Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1917-04-04 / 14. szám

4

bank érdekköréhez tartozó Unió m ii t a k ármány gyár r.-t.-gal való megjegyezést, amelynek van kellő mennyiségű nyersanyaga.

Ami most már a megegyezést, vagy szerződést, vagy bérletet illeti, arról

már a múltkor is elismertük, hogy a fővárosra nézve egészen előnyös, de kétségtelen, hogy a fővárosnak házi kezelésben még az igy biztosítottnál is nagyobb jövedelmet kellett volna elérnie.

A megállapodás tökéletesen pontos adatai egyébként a következők:

A főváros egy évi időtartamra átengedi az Uniónak mütakarmánygyára állandó foglalkoztatását és üzembentartását. Az üzembentartáshoz szükséges fűtőanyagot a szeméttelepen bányászott kokszból kapja a vállalkozó, métermázsánkint 1.40 korona árban és ugyancsak önköltségi árban szolgáltatja a főváros a villamos áramot is és ráadásul ingyen engedi át a mégis beérkező nyers piaci zöldséghulladékot. Ezzel szemben az Unió r.-t. fizeti az összes üzemi költségeket és a főváros által átengedett személyzet illetményeit, beszierzi saját költségén a szükséges állati vért és egyéb anyagokat, minden vaggon kész mü- takarmány után fizet a fővárosnak 500 korona haszonrészesedést és végül a fővárosnak 40.50 korona kedvezményes egységáron naponkint félvaggon mii- takarmányt engedi át a fuvartelep lovai számára.

Arra a kérdésre, hogy nyujt-e kellő garanciákat az Unió a fővárosnak, szintén igennel lehet felelni. Ha ugyanis a főváros legalább 150 vaggon piaci hulladékot ad át, akkor a gyár haszonrészesedés címén legalább 150.000 koronát biztosit a fővárosnak. Ezt még abban az esetben is megkapja a főváros, ha a gyár nem állít elő megfelelő mennyiségű miitakarmányt. Ahány vaggonnal kevesebb hulladékot kap á gyár a fővárostól, annyi 1000 koronával csökken a biztosított 150.000 korona; 60.000 koronát azonban még akkor is biztosit a gyár, ha egy kosár anyagot sem kap. Ezt az összeget előre készpénzben megfizeti a fővárosnak. Ha a gyár több vaggon mütakarmányt tudna előállítani, mint amennyi nyers hulladékot a fővárostól kap, akkor a főváros a vaggononkint megállapított 500 koronákat, vagyis a magasabb díjazást igényelheti.

Nem mondható tehát túlságosan optimistának az a kalkuláció, amit a főváros fölállított. Eszerint a

150.000 koronás haszonrészesedés mellett, a szemétkokszon is 30.000 koronát akar nyerni, az Uniótól vett napi 50 mázsa takarmányon pedig 70.000 koronát akar megtakarítani, ami azt jelenti, hogy B a 11 ó igazgató az Unió egyéves vendégszereplése alatt

250.000 korona jövedelmiét remél, ami azt jelenti, — amit szintén megírtunk már, — hogy tudniillik egy év alatt a mütakarmánygyár egész épitési költsége megtérül.

Az egy év leteltével a főváros a gyár felett ismét teljesen szabadön rendelkezhetik, s miután a gyár létesítésébe befektetett tőke amortizációjával már nem kell számolni, a további gyártás lényegesen olcsóbb lesz.

Itt említjük meg, hogy a köztisztasági bizottság április hó 11-én a szemétfeldolgozó üzem pestszentlőrinci telepén ülést tart, amelyen R é n y i Dezső dr. tanácsnok részletesen beszámol a megállapodásról.

Teljes objektivitásunk bizonyítására egyébként a közlekedési ügyosztály cáfolatát egész terjedelmében közöljük.

Hivatalos nyilatkozat a tranzakcióról.

A „Fővárosi H i r 1 a p“-ban egy közlemény jelent meg, mely szerint a fővárosi mütakarmánygyár botrányba fulladt, mert a főváros ezen gyárat állítólag bérbeadta. Ez az ügy a következőképpen áll. A főváros a mütakarmánygyárat nem adta bérbe hanem csupán megegyezést kötött egy évre, hangsúlyozzuk, hogy csupán egy évre, az Unió mütakarmánygyár részvénytársasággal, az üzem közös folytatása tárgyában. Ezen megegyezésre az késztette a fővárost, hogy ama nyersanyag, amelynek mütakarmánynyá való feldolgozására a gyárat létesítették, a vásárcsarnokokban és a piactereken összegyűlendő zöldséghulladék, v á r a 11 a- nul oly kis mennyiségre apadt 1 e, hogy ezzel a mennyiséggel a gyár teljesítőképessége nem volna teljes mértékben kihasználva. Mivel pedig most közérdek hogy minél több takarmány gyártassák az állattartók részére és mivel az Unió mii- takarmanygyár főbb nyersanyaggal rendelkezik, mint amennyit saját gyárában feldolgozni tud mivel pedig a főváros máshonnan nyersanyaghoz ’jutni nem képes, kézenfekvő volt, hogy minden tekintetben előnyös, ha a főváros ezen rövid időre az Unió

gyárral egyezségre lép. Ezen egyezség pénzügyi szempontból annyira előnyös a fővárosra, hogy annak révén úgyszólván minden kockázat nélkül, egy év alatt több tiszta jövedelemre tesz szert, mint amennyibe az egész gyár került és mert olcsó áron annyi takarmányt biztosíthatott a fuvartelep lóállománya részére, amennyire szüksége van. A közös üzembentartás révén ugyanis a fővárosnak közel

