Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-01-02 / 1. szám
2- • lett beszerezni. Ismerve azonban a szállítási nehézségeket, igazán nem tudunk bizonyos dátumot mondani a berlini küldemény megérkezésére vonatkozólag. Minden íeményünk megvan azonban, hogy február közepéig teljesen készen leszünk a színházzal, amikor aztán megkezdhetik benne az előadásokat. Érdeklődtünk a színház megnyitására vonatkozólag a Nemzeti Színháznál is. A Nemzeti Színház mii- vészei már készülődnek az uj és nagyon szép feladatokra, amelyeket a megujhodott színház nyújtani fog nekik. Ambrus Zoltán igazgatónak az a szándéka, hogy nem mint a múltban, a Nemzeti Színház repertoárját isméltelteti a Várszínházban, hanem teljesen önálló repertoárt csinál erre a célra. A Várszínház lesz Budapest igazi intim színháza, ahol finom hatásokra szárnitó abszolút irodalmi becsli darabokat fognak előadni. Lesznek a műsoron egész estét betöltő darabok is, amelyek azonban egyíelvonásokkal váltakoznak. Amit pedig egyelőre nagy titokban tartanak, az a meglepetés lesz, hogy a megnyitó előadáson B á n ff y Miklós gróf í ö i g a zg a f ó uj d a r a b j á t fogják bemutat n i. Hét és fél millió Budapest szegényeinek Az egy esztendős Népjóléti Központ A Népjóléti Központ most tölti be működésének első esztendejét és ez idő alatt kétségkívül hatalmas missziót teljesített. A nagyváros életében nélkülözhetetlennek bizonyult egy intézmény, amely a tülekedésben elesetteket, a jókat, de gyámoltalanokat lábra állítja és amely elvezeti a fölöslegeset a bőségben élőktől a nélkülözőkhöz. Az intézmény ma még nem jutott el oda, hogy teljes erőkifejtését nyújthatná, de számos jelét mutatja anniak, hogy él és annak, hogy szükség van rá. Bárczy István polgármester és Déri Ferenc alpolgármester nagy szeretettel tesznek meg mindent a Népjóléti Központ érdekében, amely, elmondhatjuk, legelső sorban az ő gondoskodásukból nyer erőt a felvirágzásra. Odaadó, lelkes munkatársuk Csergő Hugó dr., a Népjóléti Központ igazgatója, aKl páratlan szorgalommal és a hivatáshoz szükséges meleg szívvel vezeti az intézményt. Amikor az első esztendős Szálljatok milliók . a. Szegény ember kalaplevéve beszél a milliókról, ha azok közelében van, de távolról mégis nagyon kinézi őket. Nincs izgatóbb probléma, mint arra gondolni, milyen lelki változásokon megy át az embicir, miközben közelebb és közelebb jut a nagy pénzekhez? Hogyan marad lassan a fején a kalap, amelyet valamikor évtizedek előtt tiszteletteljesen kapott le a milliók közelségének éreztével? Vájjon gondolt-e erre Lúnczy Leó most, amikor ötven esztendős pályafutására tekintett vissza és >e visszatekintés pillanatának nemes el lágyulásában harmadfélmilliót adott jótékonycélokra? .() is volt polgárt sorban élő ember, aki szolgája volt a pénznek, amelylyel való diadalmas küzdelmében urává lett annak. Amikor még ő is szolgasorban volt, bizonyára másként gondolkodott a pénzről, mint mi, akik örökké szolgasorban maradunk és akik sohasem fogunk a millióknak utasításokat adni, hova rnen- janak, hol sorakozzanak, hol segítsenek, hol ártsanak, hol bocsátkozzanak ütközetbe a más milliókkal. Akikből hadvezérek lesznek, közlegénykorukban is másként vágták a hátukra a borjut, másként bújtak bele a mundérba és más szemmel nézték a pénz nagy ármádiáját. Nem is igen ütköznek ki belőlük a közönséges, az alantas, a drága, mindennél áldottabb emberi tulajdonságok, milyen szép, milyen felemelő mégis, ha némelyek, kivételesek, mint Lánczy Leó, emberek is tudnak maradni. Bródy Sándor az öreg Schossberger báróról irta meg, hogy érző lélek volt, mert hetvennégy éves korában, amikor hat milliót vesztett, nem tudta túlélni a szerencsétlenséget. Szive rohamosan megbetegedett és az öreg Schossberger meghalt. Köböl kellett volna lennie, hogy ezt meg ne érezze, de hús volt, tudta, hogy többé nincs ideje visszaszerezni ezt a jelentékeny summát. Amint dl rohant a pénz, látta, olyan vihar közepette rohant el, hogy szele szinte eldöntötte. Az öreg Schossberger munka befejezése iránt