Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-10-09 / 41. szám
Hetedik évfolyam Budapest, 1918. október 9-én 41. szám. pj»iai»a8iTmiio»iomaiiiaH»giiinHiamoüigai»Diiiaiin3»iQiBiauigniamaiii83iiiPma»HHUiaiiiniiiBinDHMC EzőrjzETÉsr itnrtKi Városi, politikai és közgazdasági hetilap Egész. évt*& .......... 2S K. fa i évre ......... 14 K. Felelős szerkesztő t DaCSÓ Emit Eg yes számok kap káték a ki adó hivatal kart. Megjelenik minden szeredén, Szerkesztőség ém kiadóhivatal t VI, ken, Sziv-utca ...... IS. szám Telefon ................ 137-IS A béke hajójának kecses, karcsu árboca feltűnik a messze nyílt: tengeren. Még jöhetnek felhők, amelyek újra, meg újra eltakarják vágyó szemünk elöl a béke hajóját, jöhetnek viharok, amelyek vitustáncot járathatnak az események tengerén: de abban az egyben, hogy most már okvetlenül és rövidesen el kell jönnie a békének, minden hivő léleknek bíznia kell. A reménységek tarka madarai lepik el a lelkünk kiégett ugarját és vidám szivárvány feszíti ki zászlóját a komor égre. A véres mezőkön az uj élet szellője suhan át és a város szive izgalmasan dobban meg: csöndes, nyugalmas, békés jövendő oltárához készül járulni az emberiség boldog nászmenete. Vájjon, ha csakugyan révbe ér a béke hányt hajója, mi történik akkor? Nem omlanak-e le az ég gerendái, nem nyilik-e meg a föld és nem szállnak-e le közénk a vidám csillagok? Olyan lehetetlenül, olyan ismeretlenül, olyan bizonytalanul és idegenül jön közénk a kedves vendég, hogy szinte nem is tudunk már visszaemlékezni arra, amikor minden rendben volt. Ezer kérdőjel tornyosodik elénk. Mikor oszolnak fel az élelmiszerboltok szomorú karavánjai? Mikor megy ki a divatból a százféle jegy? Mikor eszünk újra sóskiflit, császárzsemlyét, mikor csendül az erszényünkben igazi sárga arany? Mikor térnek vissza és visszatérnek-e a régi árak? Mikor fogad újra udvariasan a kereskedő? Mikor áll reggel az ajtónk előtt pontos glédában a rokonszenves tejesüveg? Mikor lesz hely a villamoson? Mikor lumpolunk egyet megint kivilágos kivirradtig? Mikor füthetünk be újra becsületesen a szobánkba és mikor, óh mikor érkezik meg már az első narancs, és az első citrom? Ki tud minderre felelni? Pedig, de mennyi mindenre volna felelni valója ennek a kifosztott, kiéhezett városnak. Mennyi vágy, mennyi akarat, milyen életerő, milyen nagyszerű kívánása a megújhodásnak feszíti ennek a városnak sebesen dobogó szivét. Kezdjük eihantolni a háború szomorú emlékeit és kitárjuk az ablakokat, hadd jöjjön a friss, tiszta jó levegő. Hadd kelünk uj életre ebből a kriptás eltemetettségből. Mohó vágygyal esünk neki pótolni, amit elmulasztottunk, meg valósi tani mindazt, amit terveztünk és aminek csúnyán, alattomosan gáncsot vetett a háború. Elő kell vennünk mindazt, ami meg tudja tisztítani a levegőt, ki tudja irtani a bacillusokat: a háború kisértetei, pusztító nyavalyái, szörnyszülött gyermekei és vérszopói jártak erre. Vájjon mikor csukják be az utolsó árdrágító után a börtön ajtaját és mikor verik agyon a háború utolsó hiénáját? Munkára bontjuk fegyvert markoló kezünk. Uj világnak kell következnie, amely diadalmasan lép a nyakára mindannak, ami a rossz, a bűnös múlté volt. A mosolygó megújhodás napja kel fel Budapest tornyos házai fölött. Irriádságos hajnal ez, amely boldogan száll föl az égre és onnan fogja szemlélni hogyan és mit cselekszik ez a város, hogyan és mint használja fel az ui energiákat, hogyan tud az uj időkben elhelyezkedni és hogyan tud élni, virulni egy nehéz, csaknem halálos betegség után? jti/zm/YÁ^ozz • • ■ Spanyol ma mindenki, szenvedd, lázas emberek elkeseredetten dobálják gyötrött testüket a a szét gyúrt ágyon. A halálnak is bo aratása van: ismerőseink egymásután hullanak el és a statisztika, most, hogy a polgármester kötelezővé tette a bejelentést, hamarosan igen szomorú adatokat fog feltárni. Hónapokon keresztül nem csináltak semmit a hatóságok és ha a főváros el nem rikoltotta volna magéit, hogy veszedelembe jutottunk, a belügyminisztérium talán még most is csendesen szunyókálna. A belügyminisztériumnak tudnia kellett, hogy hónapok óta pusztít itt közöttünk a nyavalya, hogy lassan húzódott Spanyolországon, Svájcon, Németországon és Ausztrián át hozzánk. Már akkor érdeklődni kellett volna és akkor meg kellett volna mozgatni mindent, amikor még Spanyolországban járt az izgága vendég. Ehelyett nálunk még ma is félrendszabályokat alkalmaznak. Az iskolákat becsukják, de a kisnpzikat, ahol a pállott, mocskos Ivvegölm a gombamód szaporodnánk a járvány ismeretlen kórokozója, nyitva hagyják. Azaz, hogy mégis: minden második sorban szabad csak ülni. Kitűnő bölcs ötletek ezek: a spanyol nyavalyát nem akadályozzák meg, de a mozinak legalább kárt okoznak, ahelyett, hogy becsületesen megmondanák, hogy a mellékútcákbeli