Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-03-21 / 12. szám
4 % Budapest, 1917. március 21. bizottságba a maguk részéről is tagokat delegáljanak. Most azután mégis megtört a jég és szombaton megalakulhatott a bizottság, amely elhatározta,, hogy a kikötő városrendezési és műszaki kérdéseinek megoldására albizottságot küld ki. A legfontosabb eredménye a szombati tanácskozásnak ennek az albizottságnak a, megalakulása, amely kimondottan hivatalnok-bizottság. Ez a bizottság megalkotja a terveket, mentesen a közvélemény minden Irányításától, majd, ha a tervek elkészültek, akkor lesz módja és alkalma a közvéleménynek hozzájuk szólnia. Az albizottság tagjai a következők .lettjeik: A főváros részéről, Déri Ferenc alpolgármester, Fock Ede, Harrer Ferenc dr. ési Vita Emil clr. tanácsnokok, a kereskedelmi minisztérium részéről: Hoszpotzky Alajos min. tanácsos, a földművelésügyi minisztérium részéről: Kvassay Jenő min. tanácsos, valamint a MÁV néhány kiküldöttje. A fővárosnak igen számottevő sikere az, hogy a végleges terveket elkészítő albizottság elnöke, Déri Ferenc dr. alpolgármester lett. Értesülésünk szerint a főváros el van' tökélve, hogy az építkezéseket azonnal elkezdi ai soroksári Dunaág pesti partján, mihelyt a kormány befejeztette a kotrási munkálatokat és elkészült a partnak 4.5 m. magas feltöltésével. Egyelőre azonban a kormány nem tudja a kotrásokat végeztetni, mert a szerződéses viszonyban levő kotrógépei nem állanak rendelkezésre. Mihelyt ezek az akadályok megszűntek, a munkálatok teljes erővel indiainak meg. Slégieh a% újakról Hanvai Sándor nyugalmazott elöljárónál Ha a kezébe fogja venni ezt az írást, Hanvai ur, bizonyára már az első sor olvastán bosszankodva feszi le, álmélkodva azon, miként kerülhetett mindennek az élére a cim, a „R é g i e k az újak r o 1 !“ Hiszen nem ez volt az, amiről nekem beszélt, az makrói,- a mostaniakról, a most kormányon levőkről Vajmi kevés, szó esett, s inkább csak a múltról, a régiekről, az eltávozottakról, elhunytakról emlékeztünk meg. Azán alig egy hete, hogy a közgyűlésen megtartották a parádés búcsúztatót, amely ovációs ünnepségnek is beillett, alig egy hete, hogy még a hivatali íróasztal mögött ült és ez a hét, — amelyet ősi megiijodásnak vélt —- olyan öreggé tette volna tán, hogy már mint régi nyilatkozzék az újakról? Mégis, engedje meg, hogy írásomnak az élére ezt a címet adjam és engedje arra kérnem, ne legyen türelmetlen, s ne tegye le ezt az újságot, hanem nyugodtan kisérje figyelemmel, vájjon pontosan ismétlem-e azt, amit ön nekem mondott. — Ha a millenáris esztendőt a szolgálati szabályzat szerint kétszer számítjuk, — így kezdte 1i a n v a i ur — negyven éve vagyok a főváros szolgálatában. Szegény szülők gyermeke voltam, mint jogász jöttem Pestre, s mint a vidéki diákok legtöbbje, irodában állást vállaltam. F ii 1 ö p Kálmán — későbbi főpolgármester — tiszti főügyész irodáiéban dolgoztam, s principálisom hozott be a fővároshoz. Eleintén a tiszti ügyészségnél dolgoztam, Csengery Kálmán főügyész közvetlen főnöksége alatt hat évig. — Hamarosan beláttam azonban, hogy itt előmenetelre vajmi kevés kilátásom van, s ezért a közgazdásági ügyosztályba mentem át, ahol fogalmazói gyakornoknak választottak. Maga az ügyészség ajánlott az ügyosztálynak. Itt azután fokról- fokra léptem fölfelé a szokott ranglétrán, s az idők folyamán más irányban is kiterjesztettem munkásságomat. Dolgoztam a közjótékonysági, középitési ügyosztályban, az ipari és rendészeti osztályban, fogalmazó koromban Kammermayer vezetősége alatt. ' Innen azután a kerületekhez mentem ki. A nyolcadik kerületben választottak meg jegyzővé, mPban, mikor Hieronimy akkori belügyminiszter á <eru éti elöljáróságok átszervezését határozta el. h 1°+ véni2avas,at elkészítésével a belügyminiszter He tai Ferencet, közigazgatásunk kitűnő ismerő- 'e‘ "Z,a akl gyakorta jött ki hozzánk a