Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-03-28 / 13. szám
Lj Hatodik évfolyam Budapest, 1917. március 28-án. / / 3.ysz ám —------------------ELŐFIZETÉSI tinXKi Egész évr»e .......... 20 K. Fe l évi*e ........... JO K. Eg yes számolt ft a p hatók a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztő : Dacsó Emii Megjelenik minden szerdán, Szerkesztőség és kiadóhivatal t VI, kér. Szív-utca ........ 18. szám Te lefon ............... 137-13 Le szállítják a lisztadagokat, leszállítják a cukoradagokat, leszállítják talán a zsiradagokat is — ellenben felemelik a vizdijat, a villamosok tarifáját, a bérkocsi-viteldijat és talán a községi pótadót is. Ellentétnek ez bizonyára kirívó és keserves, de hiszen a háború maga is kirívó ellentéte mindannak, amiben éltünk, amit megszoktunk, amiről álmodoztunk, amiben hittünk és a világháború maga is a keservek keserve. Manapság nem januárban kezdődik az uj- esztendő és nem decemberben végződik, hanem Péter és Pál-napja a magyarok szent karácsony ünnepe és mikor az aratók befejezték áldásos munkájukat, akkortól fogva számítjuk a béke reménységének uj évét. Aratástól aratásig: — eddig tart most az esztendő tizenkét hónapja és amilyen közel van a naptári újévhez március és amilyen távol tőle november, éppen olyan az időbeli eltolódása a közélelmezés szempontjából a tavasznak és az ősznek. Augusztusban az uj termés a legnagyobb bőséget hozza számunkra, van fehér kenyér, sőt kalács és duslakodunk a föld gyümölcsében. De néhány hónap múltán már a sötét gond ül a nyakunkra, már a készletek beosztásáról kell gondoskodni, már pontosan ki keil számítani, mennyi lisztet szabad egy-egy embernek egy- egy napra kiutalni és mire a tavasz felébred, már a pontosan kiszámított adagokat csökkenteni kell és takarékoskodni a készletekkel, nehogy az uj aratásig kifogyjunk mindenből. Ha könnyelműen, pontos és lelkiismeretes számítás nélkül elpocsékolnék a készleteket, akkor a folytonosságot a fogyasztásban nem tudnók megőrizni, akkor áprilisban, vagy májusban, de legkésőbben júniusban már egyáltalában nem volna kenyerünk és akkor az entente kiéhezte- tési politikájának a győzelmét gyomrunk kor- gása bizonyítaná. Ezért van az, hogy zúgolódás nélkül fogadjuk az intézkedéseket. Ha a lisztrációt leszállítják, ez nem annyit jelent, hogy nincs liszt, hanem ellenkezőleg, azt a biztonságot érezzük ki belőle, hogy a leszállított adagok fölött feltétlenül rendelkezik a hatóság és hogy a takarékossággal, az igények redukálásával biztosítjuk a megélhetésünket az uj termés betakarításáig, amikor aztán újból feléled az adagok teljessége és ismét annyi búzánk, rozsunk, tengerink, árpánk, zabunk van, hogy a háború győzelmes befejezésének élelmezési, ellátási akadályai megszűnnek. Nem kell tehát megijedni ahtól, hogy huszonnégy deka helyett átmenetileg csak húsz deka lesz a napi lisztráció; mert ha a főváros nem redukálná az adagokat, akkor ez annyit jelentene, hogy néhány hétig, vagy hónapig ugyan még megkapnék a 24 dekás adagokat, de egy szép (?) napon, júniusban, vagy júliusban nem négy, hanem huszonnégy dekával kellene egyszerre redukálni a rációt. Bölcs beosztás és takarékosság: — ettől függ, hogy kibirjuk-e a végét ennek az aratási esztendőnek. És minthogy a főváros vezetőitől nem lehet elvitatni, hogy bölcs beosztással és takarékossággal kívánják a készleteket kezelni, már most is bizonyosra vehető, hogy nem lesz zökkenés az ellátásunkban és az egész kontinensen továbbra is Budapest lesz az egyetlen milliós város, ahol nem kell tartani komolyabb bajoktól, s ahol a mindennapi kenyér, ha kicsit kevés lesz is és kicsit kukoricás, de — meglesz. « ® • A kenyér ára ezentúl ötvennyolc fillér lesz a pékmestereknél és négy fillérrel olcsóbb a községi kenyérgyár árusítóhelyein. Az emelkedés tehát kilo gr amin onkint négy fillér, ami bizony elég tisztességes több hasznot jelent, de tekintetbe kell vnnni, hogy a liszt sem hagyta magát, ő is a magasba törtetett. Vegyük még ehhez, hogy a tej ára hasonló fejlődési folyamaton megy keresztül, szintén felfelé megy, mint borban a gyöngy — és akkor megkapjuk a teljes képét, ösz- szes következményeit — a vizdijak emelésének. Igenis, mi ok és okozati összefüggést látunk a vizdijak emelése és a tejárak, kenyérárak emelése között. Mindenki tudja, hogy a kenyérnek is, a tejnek is egyik jelentékeny alkotó eleme a viz; a pékek és a tejnagykereskedők tehát joggal hivatkozhatnak arra, hogy megdrágult az anyag, magasabb lesz a vizdij, — nem adhatják már olyan „olcsón“ a kenyeret -és a tejet, mint eddig. így