Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-06-05 / 23. szám
— ’-Bntfap'estr l"918rju'niüS'''5.' linszky Szilárd tanár tervei szerint folytak és kitünően sikerültek. Most már csak a pótmunkákat kell megcsinálni. Ezekre a víztelenítési pótmunkákra még 300.000 korona van előirányozva. Mi most azt kívánjuk a kormánytól, hogy vagy csinálják meg ezeket a pótlásokat, vagy adják át nekünk a 300.000 koronát és mi intézzük azt el. A balpart általános csatornázása. _ A kereskedelmi kikötő partfelépítésén kívül var.nak-;e tanácsnok urnák sürgősen megvalósítandó tervei? — kérdeztük. A legfontosabb, legnagyobb terjedelmű munkánk természetesen a balpart általános csatornázása lenne. A terveket, amelyekről a Fór városi Hírlap már egy év előtt bő tudósítást adott, kinyomattuk, mert nemcsak a laikusokkal akarjuk ezt megismertetni, de egyben műszaki embereknek is fontos, hogy egy ilyen nagy munkát, amely egyedülálló az egész országban, megismerjenek. A csatornázás tervét különben megkülelőttük a fővárosi közmunkák tanácsának is, amely most tárgyalja e.zt. A főváros azután, mihelyt a viszonyok engedik, megkezdi az építkezést. Ma azonban — sajnos — olyan a helyzet, hogy meg sem lehet mozdulni. Hiába, a cement métermázsája a háború előtt 3.50 koronába került, ma pedig 19 koronát kellelne érte fizetni. Ilyen árak mellett csatornát építeni igazán a lehetetlenségek közé tartozik. Az Átlós-ut megmentése. Igen sürgős feladatnak tartom a Kelenföld rendbehozatalát. Itt az Átlós-utnál vannak állandóan bajok. A Sasad-vidéki vizek futnak le idei és gyakran elöntik az Átlós-ut keresztezését. Ezt a munkát házilag szerelnénk elintézni, mivel a mai drágaság mellett vállalatba adni aligha lehet. A tervünk az, hogy mielőtt ezek a Sasad-vidéki vizek a völgybe lejönnek, azokat az Őrmezőn át levezetjük a Határárokba. Mihelyt lehetséges, ezt a munkát is szeretnénk megkezdetni. Megemlítem még, hogy az Arany-hegyi árok műtárgya már készen van. Most az Óbuda állomás alatti két műtárgyat fogjuk elkezdeni. A vasúttal e tekintetben már meg is kötöttük a szerződést. Minden tönkrement A vízmüvek katasztrófája — Az útburkolat és a növényzet romlása — Eltűntek a pálmák Újra feljajdul a főváros. A háborús terhek anyonnyornnak bennünket, a bajok sokasodnak, a költségvetés íÉriási, bár eddig ki nem derített deficittel zárul, a főváros lakosságának nyakába uj pótadók zúdulnak, uj adósságok gondjai szállnak a fejünkre: mégis mindez elviselhető lenne, ha nem kellene mindig és mindig, újra és újra a háborúnak azokra a terhére, rombolására gondolni, amelyek majd csak a béke visszatértével fogják igaz valójában a hatásukat éreztetni. Meg kell állapítani fájdalmasan és reménytelenül,'! rügy- a fűváros közmüvei égy tol-egyig teljesen tönkrementek. A közmüvek mai tarthatatlan helyzetének szanálása érdekében tudtunkkal hónapok óta piszmognak a városházán egy fel- terjesztésen, amelyet a kormányhoz akarnak intézni. A felterjesztés ina sincsen kész, közben pedig a pusztulás, a romlás, a talán soha nem pótolható íönkremenés folytatódik tovább. Tulajdonképpen a kormányhoz intézendő felterjesztésnek sem lehet komoly jelentőséget tulajdoni- tani. A főváros azt az ötven millióját sem kapta még meg, amelyet jogosan követel vissza az államtól, mert azt az állam helyett adta ki, az államnak előlegezte. Egyelőre nincs is rá reménység, hogy meg is kapja. ígéret ugyan van, de a valóság még nem jelentkezik. Ezzel szemben van kormányrendeletünk arra, hogy a vízvezetékeket a béke helyreálltával parancsoló közegészségügyi szempontok miatt teljesen rendbe kell hozni. A vízvezeték állapota amúgy is olyan tarthatatlan, hogy Bódy Tivadar dr. polgármesternek ma leginkább az képezi gondját, hogy e tekintetben valamit csináljon. A Eóvárosi Hírlap munkatársának alkalma volt kiváló szakértő véleményét kikérni, aki a következőket jelentette ki: — Sajnos — a polgármester jószándéku törekvései valószínűleg még igen sokáig meddők fognak maradni. Az építkezésnek ma a legkisebb mértékben sincsenek meg a módjai és kétségtelen, hogy bár a vizmizériáknak