Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1917-04-04 / 14. szám

Budapest, 1917. április 4.

3

és rögtön tovább is adja, ami azt jelenti, hogy az uj tulajdonos kétszer fizeti meg az 5 százalékot, vagyis az ingatlant 10 százalékkal drágábban kapja.

:— A németek másik segítségként azt tervezik, hogy a háborús terhek kifizetésére a háztulajdonosok állami kölcsönt kapjanak, ami azt jeleni, hogy a háborús károkat az állam ugyan nem fizeti meg, csak hosszú lejáratú kölcsönt biztosit a háztulajdonosok számára. Az építkezési hitel megkönnyítésének harmadik fontos eszköze az, hogy az ingatlanok becslését igen reális alapokra akarják fektetni.. Ezzel az eszközzel a nagytőke bizalmát akarják felkelteni és e célból a becsléseket becslési hivatalokra bízni. Egy következő pont, hogy a háziurak részéről elmaradt törlesztési összegek tőkésítve legyenek. Ezt a ház- tulajdonos egyösszegben mint kölcsönt kapja és 50 .év alatt fizeti vissza.

Városok kölcsönpénztára.

—- Ezeket a gondolatokat a mi viszonyainkra alkalmazva, kétségtelen, hogy valamennyi kitünően beválik. A városok garanciája nálunk is kitűnő eszköze lehet a bizalomkeltésnek, hiszen speciálisan Budapesten, de igen sok nagy vidéki városban is rendkívül nagy ingatlanai vannak és igy ia‘ város jótállásával a másodikhelyi kölcsön lényegesen megkönnyebbedik. Még inkább fontos lenne, ha sikerülne a városoknak egy nagy pénzintézetet alakítani, amely ezeket a kölcsönöket bonyolítaná le, olyan formában, amint azt az Altruista bank az ingatlanoknál teszi. Ennek a nagy pénzintézetnek vezetői a városok vezetői, tőkéje pedig a városok ingatlanai lennének. Ezzel meg volna oldva a legfontosabb, a pénzügyi kérdés, mert az építkezések ujirafelvételének más akadálya a háború után semmiesetre sem lesz. A vállalkozási kedvet lakásfölösleg nem hátráltatja, iparcikkekben nem lesz hiány, bérlő és munkás pedig bőven akad. Csak pénz kell tehát, amely a jobb jövedelmet keresi és igy minden eszközzel az építkezés felé kell terelni. Ki kell használnunk ia német mintát, amelyet mindig igénybe vettünk háborús intézkedéseinkben, nem kell szégyenleni tehát, ha a békében teendő első lépésekben is a jól bevált német intézkedéseket tesszük magunkévá.

Tömörül ü városon poisórsflsn

Bárczy a szervezkedés élén

Bárczy István dr. polgármester újabban sűrűn megjelenik a budapesti klubokban és társaskörökben, ahol az,után nagyfontosságu fejtegetésiekbe bocsátkozik. Tény laz, hogy ezek a megnyilatkozások élénk diszkusszió tárgyai azokban a körökben, ahol kommunális dolgokkal foglalkoznak. Első ilyen szereplése az volt, amikor március1 15-én megjelent a Sas-körben és ott a nemzeti ünnep alkalmából beszédet mondott. Még ennél a beszédnél is mélyebb nyomokat hagyott azonban a közvéleményben az a másik beszéde, amelyet legutóbb a Liget-Klubban tartott. Az első impresszió az volt, hogy a polgármester szereplésének politikai rugói vannak, később azonban bebizonyosodott, hogy az akcióhoz a politikának legföllebb annyi köze lehet, hogy a kormánynak nem lévén dédelgetett gyermekei a magyar városok, a városok polgárságának érdekeik megvédése céljából tömörülniök kell. A különböző verziókkal szemben maga Bárczy polgármester is szükségesnek tartotta, hogy álláspontját és céljait precizirozza. Nyilatkozatában határozottan megcáfolta, hogy pártot szándékoznék alapítani:

„— ... Tévedés, — mondotta — hogy városi pártot akarok szervezni. Én a városi polgárságot óhajtom szervezni avégből, hogy tisztázzuk: mit kíván a polgárság s mit kívánnak a magyar városok a törvényhozástól, kormánytól, városi hatóságoktól :a háború után következő időkre s mi módon) akar megállapítandó kívánságainak érvényt szerezni..

Bárczy polgármester nyilatkozatában rövidesen igy foglalta ös'sze ia meginduló szervezési munkálatok jövő terveit. Csak nagy általánosságban rajzolja itt a cél körvonalait, anélkül azonban, hogy a kivitel módját közelebbről meghatározná.

A nyilatkozatok, melyek alább következnek, közelebb szándékoznak férkőzni a kérdés lényegéhez, mert határozott útmutatást tartalmaznak a célra, eszközre és módra vonatkozólag is.

Dr. Eulenberg Salamon:

— Bizonyára meglepetésül fog szolgálni, ha azt mondom, hogy a városi párt alakításának terve nem uj keletű, hanem két-három év óta húzódik. Már annakidején igen alaposan megbeszéltük a polgár- mesterrel a pártalakulás kérdését és attól a meggyőződéstől áthatva, hogy a városok úgy gazdaságilag, mint politikailag hátrányos helyzetben vannak a gazdatársadalommal szemben, gondolkoztunk azon, hogy miként lehetne a városi közönséget és a polgárságot tömöríteni.

— Hogy ez most miként fog történni, az egyelőre most is kétséges, előre megállapított Programm nincsen és nagyon sok függ attól, miként fogják fel terveinket a vidéki városok. Szerintem a városi polgárság képviseletének a parlamentben olyan erősnek kell lennie, hogy a pártok küzdelmében jelentős szerepet vihessen. Azt hiszem, a demokratákkal karöltve kellene a városi polgárságot öntudatra ébreszteni és összetömöriteni, mert ezzel már eleve nagy előnyt biztosíthatunk számunkra.

— Ha a városi mandátumokat titkos választás utján töltik be, biztos, hogy legalább hatvan mandátum a városi párt kezeiben lesz és igy remélhető, hogy már a legközelebbi alkalommal a közterhek viselése arányosan fog történni, nem pedig úgy, mint most, a gazdatársadalom előnyére. Ismétlem, programmunk még nincsen, de minden jel arra mutat, hogy az eszme mindenütt megértésre talál és a városi elem is megtalálja a tömörülés által a maga érvényesülését, minden vonalon.

Dr. Feleki Béla:

— Mikor a polgármester ur, a hírlapok 'értesítése szerint, szoros tömörülésre hívta fel a városi polgárságot, szeme előtt bizonyára a városok pénzügyi helyzete lebegett. Már a múltban is nemcsak a főváros, hanem az ország összes városai abban az elviselhetetlen helyzetben voltak, hogy községi háztartásuk egyensúlyát fentartani alig bírták. A törvény- hozások állandóan uj meg uj feladatokat róttak a városi közigazgatásra, amely feladatokat a városoknak saját anyagi erejükkel keifett végezniük, holott jövedelemforrásaik rendes közigazgatási teendőik költségeinek fedezésére sem voltak elégségesek. Emellett az utolsó évtizedben a városi közigazgatás is teljesen átalakult és a polgárság — jogosan — nem elégszik meg többé azzal, hogy a városi igazgatás tisztán a mindennapi adminisztrációra szoritKozzék, hanem követeli, hogy a lakosság jólétéről, gazdasági prosperálásáról is gondoskodás történjék és hogy ilyien fejlődésnek és haladásnak úttörőiéi és előmozdítója maga a városi hatóság legyen. Ez ismét nagy áldozatokat követel, pedig a lakosság adózóképességét, különösen a háborús adótörvények által az állam teljesen a maga számára foglalta le, úgy, hogy lehetetlenség ezt a lakosságot még külön uj városi adókkal megterhelni. A jelenlegi pótadórendszer, amely megkövesedett és rossz adók pótlékát képezi, minél inkább igénybeveszik, annál igazságtalanabb és ezáltal terhesebb is a lakosságra nézve. Egyébként ez a pótadó a városok legnagyobb részében olyan magas lett, hogy gyakran megközelíti, néhol pedig túl is haladja az adóalapot.

— Gondoskodni kell tehát elsősorban arról, hogy a városok rendezett háztartással bírjanak — amint ezt megtették külföldön, különösen a mintául szolgáló Poroszországban, ahol az állam az elsőrangú hozadéki adót, a házadót, a városoknak engedte át é)s: emellett módot nyújtott egy progresszív jövedelemadó kivetése által egyrészt a lakosság teherviselőképességének, másrészt a folyton fokozódó városi igényeknek megfelelő adórendszer megteremtésére.

— A városok kongresszusa, úgy tudom, első sorban ebből a célból találja szükségesnek, hogy a városok egyesüljenek és ilyen követelményekkel lépjenek a örvényhozás elé. Ha ilyen alapon megalakul a városi párt, vagy tömörülne a városok polgársága és képviselőik pártjuk akaratát a képviselőházban érvényre juttatnák, úgy meg volnának vetve alapjai egy olyan pártnak, amely, anélkül, hogy bármely osztály érdekeit képviselné, az egész lakosság jövő gazdasági fejlődésének és a demokratikus haladásnak elvét vallaná, ami egyaránt kívánatos volna az ország egész lakosságára nézve.

