Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-09-25 / 39. szám
Hetedik évfolyam Budapest, 1918. szeptember 25-én 39. szám. !b»iEmoiiminaig8atiiaiiiEi»nPMtainamaiiiBiimiiipiimi8ianinmamaniamampmamamamaiiiHiiianig Városi, politikai és közgazdasági hetilap Felelős sz.enkésztö : JDCLCSÓ Kmil EEÖFIZE TÉSi /tlRTTKi Egész évr>e ........... 28 iK. Fel évre ................. 14 KEgyes számok kaphatóit a kiadóhivatalban. Szent Gellértről Megjelenik minden szí dán. Szerkesztő ség és kiadóhivatal: VJ, ken». Szív-utca ..... 18, szórni Te lefon ........... 137-15 Miért-fürdő MIM kapott nevet az öreg Sáros. Az áldott viz, bénák és félholtak csodatevője, az isteni budai levegő palotát kaptak, fiatal, friss, békebeli anyagokból épült palotát, amely a világháború vérzivatarában mindvégig a béke átázhatatlan paraplüjét tartotta a feje fölött. Egy kis békesziget volt ez az építkezés, ahol a pompás anyag és az ügyes, szakavatott munkáskéz el tudott vonatkozni a háborútól és most Szent uellért fürdője kacé- ran mosolyogja le a háboruoan megkopott öreg versenytársait és lenézőn bánik minden más, a háborúban épült intézménynyel, szegényes karakókkal és silány pótépitkezésekkel. Amit a Gellért-fürdőben felhalmozott a diadalmas magyar ipar, ami itt termett, itt alkotó- dott, anniajk évtizedek kellenek, hogy valahol, a világ valamely táján párja akadjon. Ez az intézmény a béke napjait töltöttéi el kemény küzdelmekben, a vádak géppuskái ropogtak ellene, a takarékosság rohamcsapatai intéztek sikeres offenzívakat, a főváros tanácsai azonban valami különös sugallat révén, valani különös előérzet- tel makacsul tartotta: magát a bizalom, a remény Siegirid-állásaiban. Ma a küzdők neve márványtáblán ékeskedik a tündérpalota ragyogó bejáratánál. Kevesen voltak akkor és hősiesen harcoltak. Ma azonban annál többen lennének, akik szintén alibit szeretnének, bizonyítani, hogy ott voltak a Siegfrid-állásokban, de ai csata olyan nyíltan, olyan mindenki szeme előtt folyt le, hogy — néhány kiváló tisztviselő kivételével — senkinek sincs joga pályázni a Mária Terézia-rendre. Mert merész játék volt, ami itt végbement. Ma már bevallhatjuk. Ha a háború közbe nem jön, talán a sikernek ilyen tiszta, ilyen elvitathatatlan részeseivé aligha lettek volna a főváros vezetői. A háború azonban, amely egyébként rengeteg kárt tett a fővárosnak, itt igen jelentős kárpótlást adott. A befektetett milliók óriási va- gyonokká nőttek és egy körséta a Gellért-fürdőben annyit jelent, mintha a béke kiállításában járnánk. Egy béke-sziget ez a csodálatos palota, amelynek minden téglája, minden szöge>, minden homokszeme hamisítatlan békebeli termék, amelyet a béke nyugalmával, a béke gondjával és figyelmével tei vezeti a művészek gárdája és alkotott a sok-sok száz munkáskéz. A fürdő másik jelentőségei a jövendője. Mi, akik gyönyörködve láttuk, elragadtatással jártuk be ezt a pompás alkotást, nem tudunk szor- dinot tenni ai reményeinkre. Tele vagyunk bizalommal és azt hisszük, nem ok nélkül. Budapest világvárosi mivoltának leraktuk már néhány nagyszerű alapkövét, de a Gellért-fürdő mindenkor a legjelentékenyebbek közé fog tartozni azok