igen nagy részben a Duna alacsony állása és a házakban levő vizcsapok megromlása az oka, mégis nem lehet eltitkolni, hogy a vízvezeték körül a régCsőndes részvétlenség Képek a múlt heti közgyűlésről A városatyák energiája, türelme és kötelesség- tudása, úgy látszik, teljesen kimerült a választásokban. Megválasztották a főpolgármestert, a polgár- mestert, az alpolgármestereket, a tanácsnokokat,' a jegyzőket és ezzel úgy vélik, eleget tettek kötelességüknek, városatyai ténykedésükben joguk van absztinenciát gyakorolni. A tanítók és tanárok ügyéhez nem kell a voksoknak felvonulni, a megrovási kalandokat meg majd úgy is elmondja valaki, akad majd olyan is, aki a részvét és jóindulat hangjait pengeti meg. A zenekar jól fog működni és ez a fontos. Személyes megjelenés nem kötelező. Bezzeg, amikor főpolgármestert és polgármestert választottak, mindenki sietett alibit bizonyítani, az alpolgármesterekkel, az uj tanácsnokokkal is emlékeztető kézfogásokat váltottak: ne felejtsd el én is rád szavaztam. Még a jegyzőknek is megveregették a vállukat: aztán megbecsüld ám magadat fiam, mert én is rád szavaztam. A tanítók? Ki törődik ővelük? Pedig nagy cécő volt azért ez is. Közönség ugyan kevés volt, de szónokok annál többen. Szilágyi Károly kezdte, akinek pattogó beszéde éppenséggel nem tudott összhangot találni az elegikus témával, N i g r i n y i György is elmondta az obiigát beszédet, amelyet az obiigát részvétlenség követett és amelynek a végén, mint minden felszólalásánál, az érdeklődés ebben a kérdésben nyilvánult meg: Mit akart? Mit mondott? Válasz sehol a messze láthatáron... C s u k á s s y Jenő dr. öregesen részletezte a dolgokat, mig Szigeti Janos temperamentumosán szállt 9i tanitók további igényeinek védelmére. Közben még block János mondott szenzációs, de nem éppen rokonszenves beszédet. Nem annyira a tanítók érdekeit képviselte, mint inkább széljegyzeteket fűzött Bódy polgármester nagy port fölvert mondásához, hogy ,,a botnak is két vége van.“ A józsefvárosi plébános a maga tökéletes ékesszólásá- yal a bot másik végét-suhogtatta meg a tanitók fölött, de nem igen csalódunk, ha azt hisszük, hog3' mindenckfelett a polgármesternek akart apró szívességet tenni. Az igazi szónoki siker az, ha valaki a kitűzött célt eléri. Es ez valószínűleg sikerült is az Aranyszáju János papnak. János pap szordinósan kezdte. A fixfizetéses alkalmazót.ak szomorú helyzetéről beszélt, a következő pillanatban azonban már husángolni kezdett. Előbb a lapokat vágta fejbe, amelyek szerinte, amikor a tanítóknak fogták pártját, kortespolitikát űztek. Valószínűleg ők is, mint a német nehézipar, lapokat vásároltak Budapesten ... Majd megrótta a tanerőket azért, mert aggresszivek voltak n polgármesterrel szemben, pedig csak egy perccel előbb mondta az aranyszáju pap, hogy a fixfizetéses alkalmazó.tak is úgy szerepelnek, mint a nyúl az agarászatban. A nyalnak úgy kell futni, ahogy az agár kergeti. Mát a tanítókat a Sorsnak nevezett agár már úgy megker- ge te, hogy keserű kifakadásokra nyílt a szájuk. A nagy kioktatás után azonban megint szánalomra ajzotta föl a sziveket. A hitoktatóknak a nyomorát festette le rikítóan sötét színekkel. Az ember szive megesett a szegény papokon, akik kénytelenek 1400 koronás reverendában járni. Vigasztalásul valaki azt mondta, hogy de legalább a reverenda alatt lyukas nadrágot viselhetnek. Viszont, amikor arról szólt Hock János, hogy milyen drágán fizetik meg szegények a vendéglői kosztot. hamarosan kész volt a profán felelet: Miért ivein engedik mégházasodni szegényeket? Bódy polgármesternek is volt még nehány szava, a közgyűlés többi része), aztán még az eddiginél is csöndesebb részvétbe veszett bele, pedig olyan értékes szónok is volt, mint Waigand József dr. A főszerepet ezután a szegény H a j d ti Gyula játszotta, aki síró, könyörgő hangon járult oda minden távozó bizottsági taghoz, aki a kalapját kérte: — Kérem szépen bizottsági tag ur, tessék még egy kis ideig maradni, a szavazásnál legalább száz jelenlevőre van szükség. Hajdú Gyula rábeszélő tehetségének fényes bizonyítéka, hogy a tanitók fizetésrendezéséröl szóló javaslatot 115"szóVaÍ fogad.