Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-17 / 3. szám
3 Budapest, 1917. január 17. H etessy Ferenc dr„ Mattyasovszky Jenő dr. (e két utóbbi az elnöki osztályban fejt ki érdemes munkásságot), V i r n h a r d t Béla, aki a közlekedési ügyosztály és Virnhardt Ágost, aki a közegészségi ügyosztály referense és a Fővárosi Közlöny szerkesztőségének tagja. A pályázók között vannak Szendy Károly és Lak its Elemér fogalmazók, akik a siker kilátásával mennek a küzdelembe. Dr. K o r t s á k Károlyt, a polgármester egykori titkárát, aki most a közélelmezési ügyosztályban fejt ki elisine- résreméltó munkásságot, kiváló tehetsége predeszti* nálja a jegyzői állásra. A II. osztályú fogalmazók közül megemlítjük azokat, akik legközelebb már komoly esélylyel pályázhatnak a jegyzői állásra. Ezek: Márkus József dr., Kállai Sándor, Zila.hy- Kiss Jenő dr., Sidó Zoltán dr.. Farkas Lajos dr., K o r t s á k Géza, Geschader \ ilmos, Basch Imre dr., Lamotte Károly dr., a polgármester ez- időszerinti kiváló képességű titkára és Németh y Károly dr., aki a háború kitörése óta harctéri szolgá- tot teljesít, ott több ízben kitűnt és a koronázáskor aranysarkantyús vitézzé avatták fel. Baj csak az, hogy sok az eszkimó és kevés a fóka: a négy tanácsjegyzői állás kevés a sok érdemes tisztviselő jogos ambíciójának a kielégítésére. , Uj rezsim a népoperában A Népszínházi bizottság- átveszi a színházat A tanács keddi ülésén Márkus Jenő dr. tanácsnok, mint a Népopera vezetője, nagy fontosságit jelentést tett, amelyben beszámolván az első évi házi kezelés művészeti és gazdasági eredményeiről, kiderül, hogy a tanácsnok okosan és eredményesen sáfárkodott, amennyiben 46,802 korona 14 fillér felesleget tudott kimutatni. Ilyenformán viszonylagosan helyreállván a rend, Márkus Jenő befejezettnek véli misszióját és azt javasolja, hogy a Népopera közvetlen felügyelete és kezelése a népszínházi bizottságra ruháztassék át. Minden dicséretet feleslegessé tesz az a tény, hogy Márkus tanácsnok rövid egy esztendő alatt a legválságosabb helyzetből emelte ki a Népoperát és annak további működését biztos alapokra helyezte. A tanácsnok ma úgy találja, megvan rá a mód, hogy a Népoperát megfelelő szerződés mellett hosszabb időre bérbe lehessen adni. A Népszínházi bizottság föladatai. A keddi tanácsülésben előterjesztett határozati javaslat értelmében körülbelül körvonalazva láthatjuk azt a hatáskört, amelyet a Népszínházi Bizottság a Népopera kerül kapni fog. A közgyűlés mindenekelőtt kifogja mondani, hogy a Népopera ingatlanát és ennek tartozékait Üzemszerűen s kereskedelmi elveknek megfelelően kívánja kezeltetni. Ezt a kezelést önálló hatáskörrel és felelősség mellett, a Népszínházi Bizottság végzi, amely a főváros vagyoni érdekeinek szemmeltartása mellett felügyel arra, hogy a színházat a „magyar nyelv, nemzeti irodalom és magyar szellemű művelődés fejlesztésének hathatós eszközeként“ vezessék. A bizottság állapítja meg a Népopera költségelőirányzatát és zárszámadásait, a jóváhagyott költségelőirányzat keretén belül szerződéseket, egyezségeket köt. Gondoskodik az esetleges átalakításokról, intézkedik a színház bérbeadása, esetleges házikezelése iránt és megállapítja a jegyek árát. Művészeti szempontból jelentékeny hatáskört kap a bizottság azzal, hogy, a színház műsorát a bérleti szerződésben kikötendő jogánál fogva ellenőrizheti, különleges előadásokat engedélyezhet, sőt egyes darabokat szuverén joggal a műsorról véglegesen levétethet. Amennyiben a Bizottság a színházat öt évnél hosszabb időre akarja bérbeadni, vagy jelentékenyebb átalakításokat kíván előbb életbeléptetni, ehhez a közgyűlés hozzájárulására van szükség. Márkus tanácsnok beszámolója. Márkus tanácsnok, missziójának befejeztével figyelemre méltó beszámolást ad a házikezelés első évi eredményeiről. Művészeti szempontból hangoztatja, hogy