Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-03-14 / 11. szám
3 Budapest, 1917. március 14. közölnek. Ennek a ■ beruházásnak kamatait és törlesztéseit belekalkulálva a költségvetésbe, már a jövő esztendőben deficitbe jutnak a vízmüvek. Ezt csak úgy tudja elkerülni a főváros, ha a vizdijakat felemeli. De van ennek más alapja is. El lehet mondani, hogy eddig békeidején is csaknem Budapesten voltak legolcsóbbak a vizdijak. Például Berlinben békeidején a vizdijak 16 pfennigesek voltak a budapesti 16 filléresekkel szemben, de Berlinben ehhez még vizcránkint 4 márka alap- díj is járul. Pécsben lényegesen drágábbak a vizdijak, úgy, hogy például az ivóvíz ára köb- méterenkint 23—26 fillér. Hamburg volt eddig vizdijak dolgában a legolcsóbb. A háború alatt azonban Közép-Európa legtöbb városában már fölemelték a dijakat. Ezekről — úgy tudom még most várja az ügyosztály a külföldi adatokat. Egészen természetes, hogy ilyen körülmények között Budapestnek is emelnie kell a vizdijakat, mert bár a vízmüvekből nem akarunk jövedelmező üzemet csinálni, a deficitet minden- képen el kell kerülnünk. Öíugn százalékos flzetésrendezés Terv a fővárosi alkalmazottak helyzetének javításáról Gróf Batthyány Tivadar nyilatkozata A városházán nagy titokban sugdosnak valamiről, amiről avatatlanoknak tudni nem szabad, pedig — ha igazak a hírek, amelyek kiszivárogtak — igen nagy eseményről van sző. A székesfőváros összes tisztviselői és alkalmazottai várva-várják ezt az eseményt, amely ha viszonyaik rendezését nem jelenti is» de mindenesetre meghozná a sorsukban való nagyon szükséges enyhülést. A Fővárosi Hírlap tudósítója egyszerre két igen előkelő forrásból arról értesül, hogy a székesfőváros rendezni akarja tisztviselőinek és alkalmazottainak fizetését. Nem akarjuk a jogos reményeket tulcsigázni és jó élőre hangoztatjuk, hogy egyelőre pusztán tervről van szó, ami tulajdonképen teljesen ki sem alakult és amelynek számtalan akadály tornyosul még elébe. Ismeretes, hogy a kormány milyen mostohán bánik mindennel, amit a főváros tervez és ami a fővárosnak hasznára va'n. A fizetésrendezés szükségességét nemcsak a főváros vezetői látják, de teljes lelkesedéssel mellette van a törvényhatósági bizottság ama néhány kiválósága is, akiket már a nyers tervbe is beavattak. Csak a‘z a fogas kérdés, hogy mit fog szólni mindehhez a kormány, amelynek ellenzésén már nem egy olyan terv zápult meg, amelynek célja a tisztviselők helyzetén való javítás Volt. Pedig a fővárosnak okvetlen kötelessége valamit tenni. A tisztviselők fokozott munkát végeznek a háború kitörése óta és bizony a drágasági pótlékok sem javították annyira helyzetüket, hogy ennek a fokozott munkának megfelelő módon táplálkozhattak volna1. Három évi idegsorvasztó munkához azonban erő kell. Hogy szerezzék azonban meg ezt az erőt, amikor ma már mindennek az ára 200—400 százalékkal emelkedett. Nincsen olyan fizetési avitás, vagy rendezés, amely ezt pótolná. Enyhíteni azonban lehet, sőt okvetlen kell, mert a főváros tisztviselői és ialkaímazottai anyagiakban és testiekben képtelenek lesznek tovább vonszolni az igát. Úgy tudjuk az a terv, hogy a fizetésrendezésnél ötven százalékkal emelik föl az eddigi fizetéseket, aminél többet kívánni a tisztviselők nem kívánhatnak, mert kibírhatatlan terheket ők sem akarnak a háztartásira róni, de aminél kevesebbet a főváros sem adhat, mert hiszen ez is csak a legnagyobb szükségen enyhít és a legnagyobb veszedelmeket hárítja el A főváros; különben nem egyedül fog áilani akciójával ezen a téren és ez az a remény, amelyet a sikerbe vetni lehet. Az államnak is rendeznie kell a maga alkalmazottainak illetményeit. Rendeznie kell mindenkinek, minden magánvállalatnak és magának a1 