260.000 korona tiszta jövedelem van biztosítva erre az évre, a gyár pedig csak 230.000 koronába került, nem pedig 350.000 koronába, mint ahogy az említett közlemény mondja. Egy év után a teljesen leamortizált gyár felett a főváros ismét szabadon rendelkezhetik és akkor a gyárat ismét maga fogja üzemben tartani.

Kész a tanácsi tervezet

a vizdijak emeléséről

Mennyi jövedelem-többletet hajtanak az uj vizdijak ? — Tizenöt millió uj beruházás. — Kímélik a kisfogyasztókat. — Budapesten legolcsóbb a viz.

A húszas-bizottság Biizáth János dir. tanácsnok előadása alapján foglalkozott már a vizdijak emelésének kérdésé veil és akkor a terveket mi is ismertettük. Most azonban módunkban van az illetékes tanácsi XI. (vízvezetéki és világítási) ügyosztálynak erre vonatkozó, már a tanács1 által is elfogadott, tervezetét részletesén is ismertetni.

Az ügyosztály a vizdijak fölemelésének szükségességét egyfelől a vízmüvek eddigi csekély jövedelmezőségével, másfelől azokkal a terhekkel indokolja, amelyek most, a háború tartama alatt a vízmüvekre- nehezednek és amelyek a háború befejezése után a vízmüveket terhelni fogják. A vízmüvek eddigi jövedelmezőségének kiszámításánál az ügyosztály arra az álláspontra helyezkedik, hogy az évi üzemi fölöslegből a beruházott tőke kamataira és törlesztésére fordított összeg levonása után jelentkező összeg a vízmüvek tiszta jövedelmét nem képezheti, mert ,a törlesztési időtartamon belül pótlandó és megújítandó vagyonalkatrészek kicserélésére a főváros a vízmüveknél eddig mit sem tartalékolt.

A vízmüvek jövedelme.

A jövedelmezőségi számítás, amelyet Borvendég Ferenc dr. tanácsjegyző rendkívüli munkával végzett, 1873-tól 1915-ig terjed. Megállapítja az ügyosztály, hogy a vízmüvekbe 1873-tól fokozatosan beruházott és 1915. év végén 47 millió K-t meghaladó tőke 42 év alatt összesen csak 3.5 millió K tiszta jövedelmet juttatott a fővárosnak, mert 1911. évig bezárólag az üzemi feleslegek az évi törlesztési és kamatterhet 'és az újítási alapnak az ügyosztály által számított terhét sem fedezték, a vízmüvek tulajdon- képeni jövedelmezősége tehát csak 1902-től kezdődött éis- csak a káposzTásmegyeri vízmüvek fokozatos kihasználásával emelkedett úgy, hogy a márl915-beir a műnek teijes kihasználásával a mostani befektetési tőke mellett az ügyosztály szerint a maximumát érte el.

Az újítási alap és egyéb apróbb, a vízmüvek terhére eddig fel nem számított, azonban tényleg a vízmüvek által viselendő terhek figyelembevételével az üzem 1917. évi előrelátható jövedelmezősége a következőképeim alakul:

bevétel 8.323,350 K

kiadás 7.116,107 K

tiszta jövedelem 1.212,243 K, vagyis

a befektetett tőke 2.5 százaléka.

Ez a jövedelem már alatta marad az 1915. évi jövedelemnek, mert amig a bevételek alig valamivel emelhetők, a kiadások a háboruokozta drágulás következtében 911,000 K-val haladják meg az 1915. évi kiadásokat.

Az 1917. évet követő években a jövedelmezőség még kedvezőtlenebb lesz. Megállapítja az ügyosztály, hogy a vízmüvek bevétele az üzemek kibővítése és újabb beruházásod nélkül nem fokozható, amivel szemben a kiadások további emelkedésére lehet számítani. Nem követkiezhetik be a bevételeknek rohamos emelkedése a beruházások megtörténte után sem, mert a beruházással biztosítható termelési többlet értékesítése csak a tényleges szükséglettel tarthat lépést és azoknak teljes kihasználása évek eltelte után történhetik meg.

Budapest, 1917. április 4.

A legközelebbi évek beruházásának költségeit az ügyosztály 10—14—15 millióra teszi.

