Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1918-04-17 / 16. szám

2

Budapest, 1918. április 17.

Választási naptár

Négy közgyűlés egymásután

Képviselőválasztások előtt szoktak a napilapok választási naptárt közölni. Most a városháza forrongó életében is ilyen választási naptárra van szükség, sőt egy dátumot máris ki lehet törölni, mert április tizedikével be van töltve a főpolgármesteri méltóság.

A további választási naptár igy alakul:

Április 24.: polgármesterválasztás;

Április 30.: alpolgármester és alpolgármesteri címmel és jelleggel felruházott aí- polgármesterválasztás;

Május 8.: egy tanácsnok, egy tanácsnok- főjegyző, egy kerületi elöljáró választás;

Május 15.: tanácsjegyzci választások.

A választások tehát a lehető leggyorsabban fognak végbemenni. Három hét alatt minden rendben lesz és akkor már csak a tanácsjegyzőkké előléptetett fogalmazók helyeit fogja betölteni a tanács. A közgyűlési választásokon minden alkalommal Szabó János fog elnökölni és a vök sok at délután 4—5-ig fogadják el.

A kombinációk dolgában nem igen állott be változás. A legbiztosabb Body Tivadarnak polgármesterré való választása, akinek úgy látszik ellenjelöltje sem lesz. Legalább számottevő ellenjelöltje semmi esetne! sem.

Teljes homály és bizonytalanság uralkodik az alpolgármester-választás körül. Második alpolgármester természetesen Folkusházy Lajos lesz, a harmadik alpolgármesti.iri állásnál azonban az eddig emlegetett Búzái- Vita- Harrer kombináció mellett felbukkant újabban Rényi Dezső tanácsnok neve is, aki már szolgálati idejénél fogva is teljes joggal tarthat igényt erre az állásra, de aki eddig teljesen megmagyarázhatatlan rietzerváltsággal viseltetett. Neve most is csak úgy került forgalomba, hogy egyesek hite szerint, ha Rényi pályázik az alpolgármesteri állásra, akkor esetleg ki lehetne kerülni a kiélesedő harcot a másik három jelölt között.

Egy fehér — két fekete

— Képek a főpolgármester-választó közgyűlésről —

Szerda, április 10.

A sor élén volt egy üres hely, ahova 11 e 11 a i Ferenc halála óta Bárczy Istvánnak bármikor joga lett volna odaállania, de sohasem tette. Most azután felöltötte legdíszesebb diszmagyarját, enyhe, bársonyos prém közé ékelte férfias fejét, kardot az oldalára, hatalmas boglárt, vakító gyémántot a mellére és előlépett egyet a sorban. Fs végig a városházán mozdulóban van minden láb, mindenki biztos benne, hogy a sorban egygyjel előbbre kerül. Izgalmas hetek következnek, gyors iramban előre törekszik mindenki. A főpolgármester-választó közgyűlésen is ennek a nagy, de becsületes és jogos törtetésnek a boldog izgalmát éltük át. Soha annyi meleg, melegebb és legmelegebb kézfogást, mint ezen a délutánon! Fekete ruhában mindenki és a szemekben csupa reménység, csupa bizodalom a közeli jövő iránt. A közgyűlés pedig maga olyan, mint egy bőkezű gavallér, aki ebben a pillanatban azt érzi, hogy sok-sok becsületes törekvést lesz módjában kielégíteni. Barczyival szemben más a közérzés. Tulajdonképpen azon csodálkoznak, hogy ez a helyzet most uj lesz, amikor eddig is Bárczy volt a főpolgármester, a pol- gái mester, a tanács és a város. A diszmagyar Hiányzott csak és az a közel háromszáz fehér golyó, amely- lyel szemben ellenjelöltjeinek, mindegyiknek, ugyanannyi feketét dobtak be a városatyák. Öreg, elnyűtt zsákocskákban feküsznek a golyók Bódy Tivadar előtt. A nagyobb zsákban a feketék, a kisebben a fehérek. Fzzel a raffinálatlan jámbor játékkal lett főpolgármesterré Bárczy István és a golyószsákon tartva kezet, lelkesen, melegen kiálltja el Bódy Tivadar:

— Istenéi te-sseBárczy István í ő p o 1- xarmester urat!

