Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-03-28 / 13. szám
Budapest, 1917. március .28. 3 Mindenekfelett azok ellen a módosítások ellen merültek fel kifogások, amelyeket a tanács javaslatára a közgyűlés Vázsonyi Vilmos indítványára tett. Miként ismeretes, a Vüzsonyi-féle módosítások a szegényebb néposztályok érdekeit védték, amennyiben kivették a megadóztatás alól az egy- és kétszobás lakásokat, azokat az üzleteket és műhelyeket, amelyek tulajdonosainak kereseti adója a 100 koronát meg nem haladja, a hat lóerős motorral dolgozó üzemeket. Adókedvezményt adott azonkívül a módosítás az 1400 koronánál több bért nem fizető háromszobás lakásoknak is. Addig beszeltek a városházán az üzemi ügyosztályról, az üzemi központról és a legkomolyabb rémről, a városi üzemek bérbeadásáról, amig titokban, észrevétlenül, a közgyűlés megkerülésével bérbeadták a főváros egyik legfiatalabb, de több mint fél esztendő alatt semmit sem produkált üzemét, a mütakarmánygyárat. Ebből a tényből nem akarunk messzemenő következtetéseket levonni és nem állítjuk úgy be az esietet, mint a községi üzemeknek, vagy a községesitésnek csődjét; de bebizonyítottunk látjjuk azt, hogy hibás lépés volt a mütakar- mánygyár felállítása és még inkább annak bérbeadása. A fővárosi mütakannánygyár bérlője az Unió takarmánygyár részvénytársaság (Teleputca 43.), amelynek vasárnap, március hó 25-én, már hivatalosan is átadták az üzemet. Nem tudjuk, mik a szándékai a tanácsnak és a közlekedési ügyosztálynak, amelynek közvetlen felügyelete alatt áll a niütakarmánygyár, szándé- koznak-e a kellemetlen ügyet a közgyűlés elé vinni; azt azonban feltétlenül meg lehet állapítani. hogy <egy fővárosi, üzemnek bérbeadása olyan precedens, lehet, amit a közgyűlés hozzájárulása nélkül nem lehet megcsinálni. " Ami pedig speciálisan a mütakarmánygyárat illeti, azt kell megállapítanunk, hogy ebbe a balul elsült üzletbe csúnyán beugratták a fővárost, amit tetézett az, hogy szakértelem hijján nem tudtak megmozdulni a kész üzemmel, amelyet most bérlet utján próbálnak jövedelmezővé tenni. Emlékezetes, hogy a Mü'szerüzem botránya után erős áramlat keletkezett a városházán, amely azt követelte, hogy az üzemek vezetését ne kereskedelmi szakemberekre, hanem hivatalnokokra bízzák. így történt ez a Müszer- üzemnél és az újonnan felállított mütakarmány- gyárnál. Ennél az utóbbinál máris bebizonyosodott a teljes tehetetlenség. A mütakarmány- gyárhoz mindössze dr. Kopper Adolf mérnök, a meisseni Imperial-gyár budapesti képviselője értett annyit, hogy a nyakába tudta sózni a gépeket a fővárosnak. Természetszerűen nem érthetett hozzá sem Rényi Dezső tanácsnok, a közlekedési ügyosztály vezetője, sem Ballá Alfréd, a köztisztasági hivatal igazgatója, de talán leg- kevésbbé Csapó Kálmán, a szeméttelepi üzemvezető tiszt, akiről úgy tudjuk, a számvevőségnél derült ki, hogy kiváló szemét- és miitakar- mány-szakértő. Ilyen körülmények között csak természetes, hogy szakszerű vezetés hijján teljesen csődöt mondott a városi mütakarmány - gyár, amennyiben mérhetetlen ügyefogyottság- gal képtelenek voltak a gyártáshoz szükséges anyagot megszerezni. Nem maradt más hátra, minthogy bérbeadják a gyárat. Maga a bérleti szerződés — ezt el kell ismerni — nem rossz a főváros részére, de nevetséges és egyben szomorú is az, hogy a bérbeadás tényének be kellett következnie és a fővárosnak üzleti élhetetlenség címén le kellett mondania arról a haszonról, ami az Unió takarmánygyár r.