a színházat olcsó áraival a szegényebb néposztályok számára is hozzáférhetővé akarta tenni és egyben teljesen mellőzte a külföldi színtársulatok együttes vendégszereplését, bárha ilyen irányban igen előnyös ajánlatok érkeztek. Elsőbben a F i 1 h a r m ó- n i a i Társaság és a Vígszínház művészei s jt ~i - -—JnVAßOSIlAiJZZrLP szerepeltek a Népopera színpadán. Ez a megállapodás 1915. december elejétől 1916. május végéig tartott. Ezeken kívül néhány estére bérbeadták a színházat a W i e senthal 1-tt öv-é reknek, M á t r a y Ernő táncegyüttesének és Sebestyén Géza buda—temesvári társulatának. 1916. október 7-től 1917. május végéig pedig Beöthy László bérelte a színházat. A Beöthy-féle szerződés szerint a bruttó-jegybevétel jövedelméből 40 százalék illeti a fővárost, 60 százalék pedig a bérlőt. Azonkívül kizárólag a fővárost illeti a ruhatári-, buffet-, a látcső- és szinlap- jövedelem. A fővárosra a jegybevételből, bér-részesedésként 245.216 korona 31 fillér jutott, a bérlők 532.337 korona 45 fillérjével szemben. Ez az összeg a ruhatár, buffet stb. jövedelmeivel együtt 316,005 koronára emelkedett. Ilyenformán a főváros bevétele átlag napi 1497.65 korona volt 1286,55 kor. kiadással szemben, ami 211,07 korona napi tiszta jövedelmet jelent. A vágyott-mérleg szerint vagyon — — 2,311, 433 K 98 f. teher — — — 2,289, 251 K 19 í. vagyis a tiszta vagyon 22,172 K 88 f. Negyvenhatezer korona fölösleg. Az eredmény-számla szerint 46,802 korona 14 fillér fölösleg mutatkozik, amelynek fölhasználása tekintetében Márkus tanácsnok azt javasolja, hogy ezt az összeget a következőképen használják föl: 1. a községi alap által az 1915—16. években 78,606 K. 49 f. erejéig teljesített beruházások kamatmentes megtérítésére első részlet gyanánt fizessenek 26,802 K 14 fillért; 2. a Népopera r.-t. jelzálogilag nem biztosított magánhitelezőinek fizessenek első részlet gyanánt 20.000 koronát. A Népopera első évi házikezelése ezeknek az adatoknak tanúsága szerint biztató eredményeket tüntet fel, amelyek a színház életében konszolidált állapotokat teremtettek. A Népszínházi bizottság többé nem fog súlyos feladat előtt állam, ha biztos kézzel és okos üzleti számítással tudja a sok vihart látott színház jövőjét megalapozni. Közlekedési mizériák Egységes tarifa. — Az omnibusz dijakról. — Virányiék erőszakoskodása. — Retorzió a csavargozös ellen. — Urbanék manővere. — A fogaskerekű tarifát emel és megváltást erőszakol. Rényi tanácsnok nyilatkozata Budapestnek közlekedése ma tulajdonképen nincsen, ami viszont mégis van, az megdrágul. Olyan közlekedési mizériákat élünk, amilyeneket béke idején el sem tudtunk képzelni. Legnagyobb részben azonban a segítésnek sincsen módja. Amennyiben azonban a drágulás minden vonalon bekövetkezik, mindenesetre ellenértékként követelnie kell a budapesti közönségnek, hogy legalább némi javulás álljon be a közlekedés lebonyolításában, mert ma már a legutolsó fokon állunk. A drágítások során legfontosabb természetesen, ha megvalósul, a villamosok egységes tarifája lesz. Egyelőre e tekintetben döntés még nincsen, de mindenesetre az lenne a legcélszerűbb megoldás, ha« a párisi correspondence- rendszert valósítanék meg külön egyenes vonalú és külön átszálló-egységes tarifával. Megvalósult már az omnibusz áremelése, amelynél a szakaszjegy árát 8 fillérről előbb 10 fillérre, később 12-re emelték. Útban van a bérkocsisok taksaemelése is, akik újra ötven percentes drágítást követelnek. A tanács és a rendőrség javaslatára a közlekedési bizottság már hozzájárult a bérkocsisok kérésének teljesítéséhez, az utolsó szó azonban a január 24-iki közgyűlésé lesz. Kétségtelen, hogy vannak méltányossági okok, a bérkocsisok helyzete sem a legrózsásabb a mai napokban, de az emelésben is mértéket kellene tartani, legvégül pedig, ha már szinte elképpesztö módon kiuzsorázzák a