Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-04-17 / 16. szám
Budapest, 1918. április 17. ff 3 rálni fogja. A tanács előterjesztésének a közgyűlés által vailó megszavazása után, amikor a kormány mieigkapta a közgyűlési határozatot, felülről azt az álláspontot kép dselték a fővárossal szemben, hogy ideiglenesen elegendő lesz, ha a főváros mindössze ötven milliót vesz föl a háromszáz millió helyett. Ekkar aztán megindult a hosszas eszmecsere a kormány és a főváros képviselői köpött. Bárczy Istvánnak, aki akkor még polgármester volt, sikerült végre elérni, hogy a kormány százmillióig hajlandó volt hozzájárulását megadni, itt jöttek közbe azután a városházán még mindig folyamatban levő személyi változások, úgy, hogy ma — a tárgyalások megszakítása révén — a kormány még mindig csak a százmilliós határig hajlandó elmenni, úgy, ahogy az Body Tivadar dr. alpolgármesternek a Fővárosi. Hírlapban pár hét előtt tett nyilatkozatában olvasható volt. Biztos információnk szerint azonban a főváros még mindig ragaszkodik ahhoz, hogy az egész háromszáz milliót most akarja fölvenni és Bódy Tivadar dr. polgármesterré való választása után azonnal megteszi a lépéseket annak érdekében, hogy a kormányjóváhagyás ilyen formában történjék meg. A főváros szívesen belemegy abba, .hogy minden krajcárnak felhasználása a kormány engedelmével történjék, de az egész háromszáz milliót kezében akarja tudni, mert a pénzpiac mai helyzetét az egész pénzügyi művelet lebonyolítására olyan alkalmasnak tartja, hogy a kedvező időpontot elszalasztani nem kívánja. A kormánynak teljes ellenőrzési joga lesz a kölcsön felhasználását illetőleg, kormányengedelem nélkül a pénzhez hozzányúlni sem szabad, de a pénznek együtt kell lennie, mert egészen világos, hogy a háború rombolásait és mulasztásait még háromszáz milliós beruházással sem lehet jóvátenni s pótolni, amiről majd a kormány is pontról-pontra meggyőződhetik. Ebben az értelemben kíván — értesülésünk szerint — Bódy Tivadar majdan, ha polgármesterré való választása megtörtént, eljárni a kormánynál, sőt megvan a remény arra, hogy közbelépését siker is fogja koronázni. — Kelt Bádenben, március 29-ikén. Kedves Tóth!... Szünetet tart. Az ujságirókarzatról bele lehet pillantani a királyi levélbe. Géppel van irva és a király lila tintaceruzájával rajzolta oda a nevét: Károly. Eddig mindig csak az s. k.-t láttuk, Bárczynak kellett főpolgármesternek Lenni, hogy egy, valódi hamisittat- lan tintaceruzával Írott Káról y-lyal találkozzunk ... ... Mert valóban az volt a levélben, hogy a király közli főpolgármester-jelöltjeit és elsősorban Bárczy Istvánt, másodsorban Springer Ferencet harmadsorban Radocza Jánost ajánlja a városatyák szives figyelmébe. A királyi mondatokat mindenki állva hallgatja végig és Bódy is állva, olvassa föl. Majd egy merész fordulattal az ősz szakálla, ferenc- józsefkabátos Szaibó Jánosnak markába nylornia a föntebb érintett fekete és fehér golyócskákkal telt zsákokat. A szavazatszedő-bizottság elnöke a keblére szorítja a zsákokat és ruganyos léptekkel indul a jobboldali társalgó felé, ahol megkezdődik a játék. ♦ Az egész közgyűlési terem egyszerre bezúdul a szűk szobába. Mindenki első akar lenni a Bárczyra való leszavazásban. Az első voks azonban már Le. van foglalva: azt Vázsonyli Vilmosnak tartották fönn. Ha már parádés választás van, akkor legyen az első szavazó egy valóságos miniszter. Maga a játék, a felnőtteknek ez, a golyózása, egészen unalmas dolog. A Pál-utcai fiuk a grundon sokkal mulatságosabban csinálták. Halász József igazgató a krupiéié ennek a játéknak, ő kiáltja ki „kezdődik uraim, kezdődik.