kergeti az egyik tréfa a másikat, az egyik adóemelés a többi árdrágítást. Kollár Lajos udvari tanácsos ur országgyűlési képviselője lett a Vízivárosnak, amelynek választói bizonyára ismerték azt a nagyváradi kortesnótát, hogy: „Egye fene, ha nincs más — jó lesz Szokoly Tamás" . . . Nem nagyon fontos dolog, hogy a munkapárt legújabb akvizícióját Kollár Lajosnak hívják, mert bizonyos, hogy sem az országos politikában, sem a Víziváros helyi politikájában nem marad jelentős nyoma e ténynek, — már csak azért sem, mert hiszen a háború elsöpri a képviselőházat és az uj választáson a Víziváros szavazóit sem fogja feszélyezni többé az állami tisztviselők kerületének ilyetén jellege. A bérkocsisok nem igen respektálják a közgyűlés határozatát, — legföljebb akkor, amikor ebből a határozatból valami haszon néz ki számukra. Múltkoriban a derék polgártársak, a kiváló illemtanárok, azzal a kéréssel fordultak a fővároshoz, hogy még nagyobb taksákat szedhessenek, mint addig, noha a taksa a háború folyamán már háromszor is azt üzente a publikumnak, hogy nagyon alacsony. A közgyűlés összeszedte minden ellentállóképességét és azt mondotta, hogy nem hajlandó a közönséget újból megterhelni, hacsak a kocsis urak le nem szállnak a gorombaságok bakjáról és nem iparkodnak tisztességesebb konflis-ipart teremteni Budapesten. A közgyűlés határozata a belügyminisztériumba jutott, ahol aztán pártfogókra találtak a kocsisok, mert a belügyminiszter azzal a szigorúsággal, amely- lyel takarékosságra szokta inteni a fővárost, a bérkocsiviteldijak — emelését javasolta. Természetes, hogy a miniszternek sietve behódol a főváros és a kocsisokkal most már lóháton sem lehet majd beszélni. Buzóth tanácsnok nyilatkozata az Általános Villamossági megváltásáról, a vizdijak emeléséről és más egyebekről Tiz milliós jövedelem-szaporítás Az utóbbi időben, amióta arról vau szó, hogy a főváros budgetjét megjavítsák, a főváros jövedelmét fokozzák, uj adókat teremtsenek és az üzemek bevételeit emeljék, igen sok szó esik a XII-ik ügyosztályról, amelynek gondozása alá három üzem is tartozik, helyesebben csak üzemek tartoznak. A Fővárosi Hírlap megkérdezne Buzáth János dr. tanácsnokot, a világítási és vízvezetéki ügyosztály vezetőjét, hogy milyen arányokban vesz részt ügyosztálya a főváros jövedelmeinek emelésében. A tanácsnok erre a kérdésünkre, valamint az ügyosztály terveinek közelfekvő kivitelére vonatkozólag a következőket volt szives elmondani:- A világítási és vízvezetéki ügyosztály igen jelentékeny összeggel fog hozzájárulni a főváros jövedelmeinek gyarapításához. Az én számításom szerint az a többjövedelem szaporulat mintegy tiz millió koronát fog kitenni, hiszen magából a vizdijak emeléséből három millió koronával kapunk többet, az Általános villamossági megváltása viszont szintén három millió tiszta jövedelmet hoz, pedig ebbe iaz összegbe még nem is kalkuláltuk bele a villany árának emelését. Amikor kiszámítottuk, hogy milyen jövedelmet biztosit a fővárosnak az Általános Villamossági megváltása, akkor még hat filléres árakat vettünk a számítás alapjául. — Ha most még a világítási adót is hozzávesszük, valamint a villany és gáz árának emelését is számítjuk, akkor bízvást állíthatjuk, hogy a XII-ik ügyosztály tízmilliós jövedelem- többletet biztosit a fővárosnak. — Mi a legközelebbi esemény — kérdeztük — az Általános 'Villamossági megváltása körül? — Az Általános Villamossági ügye, hogy úgy mondjam, a mienk. 1918. április 1-én, tehát egy esztendő múlva következik a legközelebbi 1 aktus: a telep átvétele és kifizetése. Élő szervet, kész üzemet kapunk a kezünkbe, amelyhez komolyabb beruházások feleslegesek. Mindössze azokra a pótlásokra van szükség, amelyek a magunk régi üzemében is állandóan szükségesek. A társaságnak már ma is csak a mi hozzájárulásunkkal szabad bármit is invesztálni, mert a szerződés értelmében csak az olyan beruházásokat fogjuk átvenni, illetve kifizetni, amelyekhez előre megadtuk hozzájárulásunkat. Hogy azonban mennyire jó állapotban van az Általános Villamossági, annak legfőbb bizonyítéka; hogy másfél esztendő óta egy fillér ára beruházáshoz sem kérték hozzájárulásunkat. — Remélhető-e már a közeli időben a világítási adó kormányjóváhagyása? — Nem hinném, hogy hamarosan megtörténnék. Két Ízben is jártam már a minisztériumban, de eddig jelentős lépésről nem tudok számot adni. — A huszas bizottságban megtörtént a vizdijak emelésének megbeszélése, készen van-e már a tanácsnok ur előterjesztése? — Az előterjesztéssel elkészültünk és már e héten a pénzügyi bizottság elé megyünk
