Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1918-07-03 / 26-27. szám

5 Budapest, 1918. julius 3. Bécs nem irigykedik ránk Weisskirehner harca a Duna-Odera csatornáér A bécsi községtanács 1916. áprilisában hozta meg azt a nevezetes határozatát, amely Ma­gyarországon meglehetősen erős hangulatot vál­tott ki és amely szerint a községtanács a Duna— Odera-csatornának mielőbb való megalkotását kívánja. A magyarországi szakkörökben min­denki tisztában volt vele, hogy e mögött a kö­vetelés mögött a magyar érdekek keresztezésé­nek szándéka rejlik. Ráduplázott erre — amint most Rotter községtanácsos interpellációjában olvassuk — a „fényes sikerű'1 Wasserstrassen- tag, amely az egységes osztrák v'iziuthálózat és ugyancsak a Duma—Odera-csatorna gyors ki­építését követelte. Azóta azonban ebben az irány ban semmi sem történt. Legutóbb aztán a köz ség'tanácsban újból erőteljes hangok emelkedtek a kormány tétlensége' miatt. A már említett Rotter községtanácsos ugyanis interpellációt in­tézett Weisskirehner polgármesterhez. Az inter­pelláló elmondta, hogy úgy a községtanács, mint a Wasserstrasseutag határozatát a kormány de terjesztették, de mindezideig teljesen ismeretlen, hogy a kormány milyen álláspontot foglal el a viziutak kérdésében. A szóló keserűen felpana szólta még. hogy ugyanakkor, amikor a bajor kormány teljesen elkészült már a Duna— Majna- csatorua terveivel, valamint a felső Duna sza­bályozásának kérdésével, az osztrák kormány éppenséggel mari látszik foglalkozni a Duna Odera-csatornával. Nagyon fájdalmas ez a bé­csieknek, mert a Duna—Majna-csatornában a magyar és bajor érdekek érvényesülését látja, amelylyel szemben az osztrák érdekeiket a Duna-Odera-csatorna képviselné. Weisskireh ner röviden, de keserűen válaszolt:- Mindenekelőtt sajnálattal kell megállapí­tanom, hogy az osztrák hajózás barátainak min­den fáradozása eddig sikertelen maradt. A köz­ségtanács és a Wasserstrasseutag határozataira, valamint arra a számos emlékiratra, amelyet eb­ben a kérdésben a kormány elé juttattam, eddig semminémü választ nem kaptunk és a kívánt célhoz egyetlen lépéssel sem jutottunk közelebb. — Valóban irigység tölt el bennünket, ami­kor látjuk, hogy a Duna—Majua-csatorna ellő munkálatai milyen hatalmas arányokban indultak meg. Mi őszintén kívánjuk a bajoroknak, hogy sikerüljön megvalósítani a régóta kívánt nagj viziutat a Rajna és a Duna között, annál is in­kább, mert attól mi is a dunai forgalom fejlődé sét reméljük; de tíz osztrák közgazdaság érde­kében a legteljesebb elhatározottsággal ki kell tartanunk a Duna—Odera-csatorna megvalósí­tása mellett, mert az Ausztria, de még inkább Bécs számára életszükséglet. Nagyon sajnálatos, hogy az osztrák kor­mány a viziutak kérdésében nem mutat olyan energiát, mint a bajor kormány. Nekünk tehát újból követelnünk kell, hogy a kormány ebben az irányban teljesítse kötelességét. Én újból a kormányhoz fogok fordulni, hogy hozza nyilvá­nosságra az osztrák viziutak kérdésében, de kü­lönösen a Duna—Odera-csatorna megépítése kérdésében elfoglalt álláspontját. így szólott Weisskirehner es már másnap tisztelgett is Honiann közmunka-miniszternél, aki azonban azt jelentette ki, hogy a csatorna