*

L-nt a kapu előtt a szivárvány színeibe öltözött portás v.Iáim megkülönböztetett méltósággal fogadja a vendégeket. Ma komolyabbnak, fontosabbnak kezdi erezni a hivatalát, mert hosszú idő, után ma kap gaz- hat az Uj városháza. Autók tülkölnek, fogatok «>ör-‘

Egyes bizottsági tagok a hét folyamán ebből az okoskodásból kiindulva, hosszasan kapacilátták Rényi tanácsnokot az alpolgármesteri jelöltség vállalására. Rényi azzal a feltétellel bele is ment, hogy ha Buzáth, és Harrer nem veszik föl vele a harcot. Buzáth regairddal is volt Rényi jogaival szemben, Harrer Ferenc azonban kijelentette, hogy nem ál! el a küzdelemtől. Rényi ezuk után megköszönte a közbenjárók fáradozását és kijelentette, hogy nem reflektál az alpolgármesteri állásra. Kétségtelen, hogy ma mái Buzáth János és Harrer Ferenc partja teljes gőzzel dolgozik és igen sok jó embere van Vita Emilnek is, akiről azt mondják, hogy az utolsó napokban meglepően sokan szegődtek melléje. A helyzet teljesen még nem alakult ki. Buzáth Jánosnak igen nagy pártja van, Buzáth azonkívül hat esztendővel idősebb munkása a fővárosnak, mint Harrer Ferenc és az alatt az idő alatt nemcsak kiváló adminisztráló tehetségének, de alkotó erejének is számos tantijeiét adta. Viszont Harrer pártja is igen nagy, e párt is erősen dolgozik és jelöltjüknek egyéni kiválóságai, nagy képzettsége, révén remélik a győzelmet.

Tanácsnok elsősorban Sallay Árpád lesz, tanácsnok-főjegyző pedig, minden kétséget kizáróan Kemény Géza dr. főjegyzőt választják meg, akire, mint az elnöki ügyosztály vezetőjére, nagy és tehetségéhez méltó feladatok fognak várni. Ha később még egy tanácsnoki állás üresedik meg, abban az esetben legbiztosabbra Csergő Hugó dr.-nak, a Népjóléti Központ igazgatójának megválasztását veszik, annál is inkább, mert idők folyamán bebizonyosodott, hogy a népjóléti ügyek intézése másképen szinte el sem képzelhető, mint hogy ezeknek az ügyeknek vezetője helyiéit foglaljon a tanácsban. Rényi tanácsnokról az a hir van elterjedve, hogy egy évi szabadságra megy és ez idő alatt a Városi Villamosnak szenteli munkásságát. Egy év alatt aztán eldönti, hogy vállalja-e a vezérigazgatóságot, vagy sem. Buzay tanácsnok nyuga- lombavonulása viszont egy-két hónapon belül válik aktuálissá.

dűlnek és konflisok döcögnek a szűk Váci-utcán, amely olyan zsúfolva, van kocsikkal, meg autókkal, hogy az ember nem hisz a háborúban. Hála istennek a városatyáknak még nem kell gyalog járniok és bizonyos, hogy| aiz- entente azonnal békét kérne, ha meglátná a jármüvekkel tömött Váci-utcát, a közgyűlési terem előkelő közönségét, a karzat ragyogó toalettjeit és az uj főpolgármester kócsagos kucsmáját.

A lépcsők tolongó sokasága visszafordul egy mél- tóságos automobil-tülkölésre. Lassan, tempósan a pecsétőr lép ki belőle és szivarozva, egyenesen a lift felé tart. A folyosókon, a lépcsőkön, a kapu alatt meglendülnek a kalapok és mindenki azt súgja a másiknak :

— V á z s o n y i is eljött.

A miniszter nagyon szűkszavú. A liftben elmondja, hogy csak szavazni jött el, s mihelyt ennek a kedves kötelességének eleget tett, siet vissza, mert a választójog kérdésében fontos tanácskozásai vannak.

— Csak szökve jöhettem, de a mai napon nem maradhattam el.

A ruhatárban egy ölmagas, öreg, szemüveges pap kiáltja lelkendezve:

— Itt a kegyielmes ur! A mi kegyelmes urunk!

Utána lohol és hosszú, remegő kezeivel kenetesen, paposán öleli meg a minisztert:

— Az isten áldja meg kegyelmes uram, milyen szép, milyen jó, hogy megint eljött közénk.

Bakács János, a belvárosi plébános volt.

Vázsonyi már bent van a teremben. Felharsan az éljen és csattognak a tenyerek. A legtöbben állv.a' ünnepük a népszerű minisztert, aki S ii megi Vilmos mellé iil, akivel halkan elbeszélget, amig az urnához mehet. Bódy helyettes polgármester informálva van róla, hogy Vázsonyinak percekre szabott ideje van, fönnterem az emelvényen és megnyitja a nevezetes közgyűlést.

