Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1918-01-16 / 3. szám

Budapest, 1918. január 16. 3 A tavaszi burgonyaellátásról. Reméljük, a tavaszi burgonyáról való gon­doskodásunk már több sikerrel fog járni. Eddig mintegy 700 vaggon burgonyánk van a terme­lőknél elvermelve, amihez még a Közélelmezési Hivatal 500 vaggonnal járul hozzá, amire már határozott Ígéretünk van. Ezt az ötszáz vaggont a termelők úgy bocsájtják rendelkezésünkre, hogy a Közélelmezési Hivataltól kukoricát kap­nak érte. A Közélelmezési Hivatal három vaggon kukoricát ad a termelőknek maximális áron min­den kilenc vaggon burgonya ellenében, amit vi­szont a termelő Budapest fővárosnak ad el, szin­tén maximális áron. Ezenkívül a még szükséges burgonyánkat aiz erdélyi vármegyékben most fo­lyamatban liervő burgonya-rekvirálástól remél­jük. Úgy számítunk, hogy a rekvirált erdélyi burgonyából mintegy 1500 vaggonnal jut majd nekünk, amivel aztán majd kihúzzuk az újig. Zöldség és káposzta. Egyéb zöldségnemü.kben és főzelékfélék­ben jobbára szintén az a sorsunk, mint ami a burgonyával jutott osztályrészül. Kivétel egye­dül a káposzta, ami nem fagy meg. A többi zöldségfélének csajk a vermét kell kinyitni a mai hideg időjárásban, máris megfagy. — Káposzta dolgában igen szépen eil vágyunk látva. Száz vaggonnal vásároltunk össze Bács- Bodrog vármegyében és ezt a száz vaggont egy odavaló gyárban igen jutányosán és igen jól be- savanyittattuk. A múlt esztendőben húsz vaggon káposztát savanyítottunk, de a közönség nem igen vette. Amikor aztán Bécs igen hangosan kezdett beszélni az éhségről, akkor nagylelkűen fölajánlottunk nekik három vaggon káposztát, természetesen a megfelelő árban. Mikor aztán a bécsiek Elvitték a káposztát, akkor egyszerre a mi szeszélyes közönségünknek is megjött rá az étvágya. Az idén azonban a burgonyahiány miatt is biztosan nagy lesz a káposzta kelendősége. Épen a népélelmezési bizottság pénteki ülésén kértem utasítást a káposzta felhasználására és forgalombahozatalára vonatkoz Mag. Úgy dön­tött a bizottság, hogy már a lapokban megkezd­jük az árusítást, bár naponkint csak mintegy fél vaggont adunk ej. A káposztát ötvaggononkint fogjuk felhozni a BácskábM. Csikórépa és hagyma. Vettünk azonkívül 25 vaggon úgyneve­zett csikórépát, amelynek alakja olyan, mint a Be ke Kálmán alkance'lár és C o r o n i n i-C r o n- berg gróf. Pest város díszpolgárainak már hosszabb a névsora: Tárnoki működésükért kapták: Brunswik Jó­zsef gróf és C z i r á k y Antal gróf. Királyi biztosi mű­ködéséért: kaposmérei Mérey Sándor (Budán is). Az 1838-iki árvíz díszpolgárai: Feile rs Ferenc bécsi polgár, Festetich Gusztáv csász. kamarás, füstkuti Länderer Lajos könyvnyomdász, Klee József és Sprenger Pál bécsi építőmesterek, és végül W i s s g r i 11 Mátyás bécsi udv. ácsmester. Eb­ben az árvizes névsorban azonban sokkal érdekesebb nevek is vannak: Saphir Móric és B ä u e r 1 e Adolf írók, akik segélyt gyűjtöttek, Liszt Ferenc, aki nem művészetéért lett Budapest díszpolgára, hanem mert hangversenyt adott az árvizsujtotta lakosság segé­lyezésére. Mellettük még ugyanebben a névsorban szerepelnek Zichy Károly gróf, Podmaniczky János báró, Szapáry Ferenc gróf, Dessewify Aurél gróf, Scherz Fiilöp pozsonyi polgár és K r a j- n i k Imre helytartótanácsi fogalmazó. Majd nagy megkésve 1842-ben észrevették, hogy az 1838-iki ár­víz körül Wesselényi Miklós bárónak is voltak érdemei. Vele együtt és ugyanezen a címen lettek még díszpolgárok S c h m e 1 i n g Károly tábornoki helytartó és osztályparancsnok és Dietrich Manó báró tábornoki helytartó. 