érdeklődve felkerestük Csergő dr. igazgatót, szerényen mondta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Akármennyit dolgoztunk és akármilyen eredményeket tudtunk elérni, a vezetőség inkább azst érzi, hogy mily sok az, amit még tenni kell. A mi feladataink között nincs is sürgős, csak sürgősebb munka. Az elmúlt esztendőben is az egyik sürgős akció rovására kellett mindig a még sürgősebb,c(t elvégeznünk. Egyet-mást talán sikerült is már megoldanunk- Mindenesetre tudtunk nagyobb pénzösszegeket mozgósítani a népjóléti célokra. Ennek illusztrálására nem kell másira hivatkoznom, mint arra, hogy az elmúlt esztendőben hét millió koronát költöttünk népjóléti célokra, ami sok ugyan, de még mindig nem mindem. Magának az intézménynek a megszervezése ma már olyan stádiumban van, hogy a kiépítés ezentúl gyors tempóban mehet tovább. Persze olyan hatalmas szervezetet, mint amilyet mi tervezünk, nem lehelt néhány hónap alatt nyélbe ütni. E tekintetben mindössze Ugrón Gábor belügyminiszter urnák egy legutóbb megjelent rendeletére hivatkozom, amely rendelet az anya- és csecsemővédő-nők országos megszervezésére vonatkozik. A belügyminiszter ur ezt a munkát öt esztendőre kontemplálta. Nekünk a népjólét előmozdításának minden ágát feladataink közé kell iktatnunk, s igy bizony eltart néhány évig, mig a Népjóléti Központ teljesen kibontakozik. •k A Népjóléti Központ hatalmas tevékenységének jellemzésére ai alúbbiáK'bamképét adjuk a most folyó munkának, ^‘•le’gtijtfbb"eseményeknek és terveknek: A’*körzetek mégszervezése. A tegközelebbi napokban "jelenik meg a polgármester,- réíidclete a népjóléti körzetek felállításáról és a népjóléti körzetek elnökeinek kinevezéséről. A polgár- mesíerf-rendelet összesen 83 körzetet állapit meg és pedig kerületenként a követktíguképen: I. kerület: 8: II. kér Lile t: UvVA kpjUiTcj,' rr,v. kerülőt: 2: Vv* kerület: 5; VI. kéfiiléí:" -Iá; .VfL,‘kerület: 13; Vili. kerület: 15; IX. kerület: 8; X. kerület 6. élete végéig, szinte halálában is .szolgája maradt a pénznek, az parancsolt vele és ö engedelmeskedett és mint hü szolga gazdájának sírján kereste és lelte halálát. De más az eset, amikor az ember tudja a pénzt jármába hajtani. Lánczy Leó maga küldi szelid útjára a harmadfél milliót, mondván: in önje tek szerte az országba és szárítsátok fel a kényeket. Ötven esztendő hatalmas eseményei, küzdelmei, országok sorsát intéző kézmozdulatok növelték nagyra Lánczy Leót, aki ime a jótékonyságban is megmutatja, hogy különb, mint más emberek, itt is mások az ö mértékei, mint amilyeneket a hétköznapok produkálnak. A jótékonycélra adott harmadfél millión átsugár- zik az arányi oly ók hullámzása, amelyeken Lánczy Leó uralkodott hosszú évtizedleken át a szeleken és az időjáráson. Illő és szép volt, hogy a pénz uralkodója aranyakból állítson emléket annak, hogy félszáz esztendőn át dolgozott a közért, Magyarországért, Budapestért, a budapesti kereskedőkért, a gazdasági tudásért. A nagyszerű alapítvány, amelyről egyszerű, kérkedésnélküli levélben értesítette Wekerle miniszterelnököt, minden tételében Lánczy működésének, alkotásának egy-egy mértföldkövére teszi, le a hála koszorúját. Az adomány céljai között fájdalmas emlékekként, mint fényes könnyek csillognak a háborús célokra adott százezrek. A legnagyobb tételből, egy és egynegyed millióból, hadigyermjek-szanatórium épüljön és ott vannak Lánczy kegyelctes, hálás megemlékezései között a hadirokkantuk, a háború sújtotta kereskedők, a főváros éhező szegényei, a Szurmay honvéd-árvák, a Vöröskereszt, a harctéri internáltak és a doberdói hősök árvái. Mindezek bizonyítékai annak, hogy olyan nagy békemunkán, amilyen Lánczyé volt, mégis a háború hagyja a telgerősebb nyomot, az ő békés szivébe is a háború szántotta, a legmélyebb barázdát. Föl kiöl azonban jegyezni azt is, hogy Lánczy Leó jótékonyságának, e.z mindössze.' egy nagyobb, erősebb, feltűnőbb jelensége volt. Budapest, 1918. január 2. Folyamatban van a népjóléti megbízottak kinevezése is, számszerűit egyelőre 1200 megbízotté. A