Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-06-27 / 26. szám
Hatodik évfolyam Budapest, 1917. junius 27-én. 26. szám előfizetési Arkk< Égési, évwe .......... 20 K. Fe l évr>e .......... IO KEg yes számot* kaphatót* a kiadó hivat ai ban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős szenhesztö s Dac só Emii Megjelenik minden szén- dán, Szén ke szí őség 4» kiadóhivatal: VI, ken, Sziv-utca • ••• )• 18. szám Telefon 137-13 Uj adókat tárgyalt a közgyűlés és némi undorral ugyan, de azért eléggé simán szavazták meg a, városatyák az uj terheket. Lenyelték a házbéradó, a pezsgőboradó, a: szemétfuvarozási illetékemelés, a vlizdijemelés, a vásárcsarnok díjemelés, az átírási illetékemelés és más adó és emelés békáját és hiai; a telekértékadónak is szabad utat engednek, ajkkor azután már csak a közlekedési adó marad hátra. Kétségtelen, hogy az elfogadott adók és illetékemelések jogosak, igazságosak és bizonyos, hogy ha a kormánynak nem lesz ellenük kifogása, — ami több mint valószínű — úgy a főváros háztartásának igen jelentékeny erőté- nyező'i lesznek. I)e elvi szempontból mégis a telekértékadó és a közlekedési adó a legfontosabb. A telekértékadónak nemcsak pénzügyi, hanem szociális és városrendezési vonatkozásai is vannak; modern várospolitika, autonóm .és haladó városi.adórendszer el nem képzelhető a telekértékadó nélkül, amelyet még csak a better- menttel kell kiegészíteni és akkor Budapestnek nem kell többé szégyenkeznie,' de nem is kell félnie a pénzügyi jövőtől. A közlekedési adóval mulatságos dolog történt a pénteki közgyűlésen. Amikor sor került rá, Szalay Mihály bizottsági tag indítványozta, hogy csak a tarifarevizióval együtt kerüljön tárgyalásra a közlekedési adó. Déri polgármester szavazásra bocsájtotta az indítványt, mire a bizottsági tagok közül csak a szervezettnek látszó ellenzék tagjai (Becsey, Kassai, Oláh és még néhányan) emelkedtek fel helyeikről, a nagy többség ellenben, amely csak azt tudta, hogy Szalay indítványára kell szavazni, ülve maradt. Majdnem az történt tehát, hogy tévedésből megszavazzák a közlekedési adót, de az utolsó pillanatban Leitner Adolf meglobogtatta szakái lát és a polgármesterrel történt megállapodásra való hivatkozással kérte a közlekedési adónak a napirendről való levételét. így is történt és a közgyűlésnek,, amely csak a .tarifare- vizió ostyájában.(?) akarja lenyelni a közlekedési adót, módjában lesz ezt a műveletet elvégezni; • . ■ Nem rejtjük véka alá azt a szilárd meggyőződésünket, hogy: ez a huzavona egyáltalában nem érdeke a fővárosnak. Végtére is a közlekedési adóból igazán nem a közlekedési vállalatok fognak jóllakni, hanem egyesegyedül a főváros. A tarifarevizióval pedig úgy állunk, hogy ha meg nem csinálják, akkor a logika törvényei szerint ennek a következménye la Közúti megváltása és a Városi részvénykisebbségének megvétele. Ha ez kellemesebb a tisztelt közgyűlésnek, akkor — jó- étvágyat kívánunk a ropogós békasülthöz. De akkor, majd hiába hivatkoznak a bizottsági tag urak a főváros jól megfontolt anyagi és közlekedési érdekeire és hiába hullatnak1 krokodilus-könyeket a tanács gonosz állhatatossága miatt, amelylycl a megváltás gondolatát propagálja. Nem maradhat többé Budapest közlekedése a mostani helyzetben. Ez nem közlekedés, ez paródiája-a jó közlekedésnek. Nem kívánhatjuk, hogy- a Közúti és a Városi a tisztviselők és alkalmazottak fizetéséből fogjon hozzá a régi hálózat sürgősen szükséges javításához, uj vonalak építéséhez. Ezt pedig csakis úgy érhetjük el, ha megadjuk ;i villamosoknak, ami az övék, de emellett a főváros elsőrendű érdekeit sem tévesztjük szem • •• A tisztviselőknek sok okuk van arra, hogy örüljenek a Tiszakor many bukásának és bízó reménységgel fogadják a Vázsonyi Vilmossal diszitett Esterházy-kormányt. A bukott belügyminiszter — bizonyéira a fukar Teleszky utasítására — négy évre osztotta fel a státus- rendezést, amelyet évek elölt határozott el a közgyűlés. Nem merte felborítani a státusrendezést, de legalább elütötte a tisztviselők háromnegyedrészét a jogos előléptetéstől. Most aztán más szelek fujdogálnak és a tanács bölcsen tette, hogy gyors elhatározással gondolt ennek a hibának a kikorrigálására. Egy pillanatig sem lehet kétséges, hogy a három évi várakozási idő ■-■■■-r~&elyett-már - ősszel - betöltik az- összes- állásokat és hogy ugyancsak őszszel meg lesz a várva-várt és régen megérdemelt fizetésrendezés is. A tisztviselők önérzet dolgában semmiféle társadalmi osztálylyal nem cserélnek. Nem kérnek és nem fogadnak el alamizsnái, de élni akarnak, csöndben, békességben, biztosan dolgozni. Ennek pedig az az előfeltétele, hogy a fizetésrendezés, most már végleges javítását jelentse a tisztviselők szomorú helyzetének. * Vízhiány