Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-01-09 / 2. szám
5 Budapest, 1918. január 9. helyiségben vannak, megmarad a hatórai szolgálat. A gyalogos rendőr most hat koronát, a lovas pedig hét koronái kap. Duplájára emelték fel az örtálló legénység élelmezési diját is, ami most két koronát tesz ki. Mondani sem kell, hogy a mai élelmiszerárak mellett ez is igen kevés. Ezentúl kapupénzt is kap a rendörle- génység. Eddig ugyanis a fővárosi szabályrendelet értelmében a rendőrök nem voltak kötelesek kapupénzt fizetni, de a házmesterekkel való békesség kedvéért a rendőrök inkább a maguk zsebükből fizettek. Ezentui megtérítik nekik a kapupénzt is. Sándor László főkapitány kiváló szociális érzékére v.all, hogy a rendőrlegénység exisztenciájának megjavítását eléje helyezte a tisztviselők fizetésrendezésének is. Ezt az eltökélését közölte a tisztviselőkkel, akik természetesen megértéssel fogadták ezt a tervet. Így jutott a belügyminiszter elé először a le,- génységre vonatkozó memorandum, amely az állami budgetben a rendőrség számára előirányzott kilenc milliót pár millióval fogja emelni. Értesülésünk szerint a belügyminisztériumból már rövid idő alatt visz- szaérkezik a főkapitány jóváhagyott előterjesztése. Elkészült a rendőrség államosításáról szóló törvényjavaslat. A rendőrség államosításáról már esztendők óta beszélnek és annak szükségességét mindenki érzi is. A főváros rendőrsége felemás valami, sem nem egészen állami, de sem mi képem sem fővárosi. Ezért igen üdvös, hogy Ugrón Gábor belügyminiszter egyik legsürgősebb feladatának tekintette a rendőrség államosítását. A Fővárosi Hírlap értesülése szerint Jekel Pételr dr. miniszteri tanácsos már el is készítette a rendőrség államosításáról szóló törvény tervezetét, amely most Ugrón Gábor miniszter előtt fekszik. A miniszter hozzájárulása után a financiális kérdésekben való döntés szempontjából a pénzügyminisztérium veszi revízió alá a javaslatot, amelyet azután sürgősen a parlament elé terjesztenek. A pénzügyi résznél fel fogják használni a vidéki rendőrségek részére nyújtott állami segélyeket. Mint ismeretes, tervbe vették a központi nyilvántartó felállítását is, ezt azonban egyelőre elhalasztották. Gábor Béla dr. rendőrtanácsost pedig berendelték a belügyminisztériumba, ahol a bűnügyi nyilvántartó hivatalt vezeti. A viz kritikus hónapjai Az éjjeli zárás eredményei A főváros december 20-ik.i táján adta ki a rendelkezést, hogy a házakban a vízvezetéki csapot éjjel 11—12 óra között zárják el és azt csak reggel 6 óra tájban nyissák ki újra. A vízmüvek igazgatóságának, elsősorban Kaj linger Mihálynak, a vízmüvek reaktivált vezérigazgatójának az volt a reménye, hogy a vízszolgáltatásnak az éjszaka idején való szüneteltetése 50.000 köbméternyi víznek naponkint való megtakarítását fogja eredményezni. Az uj rendnek most harmadik hetében vagyunk és igy érdekesnek tartottuk megtudni, mennyiben állott be javulás a vízszolgáltatás terén? Sajnos, a laikus nem igen veszi észre, hogy ma több vizünk lenne, ennek oka azonban értesülésünk szerint abban rejlik, hogy a Duna vízállása mindig és mindig kisebb lesz. A közönség is csak nehezen nyugodott bele az éjszakai viz-zárórába, mert azt mondta, hogy éppen azokban az órákban kell elzárni a vízcsapot, amikor zavartalanul lehetett vízhez jutni. A házmesterek ilyenformán az első hetekben nem igen zárták el a csapot és a budapesti házaknak csak mintegy harminc százalékában hódoltak be önként a rendelkezésnek. A világítási és vízvezetéki ügyosztályban, ahol az uj rendszabály sikere felől tudakozódtunk, Borvendég Ferenc tanácsjegyző adta meg a felvilágosításokat. Első sorban is a közönség viselkedéséről kérdezősködtünk és a következő választ kaptuk: —- Az eredménynyel meg lehetünk elégedve. A közönség ma már sokkal jobban alkalmazkodik a rendelkezéshez, mint tette az első időben, aminek az az oka, hogy a vízmüvek igic.n szigorúan ellenőrzik a rendszabály betartását. A vízmüvük megbízottai a zárlati órákban végigjárják a házakat és mikrofonnal hallgatják ki a falakban a viz útját. Ahol nem tartják be a rendelkezést, ott megtörténik a feljelentés és csak az első ítéleteknek kell nyilvánosságra jutniok, hogy mindenki ! hódoljon. Máris élénken tapasztaljuk, hogy mind többen és többen zárják el a vízvezetékeket éjszakára. Egyébként az erélyes fellépésnek hire szomszédról szomszédra megy és a siker semmiesetre sem maradhat el.