Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1918-07-03 / 26-27. szám

Budapest, 1918. július 3. 3 foglalnak le, telepítik ki. Ezzel egyidejűleg a fő­város is kitelepíti a maga hivatalait. De rákerül a sor a központokra! is. A központok közül azok, amelyek nem üzlethelyiségben vannak, hanem bérházakat foglalnak le, 76 bérházban 134 szobát használnak. Meg van most már állapítva az is, hogy a Haditermény egymaga 32 házat 461 szo­bával foglal le. Úgy, hogy a kereskedelmi mi­nisztérium és alárendelt hatóságai, valamint a központok együttvéve 1160 szobát és 548 mellék- helyiséget foglalnak le, s mindezeket a kereske­delmi miniszter a saját hatáskörében kitelepít­heti. Ha a főváros és Szterényi miniszter példá­ját a többi miniszterialmok és egyéb hivatalok is követni fogják, az első ilyen nagy lépést máris megtettük a lakáskérdés megoldása felé. Az igy kitelepítendő hivatalo'k olyan házakba fognak költözni, amelyek 15- -20—30 esztendeig teljesí­teni tudják feladatukat.-— Van azonban a kormányakciónak még egy része. A kormány ugyanis elrendelte, hogy a MÁV. 2500 lakást építsen, amelyek közül 500 már az idén készen lesz. Ugyancsak az idén felépül még a Wekerle-telepen újabb 134 lakás, amelyhez az anyag máris rendelkezésre áll. El­rendeli végül a kormány, hogy a háború előtt megkezdett állami építkezések befejeztessenek. Így fel fog épülni a pestvidéki törvényszék és az igazságügyminiszterium is, ami által ismét egész sora szabadul fel a magánlakásoknak. Mindezeknek koronája1 az, hogy a kor­mány elvállalta, hogy a főváros által tervezett 10,000 kislakást felépiti. E tekintetben hosszas tárgyalások folytak a főváros és a kormány kép­viselői között. Oktalan pletykák azok, amelyek arról szólallak, hogy a kormány nem akarta a fővárosra bízni az építkezést. A tárgyalásokon az derült ki. hogy állami és pénzügyi szempont­ból sokkal helyesebb, ha a kormány épit és a fővárostól csak a szükséges telkeket kívánják. Az állam vállalja azután azt a rizikót is, ame­lyet a ma rendkívül magasra felhajtott lakbérek és a majdan olcsóbban kiadandó lakások között való különbözet az államra hárít és and évi 2—3 milliód fog kitenni.- A főváros a kormánytól a 140 milliós bc­egyizben a kassai tanács a székesfehérvári prépost utján arra kérte a pesti tanácsot, hogy rendszabá­lyozzon meg egy pesti polgárt, aki kassai szárma­zású feleségével rosszul bánik. A pestiek tehát feleséget is vásároltak Kassán, de rosszul bántak velük. A budaiak a győri káptalan lisztjét ették, de a budai vásárokon is ott van min­dig a győri káptalan embere. A pénzügyekről is van számos adat, amelyek során már akkor is sok szerepe volt a sónak. Voltak budai és pesti sókamaraispánok, voltak budai polgá­rok. akiknek sóárusitási joguk volt Kassán, végül pe­dig a király is sóval fizette az adósságát. A Mária Magdolna templom plébánosa. Az uj adatok közül a legtöbb a vallási életre vonatkozik. Az apácák leveleiből kiderül például, hogy Erzsébet királyné pápai engedéllyel meglátogathatja az óbudai. Klarisszák kolostorát, de még neki sem volt szabad ott megszállania, sőt ét­keznie sem. A lakosság rendkívül vallásos, renge­teg vallásos alapítványt tesznek kolostoroknak, templomoknak, előkelő urak és úrnők díszruhájukat egyházi ruhák készítése céljából a templomokra hagy­ják, nagy divatban van a templomokban való te­metkezés. Jó dolga volt például a Mária Magdolna templom plébánosának, akinek a szabó-céh minden egyes tagja husvétkor 12 zsemlyét, 2 pint bort, 1 bá­rányt, Űrnapkor 12 zsemlyét, 2 pint bort és 4 csir­két, karácsonykor 12 zsemlyét, 2 pint bort és 1 nya­lat ajándékozott. Kölcsön a királynak. A királyi udvar életére is akad nehány adat. Zsigmond királynak még vizhordója van, Mátyás ki- rál\ azonban a várban kutat, vagy a felhasznált ólom mennyisége után ítélve, valami kezdetleges vízvezetéket építtet. Kassa városa