Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-08-28 / 35. szám
Hetedik évfolyam Budapest, 1918. augusztus 28-án 35. szám. faiiinniDinoiininiPiiiÍ3iiiniiiamnnttiiuPiiiniiiniiiDinnniPiiinmgmniiiantcmiauiQiliamaiimmaiiioiue ELŐFIZETÉSI fiJJJJKi Egész. évr*e .......... 28 K. Fe l évre ................ M K. Eg yes számolt kaphatóit a kiadóhivatalban. Városi, politikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztő i iOűCSÓ Kmíi Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VJ, kér. Szív-utca ........ 18. szám Te lefon ............... 137-13 A városok kongresszusát, amióta Bdirczy István megalkotta, mindig életképes, okos, nagy hivatottság- ga! rendelkező intézménynek tartottuk. Sajnos, eddig a kongresszus leginkább azzal volt kénytelen foglalkozni, hogy a maga hivatottságának eszközeit megválassza, működési területének körülhatárolását megcsinálja. A háború még meglehetős kiforratlan formában találta a dolgot, pedig, ha az első ágyú eldördiilésekor ki- iegccesedett, teljes erűjében működésben levő szervként tudtuk volna a városok kongresszusát látni, akkor valószínűleg sok magyar város sok keserű órától menekedeít volna meg. Most, hogy e hónap elsején Bódy Tivadar, először elnökölt a városok kongresszusán, annak olyan átformálása történt meg; amelyből remélni lehet, hogy végre teljes munkáját fejtheti ki a városok javára. Az uj átformálódás lényege az, hogy a városok delegáltjai intenzív, szakszerű munkásságot fognak kifejteni. Erre a célra nyolc szakosztály alakul, amelyek magukba gyűjtve a városi tisztviselők legszakkép- zettebbjeit, értékes, becses munkát fognak a magyar városok javára produkálni. Külön szakosztálya lesz a szervezeti, tisztviselői, pénzügyi. üzemi, városépítési, közművelődési, szociálpolitikai és népé'elmezési kérdéseknek, egy szóval mindannak, amin a jövő modern magyar városoknak fel kell épülniük. A nyolc kérdés között azonban ki kell emelnünk kettőt, amelyeknek jelentőségét nem tudjuk kellőképpen hangsúlyozni. Mindenki előtt nyilvánvaló, hogy a városok megbeszéljék egy- másközött a pénzügyi, üzemi, városépítési, közművelődési, szociálpolitikai és népélelmezési kérdéseket; de semmi sem fekszik talán olyan igen az aktualitás és szükségesség fókuszában, mint a szervezeti és tisztviselői kérdések. A szervezeti szakosztálynak, mint Bódy polgár- mester a városok polgármesteréhez intézett levelében mondja — „főleg az uj városi törvény irányelveinek megállapít dsa lesz a feladata, míg a tisztviselői szakosztály a városi tisztviselők erkölcsi és anyagi jólétének előmozdításán, a városi tisztviselők érdekeinek a megóvásán fog munkálódni." Szinte kár e sorok olvasása után még kommentárokra gondolni,- hiszen mindnyájan tisztában vagyunk vele, hogy a városok régi, elavult jogokon nem fejlődhetnek abban az iramban, amelyet a kor megkövetel. Azt meg megint szükségtelen bizonyítani, hogy a városi tisztviselők, a mai elhagyott, szervezetlen, széthulló helyzetükben nem maradhatnak meg. Ebbe a szakosztályba becsületes szociális érzéssel a városi tisztikarok bizalmi férfiait kívánja Bódy polgármester tömöríteni. Tudjuk, hogy a tisztviselők már régen érzik a szervezkedés szükségét és a kongresszus abban is liberális, hogy okvetlen a maga kebelében kivárnia ezt a szervezetet megcsinálni. Csak a módot, az eszközt, az apropos-t adja meg arra, s ha a szervezkedés első embriója megvan, szívesen bocsájtja a megszervezett tisztviselőket akár a saját szárnyukra is. Epen ezért azt kell mondanunk, hogy ha a városok kongresszusa semmi más célt el nem érne is az uj formával — óriási misz- sziót teljesít akkor is, ha az uj városi törvény irányelveit okosan és szakszerűen adja meg és ha egy táborba állítja a saját jólétükért küzdő városi tisztviselőket. Megrothadt egy vaggon baromé. Fiz az, ami tény és a j többi mind jobban, vagy kevésbbé ügyeimet érdemlő kombináció. Minden bajt össze lehet azonban foglalni egyetlen szóban, abban, hogy szervezetlenség. Megint megcsináltak valami okos, becsületes, szép és hasznos dolgot, amely első lépésénél akkoráit botlott, hogy épen csak orrára nem esett. Libák, kacsák és csibék áradata indult meg Budapest felé, hogy a harminc koronás húsok korában és hazájában olcsó és előkelő pecsenyével tiszteljék meg a hastól elszokott polgári és munkás asztalokat. A libák már itt voltak, a kiskereskedők azonban még mindig amiatt offenzív bíztak, hogy őket is ismerjék el törvényes és természetes exportőröknek és a töméntelen baromfi már javában rothadt a vaggonban, amikor a Községi Élelmiszer üzem még mindig nem volt lisztében vele, hogy kikkel és hogyan osztatja széjjel a nép között a finom pecsenyét. Az :Jyen finom pecsenye azonban nincs hozzászokva az efféle bánásmódhoz és inkább megrothad, mintsem várakozzék. Ézidő alatt pedig a budapesti piacokat döntötték élő baromfival, amelynek ára még soha nem látott