Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-09-25 / 39. szám
2 fjiov/moyilíitiLíP Budapest, 1918. .szeptember -25. errőí az időről. CDe mindez — tudom — csal igen szül lört érdelelne, én pedig ez allalom= mai o yasvafamiröf akarok megemlélezni, amiről — bárha már elfelejtettül — mindnyájan tudunk, , s aminél az emlélét a bemutató hangulata váltotta li belőlem. őmfékezzünk csal........................................................ Hímig épült, régi jó pesti szolás szerint majd mindenki leszólta. — Szidtál, hogy sóiba lerül, gúnyoltál, hogy sohase lesz lé sí, liliáltottál, hogy csúnya és töléletlen, s a tetejébe elhíreszteltél, hogy elapadt a vize, megrepedi a fala és hogy az egész épület, úgy amint van — egész bizonyossággal — mihamarább be fog dűlni, ős nem igy történt l Hl forrás nem apadt ef, a falai nem repedtek meg, a fürdő nem dűli össze, sőt ma is olt van a helyén és ........................hihetetlen, de befejeztél. — fB efej ezt él és már toljál és használiál. Hl so lszór gúnyolt, solszor ócsárolt allot ás libontalozott a maga nagyságában. Hlli csal látta, csodálja ragyogó szépségét, tündöllő pom= páját, töleleies berendezését és...................................? Hős, valljul be őszintén, hogy ugv, miiént gyalorta másszor, — ezúttal sem voltani a sajá- tunllal szemben igazságosai, hogy biroljunl vala= mit, amit nem is ismertünl, tehát nem volt jogunl bírálni. Hl őst, hogy láttál, ef leli ismerni, hogy nem volt hiába a ráfordított sol pénz, idő és munla. őz a fürdő páratlanul áll a világon. — éigyik legszebb, Legnagyobb allotása fővárosunknak és elmondhatjul, hogy túlszárnyalja a nyugati nemzetei hasonló alkotásait. Fogadjuk tehát szereietünlbe és légy ünl büszlél rá ! ff igy ül ef mindenhová, terjesszül mindenütt jó híréi, forrásánál liváló gyógyító erejét és te lint síik úgy, mint fßudanestnel és az országnál becses közkincsét, mely nemcsal arra hivatott, hogy az egészségünlet szolgálja, hanem arra is, hogy növelje hazánlnal és fövárosunl= nal forgalmát, hogy idevonzza a lülfóldiel ezreit és nelünl magyaroknál hírt, dicsőségei és sok- sol hasznot hajtson. IKiváló tiszteletiéi, Főszerkesztő Q£r készséges hive: Dr. FTtárkus £jenő az „Gqisz ‘ vezérigazgatója, v. székesfővárosi tanácsnok. Az öreg Sáros A Gellért-fürdő sajtó bemutatóján Rákosi Jenő főrendiházi tag érdekes, színes kis beszédet mondott, valami olyat, ami pompásan vágott erre az alkalomra. — Turáni faj vagyunk — mondotta — és örömmel látom, hogy Budapest törvényhatóságának feje folytatja 'török t'estvéfreinknek munkáját. A 'török kétféle tisztaságot követel, lelki és testi tisztaságot. A lelki tisztaság számára mosét és a testi tisztaság számára fürdőt épit. íme, Budapest nagyszerű iskolákkal és világfürdőkkel szolgálja a lelki és testi tisztaságot. Így beszélt Rákosi Jenő és eszünkbe juttatta az időt, amikor a törökök még Budán építettek mosét és fürdőt. A török (fürdők! Azt mondják, minél inkább megyünk Napkelet felé, annál jobb a fürdő. Nyugaton tisztálkodnak az emberek a fürdőben, Budapesten meggyógyulnak benne, inig az Alkorán követőinek birodalmában a fürdés egyúttal vallásos szertartás. A budai vizeket már a római is kihasználta, de a török sem vetette meg és sokan a Sáros-fürdőt is török eredetűnek tartják. A Sáros sohasem volt igazi Buda, vágj- Budapest lényegéhez tartozó valami. Csak a csodatevő vizét és ál iszapját becsülték nagyra. Ez az a viz, amelyről Ágai Adolf irta ezt a prózában is gyönyörű költeményt: „A vén Gellértnek izzó mélyeiből fakadnak föl meleg források. Áldott hegy, amely bensejében vizeket hevít, s ragyás hátát türelemmel tartja oda a kapásnak: vonjon bele pásztákat a szőlő alá, hogy azután tüzes borrá érlelje ö maga. Ami vizet pedig ős kohóján föl nem Iforral. azt az ö lankáin hidegen csorgatja alá a széles laposokba, ahol számtalan kútfőből merítik, hogy innen mint csodatékony gyógyvíz keljen útra, s terjessze az enyhítő áldást mind az öt világrészben.