Dr. Glücksthal Samu:

— Semmi tudomásom sincsen arról, hogy egy városi pártnak létesítésére irányuló munkálatok folynának. Természetes, — ha vannak is ilyen törekvések — első kérdés az, hogy mit értünk városi párt alatt; vájjon annak működése kizárólag a törvényhatósági bizottságra vonatkozik-e, vagy pedig túllépi annak keretét és egy országos pártnak formáját ölti magára? Ha szorosabb értelemben vett városi pártról van szó, úgy azt teljesen feleslegesnek, megalapítását lehetetlennek tartom. Feleslegesnek azért, mert Budapest törvényhatósági bizottságában csaknem kivétel nélkül az összes- törvényhatósági bizottsági tagok egy erősen progresszív irányzatot követnek és igy, ha ilyen jelszó alatt egyesülnének, alig akadna a bizottsági tagok közül csak egy is, aki a párton kiviil maradna. De más oldalról a pártalakulás lehetetlen, mert a fővárosi törvény értelmében a választások kerületenként történnek és a bizottsági tagok kerületek szerint csoportosulnak. Voltaképpen tehát minden egyes kerületből kellene pártot alakítani, amely esetben a pártok egész sorozata keletkezhetne a közgyűlésen.

— Egy országos pártnak létesítését fogalmilag helyeslem. Mert szükséges, hogy a városok lakossága tömörüljön és az ország ügyeinek vezetésében az eddiginél hathatósabban vegyen részt. Egy ilyen pártnak létesítését azonban én ma keresztiilvihetetlennek tartom, mert az belenyúlna mindegyik létező országos pártnak struktúrájába, mert annak, aki a városi országos pártba belépni kívánna, ki kellene válnia abból a pártból, amelynek ezidőszerint tagja. Éppen ezekre a körülményekre való tekintettel én azt vallom, hogy a polgárság tömörülésére irányuló valamelyes akciónak meg kellene indulnia már most, de egy párt alakulására, — ha ilyen egyáltalában lehetséges lesz — csak a háború után szabad gondolni, amikor a jövő politikai, társadalmi és közgazdasági feladatai tekintetében úgyis uj elhelyezkedésnek kell végbemenni és azt az időpontot annak idején a városi lakosságnak sem szabad majd átaludnia.

Vendégszereplés a műtakarmánygyárban

Mi van az Unió gózmosö szerződésében?

A Fővárosi Hírlap legutóbbi száma elsőként ismertette azt a tényt, hogy az Unió müiakar- mánygyár (azelőtt gőzmosó) március 25-i,kén bevonult a főváros által nagy költségekkel felállított műtakarmánygyárba és átvette annak üzemét. Híradásunk nagy feltűnést keltett és a közlekedési ügyosztály is sietett nyilatkozatot kiadni ez ügyben. Ami komolyabb eltérés a köz-- leményünk és az ügyosztály nyilatkozata között van, az tulajdonképpen az esemény különböző megítélésére vonatkozik.

Szinte feleslegesnek tartjuk a szavakon való nyargalást, mert igazán nem lehet fontos magára a tényre nézve, hogy a „bérlet“-et „megegyezésinek nevezzük-e, vagy „megegyezés“-. nek mondjuk a bérletet. El kell ismerni azonban, hogy Rényi Dezső tanácsnok cáfolatában vannak feltétlenül enyhítő jelenségek is. Legelsősorban az, hogy a főváros és az Unió mü- takarmánygyár „megegyezésbe mindössze egy esztendőre szed.

Újabb információink különben, amelyek a műtakarmánygyár körül történt eseményekre vonatkoznak, múltkor közölt adatainkat kiegészítve, a következőkben foglalhatók össze:

Tény az, hogy miután élelmiszerekben mindinkább megszorulunk, a piaci és csarnoki hulladékok mennyisége tetemesen megcsökkent. Pedig amikor a főváros a miitakarmánygyárat megcsinálta, egész számítását ezekre a növényi hulladékokra alapította. Ilyenformán Bal ló Alfrédnak, a köztisztasági hivatal igazgatójának be kellett látnia, hogy a mütakar- mánygyár teljesítőképességét nem tudja kihasználni. A gyár jövedelmezőségét azonban másként nem tudta biztosítani, mint az üzemnek ideiglenes átadásával. Itt van az a pont, amelyen kritikánk felépült, hogy tudniillik nem tudott-e volna a főváros könnyebben feldolgozandó anyagot szerezni, mint egy magánvállalat. Ismételjük azt a szakvéleményt, amelyet legutóbbi számunkban közöltünk és amely szerint a miitakarmánygyártás egyik legfontosabb alkatrészét, az állati vért a főváros a saját vágó- hidján szerezhette; volna be, kötőanyagot a Korpaközpont a fővárosnak szívesebben ad, mint magáncégnek, a növényi anyag beszerzése pedig ezek után nem okozhatott volna nagyobb fejtörést.

A főváros azonban helyesebbnek találta a Lobi József és fiai cég, valamint a Magyar