épí­téséhez szükséges anyag ebben a pillanatban nőm áll rendelkezésre. így a legkomolyabb kilá­tások vannak arra, hogy a bécsi községtanács a legközelebbi időben már hevesebb offenzivát kezd a kormány ellen. Sajnos, ismét azt kell látnunk, hogy Bécset egészen nyugodtan hagyja az, ami Magyarországon és Budapesten a Duna körül történik, csak az fáj nekik, amit a bajorok csinálnak. Ennek a szomorú ténynek igen egy­szerű a magyarázata és pedig az, hogy nálunk semmi sem történik. Lapunk múlt heti száma a töinegsztrájk miatt nem jelenhetett meg. Most jelent meg Fodor Oszkár szerkesztésében a Budapesti Tőzsde­Almanach IX. évfolyamú kötete. Tartalmaz minden tőzsdére vonatkozó tudnivalót, teljes compasst ad a tőzsdei ér­tékpapírokról. Ára 12 korona. Megrendelhető a Budapesti Tőzsde-Almanach kiadóhivatalában (Budapest, V., Vécsey-utca 5.) Kitelepítik a budapesti hadigondozó intézmé­nyeket. A főváros már régóta fájdalommal látja, hogy az iskolákat nem tudja felszabadítani a ka­tonai szolgálat alól és amellett a bérházak közűi is igen sokat foglal le a katonaság a hadigondo­zás céljaira. Ahány polgármesteri nyilatkozatot hallottunk az utóbbi időben, ahány bizottsági ülés volt, ahány tanácsnoki interjú jelent meg, annyi méltatlankodás amiatt, hogy a kultúra és a lakások céljaira szolgáló épületeket nem tud­ják visszaadni rendeltetésüknek. Most azután a kormány köréből indult meg ebben az irányban sikerrel kecsegtető akció. Legutóbb Wekerle Sándor miniszterelnök több mint 200,000 négy­szögméternyi beépített területű barakkot szer­zett meg a keleti fronton. A brakkok bontását és száKitását máris megkezdték. Ezekből fog­nak majd kitelni azok az épületek, amelyekbe a hadigondozó intézményeket ki lehet majd tele­píteni. Azonkívül a kormány ugyancsak a ke­leti fronton mintegy 10,000 köbméter anyagot vett, amelyekből a budapesti népszállók barak- épületeit kívánja íelépittetni. Egyszóval meg­van a remény arra, hogy legközelebb felszaba­dulnak az iskoláink és amevlett a népszállók építéséhez is rövidesen rendelkezésre fog állani a szükséges anyag. A dúsgazdag Reich. Á legutóbbi közgyűlésen a kuk ás ép it és kérdése is napirenden volt. de nem okozott nagyobb zavart. W i 1 d n e r tanácsnok referált, a pol­gármester pedig bejelentette azt a fontos eseményt, hogy a kislakások építését a kormány vállalta ma­gára. Ha a kormány vállalta, akkor nekünk semmi közünk hozzá — gondolták a város atyjai — és szót­lanul napirendre tértek a század egyik legfontosabb kérdése fölött. Azaz, hogy akadt mégis valaki, aki felszólalt. Ullmann Gyula mondott nagyon okos és nagyon megszívlelendő beszédet, amelyben azt kívánta, hogy a kormány mellett a főváros is folytassa párhuza­mosan a lakásépítési akciót, mert az a tízezer kis­lakás, amit az állam akar felépíteni, nem lehet ele­gendő, amikor legalább 25.000 lakásra van szükség. Egyben pedig a fővárosnak meg kell találnia annak a módiát is, hogy a magánépitkezést tevékenységre serkentse. Beszámolt németországi tanulmány útjáról is. amely alatt a háborús lakásépítkezést tekintette meg. Értékes előadásában azonban a német birodal­mat röviden a R e i c h n a k mondotta. — A Reich erre a célra százmilliót áldoz... — A Reich