a királyné­nak 1493-ban 1500 kősót ad kölcsön. Losonci Zoltán budai prépost 1505-ben Anna királyné bizal­mas titkára és tanácsadója lesz. A győri káptalan a királynénak 1524-ben egy 34 forintos ku­pát küld ajándékba, 1528-ban pedig a királynak 400 forintot ad kölcsön. fektetésre harminc évre 6,300.000 korona hozzá­járulást kívánt, amiből tízezer kislakást, nép- szállókat és diákszállót akar építeni. Magát a tízezer kislakást számítva, ez öt százalékos ka­mattal számítva, az államnak 118 millió korona tőkebefektetést jelentett volna. Ez és pusztán ez A főváros beavatott köreiben napok óta csú­nya botrányról suttognak. Arról van szó, hogy a VI. kerületi Népszálló részére már régebben kiutalt cukrot Klein Dávid üveges, a főváros szál­lítója szerezte meg, aki, a szállítmány igazolvá­nyait már tovább is adta. Egyszóval megkezdő­dött az üzérkedés a Népszálló szegény emberei részére kiutalt cukorral. Az egész botrányt a katonai rendőrség leplezte le és éberségével megakadályozta, hogy a Népszálló cukra a lánc­kereskedelem ingoványába zuhanjon, amelynek kiinduló pontja a tizenkét koronás kilónkénti ár lett volna. Most, hogy az egész manipulációt csirájában elfojtották, szinte lehetetlen elképzel­ni, hogy a) minden ellenőrzés alól felszabadult cukorrall, a mai viszonyok között, milyen haj­meresztő árdrágítást idéztek volna elő. A ka­tonai rendőrség a vonatkozó iratokat és a nyo­mozás adatait már beterjesztette a katonai tör­vényszéknek. Ott fognak törvényt ülni a bűnö­sök felett, de a főváros som nézheti tétlenül a történteket. A fővárosnak nemcsak a tényleges bűnösöket kell sújtani, hanem azokat is, akik­nek könnyelműsége lehetővé tudta tenni a bot­rányt. A Bethlen-utea titokzatos kocsija. A nyolcadik kerületi katonai rendőrséget figyelmeztették, hogy a Betnlen-utcában nagy visszaélést leplezhet le. A katonait rendőrség tu­domására hozták, hogy Mock László, az Aréna- utón levő Népszálló igazgatója, a Cukorközpont­ból nagymennyiségű cukrot kapott a Képszálló szegény emberei számára, az igazgató azonban a cukrot nem a Népszálló nyomorultjainak jut­tatta, hanem átadta Klein Dávid üvegesnek. Klein Dávid nem egyszerű üveget, hanem nagy va­gyonú ember, a főváros régi szállítója és befo­lyásos ember a városházán. A följelentés még azt is elárulta, hogy az üveges tovább fogja adni az árut, sőt annyira jól volt informálva, hogy pontos árról is tudott. Tizenkét korona lett volna az eladási ár, amely elég szép haszon­nak Ígérkezett az üveges számára. A katonai rendőrség nem tétovázott sokat. Polacsek főhadnagy vezetésével! épen akkor ütöt­tek rajta a szállítmányon, amikor azt le akarták rakni és a cukrot lefoglalták. A kocsis első ije­delmében mindent bevallott és ez a beismerő val­lomás elég volt a katonai rendőröknek. Polacsek főhadnagy jelentést tett Alszeghy ezredesnek, a katonai rendőrség parancsnokának, aki az irato­kat beterjesztette a főváros közjótékonysági ügyosztályához. Tilos a fölvilágositás. A katonai rendőrség mesterien végezte el a dol­gát és — hallgatott. Ezt a helyzetet igyekeztek kihasz­nálni a városházán és megpróbálták az egész dolgot elsimítani. Senki sem árult el a botrányos ügyről semmit sem, mindenki hallgatott, sőt még az illeté­keseknek a hangját is sikerült elnémítani. Mindenekelőtt Polacsek főhadnagyot keres­tük fel, hogy tőle, mint aki az egész vizsgálatot ve­zette, felvilágosítást kérjünk. Amikor a főhadnagy meghallotta, hogy miről van szó, igy felelt:- A legnagyobb sajnálatomra erről a dolog­ról nem adhatok felvilágosítást. Tessék Alszeghy ezredes úrhoz fordulni, aki egyedül nyilatkozha- tik ebben az ügyben. Csak még azt jegyzem meg, hogy igen érdekes eset /olt. Elmentünk Alszeghy ezredes úrhoz, de a mél- tóságos ur sem volt bőbeszédűbb. Az eset a vizsgálat stádiumában van! — mondotta és kitért a felvilágosítás elől. — Az iratok különben a