“ Nagy dicséret ez az öreg Gellérthegyről, amely Dr. BERCZEL JENŐ, tanácsnok: A rossz álomból fényes valóságra ébredtünk. Az álom telve volt maró gúnynyal, kíméletlen támadással, szörnyűséges költekezéssel s fenyegető deficittel, A Gellért-fürdő megépült és csodát müveit. A rossz álom szétfoszlott: a maró gúny benső elismeréssé változott, a kíméletlen támadásból meleg pártfogás fakadt, a szörnyűséges költekezésből el nem képzelt értékemelkedés nőtt ki. Erős a hitem, hogy a deficitből sufficit lesz. Dr, Bérezel Jenő tanácsnok, a városgazdasági ügyosztály vezetője, Dr. KEMÉNY GÉZA, tanácsnok-főjegyző: Szóról-szőra idézem a város gazdasági ügyosztálynak 1913. évi február hó 22-én a Szent Gellért-gyógyfürdő és Szálló építési költségeinek engedélyezése ügyében bemutatott előterjesztésből a következő részt: „Az uj Geltért-fürdó nemcsak fővárosunknak válik — építészeti szempontból is — díszére és büszkeségére, hanem olyan intézményünk lesz, amelyhez foghatót a müveit nyugaton is Inába keresünk. Ez a fürdő, mely mindenkor fennen fogja hirdetni városunk törvényhatóságának bölcs előrelátását és magas kulturfelfogását, hivatott arra, hogy Budapestnek nemcsak hírnevét öregbítse, hanem mint fürdővárosnak alapját úgy itthon, mint a külföldön megvesse, hogy a belföldi és az idegenforgalmat előmoz iitsa, hogy hozzájáruljon városunk gazdasági, kereskedelmi és ipari életének föllenditéséhez, megerősítéséhez.“ Ezt írtam öt évvel ezelőtt és — Istennek hála reményem immár valósággá vált. f)r. Kemény Géza HEGEDŰS ÁRMIN, műszaki tanácsos: A Fővárosi Hírlap szives felszólítására megírom, hogy a legutóbbi zajos napok impressziói miféle megállapítást váltottak ki telkemben: Ha érzed, hogy hasznosat, szépet és maradandót tudsz alkotni, ha szilárdan eltökélted, hogy munkáddal a közösség javára törekszel ha elég erős a lelked, hogy cselekvésedért bárkinek felelhess, — akkor csak eev a kötelességed: Tarts ki bátran és rendületlenül művészi meggyőződésed mellett, mosolyogva tűrd el. ha gúnnyal marnak, ne mutasd, hogy fái, ha igaztaianul _bántanak.__ne di cséretet majdan, most, hogy az uj fürdő felépült, az idegenek ezrei is még több joggal fognak hirdetni szerte a világon. Ám maga az egykori Sáros-fürdő törpe kis intézmény volt, nem használta ki a Gellérthegy jótéteményeit. Dísztelen, szerény épület volt, amely külsejével és berendezésével inkább volt egy kis vidéki csárdához hasonlatos, mint egy budai fürdőhöz. De odasereglett a csúzosok, köszvényesek, sánták és mankósok légiója és valóságos mondakör keringett az egész országban a Sáros csodakurái felől, li u n- íalvy János 1856-ban igen szűkszavúan csak eny- nyit jegyez fel róla: A S á r o s-f ü r d ö. Ez a Gellérthegy délkeleti alján van. Hajdan e helyen Erzsébetfjklva állott. Vize sok iszapot, vagy sárt választ ki, onnan a neve. Itt közös fürdő, három kö- és nyolc kádfürdő, meg öt lakszoba van. Rendesen csak szegényebb osztálybeliek, s a szomszéd katonai kórház betegei látogatják. K r Ennyire méltatták hatvankét esztendő előtt a Sáros-fürdőt, bár igazi országos divatja később jött el. Mi fiatalok már csak az öreg Sárosra emlékezünk. Mi már nem igen ismertük azt a korszakot, amikor a Sárosfiirdö igazi virágjában volt. Akkor még áldva és kalaplevéve emlegették a Sáros-fürdő iszapját, amelyről ma már kiderítette az orvostudomány, hogy nem is volt komoly iszap, hanem csak felgyülemlett sár, amelynek haszna nem igen volt. A csúzt, a reumát, a százféle nyavalyát maga az áldott viz gyógyította, amelyet most a modern orvos- tudomány egészen más módon fog majd kihasználni, mint azt a múltban tették. A fontos azonban az, hogy az emberek hittek az iszapban és meggyógyultak - a víztől. Ha eljött Szent István napja, a búza be volt takarítva és pénz állott a házhoz, szerte az országban kocsikaravánok kerekedtek föl és a sok pej, fekete, vasderes és szürke ló mind a Sáros-fürdő felé vette útját. Urinép, paraszti fajta mind ide igyekezett. Jöttek mindenfelől, még a Királyhágón túlról bánjad, ha törekvéseidet félre értik, vagy rosszra magyarázzák. Ne féli és ne alkudj. Védelmezd meg igazad: a kételkedőket győzd meg. vagv győzd te őket és szeretettel munkáld tovább, aminek elvégzésére kiszemeltettél. Eljön az ideje annak is. amikor boldog tehetsz, mert vágyakozó álmaid valóra váltak. Hegedűs Ármin