“ Szinte várjuk, hogy hozzáteszi? — Bankajánlatot kérek! A bankot Szabó János adja. Ez is unalmas mesterség. Mindenkinek kezébe nyom egy- fehér és két fekete golyót, azután istenhirével elbocsátja. Az áldozat azután az egészen jámbor, ötlettelen urna elé járul. Zöldfiiggönyös láda, amiben valaha a jobb időkben narancsokat szállítottak a taliánok, benne három mély fatányér, mindegyük fölött egy- egy jelöltnek a neve a királyi kézirat által megszabott sorrendben. A szegény áldozat minden fatányérba más-más golyót dob bele. Egybe fehéret, kettőbe feketét és aztán kifosztva távozik. Ugy-e unalmas Főpróba a vigalmi adóból Ideiglenesek a pausálés megállapodások — A lóversenyek totalizatorjövédelméből nem részesedik a főváros — Stankovich tanácsnok nyilatkozata Február tizenötödikével életbelépett a vigalmi adó. Azóta két hónap telt el. Ma még az adó jövedelméről természetesen pontos képet nem lehet alkotni, mégis néhány kérdéssel fordultunk Stankovich Szilárd dr. tanácsnokhoz, a pénzügyi ügyosztály vezetőjéhez, aki kérdéseinkre a következőket mondta el ;a Fővárosi Hírlap munkatársának:- A vigalmi adó márciusi jövedelmét majd csak most fogjuk megismerni, amikor az elszámolások e tekintetben befejeződnek. Színházakkal, mulatókkal) és mozikkal ezidőszerint pausálés megállapodásaink vannak. Ezeknek a megállapodásainknak érvényessége azonban bezárólag csak június hő végéig tart. Junius végéig ki fogjuk tapasztalni, hogy eléggé kedvező-e ránk nézve az a megállapodás, amelyet a vállalatokkal kötöttünk és ettől tesszük függővé, hogy azt meghosszabbitjuk-e, vagy más módon fogjuk-e beszedni a vigalmi adót? A június végéig való egyezség tehát pusztán próba, amely után tapasztalataink alapján a végleges megoldást fogjuk keresni. A lóversenyek meg adóztatás á- r ó 1 szólottunk azután, amire vonatkozólag a tanácsnok a következőket mondta: — A lóversenyeknél csak a belépőjegyeket volt jogunk megadóztatni, amelyekre a szabály- rendelet értelmében busz százalékos vigalmi adót vetettünk ki. Itt nem körülményes az elszámolás, éppen azért a lóversenyre nézve nem is kötöttünk pausálés megállapodást. Valószínűleg ezen a réven jelentős összeg fog a fővárosnak jutoii, mert az emberek tódulnak a lóversenyre és azt hallom, hogy az alagi versenyeken naponkint milliós totalizatőr-forgalom van. A tota- lizatőr-jöveidelmében való részesedésről azonban törvény intézkedik, amelynek értelmében, -— ha jól emlékszem — mintegy tizenhat százalék jut közcélokra, többek között két percent a szejáték? Ezt nevezik fatányéros egyí-fehér két-fekete játéknak . . . A poéntőrök vesztettek, a bank nyert. Ez az a játék, amivel Bárczy Istvánt főpolgármesterré választották . .. Ami most következett azonban, az hosszú időre emlékezetes marad. Ilyen ünnepélyes főpolgármesteri bevonulást még nem láttak ezek a falak, amelyek a tapstól és a.z éljenzéstől meginogni látszottak. A küldöttség, amelyet P a k s y Béla vezetett és amely Bárczyt a közgyűlés elé hívta, már nagy számánál és tagjainak tekintélyességénél fogva is imponáló volt. Csak percekig tartott, mig a diadalmenet visszatért. Mert ez a bevonulás igazi diadalmenet volt. A teremben minden szem az ajtó felé szegeződött. Az ajtón azonban Fe 1 ek i Béla dr. robogott be és lelkendezve jelentette: — Kivont karddal jön!... — Kivont karddal? — kérdezték egymástól ámulva az emberek. — Szent Isten, mi lesz ebből! — sopánkodott egy tarfejii városatya, akinek nem volt tiszta a lelkiismerete, mert egy időben cikkeket irt Bárczy ellen, most pedig Radoczára szavazott. A riadalom azonban nem volt megokolt, mert kivont karddal a főpolgármester huszárja, Füle Lajos lépegetett a menet élén. A villany fényében imponáló volt ez a kivont kard és a huszár színes, parádés ruhája,. A huszár mögött Bárczy jött. Kábitóan szép diszmagyarjának vakító gyémántjainak láttán egy sóhajtás volt az egész karzat. Egyenes, biztos léptekkel ment föl aiz elnöki emelvényre, ahol már állva fogadták az alpolgármesterek. Megállt Bódy előtt és az asztalra tette fehér kócsagtollas fekete kucsmáját. Aztán komolyan, férfiasán, domború mellel szembefordult Bódynak, aki a nagyi pillanat hatása alatt ünnepélyesen jelentette ki: — Méltóságodat Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottsága őfelsége legfelsőbb kijelölése alapján a mai napon a székesfőváros