magasságot ért el. Ami csak termész les is, másként hogyan tudnánk azt, hogy mi az értéke egy ilyen vaggon megrothadt baromfinak. Megszólaltak a ,villamosreformban a közönség után, vagy talán előtt legilletékesebbek, a villamosalkalmazottak is. Elmondják, hogy az uj rend miatt máris több megbetegedés történt, az állandó huzatban i kocsivezetők nyak-, szem- és fogfájásokat kaptak és megállapítják, hogy a télen ki kell dőlniük az ösz- szes kocsiv-ezetöknek. igazán, nem is érti az ember, minek ez a sok oktalan harc. Miért csatázik a sajtó és miért káromkodnak az emberek. Olyan egyszerű az egész operettnek a kifejlődése. A szuronyos emberek úgyis eltűntek már a megállóktól, majd csak eljön a tél is és akkor megbetegszenek a kocsivezetők, hazamennek, le- fekiisznek és megáll a villamos. Ha pedig megáll a villamos: minek akkor az'élj rend'1 Szánalmas szive, az van ennek a fővárosnak. Eeld papa elmegy és tele sírja a tárnics fülét, hogy neki. kilenc gyermeke van, adjanak neki szubvenciót. És miután a művészetére nem lehet, hát a gyerekeire megadják a finom iiebesgabent. Mikor aztán minden rendben van, akkor sürgősen bérbeadja a színházát. Nyilvánvaló: most azért kap szubvenciót, hogy megédesíthesse vele nyugalma napjait. A másik típus Evváné. 0 is szegény, nyomorult özvegy, aki ugyan nem ért a kávéház vezetéséhez, de neki kellett adni a Vigadó bérletéi, mert különben hogyan tudta volna megvenni a zugligeti Fácánt, a Duitaparti kávéházat és mindenektől öt t hogyan tudta volna a Vigadó bérletet eladni csekély 410,000 koronáért? Hazánk nagy művészeit és a szánalomraméltó özvegyeket igy pártolja a főváros és azok így élnek vissza a kivételes kegy gyei. Reformok az építőiparban Tégla-, mész- és cementgyárak kényszertársulása A közeli napokban az építkezési anyagokra vonatkozó miniszteri rendeletek egész sora fog megjelenni. A sorban az lesz az első rendelet, amely az építőanyagok lefoglalásáról intézkedik és amely a lefoglalás hatályát október hó első napjában állapítja meg. Addig az építőanyagok szabad forgalom tárgyai, október hó elsejétől kezdve azonban azok felett kizárólag az Építésügyi Bizottság intézkedik. Ezt a rendeletet másik három követi, amelyek viszont; a tégla-, mész- és cement-termelésről intézkednek és az érdekelt vállalatok kényszertársulását mondja ki ugyanabban a formában, amint az már a gyufánál és a petróleumnál megtörtént. E rendeletiek értelmében megalakul aztán a Téglaipari Szövetség, a Mészipari Szövetség és Cementgyári Szövetség. A Szövetségek igyekezni fognak gyorsan megkezdeni működésűket, mert megalakulásukkal meg akarják előzni az építőanyagok lefoglalását. Az elmúlt’ héten a háromféle kényszertársulás dolgában, jelentős értekezletek voltak részben a Magyar Általános Köszéiibánya R.-T. helyiségeiben, részint a- kereskedelmi minisztériumban Emich miniszteri tanácsos elnöklésével. Ezeken a megbeszéléseken letárgyalták azokat az előterjesztéseket, amelyek a készülő miniszteri rendelettel szemben a Gyáriparosok Országos Szövetségének álláspontját tartalmazták és amelyek Móricz Miklós dr. kiváló munkái. A Magyar Általános Kőszénbánya helyiségében tartott értekezletek szerdán, amikor a téglagyárosok, csütörtökön, amikor a mészipari érdekeltségek és pénteken, amikor a cementgyárosok gyűltek össze, mindenkor az esti órákban folytak le. Csütörtökön, pénteken és szombaton délelőtt azután a kereskedelmi minisztériumban jelentek meg az előző napon megállapodott érdekcsoportok, ahol azután döntés történt a miniszteri rendeletek végleges szövege tekintetében. Nincs akadálya a magánépitkezéshek. Olyan helyen, ahol a kérdéseket, és viszonyokat tökéletesen ismerik, az • építőipari kényszertársulásokra vonatkozólag a követezőket mondták el a F fix' á r o s i H i r 1 a p munkatársának: Hogy az építőipari kényszertársulásnak. de különösen az építőipari anyagok lefoglalásának milyen hatása lesz az építkezésekre és különösen a budapesti építkezésekre, azt ma még nem lehet világosan látni. A kényszertársulás révén remélt nagyobb termelés csak abban az esetben, sikerül, ha a /állaJaíck .legendő szenet kapnak. Általában el lehet mondani, hogy pusztán és kizárólag szénkérdés az egész. A kényszertársulás pedig csak arra vaó, hogy az építőipari cikkek előállításánál a szükséges anyagot, főként a szenet, minél gazdaságosabban, minél jobb elosztásban lehessen felhasználni. Ha az építőanyagok lefoglalásának nem lesz káros hatása különösen a magánépitkezésre, akkor a kényszertársulás serhmiesetre sem lesz ártalmas. Általában építőipari körökben az a hit, hogy semmi különös ok nincs arra, hogy a ma- gánépitkidzés meg ne kezdődhetnék Budapesten, ez sem más, mint a magyar indolencia egy újabb megnyilatkozása. Az építőipar ma éppen úgy, mint minden más ipa-, pótanyagokkal, a legkülönfélébb technikai vívmányokkal dolgozik, amelyek pótolni tudjak a hiányzó anyagokat
