Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-04-04 / 14. szám
J Hatodik évfolyam Budapest, 1917. április 4-én. 14. szám bmaiiiamaiiianiDiimmainaiiiaiiiampiiiDnmiimiiiniaigmaiiraiHmiinnramaHiniiiamamamBNiaínc J5EŐF/ZE TÉSt TtRTtKi Egész, évwe ........... 20 If. Eel évr*e ................. IO K. Eg yes szántó ft hajthatók a fiiadó hivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztőt Dacsö Emii Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség ém kiadóhivatal t V/. kér. Szív-utca ...... 75. szám Telefon ................ 137-13 Az árdrágítókra nagy kitüntetés vár: megengedik nekik, sőt kötelességükké teszik, hogy a lövészárokban védjék a hazát. A főváros tanácsa ezentúl hadi- munkára fogja kirendelni azokat a népfelkelésre kötelezetteket, akik árdrágítás vétségében találtattak' bűnösöknek és evégből átiratot intézett a főkapitánysághoz, kérve, hogy a rendőrség készítsen hetenkint kimutatást ezekről a derék polgártársakról. A háború harmadik esztendejének vége felé közeledünk és még mindig vannak olyanok, akik helyesnek vélik, ha az ő háborús munkájuk nem egyébb, mint a háború nyomorúságának kihasználása, sőt fokozása. Lehetetlen undor és megvetés nélkül beszélni az áruuzsorásokról, az élelmiszeruzsorásokról, akik könyörtelen, lelketlen, kapzsi vámszedői az elsőrendű életszükségleteknek, akiknek kevés a tisztességes polgári haszon, mert — nem tisztességes polgárok. A fővárosnak azonban nem kell ebben a dologban az orránál tovább nézni. Egy-két árdrágítóért nem kell a szomszédba fáradnia a tanácsnak. Lapozza fel a közgyűlés tagjainak a jegyzékét és állapodjon meg például ennél a névnél: Goldmann József. Ez az ur virilistajogon városatya és joga van ahhoz, hogy felszólaljon a közgyűlésen, megmondja a véleményét a tanácsról, szavazzon, közbeszóljon, bizottságokban résztvegyen, a választópolgárságot képviselje. És ugyanezt az urat néhány nappal ezelőtt árdrágítás miatt két hónapi elzárásra és ötvenezer korona pénzbírságra Ítélte el a rendőrség, mert kiderült, hogy a bizottsági tag ur disznóságokat követett el, halmozván a hízott disznókat és a maximális árnál jóval magasabb összegért akarta azokat tovább adni. Goldmamn ur azonban nem véletlen kivétel, nem egyedülálló jelenség e téren. Zeidl Vencel bizottsági tagtársa hasonlóképpen halmozza az árut és a háborús hasznot. Zeidl ur nem tud magyarul, éppen csak annyit ért a zengzetes magyar nyelvhez, hogy a maximális árnál alacsonyabb összeget még magyarul sem tud kimondani. Ez még nem volna vétek, ellenben a Csehországból ideszakadt virilista következetesen felveri a zsir árát és ezáltal százezres haszonhoz juttatja önmagát. Az összefüggést a bizottsági tagság és az árdrágítás között az a tudott tény adja meg, hogy a Zeidl Vencelek a bűnös utón szerzett pénzből megvásárolják a bizottsági tagságukat, abban a reményben, hogy társadalmi pozíciójuk megvédi őket a hatóságok szigorúságától és hogy a bizottsági tagság esetleg újabb üzletet is jelenthet számukra. A Gold- mannok, Zeidl Vencelek, vagy a posztcuzsorás Semlerek szégyenfoltjai a főváros közgyűlésének. Még sincsen bennük annyi szemérem, hogy ezt az erkölcsi összeférhetetlenséget megszüntessék és a bizottsági tagok némán tűrik, hogy olyan testületnek legyenek a tagjai, amelyben egy Goldmann Józsefnek, egy Zeidl Vencelnek, vagy egy Semlernek is jut hely. A főváros tanácsa most hadimunkára akarja ítélni a városatyákat. Azt hisszük, hogy az Ítélet ellen — már csak szokásból is — felebbezni fognak Goldmann ur és társai. Ök elvégezték frontrnögötti dolgaikat és most :a jól végzett munka boldogító tudatában — a lövészárokba kívánkoznak. « • • Fél öltől fél hétig tartott a pénzügyi bizottság ülése és e röpke két óra alatt csekély hatvanmilliós deficittel végzett a bizottság és csekély kétszáz milliós uj kölcsönnek vetették meg az ágyát. A gyorsaság nem boszorkányság, — különösen ott nem, ahol a sok beszédnek amugy sem lett volna semmiféle gyakorlati haszna és ahol a közvélemény már különben is kialakult. Nem volt hiány azért nívós felszólalásokban és hisszük, hogy ter- mékenyitö hatással lesznek a budget-vita folyamán elvetett gondolat-magvak. Mindenesere nagy megnyugvására szolgálhat a főváros közönségének, hogy a tanács ugyanakkor, amikor elkerülhetetlennek látja az adóterhek fokozását, uj adók rendszeresítését, egyszersmind arról is gondoskodni kíván, hogy uj munkaalkalmakat, uj kereseti lehetőségeket biztosítson. Az építkezési tevékenység megindulását kell a legközelebbi jövő pro grammjának a tengelyébe dilit ani. Irreálisnak mondotta a pénzügyi