kétszáz milliót fektet be .. . És mindig a Reich adta a százmilliókat, amit az utolsó padsorokban igen boldogan hallgatott K 1 o p- í e r Jakab városatya ur, aki Ullmann beszédének vé­geztével ünnepélyesen kelt föl és azt mondta a szomszédjának: — Nem is tudtam, hogy az én vöm ilyen nagy ur, hogy százmilliók fölött igy rendelkezik. Klopfer ur ugyanis boldog apósa Reich Samu­nak, a fővárosi élelmiszeriizem igazgatójának. A visszacsempészett cégfeliratok. A budapesti üz­letek cégtábláiról a háború első lehelletére eltűntek az angol, francia, szerb és egyéb entente nyelvű fel­iratok. Leragasztották, levakarták, egyszóval eltün­tették őket, ha nem is örök időkre, de mindenesetre addig, amíg a háborús hangulat erősebb hullámokat vetett. Most aztán csendesebben vernek a szivek és a beragasztások is eltűntek. Vigasztalódjunk azonban, mert nemcsak Budapesten csempésződtek vissza az ellenséges nyelvű feliratok, hájnem Becsben is. A bécsi községtanács legutóbbi ülésén szóvátette ezt a helyzetet az egyik községtanácsos. W e i s k i r c li­ner polgármester sietve válaszolt és kijelentette, hogy ma nem tud a dolgon segíteni, mert az ipartör­vény nem ad módot a megtorlásra. Ellenben most készül az ipartörvény egy uj novellája, amelynek meg­alkotásánál a polgármester kívánni fogja, hogy a cimtáblákon kizárólag német n y e 1 v ü feliratok alkalmazását e n g e d j é k csak meg. Bécs ismét példát ad valamiben Budapestnek és pedig ezúttal olyasvalamiből, amiben mindenkor Budapest vezetett: — a sovinizmusból. Szabadságon. Dr. Bérezel Jenő tanácsnok, a városgazdasági ügyosztály vezetője julius 1-én kezdte meg négy hetes szabadságát. Távollétében az ügy­osztályt Bucsánszky Bertalan tanács jegyző vezeti. Évadzáró közgyűlés. A törvényhatóság legköze­lebbi közgyűlése e hó 10-én, a városházi évad utolso közgyűlését 'pedig e hó 17-én tartja meg. Aztán két hónapos nyári szünidő következik és elszelednek a városatyák, hogy a köz érdekében kifejtett mér­sékelt munkásságuk fáradalmait kipihenjék. A villa­mos vasutak megváltása, illetve a tarifa-revizio ti szünidő előtti közgyűlések napirendjén előrelátható­lag már nem fog szerepelni. A renitens Gnttmannék. A szénkereskedökncl vásárolt szenet bizonyos határig a szénkeres­kedő egyszersmind maximális fuvar mellett kö­teles haza is szállítani. Ezt a rendelkezést a szénkereskedők be is tartják, egy ledül a Gutt- mann Testvérek bécsi cég budapesti telepének vezetősége szegül ellen Vázsonyi Jenő szén- kormánybiztos rendeletének. Számos ilyen eset jutott tudomására Vita Emil dr. tanácsnoknak, ti közgazdasági ügyosztály vezetőjének, aki erre erélyesen felszólította ti céget, hogy teljesítse kötelességét. A cég azzal válaszolt, hogy neki nincsenek lovai és szekerei. Vita tanácsnok azon­ban ez ellen is tudott orvosságot. Kijelentette, hogy kész örömmel bocsát Gnttmannék rendel­kezésére katona fuvarokat, amelyek eddig is közmegelégedésre szállított ik házhoz a szenet. Gnttmannék azonban, úgy látszik, még mindig nem akarják beadni a derekukat, mert újabban ismét vannak ellenük panaszok. Úgy tudjuk, ezek után Vita tanácsnok kénytelen lesz a reni­tens.bécsi cég ellen a legerélyesebb eszközökkel fellépni. Kinevezések