fővárosnak is. A különbség csak az, hogy amig az államnál és valószínűleg egyebütt is a tisztviselők köréből fog kiindulni a mozgalom, addig a fővárosnál — dicséretükre legyen mondva — a vezetőség maga látta be a helyzet tarthatatlan voltát. Az állami tisztviselők érdekében Batthyány Tivadar gróf fogja vezetni a mozgalmat, aki, mint az Állami Tisztviselők Országos Egyesületének elnöke, annak idején kétizben is sikerrel vívta ki a1 drágasági pótléknak engedélyezését. A köz- szolgálati alkalmazottak érdekében hozott két törvény megalkotása után a legutolsó magán- vállalat is megadta alkalmazottainak a 20, illetve 35 százalékos drágasági pótlékot. Ugyanez a remény fűződik Batthyány Tivadar gróf legújabb akciójához is, amelyről a következőket volt szives a Fővárosi Hírlap tudósítójának mondani1- Az uj időkbe — mondotta a gróf bele kell helyezkednie a munkaadóknak is. Az uj életbe pedig akkor fogunk kedvezően átmenni, ha erről az átmenetről idejekorán gondoskodunk. A munkaadók előtt elsősorban az a feladat áll, hogy a napi megélhetés gondjait újabb drágasági segéllyel orvosolják. Ez a kérdés újból mielőbb napirendre kerül, hiszen a közszolgálati alkalmazottak drágasági segélye már az ősszel lejár. —- Ha azonban simán akarjuk átvinni, akkor nem elegendő az időleges drágasági pótlék, hanem igenis szükséges az átmenet ideje alatt előkészíteni az illetmények ama rendezését, amely a háború liléin elengedhetetlen. Ámítás; lenne, ha azt mondanék, hogy a: háború után azonnal visszatérnek a; normális árak. Még ha lesz is csökkenés, az élet mérlege akkor is tetemesen magsabb lesz. Ezért merő lehetetlenség állandóan drágasági pótlékokkal operálni, ezért mondom, hogy kezdve az cédámtól, minden munkaadónak revízió edd kell vennie alkalmazottai illetményeit. Késlekedni nem szabad, most kell megtalálni a szükséges megállapodásokat, hogy a munkaadók már az uj fizetésmegállapodással léphessék át a béke küszöbét. íme, ez a nyilatkozat biztosítéka annak, hogy országos mozgalom kezdődik az alkalmazottak illetményeinek megállapítása érdekében. Ha a főváros már most kezdi a munkát és a terv szerint már juniusra vagy júliusra nyélbeüti a fizetésrendezést, ezzel csak ismét előljár a nemes példával és. az a körülmény, hogy az államnak is rendeznie kell a! maga alkalmazottainak fizetését, csak biztosítja, hogy a kormány nem tud gátakat emelni a főváros vezetőségének törekvései elé. Természetesen az uj fizetésrendezés kimondhatatlan gondokat fog róni a főváros háztartására. Az 1917. évi költségvetés úgyis harminchatmilliós deficittel végződik, amelyről ma még álmunk sincs, miből fogjuk fedezni. Igen egyszerű a számítás, hogy a főváros alkalmazottainak ötvenszázalékos fizetésemelése mit jelent pénzösszegben. Magára a köz- igazgatási személyzet fizetésére és. lakpénzére 8,088.147 koronát állapit meg az 1917. évi költségvetés, inig ai tanügyi személyzet fizetése számításunk szerint 17,718.753 koronára rúg, ami együttvéve — az üzemek személyzeti kiadásait bele sem számítva — huszonhat milliót jelent. A huszonhat milliónak pedig tizenhárom millió az ötven százaléka, ami azt jelenti, hogy a köz- igazgatási és tanügyi személyzet fizetésremde- zése ennyi újabb terhet ró aj főváros háztartására. A deficit tehát, ha a fizetésrendezést elhatározzák, egy csapásra ötven millióra emelkedik. Akármi történjék is azonban, éhező tisztviselőkkel dolgozni nem lehet. Uj életviszonyok közé kell beilleszkednünk, uj módokon kell a főváros, kiadásainak fedezéséről gondoskodni. Emésztést elősegítő nyálkoldó savkózöiubösitö MATTONI giesshUbler ^TISZTA TERMÉSZETES ALKAUÁS SAVANYUVIX>> Győzött a Magyar-Folyam Modern heiyihajózás a Dunán Mint értesülünk, a Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság megkapta a pénzügyminisztériumtól a budapesti átkelési, helyi hajózási és környékbeli hajózási forgalom lebonyolításának jogát. A helyi hajózást már május elsején, az átkelési propeller s környékbeli hajózást pedig 1918. január elsején fogja átvenni a MFTR. Értesülésünk szerint a nagyszabású forgalom lebonyolítására a társaság, nagy befektetéssel, kiválóan modern berendezéseket fog létesíteni. Húsz uj és mindén tekintetben modern hajót rendelt meg a magyar hajógyáraknál az uj járatok számára, ezenkívül pedig a megállóhelyeken kényelmes villanyvilá- gitásos várótermeket fog létesíteni a mostaniak helyett. Bármilyen nagy és költséget nem kímélő befektetésekkel szándékozik elérni a MFTR., hogy a fővárosnak olyan átkelési és helyihaijójáratai legyenek, amelyek párjukat ritkítják, bizonyos, hogy az átmenet — amely azonban lehető rövid ideig fog tartani - némi nehézséggel fog járni. Uj hajók építése a nagy költségen kívül, a különböző nyersanyagbeszerzési nehézségek miatt rendkívül körülményes, a vállalat igazgatósága azonban már arról is gondoskodott, hogy lehetőleg ezt az átmeneti állapotot se érezze meg a közönség. Az igazgatóság és maga a vállalat is elég garancia arra. hogy modern, kényelmes, minden igényeknek megfelelő, gyors hajójárataink lesznek, amely- lyel a főváros helyi hajóközlekedése elsőrangú és ment lesz az eddigi mizériáktól, sőt a legapróbb kellemetlenségektől is. l'/IKCÜÍMZi 'onfikTÍL - '/Tcp/wy/fyl'i/i' Az én lakásom. Tőlem még azt a kis kárörömet is megtagadta a sors, amit a többi partájok éreznek afelett, mert nekik a háziúr nem stájgerolhat. Ennek nem azért kárörvendhetek, mintha háziúr volnék, ilyen könnyelműségre még nem vetemedtem. Házam egy. vityilónyí sincsen, — ellenben három éves szerződésem van és igy nekem a háziúr igy házbérrendelet nélkül sem stájgerolhat. Kifogástalanul megszerkesztett három éves szerződésemnél fogva, ideiglenes, de édes tulajdonomnak nevezhetem a főváros egyik legforgalmasabb utcájának (nevezzük öt: Népszínház-utcának), még a boldog békeidőkből való, merített vászonpapirból épült palotájának az egyik első emeleti háromszobás lakását. Hibája e lakásnak nagyon kevés van: mindössze, hogy a tapéták rongyosak, a falak repedtek, a fürdőszoba gázkályhája hetenkint legalább kétszer fölrobban, — ezek ugyan némi hátrányok, de ezekkel szemben a lakásnak megfizethetetlen előnyei vannak. Lakásom fölött például egy zongoraiskola tanyázik, ahonnét az örökös skálázások hangjai átsziirődnek hozzám és bár zenei igényeimet ez nem elégíti ki teljesen, de sokszor kutya jókedvre hangol. Ordítani szeretnék kínomban. Alattam, a földszinten, egy könyvnyomda békés zakatolása emlékeztet a kultúra állandó működésére. Jobb szomszédom az nagyon kedves, joviális család. A kiskorú gyermekek száma nyolc, akik a zongoraiskola és nyomda működésének rövid szüneteit csatazajjal és egymás gyilkolásával töltik ki. Balfelől nincs szomszédom, mert ott végződik a ház. Mellettünk kis földszintes ház emelkedik, jobban mondva ereszkedik, s igy csupán a szélvihar, a záporeső és a természet egyéb tüneményei tartanak ott ragyogó, mindent felülmúló előadásokat. Aztán házunk előtt randevuznak Budapest összes villamosai. Városi, közúti, helyiérdekű, jobbra- balra, Dunához, Kispestre, Budára, temetőbe, — nem kell zavarba jönni, innét mindenkit házhoz szállít a villamos. Csak egy bizonyos útra nem tudok soha villamost kapni. Oda, ahova éppen menni akarok. Olyan kocsi soha sincsen. Van azonban ehelyett olyan csilingelős, hogy a legöregebb telefonos kisasszony is idegsokkot kapna tőle. — Lakásom pompás, tulon-tul meleg — nyáron, ellenben a téli évszakban, ha nagyon befütök, — a jégverem hőfokáig is emelhető a hőmérsék.