bizottság .egyik tagja a költségelőirányzatot azért, mert nincsen benne egy fillér sem a ' tisztviselők fizetés- emelésére. A vád ellen a polgármester egy szóval sem tiltakozott és a\ következő szónokok is hangoztatták, hogy a tisztviselők fizetésemeléséről sürgősen kell gondoskodni. Hisszük, hogy ennek a gondoskodásnak a mértéke nem lesz kisebb, mint az állami alkalmazottaknál, akik most a kormány jóvoltából harmincötper centes, fizetésemelést kapnak. A főváros tisztviselői nem kevésbé szolgálnak rá az emelésre, mint az államiak és a nagy deficitnek némi erkölcsi jogosultságot és igazolást fog adni az a körülmény, hogy az ötven vagy hatvan millióból jut majd néhány korona a tisztviselők számára is. * A villamos sohasem volt a nagyurak fogatja. A középsors és a szegénység tűrte el csak a kellemetlenséget, amit az olcsó zónázás természetszerűen magéival hoz. Hát persze, hogy a háború még csak jobban megtetézte a kellemetlenségeket. Meghozta a\ villamos legszörnyiibb átkát: a nökalauzt. Ám ez sem más, mint a kukoricakenyér, a tizenegyórai záróra, háborús kellemetlenség, rossz éilom, amely mint békés intézmény régen megbukott volna. Most azonban tűrni kell, mert ez is jobb a semminél. Persze a legnagyobb baj a kalauzt nyelvek körül van, szerencsére azonban a társaságok igazgatóságaihoz a bíróság éillt oda szövetségesnek és a fogház még az asszonyi nyelveket is elhallgattatja. Egyik ítélet a másikat éri és igy nem valószínűtlen, hogy mire a háború véget ér, a kalauzhölgyek nyelvét is le lehet majd fegyverezni. * Egységes étlap a kórházakban Leszállítják az ételadagokat Az elmúlt napokban a főváros kórházaiban egy bizottság jelent meg, amely vizsgálatot folytatott és különösen z kórházak élelmezési kérdései iránt érdeklődött. A bizottság kiküldője a belügyminiszter volt, aki a szives érdeklődést Fáy Aladár dr. közegészségügyi főfelügyelőre bízta, akinek elnöklésével a komisszió sorra járta a kórházakat. Eleinte egészen kósza hírek járták, hogy milyen célja van a belügyminiszternek a meglepő és tüzetes vizsgálódással. Legvalószínűbb még az a feltevés volt, hogy ez a bizottság-járás egyik stációja a kormány és főváros harcának, amely a kórházi ápolási dijak körül tört ki. Plauzibilis volt ez z feltevés és belőle a kormány kellemetlenkedő szándékát igyekeztek kiolvasni. A betegápolási dijakat a kormány tudvalevőleg nem engedte felemelni, ami miatt a városházán vehemensebb hangok emelkedtek a kormány ellen. A bizottság szereplése tehát a külső szemlélők előtt úgy tűnt fel, mintha a kormány aziránt érdeklődnék, mit ad a főváros a betegeknek, a belügyminiszteri szemmel magasnak látott betegápolás! dijak fejében? A kormány ugyan aligha változtatta meg a főváros iránt való érzelmeit, de ennyire még sem ment el a bizalmatlanság utján. A Fáy-féle küldöttség működésének célja semmi egyéb, mint a háborús takarékoskodás intézkedéseinek a kórházakra való kiterjesztése. A belügyminiszter ugyanis a legkomolyabban elhatározta, hogy az egész ország területén leszállittatja a kórházakban ápolt betegek kosztját és igy ennek az intézkedésnek a főváros kórházaiban is érvényt akar szerezni. A kiszállott bizottságnak az volt ai hivatása, hogy megállapítsa, mennyi és milyen minőségű ellátást kapnak a főváros betegei és hogy milyen mértékben lehet az adagokat leszállítani, ügy értesülünk, hogy az első intézkedés máris megtörtént, mely szerint a kórházi ápoltak sem kaphatnak több lisztből készült eledelt, mint zz egészséges lakosság, amelynek napi lisztadaga tudvalevőleg szintén napi 20 dekagramm. A másik küszöbön levő intézkedés a kórházak egységes étlapja lesz, ehhez azonban még sok szó fér és nem bizonyos, még lehet-e majd valósítani. E terv szerint a belügyminiszter azt szeretné, ha a főváros kórházaiban mindenütt ugyanaz lenne az étlap és pedig olyanformán, hogy hetenkint minden napra előre megállapítanák az étrendet, amely az összes kórházakra nézve kötelező lenne. A belügyminiszter e tekintetben nem juttatta a fővárost uj ötlethez, mert tudomásunk szerint a közegészségügyi ügyosztály a kórházak egységes étlapját régen tervbe vette, de ennek megvalósítása most, a háborús viszonyok között, igen nagy nehézségekbe ütközik. Akkor, amikor egyes élelmiszerek máról-holnapra eltűnnek a piacról, nehéz lenne hetenkint előre megállapítani az étlapot. Értesülésünk szerint Fáy Aladár közegészségügyi főfelügyelő most összegezi a fővárosi kórházakban nyert tapasztalatait, hogy azokból megállapítsa, milyen intézkedésekre van szükség, hogy a főváros kórházai is résztve- gyenek a háborús takarékoskodásban.