a városi vasútnál. A Budapesti Villamos Városi Vasút iagzgatósága legutóbb tartott ülésében dr. Lengyel Endre jogtanácsost az igazgatóhelyettesi, dr. Báni Mihály ügyészt a jogtanácsosi, Medek Béla főmérnököt és Dörfler Nándor mtihelyfőnököt a műszaki tanácsosi, to­vábbá Faltysz Hugó, Faragó Miksa és Scicissel Antal felügyelőket a főfelügyelői címmel ru­házta fel. Megnyílik az Andrássy-uti kabaré. A kabarék szülőanyja, az Andrássy-uti pincéből kiformált intim, kedves színházi helyiség ismét visszatér régi szerel­méhez: a színpadhoz. Úgy látszik, nemcsak a színész­nőkre. de a. lokalitásokra is áll az a. törvény,, hogy nem tudnak sokáig hűtlenek maradni az egyszer megkóstolt művészethez; A rendőrség egykor ki­mondta, hogy a Modern Színpad helyisége tűzveszé­lyes, most azonban a belügyminiszter ismét megadta az engedélyt, hogy Bárdos Artur, a Belvárosi Színház igazgatója kabaré-előadások számára újra megnyithassa a Modern Színpadot. A nép­szerű és komoly művészetre törekvő Bárdos Ar­túrnak tehát ezentúl két színháza lesz, ami a mulatni vágyó budapesti közönségnek mindenesetre nagy örö­mére fog szolgálni. Kitüntetés. A király Barth a Albert vezérkari testületbeli alezredesnek az ellenséggel szemben ta­núsított kiváló szolgálatai elismerésein a hadiékitmé- nyes Lipót-rendet adományozta. Bartha alezredes hosszú ideig volt Böhm Ermolii hadseregének szál­lásmestere. Mint ilyen a galíciai és kárpáti offenziva alatt figyelemreméltó szolgálatokat tett, később J ó- z.séf főherceg parancsnoksága alatt álló erdélyi had­sereghez került. Harctéri beosztása mellett még volt ideje azzal is törődni, hogy a Margitszigeten az ő tervei szerint létesített hadikiállitás nagy adminisz­trációs munkáját is dirigálja. Hiadikölcsönbiztositás. Mielőtt ilyent köt, kérjen a Trieszti Általános Biztosítótól (Buda­pest, V.. Dorottyai-utca 10.) tájékoztatót. Célszerű újítások! Egyszerű hadikölcsönéletbiztositás, vagy balesetbiztosítással kapcsolatos hadikölcsönéletbizto­sitás is köthető. A Fasor Kabaréban a fényes sikert aratott iuliu.si műsor keretében nem kisebb irodalmi nagyságok sze­repelnek. mint H e r c z e g Ferenc, L e n gyei Meny­hért, Ernőd Tamás és Gábor Andor. A fellépő mii- vészek és művésznők közül nagy és kitűnő szerepe­ket játszanak: Rajnai Gábor, a Nemzeti Színház, Kertész Dezső, a Vígszínház tagjai, mint vendé­gek. Sz. Szőllősi Rózsi. Szász Ilona, a Fasor Kabaré uj tagjai, valamint a régi kitűnő és bevált gár­dából B é k e f í y László, J á k ó Amália, B á rson y István, Ürmössy Anikó jutottak kitűnő szólókhoz, illetőleg nagyszerű szerepekhez. A ííenry-aréna júliusi műsora a legkiválóbb attrakciókat hozta. Kitűnnek: Adorns, Jackson, Ro­berte Mizzi Braun és a Hias testvérek. Krisztus. (P a s s z i ó j á t é k a Városi Szín­házban.) Julius elsején óriási hatással mutatták be a Városi Színházban a Krisztus pasz- s z i ó j á t é k o t, melynél nagvobbszabásu drámai al­kotás még nem került színpadra. Ütvén magánsze­replő, 500 szereplő. 200-tagu ének- és zenekar vesz­nek részt az előadásban, melyet Iván fi Jenő. ren­dez. A Krisztus első előadása ez, melyet nyomon kö­vet a darab berlini és bécsi bemutatása. Berlinben

Next

/
Oldalképek
Tartalom