Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-07-03 / 26-27. szám
2 Budapest, 1918. Julius 3. Olyan méltányolni való szempontok ezek, amelyeket honorálni kell az újságírónak, de papírra kell vetnie a gondolatokat, amelyek Harrer alpolgármestert visszatartják a programm- adástól. Elmondta azután a polgármester, hogy a legfőbb gondja ezidőszerint az építkezések kérdésé. Én képviselem a fővárost az Országos Építésügyi Tanácsban, ahol a mult héten is öt ülésen vettem részt. Hogy ezeknek a tanácskozásoknak mi az eredménye, azt részben a polgármester ur mondta el a legközelebbi közgyűlésen, részben pedig a kereskedelmi miniszter, ur a parlamentben. Ehhez nem igen van mit hozzátenni: a legfontosabb az építkezések mielőbb való megkezdése. Érdeklődésünkre kijelentette az alpolgármester. hogy minden eddig végzett'munkáját, amelyek nem tartoztak is szorosan ügykörébe, ezentúl is megtartja. így például tovább szerkeszti a Városi Szemlét és alelnöke marad a Városok Kongresszusának.- És a városi párt? — kérdeztük.- Arról nem tudok semmit. Hónapok óta nem' mozdul semmi, hónapok óta nem hallottam róla.- A gyöngyösi kormánybiztosságot is megtartja polgármester ur?- Természetesen be akarom fejezni ezt a munkát. A parlament legközelebb foglalkozni fog a gyöngyösi kisajátítások ügyében beterjesztett törvényjavaslattal, amelynek törvényerőre való emelkedése után megkezdődhetik a munka, amelyet továbbra is én fogok irányítani. Igen természetesen és a feladatok, a munka nagyságának különös hangoztatása nélkül beszél Harrer alpolgármester arról, ami reá vár és amit ő. ismerve rendkívüli tudását, nagy munkabírását, a legbiztosabb kézzel fog megoldani. Mindenesetre ő az. akinek a közeljövőben a lerongyolódott Budapestet és a leégett Gyöngyöst fel kell építenie. A régiségek újdonságai Csánki Dezső dr. országos folevéltáros kutatásai Buda és Pest történetére vonatkozó kútfők után 1. A főváros közgyűlése nehány év előtt megbízást adott C sán. ki Dezső dr. miniszteri tanácsos, országos főlevéltárosnak, hogy gyűjtse a főváros történetére vonatkozó adatokat, a historikusok nyelvén szólva kútfőket, hogy a közgyűlés kívánságára megírhassa a főváros történetét, amely a Salamon Ferenc-féle történeten kivid teljesen számbavehető irodalom nélkül áll. C s á n k i folevéltáros most számolt be újabb kutatásairól egy szűkebbkörü bizottság előtt, amelyben Harrer Ferenc dr. alpolgármester elnöklésével resztvettek A n g y a 1 Dávid dr., Doma n ovszk y Sándor dr., Fejérpaták 3' László dr. és Wil'd- n e r Ödön dr. tanácsnok. Buda és Győr. Csánki folevéltáros — amint az jelentéséből kiderül —- a középkori anyag felkutatásánál tart. A munka legnagyobbrészét vidéken kellett végezni és pedig a nagyváradi káptalan levéltárában, a nagyváradi Ipolyi Múzeumban levő Fráter-, Bölöni- és Baranyi-családok levéltárában, továbbá Nagybányán, Felsőbányán, Győrben, Csornán, Komáromban, a gróf Erdődy-család galgóci levéltárában,' Szatmá- ron, Debrecenben, Eperjesen, Esztergomban, Pozsonyban és Varsóban. Az anyagot, amelyet találtak, igen értékesnek kell mondani. Csak néhány példát akarunk említeni. A nagyváradi Bölöni levéltárban például egy budai harmincados és egy pesti polgár tranzakcióját megörökítő okiratot találtak. Nagybányán napfényre kerültek a szűcs-céhnek 1840-ben szerkesztett alapszabályai, amelyeket a budairól másoltak le és igy azzal teljesen azonosak A győri káptalan magánlevéltárában felfedeztek egy három kötetre terjedő, a középkorból eredő és 1550-ig menő káptalani számadatkönyvet. Ebben igen érdekes ada509 vason uborka, 2000 vason tök Bérezel tanácsnok nyilatkozata A fővárosnak zöldséggel való ellátása a nyár folyamán nem mutatott különösebb zökkenőket, annál súlyosabb volt azonban ezidei-g .a, helyzet a gyümölcs terén. Cseresznyében például olyan szorultság volt, amelyet eddig még sohasem ;volt alkalma