Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-08-28 / 35. szám
2 •és amelyek a változott visz myok között különösképpen drágáknak se n mondhatók. Az olcsóbb pótanyagokból épülő házak kamatjövedelme is biztosítva van. tekintettel különösen arra, hogy az njonnan épülő házak nem esnek a házbérrendelet hatáskörébe. Nem azt jelenti ez. hogy a mai viszonyokban nem éppen ismeretlen tízszeres békebeli béreket kellene az uj házak tulajdonosainak követelni. Megtalálja az uj háztulajdonos akkor is a számítását, ha kétes zercs, vagy két és félszeres békebeli béreket szab meg, amelyek még mindig olcsóbbak lennének, mint azok a bérek, amelyekkel a lakás nélkül sziikölködőket ma titokban megzsarolják. Ida majd az Építésügyi Bizottság a kész építőanyagok szétosztásánál méltányosan fog eljárni és a magánépitkezésnek is juttat kellő anyagot, akkor nem lesz semmi akadálya annak, hogy Budapesten meginduljon a magánépitka- zés is. A téglagyáraknál nem lesz központi szétosztás. A Fővárosi Hírlap értesült egyébként azokról a módosításokról is, amelyeket az érdekeit gyáriparosoknak sikdrült a miniszteri rendeletben kieszközölni. A Téglaipari Szövetség eszerint igen széleskörű szervezet lesz. A minisztérium eredeti tervéből sikerült kihagyatni a kényszerszétosztást, az úgynevezett központi szétosztást. Mindenki oda megy vásárolni, ahova neki tetszik, holott az eredeti terv az volt, hogy az anyagot az egyes gyárak között kvótaszerüen osztják széjjel és a rövidséget szenvedők kártalanítást kapnak. A központi szétoszt\s elmaradván, a kvóta megállapítása is csak formalitás lesz. A kvótát megállapítják ugyan, de az egyelőre nem lép életbe, hanem csak akkor kerül rá a Szövetség által megállapított kvótaszerü elosztásra a sor, ha valamely okból bekövetkezik a központi szétosztás. Így természetesen egyelőre kártalanításra sem kerül a sor. A Téglaipari Szövetségbe különben nem vonják be azokat a kisebb téglagyárakat, amelyeknek termelése a 200.000 darabot nem haladja meg. Ezeknek termelése és produktumai szabadon maradnak. A mészipari szövetség szerepe. A Mészipari Szövetségnek lesz egy igen érdekes feladata. Azt a meszet ugyanis, ami fölött Magyar Írók a Páva-szigeten Az Otthon kör egy kényelmes angol foteljében, vagy a Budapesti U j s á g i r ó k Egyes ii 1 e- lének virágos, fehérteritékes asztalainál bizony nem igen gondol az ember arra, mit csináltak a magyar irók ezelőtt ötven, hatvan, hetven esztendővel? Ki törődik velük, ha nem Krúdy Gyula, aki sok szép. szívből való, drága Írást szentelt és szentel az igazi magyar bohémeknek. A kedves kis korcsmák, ahol ök együtt éltek, sokkal érdekesebb, sokkal tisztább. sokkal igazabb.kerete volt a régi magyar bohémek életének, mint azokban a kényelmes és pesti ügyvédektől népes, kissé zagyván, összeválogatás nélkül való társasága klubokban van, ahol ma tanyáznak. Kicsi pontocskák, apró színfoltok voltak ezek a régi Pest és Buda életében, de maga ez az egész élet is csupa színfolt, csupa apró lélegzés, csupa szétszórt kis tanya volt. Rejtett kis szellemi fészkek, pipafüstös, borillatos, terített asztalok, ti voltatok a régi magyar bohémek meghitt otthonai. Az első, a legelső irodalmi körről azonban szintén találunk nyomot. Kedves, romantikus, finom történet. tele az irodalomért való szent rajongással, tele a régi Pest színtiszta karakterével. Berecz Károly jegyezte föl az első magyar irodalmi fészek kis történetét és ő maga azzal vigasztalódik, hogy: „ha kedvünk és tehetségünk volt volna is ahhoz, hogy valamivel nagyobb, s fényesebb irói klubot alakítsunk: „o t t volt Protma-n n at y u s, k i a N á j- g e b a j d-b an majd berendezett volna n e- k ü n k e célra a k á r egy egész p a v i 11 o n t!