Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-04-04 / 14. szám
2'Az építkezési kölcsönökrei Meg- kell alapítani a városok pénzintézetét Amit a Fővárosi Hírlap már előre jelzett, az't’a pénzügyi bizottság március 30-án tartott ülésén Bárczy István dr. polgármester hivatalosan is bejelentette, hogy t. i. a tanács nem tesz előterjesztési a pótadó és a házbérkrajcár emelésére, hanem más jövedelmi források előteremtését javasolja. Megállapítható ebből, hogy a főváros pénzügyi válsága nem krónikus jellegű, hanem a gazdasági viszonyok változásával valósággal aikonfa.ice megszűnik. A normális állapotok visszaálltával a főváros jövedelmei emelkedni fognak, sí amint csak múlt számunkban bizonyítottuk be, egyedül a házbérek emelkedése révén 6 milliós többjövedelemhez jut a székesfőváros. Ezenkívül emelkedni fog az ingatlanok forgalma, megkezdődnek az épi kezések, megszaporodnak a város jövedelmei, emelkednek a fogyasztási adók 'és emelkedik minden jövedelem olyan arányban, hogy a főváros háztartásának mérlege remélhetőleg igen hamar helyreáll. Egyelőre azonban 57 milliós deficittel állunk szemben, amihez még hozzá fog járulni az a 8 millió, amit a fővárosnak a tisztviselőié illetményeinek rendezésére kell adni. Ilyen körülmények között, tekintettel arra, hogy a béke a fővárosra rendkívüli beruházások kötelezettségét is rója, teljességgel megokolt Fe le k i Béla dr.-nak az az indítványa, hogy a főváros mind e céloknak kielégítésére 200 milliós kölcsönt vegyen fel. Ezzel a pénzösszeggel le lehet küzdeni az időleges háztartási bajokat és egyben jelentékeny összeg jut az elmaradhatatlan beruházásokra is. Ezek a beruházások legnagyobb részben építkezések lesznek. A főváros építkezései mellett, magán- épitkezésekre is szükség van, mert elvitathatatlan és régi tapasztalat az,- hogy-az építkezések .fellendülése és a gazdasági helyzet javulása között szervi összefüggés van. A főváros budgetjének rendbehozatalánál tehát előfeltételként az építkezések megindulását tekintik. A kérdés most az, miként lehetne a béke beálltával a magánépitkezésiek megkezdését is biztosi- 1 tani. Határozottan meg lehet állapítani, hogy ez pusztán pénzkérdés. Azokat a módokat kell megtalálni, amelyekkel a tőkét az építkezés felé lehet irányítani és a szükséges építkezési kölcsönöket biztcoitani. A Fővárosi Hírlap munkatársának olyan kiváló szakférfiú véleményét volt alkalma kikérni, akinek nemcsak a helyzet megítélésében van biztos Városi párt. Báfc.zy polgármester egy kis polémiába keveredett Rákosi Jenővel azon hogy Tegyen-e városi párt a parlamentben, vagy nem? Rákosi szerint egy ily párt alakulása káros lenne, Bárczy pedig a félreértések kikerülése végett megállapítja, hogy ő sohasem beszélt városi pártról, csak a városok érdekeinek komolyabb érvényesítéséről a törvényhozás fórumában is . . . Ez a két kitűnő ember hát elvégezte az ő ügyét a lovagiasság szabályai szerint, de mi úgy vagyunk a polémiával, mint a kereskedő a gondolatolvasóval. A gondolatolvasó ugyanis nagy kérkedve jelentette: — Fogadjunk: kitalálom a gondolatát. — Találja ki- hát! _ ........ — ön most azt gondolja, hogy Bécsbe fog utazni, bejelenti a hitelezőinek, hogy fizetésképtelen s kiegyezik velük harminc százalékra. A kereskedő egy szót sem szólt erre, hanem hangtalanul átnyújtott a gondolatol va.só- u a k Száz koronát. A gondolatolvasó hencegve jegyezte meg: — Látja, hogy eltaláltam a gondolatát. A kereskedő elmosolyodott:- Azt nem. De adott egy jó tanácsot S az is megér száz koronát. Rákosi sem találta el a Bárczy gondolatát, Bárczy is kimagyarázta e félreértett gondolatot, de adtak nekünk egy jó tanácsot s ez nekünk a régi elkopott adoma szerint, megér száz koronát. Városi párt! Olyan nevetséges lenne-e ez? Hogy az államban, amely több községből s faluból áll, éppen a városoknak legyen pártja?! Meg lehetne ezt komolyan érvelni, de egyelőre eső előtt köpe- nyeg! Mi vagyunk a pártok országa. Van egy pártunk', m u nkápártnak hívják. Talán azért, mert tagjainak n e m h o g y d o 1 g o z ni, d e" m é g b eítélete, de aki egyben a megfelelő megoldási Tnódot is fel tudja tárni. A nagyfontosságu nyilatkozat