fővárosnál vannak. — Ott — vetettük közbe — azt beszélik, hogy a katonai rendőrséget beugratták és az egész csak felültetés! volt az oka annak, hogy a kormány a 120 milliót felemésztő építkezést teljesen magára vállalta. Tudomásunk szerint ott vannak még a kormány tervei között a luxusépítkezés megtil­tása és általánosságban ti magánépitkezésnek en­gedélyhez való kötése is. Ez már nem tetszett Alszeghy ezredesnek, aki nem ok nélkül büszke a katonai rendőrség érdemeire. Mondja meg az uraknak, akik önt infor­málták — felelt egy kissé haragosan, — hogy a katonai rendőrség nem tévedett, még akkor sem, ha fővárosi szállítók, vagy más magas állású urak a ludasok. A katonai rendőrség nem szo­kott tévedni! Az ezredes ur azonban ennél többet már igazán nem akart elárulni. Már nem is emlékszem pontosan a do­logra, — mondotta az iratok a fővárosnál fekszenek. A főváros vizsgálata eredménytelen. Ezekután csak a fővároshoz fordulhattunk. A ki­lencedik ügyosztályhoz tartozik a dolog, ahol L i e- b e r Endre dr. tanácsjegyző, a közjótékonysági ügy­osztály helyettes vezetője a következő felvilágosítást adta: Tény az, — mondotta a tanáesjcgyzö — hogy a katonai rendőrség át küldötte nekem az iratokat és engem főleg az érdekelt, hogy a fő­város emberéit mennyiben terheli bűn vagy mu­lasztás ebben a dologban. Azonnal vizsgálatot indítottam a Képszálló vezetősége ellen. A Nép­szálló vezetősége tagadja a dolgot és erre az egész Népszálló adminisztrációját átvizsgáltam. A Népszálló vezetősége ellen indított vizsgálat meddő maradt. Mivel a vezető ellen semmi gyanú nem merült fel, meghagytam állásában és tovább vezeti az ügyeket. A vizsgálatnál két­ségtelenül kiderült, hogy a Népszálló vezetője a város régi szállítójának adta at a cukorjegyeket kiváltás céljából. A jegyeket Klein tovább adta. Én nem akarok ebben az ügyben megállapítani, de ha valaki bűnös lehet, úgy az Klein szállító, aki már a cukor jegyeket másnak át is adta. Még nem látok tisztán ebben a bonyolult ügyben és ezért visszaküldöm az iratokat a katonai rend­őrségnek, hogy a nyomozást folytassák. Klein Dávid nem található. Klein Dávid üveges, fővárosi szállító úrral is szerettünk volna beszélni, de több ízben hiába ke­restük. Egyszer estére ígérték a lehetőséget, más­kor reggelre, hogy beszélhessünk vele. Később már csak a közvetítést ajánlották fel, mert egész nap nincsen a városban. így tehát Klein védeke­zését nem adhatjuk elő. Mit mondanak a Népszállóban? A cukor-botrány képe nem lenne teljes, ha a Népszálló védekezése iránt nem érdeklődtünk volna, íi o c k László igazgató éppen a katonai ügyészsé­gen járt és igy helyettese nyilatkozott: — Nevetséges félreértés az egész, amely már el is intéződött. A Népszállo a cukorközpont­tól árut kapott és megbízta a Klein céget, a fő­város régi szállítóját, hogy a cukrot hozza el. Klein el is ment érte és a félreértés következté­ben a katonai rendőrség útközben lefoglalta. A kilencedik ügyosztály már intézkedett, hogy az árut a lefoglalás alól oldják fel. Mindenesetre meg kell állapítani, hogy ez a m a- gyarázat egy kissé ellentmondani lát­szik Lieber t a u á c s j e g y z ő nyilat- k o z at á n a k. Hock László nyilatkozata. Végre Hock Lászlót, a Népszálló igazgatóját is sikerült megtalálnunk, aki a történteket igy ismer­tette: — A Cukorközpont kiutalta a cukrot és én szállító után néztem. Az eddigi szállítókkal sok baj volt, mert minden szállítmányból ládánkint 15—20 kiló hiányzott. Épp az irodámban volt Klein Dávid üveges, aki úgy nekem, mint vala­mennyi fővárosi üzemnek dolgozik. O vállalko­zott arra, hogy a maximális áron elfuvarozza nekem az árut. Azt mondta, hogy van egy mee­Üzérkedés a Népszálló cukrával A katonai rendőrség lefoglalta a VI. kerületi Népszállo cukrát — Rej­télyes szállítmány a Bethlen-utcában — Ki a bűnös ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom