Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-01-16 / 3. szám
4 am post Budapest, 1918. január 16. nácsnoknak az a szándéka, hogy régi reszortjában meghagyja a műszaki tanácsost, aki azonban ezentúl műszaki képzettségű tanácsnok ellenőrzése és irányítása alatt fog dolgozni. Fölmerültek olyan hírek is, amelyek azt mondják, hogy a tatarozási munkáktól a közegészségügyi ügyosztály el akarja ütni a vállalkozókat, ezentúl nem árlejtések utján adják ki ezeket a munkákat, hanem a kórházak tatarozását a Müszeriizemre bízzák. Ez az értesülés meglepő és kellemetlenül érint bennünket is, ha ugyan megfelel a tényeknek. Őszintén szólva, niem hiszünk benne. A közkórházak gazdasági kezeléséről szóló szabályzatban ugyanis semmiféle támasztékot nem találunk ennek a kombinációnak a számára. A szabályzat 7. szakasza, ugyanis szóról-szóra igy hangzik: A műszaki osztály feladata az igazgató főorvosokkal eg'yetértöieg kórházak épületfenntartási költségelőirányzatának és a tatarozási munkák programmjának összeállítása, a programúiba felvett munkák végrehajtása és a fölmerült kiadások nyilvántartása. Ebbé sem azt nem lehet belemagyarázni, hogy házi kezelésről lenne szó, sem azt, hogy a Müszerüzeimnek amúgy is fölöslegesen bő munkakörét újból ki akarnák terjeszteni. Meglehet, hogy Bedö Tivadarnak, a Müszerüzem élén működő számtisztnek, ilyen ambíciói is vannak és ö is vállalkozik arra, amire a,z ügyes Dénes Aladár vállalkozott, hogy az üzembei bele nem illő ágakat akar létesíteni. Akárhogy áll a dolog, ez aligha fog Bedö urnák sikerülni, mert mi igen jól ismerjük a polgármester és a közegészség- ügyi ügyosztály felfogását a Müsz er üzemről „ Csak a háború végét várják és akkor vége lesz az automobil—javításnak és a hasonló üz:m- ágaknak és a Müszerüzem vissza- fog térni ahhoz, ami eredeti rendeltetése volt. A gyana- kodók megnyugtatására még azt is elárulhatjuk, hogy a Müszerüzemnek még a neve is meg fog változni és nincs messze az idő, amikor „A székesfőváros kórházainak anyagszertára“ lesz a címe. De a hatásköre1 sem lesz több. HteíMöz millió difi rásod kölcsön Gyors elintézés várható Arról, hogy a fővárosnak a hosszú háború megromlott közmüveit ki kell javítani, hogy újabb nagyszabású lakásakciót kell indítani, hogy az elmaradt beruházásokat pótolni kell, hogy a legújabb szükségleteket, egy millióssá serdült nagyváros hatalmas igényeit ki kell elégíteni, már az elmúlt nyár közepén elkezdtek gondolkozni a városházán. Akkor csinálták meg a beruházási programmot és akkor tökélték el, hogy kétszázötven milliós kölcsönt kell felvenni. Közbejött azonban a hadikölcsön, amelynek sikere azt követelte, hogy a főváros ne kísérelje meg jelentékenyebb hitelművelet lebonyolítását. Nem hiszünk egészen határozottan ebben a feltevésben és azt sejtjük, hogy a főváros beruházási kölcsönének felvétele inkább a béke kérdésével volt összefüggésben, mint a hadiköl- csönével. Annak idején azt irta a Fővárosi Hírlap, hogy „mihelyt a béke kérdésében világosabban látunk, a döntés akár jobbra, akár balra akkor következhetik be.“ Hogy mennyire igazunk volt akkor, azt bizonyltja az, hogy ma, amikor Breszílitovszkban már folynak az orosz béketárgyalások, az entente pedig szel'idebb búrokat penget, egyszerre újra aktuálissá vált a főváros kölcsöne. Annyira aktuálissá, hogy már a tanácsülés is foglalkozott vele, sőt az eredetileg kétszázötven millióra tervezett kölcsönből egyszerre háromszáz millió lett. Szükség van a kölcsön összegének erre az emelésére, hiszen az ügyosztályok által bejelentett és a pénzügyi ügyosztály által összeállított beruházási proeramm meghaladja a neuyszázduiszonkilenc milliót, pedig mindenki nagyon jól tudja., hogy a szükséglet még nagyobb le 'ne. Értesülésünk szerint különben a beruházási nrogrammban feltüntetett összegek a békebeli árak Figyelembevételével alakultak ki. Ilyenformán normális számítás, szerint is száz! sőt ^ kétszáz percenttel is nagyobbnak kellene lenni a beruházásokra fordítandó összegnek. Ez egyben azt a sajnálatos tényt is jelenti, hogy a programúiban -felvett beruházások igen nagy része belátható időn belül nem fog megvalósulni. A háromszáz millió legalább korántsem lesz erre a célra elegendő. A kölcsön különben, mint a legutóbbi volt, értesülésünk szerint szintén nem bankkölcsön, hanem aláirdsos kölcsön lesz. Ebben a tekintetben különben még végleges döntés nincsen, de a tanács pénteki ülésén az aláirásos kölcsön mellett nyilatkozott. A kölcsön típusára vonatkozólag eddig nem tárgyaltak és a végleges döntést a polgármester a pénzügyi bizottság számára óhajtja fenntartani. Koszorú a rayonirozás sírjára A Közélelmezési Hivatal világmegváltó ötlete, a rayonirozás, megbukott a népszavazáson. Olyan adatok derültek ki, amelyek kétségtelenné teszik, hogy a teoretikusan, számok mellett, szobában szépen hangzó ujitás keresztiilvihetetlen. A rayonirozás Vesszőparipáját egészen a referendumig merészen ül c meg Nagy Ferenc államtitkár. Bizonyára nagyon tetszett neki a szociális ötlet, hogy a kereskedőket részeltetni kell az élelmiszerek szétosztásában. Ezt a tételt mi is a maga egészében aláírjuk, de a kiskereskedők részeltetésére a rayonirozás nem alkalmas eszköz. Azok a torz számok, amelyek a rayonirozás előmunkálatait képező összeírásánál napvilágot láttak, a teljes bukást tüntetik föl. A városházán azok a személyiségek, akik az utóbbi időben Nagy Ferenc államtitkárral érintkeztek, az előttük tett kijelentésekből meg vannak róla győződve, hogy a rayonirozást ma már az államtitkár is annak tekinti, ami: halvaszületett ötle t n e k. A rayonirozás bukásának számszerű adatai különben a következők: A cukor vásárlására a közönség az eddigi 800 kereskedő helyett 2546 kereskedőt és 1770 beszerzési csoportot jelentett be. Bejelentettek még zsír vásárlására a szalonna- és zsir-árusitásal eddig foglalkozó 134 hentes helyett 1995 üzletet és 1062 beszerzési csoportot, burgonya vásárlására az eddigi 700 kereskedő helyett 2448 kereskedőt és 1391 beszerzési csoportot. Olyan tömege ez az elárusító helyeknek, hogy az élelmiszereknek ennyi helyre való szétfuvarozása a mai viszonyok között merő képtelenség. A másik rendkívüli és persze számításba nem vett anomália, hogy egész csomó olyan beszerzési csoportot neveztek m eg, amelyek avató- s ágban nem is lét e z n e k, vagy amelyek megalakulására egyenesen a rayonirozás adta meg az i n c i a t i v á t. Úgyszólván minden bank, gyár, iroda, vállalat és üzem beszerzési csoport gyanánt jelentkezett. Ehhez járul, hogy egyáltalán nem jelentet be kereskedőt cukorra 216.000 lélek, zsírra 167.000 és burgonyára 52.000 lélek. Ez részben a tudatlanságot, a körülményes eljárás keresztülvihetetíenségét példázza, másrészt pedig a kereskedőkben való biz'al- matlanságo:. Megtörtént például, hogy a 700 eddigi burgohyaelárusitási hely közül majdnem 200 olyan vau, hogy bár eddig vásárolt náluk a közönség, most a bejelentésre nem méltatta őket. Olyan szertelenség, olyan összevisszaság, olyan kavarodás még nem volt összeírás körül, mint a rayonirozás tekintetében. A közélelmezési ügyosztálynak külön büszkesége, hogy legtömegescbben a községi bódék vevőiként jelentkeztek. Így csak nehány számot említünk: íi Garay-téren levő bódét 67.415, a Fő vámtérit 37.000, a Klauzál-térit 33.144 vevő jelentette be. Az összegezésből az derül ki, hogy a főváros közönségének csaknem fele a községi élelmiszerüzem bódéit nevezte meg. Ebből a kavarodásból természetesen nincs kilábalás. Ha a Közélelmezési Hivatal nincs megelégedve a mai rendszerrel — eláruljuk, —hogy mi sem vagyunk, de uj ötletet kell termelnie, mert ez csúnyán megbukott. Rájöttem, hogy az A általam gyártott .IC Óvási MODTANO-Ö'ub p°c'alité szivarkahüvelvn k utánzatai vannak forgalomban, amelyek ellen egyedüli védelem a védjegy és alá- Oírásom pontos megfigyelése. ^ ^ /EK A csepeli nagykikötő épitése A halvaszületett kormánybiztos A közgazdasági ügyosztály most egy előterjesztés kidolgozásával van elfoglalva, amelynek megalkotásával a Duna,bizottság legutóbbi ülése bizta meg. Az előterjesztésnek rendkívüli jelentősége lesz Budapest közgazdasági életében, mert arról van benne, szó, hogy a főváros maga vegye át a csepeli ipari és kereskedelmi kikötő megépítését. Nagyfontosságunak kell mondani ezt az elhatározást, mert a főváros dunai politikájának ez lesz a legfontosabb lépése, amely a kereskedelmi világban érezteti majd el vitathatatlanul igen nagy hatását. A főváros a kereskedelmi forgalom bajait segítendő, vette kezébe a soroksári Dunaági fővárosi helyi kikötő megépítése iránti kezdeményezést, ezenkívül megragadta a lágymányosi kikötő dolgában a kormány által feléje nyújtott segitőkezet. Ez a két kikötő már nem az elgondolás, de a megtervezés stádiumában, sőt a kivitel küszöbén dll. Most aztán a fővárosnak e téren való alkotásaira úgy látszik a csepeli nagy kikötő kiépítése teszi fel a koronát. Eddig azonban a dolog természetesen a kezdet kezdetén van, egyelőre csak egy előterjesztés készül, amelynek sorsa, — reméljük — nem lehet más, minthogy minden forum lelkesen hozzájárul. A másik fontos kérdés természetesen a kormány állásfoglalása. A főváros mindenesetre kérni fogja a kormányt, nyilatkozzék a főváros ama,z álláspontjára vonatkozólag, hogy át akarja venni az intézmény megépítését. A kormánynak természetesen döntő súlyú szava lesz e kérdésben, hiszen a csepeli nagy kikötőt az á'ilam által vásárolt telken, az állam előmunkálatai alapján:, az ő szerzett jogai mellett kell majd a munkálatokkal megkezdeni. Épen ezért fölmerült olyan idea is, hogy miután a fővárosnak ebben a kérdésben öt különféle hatósággal kell tárgyalni, kérje a kormánytól egy olyan teljhatalmú kormánybiztosnak a kiküldését, aki a részletkérdésekre nézve a vasúttal, a vizi közlekedési hatóságokkal tárgyaljon. Végül azonban el kellett- ejteni ezt a tervet, mert arra a meggyőződésre jutottak, hogy ha a főváros erre a célra kormányszerv felállítását kérné, akkor ennek a lépésnek az lennie a látszata, hogy a dolognak egyszersmind az állam legyen a gazdája is. A csepeli kikötőt azonban a főváros akarja felállítani és igy ebben a kérdésben közvetlenül fog tárgyalni a kormánnyal. A szén, mint gazdasági egység Holtponton a lakásépítő akció A múlt esztendő májusában kezdték megpengetni az ötletet, hogy meg kell kezdeni jó- előre a lakásépítő-akciót, amelynek gondoskodnia kell a hazatérők fedél alá való juttatásáról. Junius legelső napjaiban már Wekerte Sándor elnöklésével meg volt az első nagyszabású ankét is, amelynek eredménye a Lakásépítő Állandó Bizottság megalakítása volt. A L. Á. B. azóta szorgalmasan dolgozott, papiroson, agyvelőkben, elméletben minden készen is van: ezen a ponton azonban megállóit a munka. A papirostervek közül nem lehet kimozdulni, egyelőre iniies ut a megvalősitás felé! Olyan kritikus helyzetbe jutott a L. Á. B. akciója, hogy amire pedig biztosan számítottak, ebben a pillanatban azt sem tudják, hogy megindulhat-e a tavasszal a legkisebb arányú építkezés is. A la- kúscpitö-ükció ezzel a leghatározottabban holtpontra jutott. Mindinkább világosabbá válik, hogy a 'háború utáni építkezések megindítását csak rendkívüli eszközöktől lehet, várni. E tekintetben pedig nem a munkabérek és az anyagárak hatalmas, szinte háromszorosra való emelkedéséről kell beszélni, hanem pusztán és kizárólagosan arról, hogy az épitöanyag-termelés majdnem teljesen megszűnt és a budapesti gyárak raktáraiban egyáltalában nincs anyag. A nótlóan,vágókkal való kisérletezés nyilván sok időt vesz igénybe, a. hadvezetőség által rendelkezésre bocsátandó építőanyag pedig.egyenesen a távoli jövő zenéje, mert e‘ tekintetben válp- szinüleg meg kell várni a teljes leszerelést. Mindezekből kitűnik, hogy az cpitöairVag