így hangzik: Az építkezési kölcsönök rendezése — Kétségtelen, hogy a főváros törekvéseinek arra kell irányulnia, hogy az építkezéseket minden eszközzel fellendítse. A minden eszköz közt j a legelső: az építkezési kölcsönök rendezése. Valószínű, hogy az elsőhelyi kölcsönnel a háború után is rendben leszünk, ez azonban még nem nyújt módot az építkezésre. Az elsőhelyi kölcsön mértéke rendszerint a telek és: az épület együttes értékének felét teszi ki. Ahhoz, hogy az elsőhelyi kölcsönből építeni lehessen, ahhoz legalább ölenként 1000 koronás telekre van szükség, amit tulajdonképen csak a körutakon találhatunk. A tulajdonképeni építkezések azonban nem itt lesznek, hanem a körutakon túl eső sugárutakon és az ezeket összekapcsoló utcákban. Itt elsőhelyi kölcsönből építeni nem lehet, mert ezek a telkek lényegesen olcsóbbak.- A másodikhelyi kölcsön, amiből eddig is és ezentúl is építkezünk, a háború előtt 7—8 százalékos volt. A háború után az elsőhelyi kölcsön a hadikölcsönhöz fog alkalmazkodni és igy a mindig drágább másodikhelyi kölcsön legalább 9'5 százalékra fog emelkedni. Ilyen magas kölcsönnel azonban 'építeni lehetetlen, tehát olcsóbbról kell gondoskodni. A tőke mindenesetre az ipar felé fog gravitálni, amely sokkal előbb fogja visszafizetni a kölcsönt, mint az építkezés. Az építkezési kölcsönök rendszere Németországban. — Lássuk a német példát. Németországban ezidő- szerint körülbelül 35—40 milliárd a bérház-kölcsön, vagyis a bérházak háromnegyedrész értéke adósság. Ebből kétnegyedrész elsőhelyi kölcsön, kétnegyed- rész .pedig másodikhelyi kölcsön. Az építési kölcsönök között Németországban magánpénz is szerepel, amit nálunk nem tapasztalhatunk. A háború előtt az összes másodikhelyi kölcsön magánpénzből származott, valószínű azonban, hogy a háború után a magánpénz Németországban is más területet fog keresni. Megállapították, hogy magában Berlinben a háborús törvényekből származó .kár 25 milliót tesz ki. Ez a kár az uj ingatlan-adóból, a vagyon-adóból, a lak- béremelés és fölmomidás korlátozásából és abból a körülményből keletkezett, hogy a hadbavonultak vagy nem fizetnek, vagy csak mérsékelten fizetnek házszél n i sem szabad. Egy. másikat f ii g g étié n s é g i n e k, mert mindent akar, csak függetlenséget nem, a negyvennyolcas hatvanhetes. alapon áll s a 67-es alkot m á n y p á r t 48-as gesztusokkal.tetszeleg magának. A néppárt arról hires, hogy ott az ember a grófnál kezdődik. és a k-i sgazdapárt tagjai közül a legszegényebb: Novák János, a múlt héten jelentette be, hogy 1500 hold tehermentes földje van s most vesz készpénzen meg 1800 holdat. De még az a pár ember is aki párton kiv ii 1 i, az is vagy a függetlenségi, vagy a munkapárthoz tartozik. Olyan komikus lenne-e . hát, ha akadna ‘egy olyan párt is, amely megfelelne a nevének: városi párt lenne s a városok, a magasabbfoku kommunitás, fejlődés, ipar, kereskedelem, európaibb felfogás érdekeit vinné be a pusztai grófok, falusi fiskálisok, nyugalmazott főszolgabirák s hétszilvafás dzsentrik tikkadt levegőjébe? Hej Rákosi, Bárczy urak az egymás, gondolatát ugyan nem találták el, de nekünk olyan ötletet adtak ami szintén megér száz koronát. • * * * * A várost nem szeretik a parlamentben. A sárból vert viskókhoz s nagy tornácos kúriákhoz szokott emberek szédülnek az emeletes házak közt, idegesíti patópálos nyugalmukat a villanyos, autó, gáz s gyári kürtő füstje. A város a societas magasabb, fejlettebb, foka: a város a haladás, a modern felfogás, az industriális s merkantil gondolkodás, az Európa felé törekvés, a progresszív eszmék, a frázisokat fojtó realitás központja, kiinduló fészke, érlelője. A diétákra az első szabad gondolatot a szabad királyi városok küldték s ezek követei hozták. A francia forradalom Párisból s nem a francia falvakból indult ki és az orosz alkotmány mozgalmát is a varosok, Pétervár, Moszkva Odessza pattintották ki, nem a litvániai, transzbajkáli, szibériai és besszarábiai muzsik falvak. Mért gyűlölik n álunk: in ép; i s a várost s a vároBudapeSt; 1917. április '4. béi't. Ennek az lesz a következménye, hogy a háború után a háztulajdonosok által elmulasztott törlesztések