ák pl. Ennyi embert sikerült jobb útra térítenie. Es nevezetes,- 'hogy mind olyanokat válogatott ki, akik igennel szavaztak. múltban helyrehozhatatlan és könnyelmű mulasztások történtek. Azokat a kutakat, amelyeket most akarnának, de nem tudnak megépíteni, régen meg kellett volna már építeni. Ugyauaz a könnyelműség és nemtörődömség uralkodott e tekintetben, mint például a csatornázás terén, ahol szintén nem gondoskodtak másról, csak a momentán szükségletről. Az Ördögárok miatt 1867 óta nem volt veszedelem. 1867-ben azonban katasztrófát okozott. Fock Ede tanácsnoknak valósággal harcolni kellett azért, hogy megértesse, hogy a katasztrófa bármely pillanatban n egismétlödhetik. Mindenki azon az állásponton volt, hogy 1867 óta csendben volt az Ördögárok, tehát más megoldandó feladatokra sürgősebb a pénz. így volt ez a vízvezetékkel is. A különbség az, hogy az Ördögárok ma már elintézettnek tekinthető és pedig egy uj katasztrófa beállta előtt, a vízvezeték dolga pedig” Buzáth tanácsnok minden erélye és Kajlinger igazgató minden szakértelme dacára szinte el sem intézhető és feltétlenül katasztrófa előtt állunk, ha ugyan már benne nem vagyunk. Ami a Duna vízállását illeti, ez idő szerint kielégítő a magasság, ellenben nem lehet tudni, hogy a közeli napokban megint nem fog-e leszállani, mert a Duna felső szakaszain ismét igen alacsony a vízállás, ami természetszerűen hozzánk is el fog rövidesen érkezni. Általában ami a vízállást illeti, erre is előre lehetett számítani. Tudományosan megállapított tény, hogy a csapadék terén mintegy tiz esz- tendőnkint változnak a szűk és a bő esztendők. Különös és szomorú játéka a sorsnak, hogy éppen a világháború legsúlyosabb esztendejére esik az alacsony vízállás. Hogy Csak egy jellemző példát mondjak, amig a főváros a Villány i-uti csatorna kitorkolását építette, állandóan vízben kellett dolgozni, most, hogy készen van, szárazon merednek ki.a sekély vízből a kész nüvek. Informátorunknak a vízmüvek szomorú állapotáról szóló fejtegetése azonban nem egyedülálló. Ugyanezek az állapotok a csatornázás tekintetében. Itt ugyan a legteljesebb erőfeszítéssel és házi kezelésben végzett munkával a legsürgősebb dolgokat elvégezték, de a nagy, a jövőre vonatkozó tervek, amelyek mind készen vannak, kiviteléhez az anyaghiány és a munkáskézben való hiány, no meg a rettenetes anyagárak miatt nem lehet hozzáfogni. Még siralmasabbak az állapotok az útburkolatok terén. Itt olyan a romlás és a pusztulás, hogy nincs segedelem. És igen soká nem is lesz. A katonai automobilok, amelyek vaskerekeikkel meg nem engedett sebességgel vágtatnak végig a főváros utcáin, mindent helyrehozhatatlanul tönkretettek. A főváros, -- mint megírtuk — e tekintetben érintkezésbe lépett a katonai hatóságokkal. A tárgyalásokat lefolytatták, a katonai automobilok azonban tovább is a régi sebességgel rohannak végig a főváros tönkretett utjain. Természetesen sietős az ütjük, de a főváros nem fogja kibírni a terheket, amelyek a töméntelen rombolásból származnak. Hasonlóképpen vagyunk a közterek parkjaival is, amelyek kellő gondozás hijján teljesen tönkrementek. A fii úgy elpusztult, hogy ha egyszer vége lesz a háborúnak, pótlásukról szó sem lehet, mindent újra kell vetni. Ma gondolni sem lehet a gondozás fokozásáról, mert nincs ember, de hiába is lenne minden a mai vízhiány mellett, amikor majd a nyáron megint nem lehet majd öntözni. Teljesen tönkrementek a fák is, a,legértékesebb növényzetet elpusztította a vízhiány. Szinte kiszámíthatatlan a kár, ami ezen a réven a fővárost érte. Ami még menthető, azt most még megmentik. A pálmák máris eltűntek az utcákról és terekről. Mindössze a Pázmány- és Verbőczy-szobor előtt szomorkodik nehány. A többi elmenekült a pesti utcáról, üvegházakban húzzák meg magukat szegények .., Emésztési elöseqilo savUffibS.iH MATTON I GIESSHUBLER TISZTA TERMÉSZETES ALKAUÁS SAVANYÚ VIZEVízvezetéki javítások PílííÁNY Budapest. VIII., Rökk Szilárd-«. 30 rUuHIi I Telefon: József 1-48, szám.