nyol- cachk kerületbe hogy meghallgassa tanácsaimat és 'íty az elöljáróság! torvény javarészt az én gyakorlati útmutatásaim alapján készült. — A Hieronimy-féle javaslat a következő évben törvényerőre emelkedett, engem elöljáróvá választottak, s a nyolcadik kerületbe osztottak be, ahol tizennégy évig voltam. Innen azután az ötödik kerületbe vittek át, itt azonban- nem maradtam sokáig, mert Bárczy polgármester csakhamar kiemelt innen és a fővárosi elöljáróságok ellenőrzésével bízott meg. Előadója, később pedig, mintegy 12—13 év óta elnöke lettem az elöljárói értekezletnek is. — Természetesen belső szolgálatomon kívül nagy működést fejtettem ki más irányban is, különösen a fővárosi közjótékonyság kérdésével kapcsolatosan. Minden igyekezetem arra irányult, hogy a hatósági akciót egyesítsem a magánosokéval és ezzel jelentősebb és hatékonyabb módon segítsek az arra rászorultakon. A nyolcadik kerületben — tapasztalataim alapján — megalapítottam a nyolcadik kerületi közjótékonysági egyesületet, amely mintául szolgált minden egyes kerületi közjótékonysági egyesületnek. — Mikor Bárczy ismeretes lakásügyi programm- iának megvalósításához fogott, megépíttette a Népszállót. Ennek kezelését az ötödik kerületi közjótékonysági egyesületre bízta, amelynek felügyelete szintén az én hatáskörömbe tartozott. Élénk részt vettem a háborús jótékonyság megszervezésében is. A háború kitörésekor megszervezték a népsegitő irodát, amelynek vezetőjéül Bárczy engem szemelt ki, mint a jótékonyság és szegényügy ismerőjét. — Később azután a polgármester a —- január elsején megalakított — Népjóléti Központban hozta össze a társadalmi és hatósági jótékonyságot. Ennek megalakításában, megszervezésében is tevékeny részt vettem és dolgoztam benne egészen a legutóbbi időkig, míg csak nem nyugdíjaztak. Megjegyzem, hogy működésemet nem hagyom abba, sokkal erőteljesebbnek érzem magamat, semhogy tétlenül tölt sem az időmet. A polgármester ur máris értésemre adta, hogy a Népjóléti Központban valami szerepet szánt nekem, hogy milyent, egyelőre nem tudom, hiszen a központ munkája még-, kialakulóban van és szervezete még nem befejezett, A Népházat és a társadalmi munkát folytatom továbbra is, és ha kifejezhetem igy magamat: csak a hivatali mesterségtől váltam meg, a munkálkodást azonban nem szüntettem be. Hivatali köteléken kivid tovább dolgozom most is és nem lehetetlen, hogy az öreg Hanvai Sándor holmi uj hivatalba, mint valami újdonsült hivatalnok fog beülni . . . . . . Egyelőre álljunk itt meg egy pillanatra, ugy-e megengedi Hanvai ur, hiszen csak ott tartottam, hogy megmagyarázzam, miért „Régiek az újakról?“ A kérdésre önönmaga adta meg a feleletet, mert mikor önmagáról mondott el egyet-mást, a r é g j Hanvai tetszik tudni az a másik, az őszhaju és bajusza, a nyugalmazott elöljáró beszélt az u j Hanvairól, aki még most is vezeti a Népszálló ügyeit s talán mint az uj hivatalnok, kíváncsian- lesi az uj hivatalt és kinevezést . . . Mindenesetre az egyik a legközvetlenebbül, legbensőbben, minden fölösleges dicsérő szó nélkül, de önmagukat dicsérő tényekben beszélt a másikr ó 1, legjobb, legközelebbálló barátjáról . . . Azt is> megtudtam egyébként, hogy a múltban újságíró is volt, nem egy érdemes kollégánk kortársa és pajtása az íróasztal és kalamáris mellett, hogy a Nemzet fővárosi rovatvezetője volt tizenegy évig, Visy Imre, Jókai, B e k s i c sí Gusztáv, (j a j á r i Ödön, Hegedűs Sándor és H e 11 a i Ferenc voltak a barátai, nagyrészt a toll által teremtett kapcsolat révén ... A minap, hogy fennt jártam önnél, amikor mindezeket elmondta és én- mindezt feljegyeztem már, összehajtottam a térdemre fektetett papirost és fel- állottam -— a dívány bal sarkán ültem, a párna felőli oldalon -— a bucsuzónál azt mondta: Ha pedig a munkámon kívül a családom és viszonyaim is érdeklik, megmondhatom, hogy egy leányom, meg egy fiam van . . . Remélhetőleg