Ennek kamatterhe 800—900,000 K, továbbá a vízmüvek igazgatásának szervezése olyan terhet fog képezni, hogy az ügyosztály szerint elérkezik a háború utáni években újból az az idő, amikor a vízmüvek vagy egyáltalában mit sem jövedelmeznek, vagy eseteg újból deficittel fog küzdeni. Kétségtelen ezek szerint, hogy a jövedelem fokozásának egyedül lehetséges módjához, a vizdijak emeléséhez kell fordulni.

A külföldi nagyobb városokban mindenütt csak vízmérő mellett kaphatnak a fogyasztók vizet. A z ügyosztály is a kötelező vízmérőnek a hive. A vízmérő kötelezővé tételéből elérhető ugyan bizonyos bevételi többlet, azonban ez korántsem akkora, hogy a várható kiadások abból fedezhetők lennének. Kimutatta az ügyosztály, hogy a most vízmérő mellett és átalányrendszerben leadott vízmennyiség átlagos értékesítési egységára közöd olyan különbözet van ugyan, hogy a vízmérőnek kötelezővé tétele szigorú számítással 1.200,000 K többletet biztosítana, azonban ez a többlet tényleg elérhető nem lenne, mert az átalányrendszernek kedvezőtlen értékesítési egységára kizárólag a nagymérvű vízpazarlásból folyik.

A megelőző években fölszerelt ingatlanok átalányban fizetett vizdijának a későbbi vízmérő mellett fizetett vizdijjal való összehasonlítása azt eredményezi, hogy a kötelező vízmérővel legfeljebb 300,000 K bevételi többlet járna. Különben a kötelező vízmérőre való áttérés ezidőszerint azért is akadályokba ütközik, mert a mintegy 8000 darab vízmérőnek a mai anyag- és munkáshiány mellett való felszerelhe- tése kizártnak tekinthető.

A szükséges bevételi többlet biztosítása céljából az ügyosztály a vízmérő szerinti vizdij kilométeren- kinti mostani 16 filléres egységárnak 20 fillérre való emelését tervezi és az érvényben levő százalékos^ engedményeknek némi megszorításával, az emelés 25—33 százalékig terjedne aképpen, hogy a legkisebb fogyasztók évi vizdija átlagban 25 százalékot, a nagyobb fogyasztóké — engedményeik redukálásával — 33 százalékot tenne ki.

Az elérhető bevételi többlet volna ebből az emelésből 1.361,000 korona.

Kiszámította az ügyosztály, hogy a vízmérő mellett szolgáltatott vízért átlagosan 1915-ben 13.15 fillért, a felemelt egységár mellett 15 fillért kapott a főváros, mig a 20 filléres alapár mellett az átlagos értékesítési egységár 16.78 fillért tenne ki. A mostani két szolgáltatási rendszerben az előbb említett 13.15 filléres átlagos értékesítési egységárral szemben átalányár mellett a főváros csak 8.34 fillért kapott köb- méterenkint. Nyilvánvaló ebből, hogy az átalányárakat, ha a fővárost eddig ért károsodást kiküszöbölni óhajtják, akkor legalább 100 százalékkal kellene emelni.

A kisfogyasztók kímélése.

A 100 százalékig azonban nem megy el az ügyosztály, az átlagos emelés- 79 százalékos lesz. Ez a hetvenkilenc százalék átlagban adódik ugyan ki, de figyelemmel lesznek arrai, hogy azokat a fogyasztó objektumokat, amelyek a szegényebb néprétegek lakásaiból állanak, kisebb teher sújtsa. Itt az emelési kerek 50 százalék lesz, úgy, hogy a szoba-konyhánál, amely eddig helyiségenként 3.20 koronát fizetett, most a kettőnél az együttes emelkedés 3.20 koronát tesz ki. A vizdijakat továbbra is a háztulajdonos fizeti, mert a vizdijaknak a lakóra való kivetése technikai akadályokba ütközik. Mindenesetre számolni kell azonban azzal, hogy a háztulajdonos a vizdijak emelését később a lakóra fogja áthárítani, előre kell gondoskodni tehát arról, hogy az áthárítás a szegényebb néposztályt kisebb mértékben érje. A tervezet szerint a többlet a következőkép alakul; szoba-konyhánál 3.20 korona, két szoba-konyhánál 4.80 korona, két szoba-konyha, előszoba, kamra 8 korona. így a kisebb lakásoknál az emelkedés, a lakásbér percentjét számítva, nem haladja meg az 1 százalékot. Ez a percent azonban a nagyobb lakásoknál emelkedik.

Vannak azonban fényűzést igényeket' kielégítő objektumok, mint például a fürdőszoba és a klozet, amelyeknek vizdija 100 százalékkal emelkedik. A növényházak köbméterenként az eddigi 10 fillér helyett most 20 fillért fizetnek. A fogatok és automobilok vizdija eddig egysége-