van Budapesten, ami csak azért csoda, mert - már régen vízhiány van, nem mai keletű a baj. Budapesten átlag 260 liter vizet fogyaszt el minden lakos nanontci, amiből világosan kitetszik, hogy ez nem normális állapot és hogy a pesti ember, mint mindenben. a vízfogyasztásban is határtalanul könnyelmű. A csőhálózat avult, a nagy szárazság fokozza a vízfogyasztást, -természetes tehát, hogy a korlátolt termelésre berendezett vízmüvek csődöt mondanak, ha a vízpazarlás tulcsap a korlátokon. Ezt nagyon könnyű megérteni, de .nagyon nehéz annak, aki — nem akarja megérteni és. aki azt hiszi, hogy a vízmüvek vezetősége, vxigy a tanács-el akarja lopni a közönség vizét. * A Központi Tejcsarnok részvényeinek többségét a múlt nyáron a főváros érdekköréhez tartozó Vásárpénztar vásárolta meg és így a főváros közvetve tulajdonosa, főrészvényese lett a tejcsarnoknak. Akkor azt mondták, hogy. ez pénzügyi szempontból is és tej- szémpontból is kitűnő dolog a főváros számára. Most pedig a Vásárpénztár eladta a részvényeket egy . konzorciumnak, a főváros megszabadult az érdekeltségétől és erre is azt mondják, hogy ez pénzügyi . szempontból is, tej-szempontból is kitűnő üzlete a fővárosnak. A rosszliiszemüek a fejüket csóválják és következetlenségnek mondják azt, ami uj és nagy erénye a tanácsnak: reális alapon kezdenek gondolkozni és a hamis látszat kedvéért nem áldozzák fel á lénye- . , get, — a főváros pénzét. . .. TeleKnyíluőntartó-hiuatait szerueznek Pikier J. Gyula lesz az igazgatója A főváros a közeljövőben uj intézménynyel gyarapszik. Eöl fogják állítani a teleknyiiván- tartó-hivatalt, amelyet elsősorban a közgyűlés által megszavazott telekértékadó behozatala tesz szükségessé. Az uj hivatalnak azonban egyéb, messzebbmenő szükségessége és feladatai ;is lesznek. Az uj hivatal, igazgatói állása az eddigi dispoziciók szerint Pikier J. Gyulának, a statisztikai hivatal aligazgatójának jut, aki nemcsak kiváló ismerője a telekkérdéseknek, de akinek egyben az uj adónem behozatala körül kiváló érdemei vannak. Emlegetik még erre az állásra Braun Róbertét is, a fővárosi könyvtár i egyik kiváló főtisztviselőjét, aki viszont már Pikier előtt propagálója volt ai telekértékadónak. Braun most hadi szolgálatot teljesít, de nem is valószínű, hogy az uj állást elfogadná-e és el tudná-e hagyni régi szerelmét, a könyvtárt. Braun Róbert kiváló tudós, akivel szemben azonban nagyszerűen érvényesül Pikier J. Gyula gyakorlati munkája, aminek jelét adta azzal a hatalmas küzdelemmel, amelylycl három éves kapacitálással tető alá juttatta a telekértékadót. Az uj hivatali Harrer Ferenc dr. tanácsnok ügyosztályának, a városépítési ügyosztálynak, kebelébe fog tartozni. A teleknyilvántartó-hivá- tal feladatai ugyanis nemcsak az adóval, de vá- ' rosrende-zési és telekpolitikái kérdésekkel is kapcsolatban állanak. Harrer tanácsnok egyik régi törekvése, hogy ai budapesti telekértékek hatóságilag és helyesen állapíttassanak meg és tartassanajk nyilván. Ezt követelik nemcsak, a telekértékadó, az építési hitel és a betterment szempontjai, hanem a'- hatósági kisajátítások érdékei is. ' . Á fővárosnak nagyszabású városrendezési tervei va'nnak, á Tabán szabályozása, a kereskedelmi és ipari kikötő építése, az uj városház terVei, äz Erzsébet’ Sugárút, á'rákösi hatszázezer főre épülő uj városrész és még sok más, amelyek- télék vásárIásókkal, ' kisajátításokkal állanak összefügésben. Ezekben és az eljövendő esetekben' csak a hatósági ármegállapítás mellett lehet elkerülni, hogy a főváros a telkeket a normális áraknál magasabban váltsa magához és hogy a telekspekulációnak,' amely ilyenkor mindig felüti fejét, gátat tudjon vetni. A főváros előtt e, tekintetben, már. külföldi példák állanak, amint a telekérték:adó Lloyd George találmánya, Berlinben már. csinálják is a teiekérték-megállapitó hivatalt. Az ingatlannal összefüggő jogok, nyilvántartása is szükséges, hiszen a főváros azzal, h.ogy csatornákat épit, szabályoz, • utakat ad, villamosközlekedést -létesít, a szántóföldeket, mezőket lakóházak építésére alkalmassá teszi, lénye- , gesen emeli a telkek értékét és igy föltétlenül és elvitathatatlanul joga- van bizonyos rekom- penzáciőkhoz. Másként ilyen óriási beruházásokra nem válialkozhatik.. Másrészt viszont a főváros azt is jogosan fogja követelni, hogy mint a rákosi uj város képzésénél, egyebütt is, ingyen bocsássák rendelkezésére a telektulajdonosok a képzendő utcák, utak és terek szániára szükséges telekrészeket. Mindezeknek a céloknak elérésében igen fontos szerep jut majd a teleknyilvántartó-hivatalnak. Az uj kormány megértő jóindulattal van a főváros iránt és igy igen valószínű, hogy a főváros uj adói, köztük a telekértékadó is miha: J-. -.-.1 ■C; - ' ' '