köriil- piszkos mozikat egyszerűen be kell zárni. * A reménynek annyi fajtája tahin még soha sem szárnyalt a levegőben, mint most. A szerető szivek hazavárják még megmaradt övéiket és a szegény kiuzsorázoft polgár abban reménykedik, hogy zuhanni fognak az árak a békehírekre. Csak egyetlen társadalmi rendnek kellemetlen az áldott béke távoli szárnycsattogtatása: az árdrágítók kétségbeesve látják, hogy zsákutcába juttatja őket a béke. Az elrejtett árak félénken, óvatosan kidugják csápjaikat és zuhanni fognak az árak, hogy mentsék, ami még menthető. Az áldott béke pánikja ez, most fogjuk meglátni igazán, hogy kik voltak a háború igazi hiénái? Házfelügyelő ur, ön meg akarja tiltani nekem, hogy önt ezentúl a pompásan hangzó házmester szóval illessem. Az ön finom demokratikus érzése tiltakozik az ellen, hogy ezzel a „szolgai" névvel illessék. Igaz, hogy a polgármester is polgármester", de ön nem akar ház- ,,mester" lenni. Ön csak felügyel, de nem mestere annak, amit csinál. Ön csak pallér, hajcsár a lakók mellett, ön csak uralkodni kivan a szegény pártái fölött. Udvari hivatallá kívánja előléptetni a maga becsületes munkáját, a háziúr helyettese akar lenni, pedig természettől adott hivatása nem az, hogy a lakók parancsoló ja, hanem kiszolgálója legyen. Alattomos szándékuk azonban az, hogy a névvel a hivatalukat is megváltoztassák. Nem bánjuk mi, ha királyi hercegnek cimeztetik is magukat, csak a lift-közlekeájék, a kapu alatt égjen a lámpa és a kaput nyissák ki idejekorán. A főváros ellátó a háború után Az élelmiszer-kereskedelmet a főváros akarja a kezében tartani — Harmincmilliós vállalkozás van alakulóban — Hatalmas raktárházakat terveznek ügyre jobban közeledünk a háború végéhez és komoly pénzügyi körökben azt tartják, hogy elérkezett az ideje annak, amikor józanul és komolyan lehet gondolkozni a háború után elkövetkező idők gazdasági berendezkedéséről is. A háború sok mindenre megtanított berniünket, ma már tisztán látjuk a háborús közgazdaság hibáit, ma már megítélhetjük* hogy nemrég még ideálisnak tartott intézkedések közül mi vált be és mit kell végképpen eltüntetni. Azokon a helyeken, amelyek nagy felelősséggel intézik a hatalmas metropolissá fejlődött Budapest polgárságának és munkásságának ellátását, már ma gondot okoz a háború után elkövetkező idők mikénti berendezkedése. Itt már ma gondolkozni kell arról, hogy minő alapon lehet majd kielégíteni Budapest lakosságának igényeit úgy, hogy ezzel a kielégítéssel a közönség meg legyen elégedve, emellett azonban érdekeiben sérelmet ne szenvedjen az a legális kereskedelem, amely nélkül Budapest nem tud élni. Bizonyos, hogy háború után, különösen azonban a háborúból a békére való átmenet idején a közélelmezési viszonyok nem fognak olyan mértékben megjavulni, mint ahogyan azt az optimisták hiszik, élelmiszerekben és közszükségleti cikkekben nem lesz olyan nagy bőséig, mint ahogyan azt a hozzá nem értők gondolják és ha valamelyes javulás be is következik, ez a javulás semmiesetre sem lesz olyan mértékű, hogy teljes egészében feleslegessé tegye a hatóság beavatkozását. A hatóságra a háború után is súlyos feladatok várnak, egyrészt az áraknak megfelelő nívóm való tartása, másrészt az áruk beszerzése körül. Es ezek a szempontok vezetik a főváros hatóságát akkor, amikor már most komolyan foglalkozik a háború után elkövetkező idők közélelmezési viszonyainak immáron aktuális kérdésével. Értesülésünk szerint e fontos probléma megoldását illetőleg, konkrét terv is merült fel olyan részről, ahol a legnagyobb hozzáértéssel intézik a főváros közélelmezését. E konkrét terv most képezi tanácskozás tárgyát és arról a Fővárosi Hirlap a következő érdekes részleteket közölheti: A szempont az, hogy a fővárosnak elsősorban az a kötelessége, hogy nagyban szerezze be a mindennapi élethez szükséges cikkeket, főként az élelmiszereket, emellett azonban a közszükségleti cikkek forgalom- bahozatalából a legális, tisztességes kereskedelmet kizárni nem szabad. Éppen ezért tárgyalások vannak folyamatban arra vonatkozólag, hogy a főváros bevonásával, esetleg a főváros majoritása mellett hatalmas vállalat alakuljon e Programm megvalósítására. E vállalat alaptőkéjét harmincmilió koronára tervezik, szükség esetén azonban az alaptőke ennél az összegnél nagyobb is lehet E vállalat nagyban, hatalmas tömegekben vásárolná a főváros közönsége részére szükséges közszükségleti cikkeket, élelmiszereket, azokat elraktározná és a főváros hatóságának ellenőrzése mellett a kereskedők utján hozná forgalomba. A vállalat nagyszabású raktárházakat épiteniei, közel a meglévő teherpályaudvarokhoz és közel a tervbevett kereskedelmi kikötőhöz. A raktárházakat közvetlen vágányok kötnék össze a pályaudvarokkal és a kikötővel. A terv ebben a részében annyira előre-
