifának olyan megállapítását, hogy az átlagos viteldij a közlekedési adó be nem számításával 22 fillér legyen. Ezt az eredményt hosszú és részletes számítás után éri el a vasút igazgatósága. Leszögezi az 1917. évi vasutüzleti kiadást, hozzáadja az 1918- bain várható többletet, majd azt a tuLki- adást, amely 1919-ben is megmarad s ezt a számot összehasonlítja az 1913-ban elért, eredménynyel. Az összehasonlításból az derül ki. hogy a Közúti egy évi vasutüzleti kiadása 37,688,000 korona, ami egy kocsijki,lométerre átszámítva 107.68 fillért jelent, mig 1913-ban egy kocsikilométer csak 36.50 fillérbe került. E szerint a kocsikilométer 71.18 fillérrel drágább ma, mint 1913-ba,n. Hogy a társaság 1919-ben az 1913 évinek megfelelő eredményt érhessen el, az 1918. évi szállítási bevételnek 24.913,000 koronával kellene nagyobbnak lennie az 1913. évi bevételnél. Ez az összeg 43.059,000 korona volna, ezzel szemben azonban a tényleges bevétel — az első nyolc hónapi eredmény után hozzávetőleg — 34,000,000 korona, tehát 9-059,000 korona bevételnövekedésnei volna még szükség. Ez a szám sem végleges, mert ebből a bevé- teln.övekedésből a fővárost részesedés címén 16 százalék illeti, ami 1,725,000 koronát tesz ki. azonkívül a menetjegy-bélyegilleték is nagyobb lenne, úgy hogy a bevételnek az igazgatóság számítása szerint 10.913,000 koronával kellene nőnie. Ennek a számításnak pcd'ig az a konklúziója, hogy az egy utazásra eső átliagviteldijat 32 százalékkal kellene fölemelni. Ez a 32 százalékos emelés azt jelenti, hogy a mai átlagos viteldij ára — közlekedés adó nélkül 22 fillér lenne. A Közúti beadványa, mint konkrét kérelmet említi a 22 fillérben való viteldij megállapitást s hozzáteszi, hogy a tarifát 1895-ben állapították meg, azóta tehát huszonhárom év telt el, amely alatt igen lényeges volt a drágulás. Hivatkozik a nagyvasutak többszöri tarifaemelésére, az általános drágulásra, valamint arra, hogy külföldön mindenütt emelték a közúti villamos viteldijakat is. Megemlíti, hogy külföldön bírósági döntés van arra, hogy a szerződés nem lehet akadálya a tarifa fölemelésének s fölhozza, hogy a Közúti, annak ellenére, hogy a szénné 1919- ig 1 korona 5 filléres áron van szerződése, már ma 3 korona 10 fillért fizet. A beadvány hangja rendkívül mérsékelt s egyáltalán említést sem tesz arról, hogy ké- relrelmének elutasítása esetén mit szándékozik tenni. Arra hivatkozik mindössze, hogy akkor, ha a- főváros a kérelmet teljesiti, lényegesen meg lehet javítani a közlekedést. A beadványt minden valószínűség szerint legelsőnek a pénzügyi bizottság huszas albizottsága fogja tárgyalni, amelynek most kell jelentést tenni a Közúti megváltására vonatkozó tárgyalások eredményéről is. Kiterjesztik a környékre a Központi Árvizsgáló Bizottság hatáskörét A láncolatos kereskedelemről szóló kormányrendelet tudvalévőén előírja, hogy minden törvényhatóságban külön árvizsgálö-bizottság szervezendő, a 2441/1918. számú kormányrendelet pedig kimondja azt is, hogy helyi árvizsgáló-bizottságokat kell szervezni a tízezer lakosnál nagyobb lélekszámúnál biró rendezett tanácsú városokban és nagyközségben is. Az előző kormányrendelet már végre van hajtva, az utóbbi intézkedés végrehajtása pedig most van folyamatban. E rendelet értelmében külön árvizsgálö-bizottsá- got kellett volna szervezni Pest vármegye törvényhatóságának területére és meg kellene most már alakítani a helyi árvizsgáló-bizottságokat azokban a pestmegyei városokban és községekben, ahol a lakosság száma eléri a tízezret.