között is. Világváros, világfürdő, idegenforgalom, hírnév, gazdagság: ilyen szavak, ilyen fogalmak, jutnak csak eisziinkbe, amikor ezt a nagyszerű alkotást az eleven élet veszi birtokába. Ebben az okos pazarlásban, ebben a diadalmas pénzpocsékolásban, ebben a szent vakmerőségben, amit itt elkövettek, a müncheni példa pendante-ját látjuk. A gyámság alá helyezett Lajos király bölcs Wansinnje kapott itt uj életre, az a drága, minden hálát kihívó őrültség, amely megindította München felé a pénz, a milliók áradatát. A Gellért-fiirdő egy kiszakított. de fejedelmien nagyszerű ötlelt ebből a halhatatlan pazarlásból és mi biztosak vagyunk benne, hogy Budapest boldogan és gazdagon fogja élvezni ennek kamatait. • • • Ami elkerülhetetlen volt hamarosan megtörtént. Mi csak Bódy polgármester türelmén és diplomáciáján csodálkozunk. Amikor Polónyi először átküldött a városházára, hogy küldjék át neki a vízmüvekre vonatkozó összes szabályrendeleteket, mert ö be akar avatkozni, mint áöbrentei-tén nagyhatalom, már akkor ki kellett volna oktatni Géza bácsit róla, hogy ö nem polgármester Budapesten és a vízmüvekhez ilyenformán semmi köze sincs. A ravasz polgármester azonban várt, türelemmel várt, mig végre eljött az alkalom és Géza bácsira a saját fészkében, a közmunkatanács ülésén pirított rá. Megmagyarázta, hogy a főváros autonómiájába való beavatkozást nem fog megtűrni, elég baja van a vízvezetékkel a tanácsnak, nem hajlandó még a Polónyi bogaraival is bibe- lödni. Géza bácsi erre egyszerre finom lett. meghunyászkodott és a visszatáncolást előkelő módon úgy tormulázta meg, hogy tiszteletben kívánja tartani a főváros autonom jogát és azt hiszi, a jövőben etiminálni tudja majd az ilyen vitákat. Ami nem is lesz nehéz, ha nem akar polgármester és minden lében kanál lenni. Az ő dolga, hogy kitakarítsa a szemetet a Margitszigetről és ha jól esik neki, azonfelül intendánsa lehet a fíródi István színházának . . . * Szorozni azt tudnak a bérkocsis urak. Egyszer, kétszer, háromszor, no most legyen hát négyszer. A háborús taxi legyen négyszerese a békebelinek, miután pedig a konfliskocsis emberi szive nem tudja nézni, hogy a lova pihenjen, legyen a várakozási idő dija hatszorosa a békebelinek. Igazán el kell ismerni a derék bérkocsis urakról, hogy elsőrendű fejszámolók. Merész aritmetikai mutatványaikat azonban aligha fogja méltányolni a közgyűlés, amely mindinkább és mind jogosabban idegessé kezd velük szemben lenni. A városatyák be fogják ugyanis látni, hogy a taxit csak szorozni akarják a bérkocsisok, de a szemtelenséget hatványozzák, a közönségből pedig gyököt vonnak. * A Britanniában egy korona négy szem cukor, 30 korona egy ramsteak és hasonló tempóban lovagolnak a többi árak is. Számlákkal igazolták ezeket a kifosztott vendégek és a rendőr- bíró úgy találta, hogy a vendéglős nem oka a dolognak, mert Neményi ur józan volt, de a főpincér részeg. A részeg főpincér kapott is harminc kis napot és ezer koronát, ellenben Neményi urat nem vonták felelősségre azért, hogy nem tud vigyázni a személyzetére, amely szabadon rabolja ki a vendégeket. Ezzel a joggal utonállókcit is szerződtethet főpincérnek a