- Máris elértük azt, hogy a fővárosban a legmagasabb emeleteken is van víz reggel hattól kilencig, félt'izig, amit már annak az eredménynek kell tekinteni, hogy az éjjel termeli viz jó egy harmadát tartalékolni tudják. Általában azonban azt kell mondanunk, hogy most éljük a legkritikusabb hónapokat és meg leszünk elégedve, ha a helyzet a közel jövőben nem lesz rosszabb, mint ma. A nyártól semmiesetre sem félünk úgy, mint a most következő hónapoktól. Ennek oka a Duna mai alacsony vízállása. Ma 40 cm.-es vízállásnál tartunk, holott a múlt nyár kritikus napjain is 80 cm. volt a Duna vízállása és minden eshetősége meg van annak, hogy január 15-ikéig a nullig süllyedünk le. Furcsa, de úgy van, hogy körülöttünk havazik és olvad, de a Duna vízállása nem emelkedik. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a Duna budapesti vízállását csak az fogja emelni, ha fönt is olvadni kezd és mi onnan kapjuk majd a bővebb vizet. Városhá%i kabaré • • • Tragikomédia. A kolléga, akiről énekelni kell itt, nemcsak arról nevezetes, hogy magatalálmányu Wellington-szilvoriu- mot (négy pohárka vizes-ibrikban), hanem arról is, hogy a legkényesebb a manzsettája tisztaságára Budapesten. A nadrágvasalás-tant Szirmay Imre az ö iskolájában tanulta, az ingplasztronján pedig légy még nem ment végig lábtörés nélkül. El lehet képzelni tehát, hogy ő az egyetlen ember a fővárosban, aki a sokat kárhoztatott és pancsolásnak minősített napi 250 liter vizfej-kvótát fel is használta annak rendje és módja szerint. Soha egyetlen cseppet meg nem ivott belőle, hogy annál több jusson belőle ápolt testének. Egyszóval csak elvből, külsőleg használta a vizet, de azt azután alaposan. Az alább következő kis monológ megértésére okvetlen szükség volt ezeknek az előzményeknek az elmondására. A monolog pedig, amelyet kollégái okulására a szerkesztőségben mondott el, következő- képen hangzott:- Rendes ember vagyok, tudjátok. Betartom a törvényt. Nem kértem még kölcsön kenyérjegyet, mert Lloyd George azt mondta, hogy aki kenyérjegyet kér kölcsön, az a haza ellen vét. Én egy olyan háborús lény vagyok, aki az összes plakátokat betéve tudom, ami természetes is, hiszen Petőfi verseit is megtanultam valaha; Képzelhetitek, milyen mélyen sújtott az a rendelet, hogy csak szombaton szabad fürödni. Hova leszek, ha a vizet már kívülről sem használhatom? Tiszta katasztrófa. Tudom ugyan, hogy az angol miniszterelnöki palotában soha sem volt fürdőszoba és Lloyd George legnagyobb háborús alkotásának tekintik, hogy fürdőszobát rendezte- tett be. Én azonban Lloyd Georgenak vagyok a kortársa, nem pedig Chamberlain-é, akinek még, ha fürödni akart, el kellett kutyagolnia a londoni Nyárutcába.- A rendelet lesújtott, de álltam a sarat. A szó legszorosabb értelmében a sarat. Csütörtökön már beretvával próbáltam levakarni testemről a vélt piszkot, szombaton pedig este helyett hajnalban keltem fel és rohantam a fürdőkádba. Pompásan be volt fütve. Ez a meleg viz a bőrt is leviszi, nemcsak a piszkot.-— Utolsó száz koronámért szappant vettem és bálltam a kádba. Kentem, dörzsöltem a szappant, mint egy született masszőr. Borbélyom, aki valaha habzásból az elfő dijat nyerte egy versenyen, megirigyelte volna ezt a habot. Magamra kentem az egész száz koronát és mikor a tükörbe vetettem egy pillantást, úgy néztem ki, mint egy hóköpönyegbe burkolt őrszem a Monte Santon, vagy a Sipka alatt minden csendes cimii festmény .Verescsagintól. — Elérkezett tehát az isteni pillanat. Áhitatosan nyitom meg a meleg viz csapját... semmi válasz. Hűtlen lett hozzám a viz, amelyet az ital tekintetében mindig mellőztem. Csavarom a hideg-viz csapot, az is meghalt. Talán a tuss. Semmi, semmi eredmény. Ott álltam a fejem búbjától a sarkamig, talpamig beszappanozva és semmi viz.