1842-ben lett díszpolgár a régi Pest nagy építő­mestere H i 1 d József is. Most egy csomó katona következik, mint V é- csey Ágoston gróf, a magyar testörség parancsnoka, Léderer Ignác báró, lovassági generális és „Ma­gyarország föhadi kormányzója“, Paccassi János báró cs. és kir. vezérőrnagy és dandárparancsnok, D u o d o Alajos őrnagy. Közben civil is akad, Czapka Ferenc Bécs város polgármes­tere, K ü 1 k e y Henrik ügyvédő (jótékonyságáért), Petricscvics Horváth Lázár, S z e n t i v ál­lt y i Vince helytartótanácsos ésMarasztoni Ja­kab festőművész. sárgarépáé, do a színe kissé zöldes. Ebből tizen­egy és fél vaggon igen szép sárgarépa volt, amit már át is vettünk. A többi azonban még a ter­melőnél megfagyott és igy át sem vettük. Hagyma dolgában is ed vagyunk látva. Még az ősszel jelentékeny mennyiséget juttat­tunk a közönséghez, most pedig még huszonki­lenc vaggonunk van kiváló makói vöröshagyma. Ha pedig ez nem lenne elegendő, valószínűleg még kapunk a Közélelmezési Hivataltól, amely most Makón a legszigorúbb házankint való 11 a gy m a r e k v i r á 1 á s t e s z k ö z 1 i. Totalizatőr-háboru Budapest és Bécs között A császár-város félti idegenforgalmát Mi a magunk idegenforgalmi akcióival szemben legkevésbbé sem vagyunk elfogultak, még kevésbbé vagyunk annak eredményeitől elragadtatva, mégis jólesik látni, hogy Bécs kissé féltékenyen néz felénk már akkor is, ha igazán akadémikus lépések történ­nek az idegenforgalom emelésének kérdésében. Ez csak azt mutatja, hogy, ha erőteljes akciót fejtünk ki ezen a téren, akkor természetadta előnyeinket kihasz­nálva, sokkal komolyabb eredményekre számíthatunk, mint Bécs. És ebben a tekintetben nem szabad azt sem szégyenleni, hogy a külföld Budapestet mulató városnak kiáltotta ki. Az idegenforgalom igen szép kamatokhoz juttatja majd Budapestet ezen a téren. Bécsben épen ezen a ponton ébredt föl Budapest­re! szemben a legújabb féltékenység. Valósággal azon a ponton vagyunk, hogy a két város között kifog törni a totalizatö r-h á b o r u. Azt kell monda­nunk ebben a kérdésben, hogy ha már a lóverseny­nyel, ezzel a morális szempontból mindenesetre ká­ros szórakozással, számolnunk kell, törjön is ki a há­ború, mert a harcnak csak az lehet az eredménye, hogy Budapest idegenforgalma, vele gazdasági fel­lendülése igen sokat fog nyerni. A bécsi országos idegenforgalmi bizottság múlt héten tartott üléséből egészen világosan kiderül ez. Ezen az ülésen ugyanis igen élénk vita folyt a lóver­senyadóról szóló uj törvényjavaslat körül. Az összes szónokok oda lyukadtak ki,<■ hogyha a totalizatőr-adót megcsinálják, akkor Ausztriában megölik a lóversenyt, amely teljesen M a g y a r o r- szágkarmaiba jut, ami