A padok zsúfolásig megteltek. Fönt a perifériákon látni csak nehány üres helyet, mert mindenki egy csomóba verődött, mindenki látni, hallani akar. Izgalmas, ünnepi csend iil a termen, nagyi, komoly, méltóság van ebben a hangulatban, amit nem a főpolgármester-választás, hanem az.teremtett, hogy Bárczy 1 s t v á rí t választják főpolgármesterré. Bódy kezéA május 15-iki közgyűlésen tizennégy tanácsjegyzői állást töltenek be, amelyre negyvenkét jelölés lesz. Ennek megfelelően tehát még a legfiatalabb korosztályú fogalmazók is, mint jegyzőjidöltek fognak szerepelni.

Háromszáz millió, uo$y semmi

A kormány százmillióig hajlandó elmenni — Body megválasztása után újra megindulnak a tárgyalások

A főváros beruháző-kölcsönének ügye egyre jobban húzódik, a közgyűlés már hónapok előtt megszavazta és a kormányjóváhagyás még mindig késik, miközben a legkülönbözőbb liirek terjíedtek el a kormánynyal folytatott tárgyalásokra vonatkozólag. A héten azután egyes lapok azt a hirt közölték, hogy a kölcsön ügye immár tető alá jutott, mert a kormány jóváhagyta a közgyűlési határozatot. Biztos információt szerzendő, illetékes helyre fordultunk felvilágosításért, ahol a következő kijelentést tették:

— Szó sincs róla. A kormány nem hagyta még jénai a beruházó-kolcsönre vonatkozó közgyűlési határozatot. Kétségtelen, hogy ennek a késedelemnek okai között ott szerepelniük a városházán most végbemenő személyi változások is, de ha a polgármesterváltozás is megtörténik, még mindig időt fog igénybevenni, amig a kormányjóváűmgyás megtörténik, mert az uj polgármesternek még jelentékeny személyes intervencióra van szüksége, hogy a főváros óhajéit teljes mértékben honorálja a kormány. Biztosan reméljük természetesen azt is, hogy igen jó hatással lesz e tekintetben Bárczy főpolgármester ur Öméltóságának támogatása is.

A háromszázm’illiósnak indult kölcsön útja különben igen viszontagságos volt eddig és úgy látszik, még mindig nagy harcokra van szükség, amig a főváros álláspontját a kormány hőimben ércesen zendül meg a csengő, mindenki vár. mindenki hallgat. Az ujságiró-szemek a megjelenteket kutatják és csakhamar megtörténik az első jellemző megállapítás:

— Istenem, mennyi, de mennyi millió egy csomóban.

És valóban nem kell a szemet sokáig {árasztani. ime1, ott van a balközépen egy kicsiny sziget, amely egymaga többet jelent, mint az egész terem. L á n c z y Leó, Krausz Simon és csepeli Weis z Manfred ülnek ott egy csomóban, bár nem egymás társaságában. Egy szürkülő császárszakái, egy bozontos feketefej és egy pirospozsgás arc és mennyi, mennyi millió! Az uj stációnál nagyon előkelő üdvözlet ez Bárczy! Istvánnak. Bár tagadhatatlan, hogy Nessi Gyulának, a kéményseprő bizottsági tagnak a büszkesége sem jogosulatlan. El is mondja mindenkinek:

— Bárczy szerencsésen kezdi az uj hivatalt, kéményseprő volt az első, akivel találkozott.

Ki törődik azonban az ilyen kabalákkal, amikor a karzat pompájában gyönyörködhetik? Véges-végig roskad a hatalmas négyszögben körülfutó masszív karzat. Ennyi nő még soha sem volt együtt ezen a karzaton, bár az is igaz, hogy Budapest sem választott még olyan főpolgármestert, aki hölgyek között annyira népszerű lett volna, mint Bárczy1. A főpolgái - mesteri székkel szemben, vele mértanilag pontosan egy vonalban iil Bárczy Istvánná. Finom arcvonásain a meghatottság és öröm harmonikus sugárzása. Némethy Károly belügyi államtitkárral beszélget. Körülöttük a Bárczy-család. Tovább B ó d y Tivadar felesége és hozzátartozói. Aztán véges-végig csupa virágos kalap, csupa selyemruha. Még a legkisebb városi hivatalnoknő is kiverekedett mára egy jegyet magának és ö is felhúzta a készebbik ruháját.

❖

B ó d y Tivadar gyors tempóban teszi meg jelentéseit, érzik, hogy mindennél fontosabb pont felé nyargal. Percek telnek csak el és örömmel jelenti az alpolgármester, hogy legfelsőbb királyi kézirat érkezett.

— Vájjon mi lehet benne? — kérdi valaki tágra- nyilt szemekkel.

Nem sokáig kell várni, B ó'd y kielégít mindeji kíváncsiságot. Fölbontja a pecsétes levelet és olvassa: