Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-06-05 / 23. szám
Budapest, 1918. junius 5. 3 Déri alpolgármester munkaprogramja A háztartás helyreállítása, a 150 milliós kölcsön fölhasználása, az iskolák fölszabadítása, a tanítók fizetésrendezése, a kereskedelmi kikötő építése és a vízvezeték kibővítése Déri Ferenc dr., a főváros első alpolgármestere, több bizottsági ülésen nyilatkozott már programmjá- ról. Amiket szájából hallottunk, nagystílű munkásságot helyeznek kilátásba. A főváros mai helyzetének teljes álérzése, a megoldási módok között való bölcs választásai mind olyan tényezők, amelyek a remények légióit kelthetik működése iránt. A fővárosnak Déri mindenkor legnagyobb erősségei közé tartozott, de sokkal inkább az lett ma, amikor a polgármester első segítőtársaként páratlan agilitással kezdett hozzá az alkotó munkához, amelyben mindenkor vezetett. A fővárosi adminisztráció legfontosabb ügyosztályainak ellenőrzése és irányítása van ma a kezében. A legteljesebb megnyugvással kell látnunk, hogy a főváros pénzügyei, tanügye, közgazdasági és közlekedési ügyei fölött ő őrködik és ö az, aki a vizmizériák enyhítése körül foglalatoskodik. A megingott háztartási mérleg, a főváros jövendő kultúrája, a vizkérdés megoldása, a mindinkább előtérbe nyomuló közgazdasági érdekek és a tönkremenőfélben levő közlekedés mind olyan életérdeke ennek a városnak, amelyek rá vannak szorulva Déri Ferenc munkájára, szorgalmára, tehetségére és találékonyságára. Most, hogy Déri alpolgármester soha nem lankadó lelkesedésével, agilitásával és munkájával dolgozni kezd, megkérdeztük jövő programtanáról, amelyet a következőkben volt szives a Fővárosi Fi i r l a p munkatársa előtt kifejteni: Józan takarékosság. A pénzügyek terén a legeskigelső feladat természetesen a háztartás egyensúlyának helyreállítása. Amikor azonban a főváros deficitjéről beszélünk, ebben a tekintetben bizonyos szétválasztást kell tennünk. Vannak ugyanis a fővárosnak olyan költségei, olyan kiadásai, amelyeket egyenesen az állam helyett eszközölt. Ezeket a kiadásokat az államnak jogszerűen, de többszörös Ígérete alapján is meg kell térítenie. Annál a deficitnél, amely még az állami visszatérítés után fennmarad, a fedezetről a fővárosnak kell gondoskodni. A deficitek halmozása természetesen nem lenne helyes politika. Persze a háztartás egyensúlyának helyre- állítása szempontjából igen fontos a takarékosság, azonban nem a mindenáron való takarékosság, amely nem lennie; tekintettel a meglevő helyes dolgok esetleges visszafejlődésére. Józan takarékosságra van szükség, amely számol az erőkkel és amely amellett nem veszélyezteti a fejlődést. Ami még .'ezenkívül szükséges a jövedelmek fokozása tekintetében, azt a törekvést lehetőleg olyan alapokra kell fektetni, hogy azok a jövedelmek a főváros iparának és kereskedelmének fellendüléséből keletkezzenek. Ez a legbiztosabb alap, amelynek azonban lépést kell tartania a kiadásokkal. Ha az ipar és a kereskedelem megfelelő gondozásban részesül, akkor a bevételi források nyújtani fogják nemcsak a mai keretekben, hanem a további fejlődésben is a szükségleteket. Gyümölcsöző beruházásokra fordítják a kölcsönt.- A kölcsön felhasználása igen szoros ösz- szefüggésben van a háztartás rendezésének kérdésével. Ebben a tekintetben csak az lehet a helyes szempont, hogy olyan kiadásokat, amelyek a rendes, folyó szükségletek révén állatiak elő, a kölcsönből fedezni nem szabad, hanem ezeket csak beruházásokra szabad fo>rditani. Még pedig olyan beruházásokra, amelyek nemcsak meghozzák kamatjukat, hanem közreműködnek abban a tekintetben is, hogy fokozzák a polgárság keresőképességét és bő keresetalkalmat nyújtanak a polgárságnak. Csak ezen a módon lehet megakadályozni, hogy a főváros túlságosan el ne adósodjék, hanem inkább fokozza a vagyonosság mértékét, amely szükséges a nagy feladatok megoldására, amelyek szociális, kulturális és gazdasági téren várnak