- Világlátott ember vagyok, de még soha sem hallottam és láttam senkitől, hogy mit kell ilyenkor cselekedni. Végre is a saját iniciativámra voltam utalva: és igy gondolkoztam. Ha rosszul lettem volna a fürdővízben, akkor becsengettem volna a szobalányt. Ám ez is vismajor, ami itt velem Kajlinger Mihály kegyelméből történik. Jöjjön hát a szobalány. A szobalány jött és úgy nevetett, hogy majd az én szivem hasadt meg bele. Leültem a kád közepére és azt mondtam harsányan: reggelit. Megettem a reggelit, az ebédet, megittam a feketét, megírtam két tárcát, amély könnyelműséget egy nap alatt még soha sem követtem el. Végre délután háromig összeszedték a házbelick a környékbeli grajzleroknál található ösz- szes ásványvizeket és én lemoshattam magamról a szappant. így kaptam újra emberi ábrázatot, de hogy a fürdőm árát mikor fogom kifizetni, annak a háziasszonyom a megmondhatója. A kártérítési port azonban megindítom a vízmüvek ellen. • 6 • A városi könyvtár térválsága A városi könyvtár igazgatójának tizedik évi jelentése fekszik előttünk. A jelentés adatai egyrészt olyanok, hogy őszinte örömmel kell, hogy eltöltsék azokat, akik a főváros és az ország kultúrája iránt érdeklődnek, másrészt azonban panaszokat is tolmácsolnak a viszonyok ellen, amelyek között e nagyszerű intézménynek működését folytatnia kell. Majdnem azt lehetne mondani a jelentés áttekintése után: íme egy intézmény-unikum, amellyel mindenki meg van elégedve, csak az igazgatója nem. És kell-e ennél jobb bizonyítvány és nagyobb dicséret?! A városi könyvtár az ő igazgatójának dr. Szab ó Li vinnék úgyszólván személyes alkotása. Ez egyszer nem a hivatal volt adva, amelybe beleült valaki, se nem a személy volt adva, akinek nyugodalmas sine- curára volt szüksége. Hanem adva volt egy legelső- rendű szakember, aki teremteni akart valamit a közjó javára és egy megértő polgármester által megadatott neki hozzá a terrénum, amelyen azután nagyon is fogyatékos eszközökkel olyan eredményeket produkált, amit aligha csinál utána valaki. A jelentés adataiból örömmel látjuk, hogy a városi könyvtár immár a nagy könyvtárak közé emelkedett. Könyvállománya 150.00U kötetnél nagyobb és a napilapokon kivid 768 folyóirat jár neki, ebből 324 német, 93 angol, 164 francia, 20 olasz. E hatalmas anyaggal igen magas igényeket volna hivatva kielégíteni a könyvtár, ha szűkre szabott és hovatovább válságos térviszonyai meg nem bénítanák a tevékenységét. Valósággal képtelenség, hogy egy ekkora könyvtár olvasótermében mindössze 60 olvasó számára legyen hely, nem pedig az olvasók százainak és még nagyobi) abszurdum, hogy egy ilyen arányú és évről-évre rohamosan növekedő könyvtár úgy legyen elhelyezve, amint ma van: egy iskolaépület egyik emeletének egy részében. Ilyen körülmények között a könyvtár belső ügyvitele se lehet kielégítő. Az el nem helyezhető és be nem sorozható könyvek tízezrei vannak raktáron és természetesen még csak gondolni se lehet arra, hogy rendszeres tudományos munka és kutatás színhelye legyen ilyen viszonyok között a városi könyvtár. Ily módon leginkább a kölcsönzésben merül ki a könyvtár szolgáltatása. A beirt kölcsönzők számla több mint 11 ezer volt, akik a hely- benolvasókkal együtt összesen 327.378 kötet könyvet használtak, a kézikönyvtárnak számon nem tartható használatával együtt pedig bizonyára fél milliónál is többet. Ennek kulturális jelentőségét nem kell bővebben fejtegetni. Hogy a főváros közönsége szeretettel és hálával viszonozza a könyvtár szolgálatait, annak ékesen szóló bizonyítéka az ajándékozási kimutatás: a jelentés évében 2697 kötet könyv, az ez évi gyarapodásnak 22.226 kötetnek 12 százaléka jutott ajándékozás utján a könyvtárnak és ebbe nincsen beleszámítva Thallóczy Lajos könyvtára, amely tudvalevőleg egészében a fővárosi könyvtárra maradt. Az a nézetünk, hogy ezen a kitűnő intézményen okvetlenül segítenie kell a fővárosnak és meg kell a számára teremteni azokat a lehetőségeket, amelyek között nagyszerű hivatását korlátlanul teljesíthesse. Elvégre is: ez az intézmény ma már nem luxus többé és nem is kuriózum, amelyet azért létesítettek, hogy ilyen is legyen. A városi könyvtár budgetje meghaladja a 300.000 koronát és a teljesítménye sók ezer ember mindennapi szükségletének felel meg. Nincsen következetesebben jelentkező tapasztalata a város- igazgatásnak, mint az, hogy a nyilvános könyvtár iránt tanúsított nagylelkűség, sőt valósággal még a