látni a főváros közönségének. Sajnos, meg kell állapita*- nunk. hogy a cseresznyéről az idén már végleg le kell mondanunk, annál inkább kívánatos azonban, hogy egyéb gyümölcsfélékről jóelőre gondoskodás történjék. A legutóbbi közgyűlésen ezeket az állapotokat kimerítő beszédben tette szóvá Havas Rezső udv. tanácsos, íőv. bizottsági tag is. A megnyugtató felvilágosításokért Bérezel Jenő dr. tanácsnokhoz, a városgazdasági ügyosztály vezetőjéhez fordultunk, aki a Fővárosi Hírlap munkatársának a. következőket volt szives elmondain:- A zöldségeliátás zavartalansága érdekében és a főzelékfélékben való szükség elhárítására minden előzetes intézkedést megtettünk és megvan minden reménységünk, hogy úgy mint tavaly, az idén is' teljesen kielégítő módon láthatjuk el a főváros lakosságát. Olyan zöldséges főzelékmennyiségeit akarunk Budapestre dirigálni. hogy a lakosság téli szükségleteit is kielégíthesse. A zöldborsóval való ellátás teljesen hiánytalan volt és még ma is bőségesen van a piacon. Vajbab is kezd érkezni és remélhetőleg már legközelebb jelentős mennyiségeket kapunk. A jövő héten azután megkezdődik az uborka és a tök tömeges szállítása is. E tekintetben a hét folyamán voltak tárgyalásaink a Közélelmezési Hivatallal, amely tárgyalások eredményeképen Budapest mintegy 500 vaggou uborkát és 2000 vaggon tököt kap, hogy a szezon alatt és a télire is el legyen látva a közönség. A körülbelül hatvan napos idény alatt naponként tehát mintegy nyolc vaggon uborka és húsz vaggon tök fog Budapestre érkezni.- A gyümölcs, kérdésében is a legjobb reményeink vannak. Meggy máris bőségesen van a piacokon és mindent elkövetünk, hogy sárgabarack is minél több jusson Budapestnek. Sajnos, tok vannak. Ezek a könyvek beszélnek arról, hogy a győri káptalan miképen szerepeli a budai és a rákosi országgyűléseken. Intim adatok beszélnek a főpapoknak az udvarral, az államférfiakkal, pl. Ver- böGzyvel való összeköttetéseiről. Szólnak azokról a külföldi követekről, akik Győrön át Budára igyekeztek. Kiderül, hogy a győri káptalan és a budai zsidók élénk üzleti összeköttetésben állottak. G>rőr- ből különben is e könyvek tanuságtétele szerint igen sok anyagpt szállítottak Buda várába. fíakócz Tamás levéltára. A galgóci levéltár B a kó c z Tamás rokonságának tulajdona. Bakócznak sokféle vonatkozása volt Budavárával. Természetes tehát, hogy itt bőségesen találkoznak adatok Buda történetére vonatkozólag. A régi Buda helyrajzát ezek a feljegyzések nagyszerűen kiegészítik. Többek között itt van az az okmány, amelyben II. Ulászló király 150f)-ban a budai prépostságot Losonczi Zsigmondnak adja. A prépost dacára ennek nem állhatott valami előkelő módon, mert atyjának temetésére egy budai polgár kölcsönöz neki 2(H) forintot. A budai zsidók üzletei itt is jelentős szerepet játszanak, de nagyon érdekesek azok a levelek is, amelyet B a k ó c z Tamás, esztergomi érsek, 1516-ban budai házának udvarbirájához intézett és amelyek igen érdekes színben tüntetik fel az érsek budai borgazdaságát. A budai magyar-szabók céhe. A debreceni kollégium levéltárában 1492-ből származó okiratok a legfontosabbak, amelyek a budai magyar szabók céhének történetére vonatkoznak. Megtudjuk ebből az okiratból, hogy Budán Szent György napja körül választottak bírót. A céh igenkor túlságosan belenyúlt a céhtagok magán- és családi életébe. Szigorúan ügyelt a tisztességre, az üzleti és magánélet tisztaságára. Minden szabó házán kint függött a céhtag jelvénye, cimerpajzsa és rajt a céh szignüma. Érdekes jelenség, hogy a céh tagjainak a budai zsidók számára eladnivaló ruhát nem volt szabad készíteni. C s á n k i Dezső fölevéltárosnak és kitűnő munkatársainak 1917. évi gyűjtése 149 darab értékes oklevélmásolat, amelyek, mindegyikét külön tokban cseresznye dolgában tényleg volt hiány. Ennek azonban egyik oka az országos rossz cseresz- nyetermés