mérhetetlen kárt okozna az osztrák közgazdaságnak és kereseti viszonyoknak. A bizottság határozata helyesli a mérsékelt totaliza­Az abszolutizmus Pestnek több díszpolgárt jöve­delmezett, mint Budának. Ott ötöt számoltunk meg, Pesten tizet kell feljegyezni. Ezek a budai ötön kívül: Jeli a sich József báró, Paskievics Iván her­ceg, Radeczky József gróf (akinek díszoklevelét nyomtatásban is kiadták és öt forintjával árulták), Windischgrütz Alfréd herceg és Lichten­stein Ferenc herceg. Ezt a szimpatikus névsort ismét olyan személyek követik, akik az uralkodóháznak tettek szolgálatot, de nem Budapestnek. Köztük mint Budán O’D önnel gróf és Et ten re ich a Libényi acéljával, majd négy mágnás következik, akiknek hogyan, hogyan nem, az volt az érdemük, hogy a királyné szerencsé­sen szült. A feljegyzések szerint legelőbb L e i n i n- g e n Keresztély gróf, H auer István báró, Hers Henrik gróf és Kempen János báró „a királynő szerencsés szülése alkalmából“ lettek Pest díszpol­gárai. Az ember csak azon csodálkozik, hogy 1855. december 21-én, ezen a címen miért nem magát a királynőt választották meg díszpolgárrá? Nem sokkal drágábban fizette meg a pesti disz- polgárságot Lengyel Miklós egri kanonok sem, aki azért kapta ezt a megtiszteltetést, mert a Rókus előtt ma is fennálló szobrot a városnak adományozta. A komolyabb díszpolgárok sora az idősebb A n- drássy Gyula gróffal nyílik meg, aki Pest városá­nak utolsó díszpolgára volt és 1871. nov. 15-ikén vá­lasztották meg. íme ilyen kellemes és kellemetlen dolgokat kel­lett elmondani abból az alkalomból, hogy Budapest székesfőváros Vázsonyi Vilmost díszpolgárává akarja választani. A névsor bizony egy kicsit vegyes, különösen ha az egyesítés előttieket is figyelembe vesszük. De Paskievics és Iiaynau mellett ott van­nak Deák Eötvös, Szemere Bertalan, Klauzál. Kossuth, Wekerle, Bánfíy és az Andrássyak is és a királyné szerencsés szülése alkalmából kitüntetett mágnások mellett pedig Munkácsy és Jókai is. Ennek az igen vegyes névsornak nem fog árjani uj fényt adni Vá­zsonyi Vilmos nevével. tör-adót, de ellenszegül a súlyos megadóztatásnak, mert az a lóverseny elvesztését jelen­tené. Ez a bécsi feljajdulás mindenesetre megfonto­landó és figyelembe kell azt is venni, hogy a lóver­senynyel nemcsak morális, de közgazdasági szem­pontból is számolni kell. A budapesti kereskedők pár esztendő előtt arra kérték a fővárost, interveniáljon a Lovaregyletnél a májusi szezon meghosszabbítása érdekében. A Lovaregylet hajlandó is lett volna ebbe belemenni, de közbejött a háború. A bécsi totalizatőr- adó, ha olyan mértékben valósul meg, mint amilyen­től Ausztriában félnek, tényleg azt eredményezheti, hogy Budapest e tekintetben merészen Bécs fölé lo­vagol és az idegenforgalom, vele pedig a közgazda- sági élet rendkívül sokat nyer. Most amikor Buda­pesten milliók feláldozásával hatalmas lóversenyteret létesítenek, ennek minden lehetősége megvan és nem baj, ha a két főváros között kitör a totalizatőrháboru, amely minden káros hatása mellettMs, önteni fogja a pénzt Budapest zsebébe. * Ugyanezen a bizottsági ülésen szó esétt a .harc­terek látogatásáról