építész sz. Söv. miisz. tanácsos. BENEDEK DEZSŐ, műépítész tv, biz, tag5 milliósnak épült, 17 millió lett belőle. Kisváros díszének indult, ma világváros csodás tündér palotája. Méreteiben hatalmas: alaprajza mesteri, belső térhatása csodálatos és tökéletes. A régi múlt idők hatalmas alkotásai jutnak eszembe. Cciracalla thermája lehetett ilyen. A jelenkor építményei közül csak egyél ismerek hozzá hasonlíthat ót: a Heliopolisi nagy szüli nádi Egyptomban, Cairo közelében. Büszke vagyok az épületre, büszke barátaimra: a tervező építészekre. Jó magam azonban egyet tanultam. Aki a köznek önzetlen dolgozik: — ostoba. Jutalma — „Rágalom.“ Benedek Dezső Dr. BOSÁNY1 BÉLA igazgató-főorvos: A Szent Gellért-gyó.gyíürdő megnyitásával megtörténi ai első lépés ahhoz, amire Budapest páratlan természeti viszonyainál fogva hivatva van, hogy t. i. gyógyfürdő-világváros legyen. A fővárosnak mintegy 500,000 hektoliter kiváló és gyógy hatásában számtalanszor bevált termálvize van, amit ilyen mennyiségben egyetlen gyógyhely se tud felmutatni. Ezt a rendkívüli mennyiségű kincset eddig aránylag kis mértékben használták ki. Termálvizeink tulnyomólag higiénikus, tisztálkodási célokat szolgáltak, holott rendeltetésük első sorban a gyógyászat terén van. Nem tudok rá példát, hogy valahol gyógyvizet annyira túlnyomóan higiénikus célokra használnának fel, mint Budapesten. Ennek főmagyarázatául szolgálhat persze az, hogy e vizek az egy milliós lakosságú fővárosban jönnek napvilágra — ami szintén unicum — és hogy a forrástulajdonosok a vizeiket könnyebben értékesíthetik ilyen rendeltetéssel. A lehető legmodernebbül, mindenben az orvostudomány mai állásának megfelelően fölszerelt Gellért-gyógyfürdő fogja először a kiváló termálvizeket arra használni, amire valók: kizárólag gyógycélokra. Ebből a szempontból a Gellért-gyógyfürdő mintafürdö lesz de n-intafürdő lesz a gyógyulást kereső betegek igényeinek kielégítése tekintetében is és ez bizonyára serkentő hatást fog gyakorolni a többi hasonló vállalatokra és intézetekre ts. Hogy ez a főváros, sőt az egész ország ilyen irányú fejlődése és főleg idegenforgalma szempontjából milyen értékes, azt nem is kell közelebbről megvilágítanunk. DR. BOSÁNYI BÉLA kir. tanácsos, a Gellért-gyógyfürdő igazgató-főorvosa. I I is. Jól fölrakodtak a kocsikra és az öreg Sáros előtt állandóan naphosszat lőcsös kocsik tábora állott. Bent pedig lubickoltak a gazdák, azaz, hogy ültek nyakig a vizben és áztatták a nyomorult csúzt, amely egész esztendőn át kinozta őket. Amikor újra íel- pakolóztak a lőcsös szekérre, boldogan indultak útnak, jövő tavaszig minden rendben volt. A Sáros megtette a maga csodáját. Volt azonban még egy igen fontos üzente az öreg Sárosnak: a köpiilyözés. Kövér, vörösképii parasztok, az anyaföld hizlaltjai eljöttek ide, hogy leadjanak egy csomót a dús és sűrű vérükből. A Sárosban értették legjobban ezt a mesterséget, amely biztos áfium volt a gutaütés ellen. Ennek a nagy hírnévnek, ennek a nagy látogatottságnak dacára sem tudott belőle valami előkelő hely lenni soha. Az utolsó volt a finom budai fürdők sorában mindenkor. Nem használt neki az áldásos neve, nem használt a népszerűsége, megmaradt szegény halála napjáig amolyan parasztfürdőnek. — A hegy alatt indulva — írja Ágai Adolf — fölfelé a folyam ellen: elsőnek a Sáros-fürdő tűn szemünkbe. Amire neve is rámutat: hajdan forró iszapjával szolgálta a köszvényes tagokat. Amolyan igazi m u s z á j-f ü r d ő. Oda mulatni bizony senki sem járt. Hajdan volt még egy kis zenéje. Egy fu- volázó világtalan leányka s az ő apja, vagy rabtartója: egy csepühaju, duzzadtképii cseh, aki harmonikán kisérte, nagyokat rángatva a térdére kapcsolt zengő fujtatón... Vájjon hová lett azóta a fuvolás vak leány. csepühaju, duzzadtképii cseh, aki a harmonikát uy aggatta? Hová a pirosképii, bővérű magyarok? Oda mentek mind, ahol az öreg Sáros eltűnt. Ma az öí vendégszoba helyett fejedelmi lakosztályok épültek. A lőcsös kocsik helyett autók robognak. A köpölyö- zés helyett Zander mókás gépein egyengetik a gém- beredett tagokat és a csepühaju cseh helyett Szikla Adolf dirigálja a filharmonikusokat.