volt, másrészt pedig ami termett is. olyan távoli vidékeken, hogy mire ideérkezett, legnagyobbrészben megromlott. Végül szerepe- volt a cseresznyehiányban, a csempészetnek is, amivel szemben már megtörténtek az ellenreud- szabályok. Meggyet már nem szabad kivinni, s igy nagyrészt Budapestre fogják hozni és reméljük a cseresznyehiányért is kárpótolni lehet majd Budapest lakosságát a késői ropogós cseresznyével. Sürgős kitelepítésekkel és építkezéssel megszüntetik a lakásínséget Szte rényi József, kereskedelmi miniszter, a képviselőház június 19-iki ülésén bejelentette, hogy a kormány hajlandó felépíteni Budapesten tízezer kislakást, amihez a főváros csak a telkeket köteles díjtalanul az állam rendelkezésére bocsátani. Ugyanebben az időben megtette ezt a bejelentést a főváros törvényhatósági bizottságának Bódy Tivadar dr. polgármester is. Olyan helyen, ahol a kérdés lényegével teljesen tisztában vannak, a következőket fejtették ki a Fővárosi Hírlap munkatársa, előtt: Hogy/ a kormány ezideig semmi pozitívumot nem tudott felmutatni a lakáskérdés megoldása körül, annak legfőbb okát abban kell keresni, hogy/ ezt az ügyet a különböző minisztériumokban elosztottál! kezelték és igy nem tudtak egységes kezelésről gondoskodni. Most aztán az egész kérdést egy helyen, a kereskedelmi minisztériumban, Szterényi miniszter kezében koncentrálták.- Most már a legnagyobb eréllyel veszi kezébe, a kérdést a kormány. A legelső feladat a hivataloknak a magánlakásoknak alkalmas helyiségekből való kitelepítése. Ezt fogja Szterényi miniszter mindenekelőtt forszírozni és ez annyival is inkább könnyen fog neki mehetni, mert jó példával járhat elől. Mindenekelőtt a kereskedelmi minisztériumnak a magánházakban elhelyezett hivatalait, amelyek körülbelül 700 szobát helyezték el. A másolatok közül a XIII. századból való 4 darab, a XIV. századból 21 darab, a XV. századból 86 darab és a XVI. századból 37 darab. Az eddig készült összes másolatok száma 1352 darab. A budai zsidók. Az újonnan szerzett történelmi kútfőkben számos adatot találunk a népességre, a lakosságnak családi, társadalmi, nemzetiségi, vagyoni, gazdasági, vallási és egyéb viszonyaira vonatkozólag. Érdekes, hogy az újabb adatokból kiderül, hogy/ Budának olasz, örmény és cseh lakosai is voltak. A budavári Boldogasszony-templomnak. mely különben a németeké volt. egyébként tanult (decretorum doctor) plébánosa 1435-ben n e m értett m a g y a r u 1. A budai zsidókról igen sok az uj adat, amelyek a zsidók kivételes helyzetéről, gazdasági tevékenységéről, sőt uzsoráskodásáról beszélnek. Ok azok, akik a megszorult főuraknak, polgároknak, papoknak kölcsönöket adnak, bár vérlázitóan uzsoráskamat mellett. Egyik legtipikusabb alak közöttük egy Mélámén nevű nő. A kölesön-feltételek között ilyenek foglaltatnak: ha valaki megkésik 200 forint adósság megfizetésével, akkor az pár hónap alatt 1600 forintra növekszik. 200—244 forint kölcsön zálogául az adós négy falut, sőt egész birtokát kénytelen akárhányszor lekötni. Vannak azonban a zsidóknak furcsa megkötöttségeik is. Zsidót például a szabó-mesterségre megtanítani nem volt szabad, miután azonban szabadon uzsoráskodhattak, a szabóság után nem is igen áhítoztak. Ennél már súlyosabb és talán okosabb tilalom az, hogy a szabó a zsidónak varrhatott ruhát, de arra a célra, hogy az tovább kereskedjék vele, nem volt szabad. Érdekes az is, hogy a keresztény háztulajdonos, nem igen vett fedele alá zsidó lakót, de azért a XVI. század elején a budai zsidókat, mint polgárokat emlegetik a feljegyzések. A középkori sópénz. Sok érdekes és fontos adat került napfényre a középkori Buda és Pest ipari és kereskedelmi viszonyairól, a céhek működéséről. Különösen jó a kereskedelmi viszony Pest és Kassa között. A kassaiak Pesten vettek bort. a pestiek Kassán posztót. Ez a jő viszony arra is jogot adott a kassaiaknak, hogy