-t. kezében esetleg súlyos százezreket fog évenként jövedelmezni. í Az alapitástól — a bérbeadásig Amikor a mütakannánygyár katasztrófájáról szólunk, vissza kell emlékeznünk az alapítás körülményeire. A miitakarmánygyár eredete arra a gondolatra vezethető vissza, hogy a budapesti szemétnek eddig egyik igen tekintélyes részét, a zöldségA kormány úgy véli, hogy a főváros ezáltal a legbiztosabb adóalanyokat szalasztja ki kezéből, mert a kisember a legbiztosabb és leg- liübb fogyasztója a világítási üzemeknek. A kicsiben fogyasztók igy sokkal több adót fizetnek, mint a nagyban fogyasztók. A szociális szempontok, amelyeket a közgyűlés nem mulasztott el figyelembe venni, nem érdeklik a kormányt. Ha a világítási adót jóvá is hagyja, valószínűleg azt a formát lesz hajlandó akceptálni, amelyet a tanács eredeti javaslata foglalt magában. Kérdés azonban, hogy mit fog éhhez a közgyűlés szólani? hulladékot nem tudták kellően értékes i- teni. Ennek az elvnek alapján született meg a niütakarmánygyár gondolata és készült el a. közlekedési ügyosztály tervezete, amelyet 1916. tavaszán szavazott meg, jelentékeny huza-vona után a közgyűlés. A legfőbb érv természetesen . a háborús takarmányhiány volt és büszkén szokták emlegetni, hogy ha megnyílik a niütakarmánygyár, a főváros állatait házilag előállított takarmánynyal fogják táplálni. A gyárat tényleg gyors iramban építették fel, úgy hogy a tavaszi közgyűlés határozata értelmében szeptember 5-i k é n m á r m eg is ke z d t e ti z e m é t. Még meg sem nyílt azonban a gyár, máris meg volt az első kellemetlenség, amennyiben az e 1 ő- i r á n y zott 205.000 korona költség helyett 350.000 koronába került a gyár felállítása és a gépek beszerzése. Mindez azonban jelentéktelen semmiség ahhoz képest, hogy a gyár szeptemberi megnyitása után az'onnal kiderült, hogy elszámitották magukat. Pontosan olyan időben kezdte, meg ugyanis üzemét, amikor semmiféle zöldséghulladék nem volt, a laikus vezetőség pedig másképen magán segíteni nem tudott. Ilyenformán odajutott a niütakarmánygyár, hogy már az' első hetekbe«-,: amikor az őszi gyümölcs- és kukorica-szezon még tartott, mindössze napi 50—60 m été r m á z s a m ii t a k a r- mányt tudtak előállítani. Hogy mennyire redukálódott ez később, télen és a most kezdődő tavaszon, ezt nem tudjuk, de a kezdet után Ítélve, nem lehetetlen, h o g y b e i s kellett szüntetni az üzemet. Kétségtelen, hogy az Unió miitakarmánygyárnak való bérbeadás ennél az állapotnál lényegesen jobb, de az üzemek hivatalnok-kormányzatának szégyenletes bukása, hogy — amint szakértői véleménnyel igazoljuk — nem tudtak másként segíteni magukon, mint bérbeadással. Mit remélt a főváros? A főváros és különösen a közlekedési ügyosztály vérmes reményeket fűzött annak idején a mii- takarmánygyárhoz. Számításuk a következő volt: Budapesten átlagban napi öt vaggon vásárcsarnoki hulladékot lehet gyűjteni, amihez még az is hozzájárul, amit a magánszemétből lehet kiválogatni. A piaci és csarnoki hulladék háborús értékét a gyár megindulásakor 24 koronára becsülték, amiből arra következtettek, hogy az uj takarmány akár a főváros állatállományának táplálása körül, akár eladás révén igen jól értékesithető lesz. Akkor azt remélték, hogy napi 24.000 kilogrammot tudnak feldolgozni. Ebből a hulladékból 25 százalék maradt volna, mint takarmányozási célra alkalmas száraz anyag. Szóval napi 5000—6000 kilogramm rniitakarmányter- melésre számítottak. E számítás szerint a napi kiadás 410 korona lett volna, inig a bevételt 1200 koronában remélték, tehát a mütakannánygyár vezetői napi 790 korona tiszta hasznot helyeztek kilátásba, ami most a bérbeadás, helyesebben az anyagbeszerzés körül való tehetetlenség révén napi 500 koro n á r a s ü 1 y e d t. Mosodából — niütakarmánygyár A fővárossal kötött szerződés feltételei A bérbeadás a legnagyobb titokban történt. Nem tudott és nem tud róla ma sem senki. Amikor Ballá igazgatót megkérdeztük az eseményről/a válasz ennyi volt: Sajnálom, nem szolgálhatok felvilágosítással, mert a tanácsnok nr úgy' intézkedett, hogy a sajtónak szóló kommünikét majd később fogalmazzuk meg. A makacs titkolódzással szemben megállapította a Fővárosi Hírlap, hogy a bérbeadás megtörtént és az át aids vasárnap, már elás 25-ikén ment végbe. A bérbevevő az Unió takarmánygyár r.