“ Az első pesti irodalmi kör egyetlen szobából állott, a cime „Magyár irók szobája“ volt és közönségesen ,,gyiildé“-nek hívták. De nem is kellett nagyobb. Elsorolom a tiz ujjamon, hányán voltak azok, akik igényt tarthattak arra, hogy ebbe az alapszabálymentes klubba ellátogathattak: Beöthy Laci, B a 1 o g h Zoltán, L i s z n y a i Kálmán, Degré Alajos, T ó t h Kálmán, K ö v é r Lajos, B a 1 á z s Sánnem tíz Építésügyi Biztosság intézkedik, vagyis ami nem építési célokra (hanem mezőgazdasági, közegészségügyi, vegyi stb. célokrá) szolgál, azt a Mészipari Szövetség osztja szét és ti szükségleteket is ide kell bejelenteni. Hogy ez milyen fontos misszió, annak illusztrálására elegendő annyi, hogy a termelt mésznek csak egy tizedrészét használják építési célokra. A cementelosztás nyilvántartása. A Cementgyári Szövetség abban állapodott meg ti kormánynyal, hogy ti Szövetségnek egy- c'őre nem lesz más hatásköre, mint egy nyilvántartó irodának, amely tíz Építésügyi Bizottságot informálja a meglevő készletekről, a tagok áruforgalmáról és a termelési előirányzatokról. A miniszter mindenesetre fenntartotta magának a jogot, hogy a Szövetséget más dolgokkal is megbízhassa, amit azonban az érdekeltség egyáltalán nem látna szívesen. A színpadi trágárságon alkonya A főkapitány nyilatkozata Az utóbbi évek elvadult erkölcsei megmételyezték az éjjeli mulatóhelyek „szellemi“ színvonalát is és egyik-másik lokálban1 a trágár viccek és malacsá- gok valóságos áradata zuhogott a színpadról a publikum felé. A finomultabb érzésű emberek valósággal megborzadva menekültek ezekről a helyekről, viszont meg kell azt is állapítani, hogy az erkölcsi színvonal dolgában egyes mulatóhelyek és orfeumok műsora akármelyik színházzal is vetélkedik. A rendőrségre sok panasz érkezett a trágárságok ellen és Sándor László főkapitány erélyes kézzel hozzálátott a rend megteremtéséhez. Egy bizottságot bízott meg az orfeumok, varieté-színházak és kabarék ellenőrzésével és ezeknek a helyiségeknek a műsorát ezentúl meg fogja cenzúrázni a rendőrség. Sándor László főkapitány erről az intézkedéséről a következőket mondotta a Fővárosi H i r- 1 a p munkatársának: Ne értsük félre egymást! Flözctes cenzúráról nincsen szó és nem is volt egy pillanatig sem. A mulatókat eddig is ellenőriztük, most azonban ezt az ellenőrzést megszigorítjuk. Eddig a.z ellenőrzés csak az inspekciós reudor- tisztviselők feladata volt, ezentúl e célra szerdór és S a 1 Ferenc, az irodalmi kadét. Nem igen volt tovább és bizonyos, hogy nincs az a kaszinó, ahol jobban óvakodtak volna a betolakodók ellen, mint itt •ők' nyolcán. Kevesen voltak és igaza volt S a I Ferencnek, mikor kivágta az azóta szállóigévé vált mondást:, —• Ne bántsuk egymást, úgyis kevesen vagyunk. Volt azonban ennek a mondásnak önkéntelen humora is. Úgy történt, hogy egyszer B e ö t h y Laci összeszólalkozott Degré Aladárral. Akkor békitette őket ezekkel a szavakkal Sál Ferenc. Sál Ferencnek, aki később Nagyvárad polgármestere lett és leszokott a versírásról, azt hiszem azóta már külön utcája is van Bihar fővárosában. Akkor azonban még igen kis legényke volt. Mindössze egyetlen verse jelent meg nyomtatásban, amelyben az esőcseppeket énekelte meg. Tovább még nem terjedt irodalmi tevékenysége és mégis bátorságot vett magának, hogy a vitázó Degré Alajosnak hatalmas vállára ráüssön és kijelentse: — Ne bántsuk egymást, úgyis kevesen vagyunk. Azt mondják, hogy ézen a jeleneten Beöthy Laci, aki mindenkit megnevettetett, most maga nevetett olyan jóiziit. hogy apró szürke szemei valósággal egészen eltűntek. Hát bizony kevéskén voltak, de elég jól megfértek egymás között. Nem volt kenyéririgység, nem volt pletyka. 