Hanvai ur, mindkettő oly szívós és erős, mint az apjuk, aki egy magas ósdi ház negyedik emeletén lakik, ahol nincsen lift és maga megy fel a magas lépcsőkön naponta négyszer, ünnepnap pedig hatszor is . . . így valóban nem csodálkozhatni, hogy nincsen kedve a tétlenségre és hogy a polgármester még a penzióból is> visszahívja önt, pedig, csak egy hét előtt búcsúztatták el érzékenyen, negyven évi -szolgálat után a közgyüFiókokat állít az állami zálogház Megnyílt az első felvételi hely Az Egyetem-utca 2. számú házban uj boltot nyitottak. Csinos, jóképű üzlet, belvárosi szolidsággal berendezve. Pedig a: nyomor, a meg- s'zorultság bankja, zálogház, az uj intézet, de a zálogháznak egészen uj válfaja, okos, jó, célszerű megoldása egy régen fájó kérdésnek. Az uj üzletnek ez a felirata: M. kir. zálogházak belvárosi felvételi helye Az állami zálogháznak egészen uj fajtája ez, amelyet a főváros közgazdasági ügyosztálya éveken át sürgetett és amelyért komoly harcokat kellett megvívni különösen a zálogházi közvetitőkkel. A dolog genezise az, hogy a főváros megelégelte a zálogházi közvetítők garázdálkodását, akik a szegényember nyomorúságát arra használták fö,l, hogy öt-hatféle kétségbeesett címen horribilis kamatokat csikartak ki. A főváros már régóta segíteni akart ezen a bajon, más módja azonban nem volt, minthogy legalább a közvetítők további elszaporodását megakadályozta. A közvetítőknek ugyanis ,a kauciót a fővárosnál kellett letenni, hogy a kormánytól engedélyt kapjanak az üzletnyitásra. Ennek úgy állta útját a főváros, hogy egyszerűen senkitől sem fogadott el kauciót. Ezen a módon azonban a meglevő közvetítőket mégsem lehetett kiirtani, pedig a főváros számtalanszor kifejezte azt a kívánságát, hogy az állami zálogházak a saját kezelésükben állítsanak fiókokat, ahelyett, hogy a közvetítők nyerészkedésének szolgáltatnák ki a kézizá.logra kölcsöntkérő népet. A kereskedelmi kormány mindig igyeke^ zett magát kivonni az alól, hogy ilyen fiókokat állítson fel, állandóan azt hozván fel megoko- lásul, hogy maga a zálogház sem jövedelmező űzőiét és az uj fiókok még inkább rontanák annak mérlegét. Most azonban megszületett az első ilyen fiók, amelynek nincsenek raktárai, hartem csak arra való, hogy a zálogtárgyakat felvegye és ismét kiszolgáltassa. A fontos azonban az, hogy a. zálogházi közvetítők helyett a királyi zálogházak tisztviselői ülnek benn és ők szolgálják ki a közönséget. Az első ilyen fiókot azért kellett itt, a Belvárosban felállítani, mert a Királyi Pál- és Szerb-utcák sarkán levő öreg zálogházból kaszárnya lett és a Belváros, a legfőbb diáknegyed, állami zálogház nélkül maradt. • • • Faludiék a Népoperában. A Népoperát négy évre F a 1 u d i Gábor kapta meg a fővárostól bérbe, minthogy az ő ajánlata volt a négy ajánlattevő közül a legmegfelelőbb és ő adott a jövő programmjára vonatkozólag legmegbízhatóbb művészi és anyagi garanciát. Faludiék a fővárosnak a színház jövedelméből részesedést ajánlottak és pedig százezer .ko-, róna minimális évi bérösszeg biztosítása mellett 7t), illetőleg 30 százalékos felosztási terv szerint. Hogy milyen művészi programmot szándékoznak Faludiék a Népoperában megvalósítani, azt részben titokban tartják egyelőre, részben pedig csak most dolgozzák ki részletesen. Ezekről Faludi Gábor, a Vígszínház, s most már a Népopera igazgatója is, a következőket mondta: A fővároshoz intézett pályázati beadványban csak nagyjából körvonalaztuk pro- girammunkat. Részletekre nem terjeszkedhettünk ki, minthogy, inig a bérletről nem voltunk bizonyosak, sem a személyzetet, sem pedig részletes műsorunkat nem tudtuk összeálltam. Ilyen irányú munkák most folynak, s mondhatom, lázasan foglalkoztatják az egész igazgatóságot. Feladatunkul tűztük ki a magasabb zene intenzív kultiválását, olyan személyzettel, amely talán párját is fogja ritkítani, mert semmi költséget nem kímélünk, s