körzeti elnökök azonban tovább fognak toborozni, hogy elegendő számú népjóléti megbízott utján teljes munkát lehessen végezni. A terv szerint minden körzetben mintegy 30 megbízottra lesz szükség, akik mindegyike hat családot fog vállalni. Legközelebb megkezdődnek a körzeti elnökökkel való megbeszé- lesek, amelyeknek, a működés egyöntetűségét kell biztosítani. A megbízottak mindenekelőtt vizsgálatot teljesítenek az elöljáróságok, illetve a Népjóléti Központ számára, azután gondozásba veszik pártíogolt- jaikat. Hatósági feladatuk is Lsz legközelebb és periig a hadiözvegyek és hadiárvák összeírása. Olcsó tejet kapnak a szegények. A népjóléti megbízottaknak már legközelebb igen fontos és áldásos missziójuk akad. ők lesznek azok, akik az olcsó tej és az olcsó burgonya szétosztása körűi munkálkodni fognak. Az olcsó burgonyáról egyelőre nincsen komolyabb szó, nyilván abból az egyszerű okból, hogy se olcsó, se drága burgonyát nem lehet a mai viszonyok között szállítani. Annál aktuálisabb azonban az olcsó tej, amelyet a közélelmezési hivatal fog a főváros rendelkezésére bocsátani. A tej literjét azok, akiknek 4000 koronán alul van az évi jövedelmük, 50 fillérrel olcsóbban kapják. Hogy kik kapjanak olcsó tejet, a megbízottak előterjesztése alapján a körzetek fogják véleményezni. Hivatásos nápgondozók. A legközelebbi feladatok közé tartozik a h i v a- tásos népgondozók szervezése is. Minden körzetnek lesz ugyanis égy jegyzője, akinek állását hivatalnoki jellegűnek tervezik és munkájáért fizetést kap. Ezeket az állásokat részben hivatalnokok, részben tanítók és más lateiner foglalkozási! vállalkozó egyének fogják betölteni. Ennek célja az, hogy a körzetekben felelősség mellett dolgozó egyének is legyenek. Részben hivatásos népgondoz:' k, részben pedig a népjóléti megbízotti intézmény megszervezésének céljaira a Népjóléti Központ 3D0.(J0n koronát kért a Hadi gondozó Hivataltól. Ezzel azután a központ az első esztendő végével eljutott a legfontosabb alapvető munka megindításához. A műit héten különben a Népjóléti Központban ülés volt, amelyen Bárczy polgármester elnökölt, A nagy tettekre késztető, kívánatos emberi hiúság volt az, amely a hallgatag és csendben adakozó Lánczy Leóval is kimondatta egyszdr: ötven esztendeig dolgoztam, lehet egyszer nekem is ünnepem. Barátunk, aki abban a kivételes szerencsében részesül, hogy együtt ülhet Lánczyval a VII. kerületi református presbitériumban, beszéli, hogy egyszer a harangozó fizetésjavitást kért. A presbitérium a fogát szívta, nieim lehet megadni a fizetésjavitást, mert szegény az eklézsia. Erre megszólalt Lánczy Leó és kijelentette, hogy a harangozó igényei jogosak, azokat ki kell elégíteni. És azóta is ö fizeti a többletet. Hány, de hány ilyen harango- zója van Lánczy Leónak, aki a pénz fejedelmei között föltétlenül legnagyobb ezekben a polgári ‘erényekben is. Egyetlen a magyar pénzemberek között, aki a király valóságos belső titkos tanácsosa, az igazi örömeket azonban a jótékonyságban keresi. Ez ütközött ki rajta agy emlékezetes jelenetben is, amikor véletlenül, úgy hogy önmaga sem vielte észre, éppen előttünk tárta ki a lelkét. Aki Gál Károlyt ismerte, meg fogja érteni a jelenetet. Gál bácsi temetésen történt. Lánczy Leó hátul, az igazán, a szívből gyászolók közölt állott meg, ahol már nem jegyzik a riporterek a jelen voltakat. Megnedvesedtek a szemei és maga elé tekintve, az egész szertartás alatt nem tudott egyebet mondani, csak folyton ezt ismételgette: Jó idmber volt szegény Gál Károly, jó ember volt, szegény . . . Akkor láttuk, hogy Lánczy Leó az emberekben a jó szivet keresi. Ha előbb nem tudtuk volna, most ismét bebizonyította, hogy önmagában is megtalálta ezt a jó szivet. A pénz iránt laikus szemmel mindig úgy éreztük, hogy a nagy bankok börtönre vetik a pénzt és biintieltésböl vasajtók mögött őrzik. Lánczy Leó jószivü őre a pénz börtönének. Fiatalos kedvvel tárja fel az ablakot és ugv mondja: szálljatok milliók, szabjatok, hintsetek áldást a boldogtalanok, a szLnvedők közé . . .