-t., amely 1916'. szeptemberében alakult át gázmosódéból mütakarmánygyárrá. Egyszóval a Telep-utcai gözmosoda pontosan egyidöben likvidált a fővárosi mütakarmány - gyár megnyitásával. A szerződés feltételeire vonatkozólag igen komoly, megcáfolhatatlanul jólértesült forrásból a következő felvilágosítást kaptuk: Az Unió takarmánygyárral való szerződés hire teljességgel megfelel a valóságnak. A szerződés alapja az, hogy a fővárosi mű- takarrnánygyárnak nem volt anyaga, amivel nagyobb teljesítőképességet érhetett volna el. Az Unió takarmánygyárnak viszont van anyaga, de nincs gyára. így jött létre tehát a megegyezés, amely szerint az Unió teljes mértékben használja a főváros gyárát, adja a nyersanyagot, fizeti az üzemköltségeket, megtartja a főváros üzemi személyzetét. Ezzel szemben a gyártott anyagból haszonrészesedést biztosit a fővárosnak és pedig vaggo- nonkint 500 korona összegben. Ezzel annyit kereshet a főváros, hogy egy esztendő alatt kifizetheti azt a 350,000 koronát, amibe neki a gyár került. Végül a bérlő részvénytársaság köteles a főváros állatállománya számára rezsiköltségben napi félvaggon műtakarmányt juttatni. Szakvélemény a tranzakcióról Evenkint félmilliót keres az Unió Olyan szakértőhöz fordultunk, akinek érdektelensége és szakértelme mindenekfelett bizonyos. Kiváló informátorunk a következő lesújtó kritikát mondta a mütakannánygyár bérbeadásának tény.éröí: Meg kell állapítani, hogy a főváros nagy ügyetlenséget követett cl, amikor ezt az üzemet kiadta kezéből, mert a mai viszonyok között egy magánvállalat mindenesetre nehezebben jut hozzá a szükséges anyaghoz, mint a főváros. Ha a főváros nem tudott anyaghoz jutni, annak oka csak maga az üzem vezetősége lehetett. Állíthatom, hogy a magánvállalatnak sem lehet anyaga, hanem arra alapította üzletét, hogy azon a dinen fog majd szerezni, hogy a főváros száméira gyártja a mütakarmányt. Ehhez a magánvállalatnak mindenesetre joga van, de miért nem tudta ezt megcsinálni a főváros? — Mi szükséges a műtakarmány gyártásához? Mindenekelőtt legtáplálóbb anyag, az állati vér, kell hozzá egyéb hulladék és kell hozzá valami kötő-anyag. Állati vért a főváros annyit szerez, amennyit akar, hiszen az övé a vágóhíd és ha ezt nem tudta megszerezni, akkor végzetes mulasztást követett el. A kötő-anyagok a korpaközpont kezében vannak, már ami tudniillik ma van. Ilyenek a lisztpor, malomsöpredék, köleshaj, kölesondó és leginkább a melasz. A korpaközpont pedig mindenesetre könnyebb szerrel adott volna ilyet a fővárosnak, mint a magáncégnek, amely most majd mindenesetre azzal fog fellépni a minisztériumban és a központnál, hogy a főváros számára kell. Ezek után legfeljebb szalmája, vagy ehhez hasonlóan minimális tápértékü anyaga lehet a bérlő vállalatnak, amely ilyenformán a fővárosi üzem vezetőinek ügyetlensége, tehetetlensége révén jutott a jó üzlethez. Mert hogy jó üzlet, azt igen könnyen át lehet látni. Egy vaggon miitakarmányon béke idején a közvetítő kereskedelem átlagban tiz koronát keresett, ina pedig minimálisan 700—800 koronát. Bárrnint iszámits.uk is, »kétségtelen, hogy az üzemi kiadások fedezése és a főváros 500 koronás haszonrészesedése után a bérlő még mindig minimálisan 500 koronát keres vag- gononként, ami, ha csak napi három vaggon termelést számítunk, körülbelül évi 550.000 korona tiszta jövedelmet jelent, amit —- 'hogy úgy mondjam — a főváros az ablakon dobott ki, mert amit az Unió meg tud csinálni, azt a főváros fokozottan megcsinálhatta volna. Botrányba fulladt a miitakarmánygyár Bérbeadíak egy községi üzemet — Az Unió gőzmosóda szerencséje