is. A Fővárosi Hírlap vagy égy esztendő előtt megemlékezett arról, hogy a mi országos idegenforgalmi szervünk is akcióba kezdett abban az irányban, hogy a központi harcterek láto­gatásával idegenforgalmat csináljon. Azóta erről a tervről nem hallottunk semmit. Most azután azt ol­vassuk, hogy az osztrák Vöröskereszt akciót kezdett a hősök sírjának és a katonai temetőknek látogatása körül. Erre a célra mindenfelé olcsó ellátást és alkal­mas közlekedést csinálnak. Ebből az apropóból utána néztünk, hogy mi történt nálunk a korábban meg­született ötlettel? A válasz az volt, hogy nálunk mindenekelőtt a csataterek leírását akarták megcsi­nálni. Föl is kérték erre a munkára Th irr ing Gusztávot, a fővárosi statisztikai hivatal igazgatóját, aki azonban nem válalkozhatott. Ezzel aztán abba is maradt az egész akció, Ausztriában pedig építik már a barakkokat a hősök sírját látogató zarándokok szá­mára. Még egy jelenség, fájdalmas jelenség. Milyen más, mennyivel magasabb szempontokból látják Bécsben az idegenforgalmat. Ott ez a kérdés nem vesszőpa­ripa, nem is pusztán üzlet, hanem egyenesen a köz- gazdasági élet egyik legmagasabb eszközének tekintik azt. A városi idegenforgalmi bizottság a képviselő- ház és az urakháza által kikiildendö bizottságokkal való fúzióját sürgeti, mert az idegenforgalom eme­lése — a valuta javítás egyik igen jelen­tős eszköze. A műszerüzem alkonya Honig- műszaki tanácsos a XIII. ügyosztályban A Fóvárosi Hírlap legutóbbi számában egész terjedelmében ismertette a fővárosi kórházak gazdasági kezelésének ideiglenes rendjét, ame­lyet majd véglegesen szintén a nagy kórházi re­formot megállapító szabályrendelet fog rendezni. Ennek az ideiglenes intézkedésnek egy részét vállalkozói és iparos körökben bizonyos gyana- kodással nézik. Arról van szó ugyanis, hogy az újonnan felállított központi kórházi gazdasági hivatalnak lesz egy műszaki osztálya is, amely azonban csak a tatarozásokról gondoskodik, mig a közegészségügyi ügyosztály műszaki al­osztálya megszűnik és Honig Dezső műszaki ta­nácsos visszamegy a középitési (XIII.) ügyosz­tályba. És itt vélik a vállalkozók és iparosok a maguk sérelmét felfedezni, holott mi úgy látjuk, senki mást sérelem néni ért, csak Honig mű­szaki tanácsost, aki eddig önállóan intézkedett a kórházépítési kérdésekben. Fölötte műszaki kép­zettségű tanácsnok nem állott és — úgy lát­szik — sem Márkus Jenő dr. voít tanácsnok, sem Véssei Ede dr. tanácsjegyző, az ügyosztály mostani ideiglenes vezetője, akik mindketten jogi képzettségűek, nem voltak hajlandók vál­lalni a felelősséget olyasmiért, amit ellenőrizni nem tudnak. Akárki kerüljön is a közegészség- ügyi ügyosztály élére, bármely jogi képzettségű tanácsnok, ezt a felelősséget nem fogja majd magára vállalni. Minden komplikált és erősza­kos magyarázat helyett ez az igen egyszerű és természetes megokolás állhat csak fenn. Honig műszaki tanácsos egyéni sérelme is egészen illuzóriussá lesz, ha elmondjuk, hogy mindössze az önálló hatásköre szűnik meg, a kórházépíté­seket azonban a jövőben is ő fogja vezetni. Ér­tesülésünk szerint legalább Krátky János ta­

Next

/
Oldalképek
Tartalom