egy olyan köztiletre, mint a főváros. Budapest kultúrájáért. A tanügyi ügyosztálynak alpolgármesteri csoportomba való beosztása révén olyan területre tértem vissza, amelyen pályám kezdete óta csekély meigsza kit ássál állandóan működtem és amelylyel a múltban is kedvvel és szeretettel foglalkoztam. Az én működésiem ideje a tanügyi ügyosztály élén egyrészben még a béke korszakába esett. Ebben az időben megvolt még a tehetősége a közoktatás fejlesztésének. Ez a fejlődés abban az időben különösen megnyilatkozott, általában véve a szakképzés erősítésében, az oktatásnak gyakorlativá tételében (különösen a kereskedelmi oktatás terén volt lehetséges különféle reformokat megvalósítani), továbbá a testnevelés erősebb kultiválásában.- Tanácsnokságom másik része már a háború idejére esett. Ekkor természetesen minden erőt arra kellett fordítani, hogy megtartsuk az oktatást abban a fejlettségében, amelyben a háború előtt volt. Ez, remélem, meglehetősen sikerült is. Amellett azonban különböző háborús intézményeket is volt alkalmunk létesíteni. Én kezdtem meg és két esztendeig sikeresen működött és eredményesen az iskolás gyermekek kerti, mezei munkája. A háború alatt létesültek a városi szünidei gyermektelepek is, majd megcsináltuk a bölcsődéket, ahova a hadbavonultak feleségei helyezhieitték el gyermekeiket. Több más ilyen, a háborúval kapcsolatos szociális intézményt is létesítettem. — Miután a háború még ma is tart, egyelőre elsősorban minden energiánkat megint arra kell fordítanunk, hogy az iskola megküzdjön a hábo- rcs állapotokkal. Főtörekvésünk elsősorban az lesz, hogy azokat az iskolákat, amelyek még ma is a katonaság kezében vannak, minél nagyobb számban és minél gyorsabban felszabadíthassuk és visszaadhassuk azokat a tulajdonképeni rendeltetésüknek. Azután az lesz a feladatunk, hogy az iskolákhoz szükséges tanszemélyzetet és egyéb eszközöket, megszerezhessük olyan mértékben, hogy az ne csak az oktatáshoz, hanem a neveléshez is elegendő legyen. Elismerés a tanszemélyzetnek. Természetesen nagy gondot szándékozom fordítani arra is, hogy a tanszemélyzet anyagi helyzetét legalább elviselhetővé tudjuk tenni. E tekintetben hivatkozhatom arra, hogy a rövid idő alatt, amióta a tanügyek élén állok, az eredetileg a tanszemélyzetnek szánt fizetésjavitást kezdeményezésemre sikerült lényegesen megjavítani. Elismerem, hogy a mostani fizetésrendezés sem olyan, amely megfelelne, de mindenesetre igyekezni kell lehetővé tenni, hogy a tanszemélyzet gondok nélkül szentelhesse munkáját nemes hivatásának. Én mindenesetre személyes meggyőződésem alapján állíthatom, hogy a tanszemélyzet teljesen hivatása magaslatán áll és minden tekintetben csak elismerést érdemel. Züllött közlekedési viszonyok. A közlekedés terén a mai állapotok semmiképpen sem felelnek meg a főváros mai fejlettségének és a közönség jogos igényeinek. Kétség sem férhet hozzá, hogy a közlekedés nem maradhat meg mai állapotában. Mindenesetre e tekintetben is lényeges változásoknak kell lenniök. Nem szabad olyan helyzetet tűrni, amely a teljes leromláshoz vezet, mert ennek csak a közönség vallhatja kárát. Nem szabad egy pillanatra sem elfelejteni, hogy a közlekedés a közönségért van és ezt a szempontot sem a hatóságnak, sem a vállalatoknak nem szabad egy pillanatra sem szem elől téveszteni. Legfőbb gondunk lesz tehát, hogy keressük a megoldásokat, amelyek a közlekedést hivatottak lesznek megmenteni mai állapotából. A közgazdasági ügyek és a vízvezeték. A közgazdasági ügyosztály munkáját eddig is én irányítottam. Csak a legfontosabbat említem: sikerült a fővárosi kereskedelmi kikötő dolgát olyan stádiumba juttatni, hogy annak építését a legrövidebb idő alatt meg lehet kezdeni. Nem szükséges ennek az eredménynek fontosságát külön is hangoztatnom, akik Budapest kereskedelmi érdekeit ismerik, akik tisztában vannak a dunai hajózás jövő feladataival és az e téren kifejlődő verseny méreteivel, azok tudják, mit jelent Budapest számára a kereskedelmi kikötő.