közönséget, akkor az igényeket is ki kell elégíteniük. A drága pénzünkért meg fogjuk követelni, hogy a kocsisok ne csak azoknak álljanak rendelkezésére, akiktől dús borravalót remélnek, ne csak rövid útra vállalkozzanak és az eső cimén meg ne zsaroljanak bennünket minden alkklommal. Reméljük, hogy majd a rendőrség, amely az áremelésnél pártját fogta a bérkocsisoknak, éppen ilyen előzékeny lesz a közönséggel szemben, amelynek igen fontos és igazságos követelései lesznek a megdrágított taxaméterek tulajdonosaival szemben. Minden áremelés mellett legfelháboritóbb azonban két olyan budapesti közlekedési vállalaté, amelyek iránt a közönség mérhetetlen elkeseredéssel küzd esztendők óta és amelyektől nem tud semmi módon megszabadulni. Ez a két vállalat a Csavargőzös és a Fogaskerekű. Ennek a két vállalatnak igazán nincsen joga és módja az árakat emelni, mert a közönség igényeit a legkisebb mértékben elégítik ki. A két vállalat jóvoltából a múlt esztendőben csak balesetekhez és katasztrófákhoz volt szerencsénk, egészen természetes tehát, hogy most a zsebünk megnyitását követelik. Rényi Dezső tanácsnok az omnibusz tarifák felemeléséről. Az omnibusz menetdijainak emelését természetesnek kellett tartanunk, csak az volt furcsa, hogy a közönség egészen észrevétlenül csöppent bele a magasabb viteldijakba. Nem hozták nyilvánosságra az emelést, sőt nem is egyszerre történt az, hanem két ízben két-két fillért csempésztek a szakaszjegyek árához. Megkérdeztük Rényi Dezső tanácsnokot, a közlekedési ügyosztály vezetőjét, mivel okolja meg azt a körülményt, hogy az omnibusz menetdijait nem egyszerre, hanem két ízben emelték föl. Mint az egészen természetes — mondta a tanácsnok — meglehetősen bátortalanul vittük keresztül a menetjegyek árának fölemelését. A közönséget ma már annyira agyonzaklatta a drágaság, hogy bármily méltányos legyen is valamely áremelés, idegesen fogadja. Az első emelést próbára csináltuk, hozzászoktattuk a közönséget magasabb vi- teldijhoz. Amikor aztán láttuk, hogy a közönség egész méltánylással fogadta az újítást, akkor végrehajtottuk a második emelést is. Most már aztán rendben vagyunk, mert a közönség belátta, hogy a mai drágaság mellett, amikor ló és ember nincsen, amikor a lovak élelmezése hihetetlen percenttel drágább, akkor az omnibusz sem maradhat meg a régi viteldijak mellett, amelyek még békeidőben is hihetetlen olcsók voltak. ■— Számolnunk kellett azonban még egy körülménynyel. Ez pedig az, hogy az omnibuszvállalat a régi normális időben is tulolcsó viteldijak mellett deficittel dolgozott. Ehhez pedig nincsen jogunk. Az omnibusz-vállalat a székesfőváros tulajdona és igy a törvényhatóságnak felelősséggel tartozunk, hogy milyen jövedelmet érünk el. A közgyűlés pedig kérdőre vonhatott volna bennünket, hogy merünk mi deficitet kimutatni egy vállalatnál, amelytől joggal várhatnánk jövedelmet. A főváros pénze nem arra való, hogy egyeseknek a javát szolgálja, az omnibusznak nem az a hivatása, hogy utasait képtelenül olcsón szállítsa. Megkérdezhettek volna tehát bennünket, hogy mertük mi a menetdijakat föl nem emelni, amikor arra minden jogcímünk megvolt, de leginkább az, hogy a deficitet elhárítsuk. A csavargó-gőzös Nem kap többé partbérletet. A Csavargőzös áremelése körül a fővárosnak igen szánalmas szerep jutott. Általában bebizonyosodott, hogy a közlekedési vállalatokkal szemben a főváros teljesen tehetetlen, nincs joga még büntetni sem. A Csavargőzössel most például az történt, hogy előbb a fővárostól kérte a menetdijak fölemelésének megengedését. A főváros arra való tekintettel, hogy a vállalat rozoga, elhanyagolt requizitumai igazán nem kedvezményt, hanem eltüzelést érdemelnének, n e in járult hozzá a menetdijak fölemeléséhez. Mit tett azonban erre a Csavar gőzös? Fölemelte önként, .a főváros beleegyezése n é 1 k ii 1 a menetdijakat. Ma már tényleg