1855-öt írtak, amikor a bohémek arról értesültek, hogy a városligeti Páva-szigeten nagy mulatság lesz. Az ilyesmi nem eshetett meg ön óik ii I ii k. Zene is volt, ballont is eregettek, este pedig nagy ,,röppentyüzés“-re volt kilátás. A korcsmáros jó üzletember volt: maga csinálta az egészet, mert biztos volt benne, hogy a mulatni vágyó pestiek ellepik a vendéglőjét. És valóban, amikor az elmaradhatatlan Író urak megérkeztek, egyetlen üres asztal sem volt. Nagy fejtörésbe merültek az irodalom megjelent képviselői: hova üljenek le és hol fogyasszák el a jelesnek kínálkozó vacsorát. A nyaraló tornácán őgyeleg- tek szegények, amikor egyszer azt mondja Beöthy Laci: Budapest, 1918. augusztus 28. vezett külön bizottság fogja azt gyakorolni. Jól tudtam, hogy ez a kérdés igen kényes probléma és ezért a bizottságot nagyon megválasztottam. Három fökapitányli.Jyettes, még pedig Marino- vics Jenő, Schreiber Emil és Bonis István urak fogják a műsorokat megvizsgálni. Úgy Igyekszünk, hogy már a premieren jelen legyen az egyik fökapitányhelyettes, de az első héten mindenesetre meg fogják nézni az előadást. Nemcsak a nagy orfeumokba fognak benézni, hanem a legkisebb sántámban is megjelennek. Ne értse félre a rendőrség intézkedését a közönség. Mi nem a gondolat szabadsága ellen küzdünk, nem is a középkort akarjuk visszaállítani. megengedjük, hogy vicceljenek, szelle- meskedni is szabad, csak a pusztán trágár, sivár, a nemi életet érintő közönséges mulat ságokat kergetjük el a színpadról. — Konkrét esetben is járt már el a rendőrség? — kérdeztük. — Igen, két esetben! A Royal-orfeum Virág Jenő nevű komikusa alantjáró trágárságokat énekelt. A műsorát megváltoztattuk, illetve kihagyta a kifogásolt részeket. Azóta tovább énekli kupiéit a régi sikerrel. Nem igaz, hogy a közönségnek kellenek ezek a trágárságok. A másik esetben pedig jóelőre figyelmeztettük Steinhardt és Rótt Sándor igazgatókat, akiknek most nyílik meg egy kis mulatójuk, hogy mindenféle trágárságtól tartózkodjanak, mert előadást csak ilyen körülmények között tarthatnak. Steinhardt és Rótt igazgatók tudomásul vették kikötéseinket. A Fővárosi Hírlap munkatársa fölkereste Marinovich Jenő dr. főkapitány- helyettest is. akinek információit a következőkben ismertetjük: A mulatók ellenőrzése úgy fog történni, hogy minden helyiséget nyilvántartunk és három csoportra osztottuk fel Őket. Mindegyik fökapitányhelyettes egy csoportot kap és a premiereken köteles megjelenni. Ha valami kifogásolni valója akad, azonnal jelentést tesz a főkapitány urnák, aki aztán magának tartja fenn az intézkedéseket. A főkapitány üdvös intézkedése tehát az ízléstelen trágárságokat akarja eltávolítani a festett Násznak világából. A főkapitány, ugylátszik, tisztában van — No, hát ez mi? Az egyik földszinti szoba ajtajára mutatott, ahol ez a felirat diszlett: Magyar irók szobája. Nézik, nézik gyönyörködnek benne. Végre elkezdenek okoskodni: magyar irók mi vagyunk, mások nincsenek !•;. P7 léhát nem lehet más. mint a mi szobánk. — igen, de hogy került ide a felirat, ki ajándékozta nekünk a szobát? És megindult a vita: — falán a vendéglős akart előzékeny lenni.- Vágj- valami nagylelkű mecénás! — Már akárhogy van — döntött végre Balogh Zoltán, — tekintsünk be, mi van odabent. Talán odabent jobban meg lehet fejteni a rébuszt. Ebben a pillanatban megjelent a vendéglős és csakugyan készségesen kinyitotta az ajtót. Ami teljes bizonyíték volt arra, hogy az irodalom birtokába veheti a szobát. Belépni és elképedni — egy pillanat miive volt. A szoba feltűnően csinosnak látszott. A fal körül mindenütt kényelmes Íróasztalok köszöntötték a belépőket, rendes uj Lószerszámok pompáztak az asztalokon. Aki berendezte a szobát, ismerte az írókat, tudta, hogy szeretik a kényelmet. Pamlagot állított tehát minden sarokba, nyújtózkodjanak akiknek nyújtózkodó kedvük akadt. A székek öblösek, nagyszabásúak. olyanok, amikhez kitünően illik a hosszu- száru csibuk. A középen minden irodalmi vágynak cimboraszója, a terített asztal. Az asztalon virágok és tavaszi gyünV) tevők. amelyek ékes bejelentői, vőfélyei szoktak 1|jpai a töltött káposztának és a malacpecsenyének. /fHogy pedig itt minden gondos, szerető női kézre vallott, annak bizonyítéka, hogy aki itt rendezkedett, az mindenre gondolt. Gondolt arra is, hogy a magyar iró nem Krözus, akinek minden időben van lakása. Istenem, a szobaadó-asszonyok, kegyetlensége néha kiszámíthatatlan. Néha az ember