- A vízvezeték kibővítésének kérdése is napirendre került már. Ezt az immár égetővé vált feladatot fokozatosan és olyan tempóban kívánjuk megoldani,- hogy a' vízvezeték mielőbb ki fogja elégíteni a közönség legjogosabb igényeit. Budapest hadikosztja Tallózás a közélelmezési jelentésben Budapest hadikosztjáról ismét megkaptuk a negyedéves jelentést, amely az érdekességeknek egész sorát tartalmazza. Különösen nagyfontos- ságuak azok a határozati javaslatok, amelyeket a közgyűlésnek lesz hivatása elfogadni és ame- lyek irányát adják meg a jövőben folytatandó közélelmezési politikának. E tekintetben természetesen minden a kormánytól függ. kétségtelenül fontos azonban, hogy a főváros már most megtegye a kezdeményező lépéseket. A közélelmezési jelentésnek eme részével különben lapunk vezetőcikkében foglalkozunk. Marker Aladár dr. tanácsnok, a közélelmezési ügyosztály vezetője szerint, két olyasmi foglaltatik ebben a jelentésben, ami egyébként hiányozna. Két beszámoló. Egyik arról, hogy mit, miként sáfárkodott a főváros a Központi Tejcsarnok ügyében. Ez tulajdonképpen válasz több bizottsági és közgyűlési felszólalásra. A másik beszámoló a közélelmezési ügyosztály háborús szervezetéről és általában elszámolás a háborús közélelmezési akcióról. A plakátokról, a milimárikról, a Ióhusról és a húsdrágulásról. Pillantásunk legelsőkben is néhány kimutatásra vetődik. Speciálisan háborús statisztikák, szinte a világháboru történetírója« számára egybeállitva. Az egyik kimutatásból kiderül például, hogy a tanács 1917. utolsó három hónapjában 23, 1918-ban pedig 27 közélelmezési természetű p 1 a k ái t o t adott ki, ami azt jelenti, hogy a háborúban szinte minden tizedik na.pra egy-egy plakát esik. Egy másik statisztika a t e j v i z s g á 1 a t r ó 1. Az ügyosztály 1915-ben 36, 1916-ban 76, 1917-ben pedig már nem kevesebb, mint 369 tej vizsgálatot tartott és dacára ennek a szigorodó vizsgálatnak, a gyanúsnak talált tej percen’tje is emelkedett és pedig az 1916-iki 19 százalékka«l szemben már 22.18 százalék volt a. gyanús. A hamisítás le.ginkább a vámoknál dühöngött, tehát a legtöbb vizet még mindig a derék sváb milimárik hordják Budapestre. Ezeknél a hamisítás átlaga 49.30 százalékos volt, ami azt jelenti, ici-pici hijján fele-viz fele-tejét adnak el nekünk. Ezek a derék némberek két év előtt még szerényen csak 20 száza«lékos, tavaly már 32 százalékos hamisítást követtek el, az idén már felerészben adnak vizet, miközben titokban horribilis árakat, 2—3 koronát, dohányt és szivart követelnek szerény vevőiktől. Sajnos, a nagykereskedők is 22.8 százalékkal pancsolják a tejet, a kiskereskedők pedig 32.4 százalékkal. Jlellemző, hogy milyen irgalmatlan méretű ha.- misitások fordulnak elő. Ezt mutatja a következő három szám: A megállapított maximális hamisítás: 1915- ben volt 140°/o 1916- ban ,, 250°/o 1917- ben „ 435% Hogy ezt megértsük, megjegyezzük, hogy például a 20 százalékos hamisítás azt jelenti, hogy 100 liter tejbe 20 liter vizet kevertek. Hogy ezek szerint hogyan veszi és issza meg a budapesti közönség a 435 százalékos hamisítást, azt igazán nehéz megérteni. Talán jó lenne, ha ezeket a számadatokat is figyelembe- vennék néha odaát Ausztriában, - mielőtt csattogó a«gyarakkal ellenünk támadnak. Elriasztó statisztika az is, amit a Ióhusról olvasunk. A főváros 1906-ban egy levágni való lovat átlagban 130 koronáért vett, sőt 1909-ben az átlag 89 korona volt. A háború kitörésekor a lovak átlag ára 101.5 korona volt, vagyis k i ló n k i n t a fővárosnak 26.67 fillérbe ke- r ii 11. Ez idén áprilisban a főváros ai lovak átlagát 1239 koronáért v e 11 .t e h á !t k i 1 ó n k ä -ni t 4.16 f i 11 é r jé b e került. Még ezidén januárban is 2.37 iillérjébé került s igy az utolsó hónapok áremelkedése szinte elkábi'tóan magas. A háború kitörése óta a jóhus kilója a főváros vételárában 3.84