pótlása és az elvesztett házbérjövedelmek miatt uj hiteleket igényelnek. Tehát nemcsak az újonnan építendő házaknak, de a régieknek is kölcsönre lesz szükségük, aminthogy a régi házak tulajdonosai máris a bankokhoz fordultak, de csak lombard’kölcsönt I kaptak, amit a háború után kell konvertálni. A háború előtt Berlinben egy milliárdra lehetett tenni a házak, évi bankkölcsönéit. A háború után több lesz azonban az építkezés, tehát több kölcsönre lesz szükség. A fönehézség azonban a kislakásoknál lesz. mert ahogy szakszerűen mondják, itt a bérlő „ellenállóképessége“ kisebb és igy kislakások építéséhez nehezebb lesz kölcsönt kapni. — Németországban ezeknek a bajoknak kiküszöbölésére háromféle idea merült fel, az első: a kölcsönöket függetleníteni a pénzpiactól, ami azonban nem sikerült. A második, új tipusu kölcsönt kibocsátani, amely nein kötvény, hanem kincstárjegyrendszerii kibocsátás lenne. A harmadik és egyetlen mód: a tőkének a' jelzáloghiteihez való odacsalogatása és pedig elsősorban a másodikhielyi hitelhez. E tekintetben az első lépést Frankfurt városa tette meg, ahol már ma a másodikhelyi hitelt városi szavatossággal garantálják. Frankfurtban építkezési kölcsönként nem mint nálunk 50 százalék, hanem 80 százalék kölcsönt lehet kapni. Hogy visszaélések elő ne fordulhassanak, a becslést az e célra felállított városi hivatal végzi. Frankfurt város garantálja a kölcsönt olyan értelemben, hogy ha a háztulajdonos nem tud fizetni, a város átvállalja a rátákat, amivel szemben minden ilyen kölcsönnél jótállása fejében az esetleges veszteségek fedezésére 0.5 százalékot kap a város. Ha a háztulajdonos nem fizeti a részleteket, a város átveszi a házat éis ha a becslés reális volt, akkor még mindig van 20 százalék fedezete. A bankokkal szemben viszont minden alkalommal kiköti, hogy az igy garantált másodikhelyi kölcsönt felmondani nem lehet. — A frankfurti rendszer kitünően bevált, úgy, hogy annak átvételével ma már a többi német városok is foglalkoznak. A legtöbb német városban már csinálják is az uj szisztémájú hitelrendszert. Vannak azonban más módok is, amikkel meg akarják könnyi- teni az építkezési 'hitelt. Ilyen elsősorban az, hogy kényszerárverésnél ne légyen átiratási illeték. Az át- iratási illeték Budapesten körülbelül 5 százalék, ez azonban a kényszereladott házat kétszeresen terheli, mert nálunk crende-sen a bank veszi meg a házat siast? Mert az ország lenézi s megveti az ö világvárosi népét. Ha hiánya van valamiben a városnak, nevet a paraszt: Hadd kopogjon a sze m. e a pestinek. Ha elrothad valamije, azt mondja: felkijl- döm Pestre, jó lesz az a pestieknek! Még a budakeszi ostoba sváb is lenézi a kizsarolt pestit s alsóbbrendű lényt lát benne, mint a cigányban — vagy uram bocsá' —: zsidóban. * * Azt mondják, Budapest nem magyar, az ország pedig magyar, jól van, de vájjon nem vetekedik-e magyarságra Árvával Hunyaddal, Sárossal, vagy — hogy egy kényes kérdést érintsünk lappangva — M á r.m árossal? Azt mondják, hogy nem erkölcsös. Ej, éj, árvn- vagyont sikkasztó ülnök, baksist elfogadó szolgabiró, parasztot ki fosztó falusi tyukprókátor urak — Buga- con nem lövöídöznek-e a plafonba az urak, s nem késelik-e meg egymást a legények magnum áldomáskor? A falusi virágszál mind1 lehetne-e rózsalány és egy-egy kaszinói összejövetelen nem uszik-e el egy-egy ősi birtok, vagy születik meg egy hamis váltó Kajászószentpéteren is? Ne bántsák hát a fővárosokat s a városaikat. Ettől kaptak eddig mindónt: haladást, gondolatot, demokratizmust, ipart, kereskedelmet, tudományt, egyszóval Európát. A városoknak igenis szervezkedni kell. A városokat igenis képviseljék a parlamentben, mert aki á várost képviseli: az képviseli a haladást, a komoly munkát, a nyugatot. Ha szervezkedik a kis- birtok, a nagybirtok, a putri elmaradottsága, a malomalatti gondolkodás s a gyárak munkásnépe, szer- vezke.’hetik a városias gondolkodású tágabb látáskor is. Mi ugyan nem gondoltunk semmit, a Bárczy és Rákosi gondolatát is rosszul találtuk el. de ez maga ugyan megéri a száz koronát. Most vállalják tanácsként a rosszul kitalált gondolatot, mint az adoma kereskedője! Kun Andor.