Britannia, amelynek még részeg vendéget sem szabadna tűrni, nemhogy részeg föpincért. Próbálja azonban meg a rendőrbiró a vendéglősöktől számonkérm a főpincérek bűneit, majd meg látja akkor, hogy kimegy a divatból a dupla kréta. Ez a dátum nemcsak a Szent Gellért-fürdő megnyitását jelenti egyedül, nemcsak egy nyolc esztendős hatalmas munkának a zárókőletétele, nemcsak a nyugodt munkabetfejezés boldog felsóhajtásának pillanata. A remények, uj véghetetlen sorozata röppen ki galambszárnyakon ezen a napon a Gellért- fiirdő megnyíló hatalmas kapuin. Egy boldog, egy gazcE'T, egy kifejlődő világváros számára építették meg a Gellérthegy tövében a jóreménység palotáját. Akik tudásukat, munkájukat, idegeiket, éjjelüket és nappalaikat évek során át ennek az alkotásnak szentelték, mit éreztek ezek, amikor végre megnyílnak a kapuk? A Fővárosi Hírlap kérésére egy-egy mondatot áldoznak a Gellért-fürdő megalkotói ennek az ünnepélyes pillanatnak. Fölvonulnak itt Bárczy főpolgármester és Bódy polgármester, akiknek vállán nyugodott ennek a kalandosan nagyszerű építkezésnek minden égignyuló felelőssége. Megszólal Márkus Jenő, áz Égisz vezérigazgatója, aki mint fővárosi tanácsnok, a szerény terveket óriásokká növelte, Bérezel Jenő dr. tanácsnok, aki a háború alatt folytatta és befejezte a munkát, K e- mény Géza dr. tanácsnok, aki mint a városgazda- sági ügyosztály főjegyzője, mindkettőnek jobbkeze volt. Örömüknek adnak kifejezést pár sorban B o- s á n y i Béla igazgató-főorvos és Reiner Ede dr.. a Budapest világfürdőváros gondolatának leglelkesebb hive és Benedek Dezső műépítész, fővárosi bizottsági tag, az építkezés hatósági ellenőrzője. Az építészek közül csak Hegedűs Ármin műszaki tanácsos emléksorait találja itt az olvasó, a többiek, akiknek érdemei egyébként szintén elévülhetetlenek, S t e r k Izidor, Sebestyén Artur és B á n l a k y Géza főmérnök, gazdasági igazgató a maguk mérhetetlen szerénységében még ebben a pillanatban is elzárkóznak a megnyilatkozástól. Az ö érdemeik méltányolása nélkül azonban nem lenne teljes a díszes sor, amely itt következik: Dr, BÁRCZY ISTVÁN, főpolgármester: A Gellért-fürdő örök emléke lesz annak a sokat ócsárolt korszaknak, amikor mertünk beruházásokra pazarolni. Bárczy űstván Dr. BODY TIVADAR, polgármester: Nagy elégtétellel olvasom és hallom n Szent Gel- lért-gyógyiiirdöröl zengő elismerést. Tündérpalotának, ezeregyéjszakái álomnak, csodaalkotásnak, Budapest gyöngyének hirdetik most, holott röviddel ezelőtt még ezer gáncsnak lidércnyomását éreztük, ha a Gollért-fürdőt emlegették. Előbb szidták és most hymnuszokat zengenek róla. Megfordítva bizonyára sokkal rosszabb lett volna. Az idő meghozta az elégtételt és meg lógja hozni a sikert is. — Budapestnek. mint fürdővárosnak világsikerét. Bódy Tivadar Dr. MÁRKUS JENŐ, az „Égisz** vezérigazgatója: 3gén tisztelt Tőszerkesztő QJr! Szives voít felszólítani, Hogy mondjak ef egyet= mást a Selíérf^jürdő építéséhez fűződő emlékeim közül. Ott voltam az első kapavágásnál, s ka vissza- gondolok arra az öt esztendőre, amig az építési mankóknak egyik szerény részese voltam, úgy hamar jóban is, bizony sokat tudnék elmondani