f ö p o 1- gármesterévé törvényszerűen megválasztotta. Újra felriadt az éljen és Bárczy méltóságosan meghajtotta magát a szeretetnek eme megnyilvánulása előtt. Most megint Bódy szólt: gényalapnak, két percent a földmivelésügyi minisztérium lovak fajnemesitési akciójára, továbbá két percent testnevelési célokra. Ha az alagi napokon tényleg ilyen soha nem látott forgalom van, akkor ezekre a célokra is jelentékeny összeg fog jutni. Meg kell itt még említeni, hogy a fővárosnak a vigalmi adóból remélt jövedelme élénken meg fog csappanni, azáltal, hogy a klubokban a rendőrség figyelmeztetésére beszüntették a bakkarát, aminek az az eredménye, hogy nincs többé pinkapénz. Miután egyenes tilalomról nincsen szó, valószínű, hogy ha majd a közvélemény, amely a Lipótvárosi Társaskör esetén felháborodott, lecsillapodik, lassankint a szeli- debb fajtájú bakkarat ismét visszacsempészik a klubokba és igy a fővárosnak ez a jövedelme nem szűnik meg, hanem csak szünetel. A zsirellátás szabályozása A Sertésforgalmi Iroda működése — A rek- virálásról — A hizlalás! akció sikertelensége — A jövő sertéskampány — Gondoskodás a fó'városról Windischgrätz Lajos herceg közélelmezési miniszter és dr. Nagy Ferenc államtitkár a napokban hozták nyilvánosságra a kormánynak azt a szándékát, hogy olcsó husakciót indítanak és újra szabályozzák a sertés- és zsirkérdést. A Fővárosi Hírlap munkatársa ebben a nagyfontosságu ügyben fölkereste dr. Pártos Szi- lárdot, a,z Országos Sertésforgalmi Iroda és az Országos Sertéskereskedelmi Egyesület kitűnő főtitkárát és kérdést intézett hozzá a zsirellátás mai és a jövőben várható helyzetére vonatkozólag. íme, az érdekes, szakszerű válasz: — A kormányt és a közvéleményt az utóbbi időben gyakran és behatóan foglalkoztatta a hadsereg és az ország zsír ellátásának kérdése, amelyhez még Ausztria sertésellátásának ügye is hozzájárult. A kormány tudvalévőén múlt év december 18-án felállította az Országos Sertésforgalmi Irodát, amely az egész sertés- és zs,ir—- Tisztelettel felkérem, hogy ai hivatali esküt a közgyűlés színe1 előtt letenni méltóztassék. Nagy robajjal emelkedtek fel helyükről az emberek és Bárczy érces hangon egyedül, előmondás nélkül mondta el az esküt. Most mindenki leült, csak Bárczy és Bódy maradtak állva, mögöttük a huszár tovább is kivont karddal. Mély hatást keltettek Bódy Tivadar üdvözlő szavai, amelyekkel az uj főpolgármestert köszöntötte. A fanatikus szerctetről beszélt, amellyel Bárczy Budapest iránt viseltetik, nagyszabású és széleslátkörii várospolitikájáról, amely amerikai tempóban siettette ennek a városnak a fejlődését. A föl-íöltörő éljenzés eliiltével zavartalan figyelemmel leste mindenki Bárczy szavalt. Mindenki tudta, hogy amit mondani fog, több lesz a sablonnál, mégis meglepő volt az a finom, mélyről jövő lira, amellyel arról ai tizenkét esztendőről beszélt, amit a polgár- mesteri székben töltött. Drága, feledhetetlen szerelmes szavakkal illette Budapestet és Budapest sokat ócsárolt népét.“ És könnyekkel teltek meg a szemek, amikor a/ polgármesteri széktől búcsúzott: — Polgármesteri állásomat igyekeztem a város javára gyümölcsöztetni. Magamnak nem kerestem soha semmit, sem kitüntetést, sem címet, sem egyebet. Az én harcomat becsületesen megharcoltam, a polgármesteri állás tekintélyét és tisztességét híven megőrizte m, s most tisztán adom vissza. Egyszerűbbet, szerényebbet, kevesebbet Bárczy főpolgármester nem mondhatott volna Bárczy polgár- mesterről, de igazabbait és szebbet sem ... * Föl kell még jegyezni, hogy) az, aki a gratuláló kézszoritással elsőnek érkezett az elnöki emelvényhez újlaki Müller József volt, aki után még vagy háromszázan rázták meg Bárczy István jobbját. Az utolsó gratuláns Bódy Tivadar volt. Kardostul, disz- magyarostul, kucsmástul átölelte az uj főpolgármestert és cuppanós csókot nyomott a bal arcára. Azt mondják azonban, hogy nem sokáig kell várni Bódynak, amig e* *zt a csókot visszakapja. Április 24-ikén lesz a napja...
